2011 és a könyvek

Szokás szerint az évet megint az előző értékelésével kezdem, méghozzá itt-ott számszerűen. Azért szeretem így statisztikákkal spékelni a dolgot, mert úgy tűnhet, mintha valami nagy dolgot értem volna el ezekkel a számokkal. Holott ez aztán pénzre nem váltható, megélni nem lehet belőle, viszont elég költséges hobby, még a recenziós meg nyereménykönyvek és csereberék után is csak pénztárcát apaszt.

Szóval jöjjenek a számok, persze magyarázatokkal, úgyhogy lehet készülni, hosszú lesz.

A 2011-ben olvasott könyvek száma: 106 ami egyéni csúcs az elmúlt évek adatai alapján (tavaly 100 volt), de számítottam valami hasonlóra, hiszen legutóbb is, mikor terhes voltam és a gyerek csak nagyjából az alszik-eszik műsort nyomta a háztartást meg ellátta a család, valami hasonló történt. Sőt idén a hosszasabb kórházazás miatt még mindig elmaradásban vagyok és akad pár fél év késéssel kinyomott post is. Pedig ilyet nem szoktam, de botor módon ragaszkodom, hogy amit elolvastam arról írok is elképzeléshez, szóval még vár pár 2011-es beszámoló is 2012-ben is.

Ez a 106 könyv 8,8 könyv/hónapot jelent.
Augusztusban olvastam a legtöbb könyvet, 17-et.
Márciusban és novemberben pedig a legkevesebbet, 5-5 könyvet.
Az összes olvasott könyv írói között a férfiak aránya 24% .
2011-ben általam olvasott könyvek közül 81-t írtak nők.
A regények aránya: 93%
A tavaly olvasottak között 7 volt non-fiction, ami egész szép szám magamhoz képest aki erősen szépirodalmi beállítottságú vagyok.

A 106 könyv közül tavaly 42-t olvastam angolul, úgyhogy az előző évek terveit, hogy növelem az angolul olvasott könyvek hányadát szépen tartottam is. Idén a könyvtár kisebb szerepet játszott, mert az olvasott könyveknek csak a 21%-a származott innen, 19-t pedig kölcsön kaptam, de ide számítottam azokat a regényeket is, amelyeket a Netgalleyről töltöttem le és a DRM 55 nap után letiltotta őket. S az idén megvásárolt e-könyv olvasómnak hála 26 könyvet olvastam elektronikusan, úgyhogy a statisztika újabb kategóriával bővült.

Továbbra is rengeteg pénzt költöttem könyvekre, 123,436 forintot (ami lehet, kicsit több-kevesebb mert sokat vásároltam külföldről és az árfolyamok ugye rendesen ingadoztak idén), ebből 86 kötetet vettem.

Idén csak 9 könyvet vettem ajándékba, az összeg 16,5% -t ajándékoztam el, viszont továbbra is jelentősen bővítettem a gyerekkönyveink számát, most már két fiúnak vásárolhatok, úgyhogy jó kifogás sose rossz alapom vettem is nekik 18 kötetet.

Saját könyvtáramat végülis 58 kötettel bővítettem vásárlás formájában, ugyanúgy mint tavaly, s ebből 17 könyv volt elektromos, az összegnek több mint a felét (63%) fordítottam magamra. Mert megérdemlem 🙂

A legtöbb könyvet szokás szerint decemberben vettem, 15 db-ot s bár nem léptem be semmilyen könyvstopba, június 3 és július 22 között nem vettem egyetlen kötetet sem. Az 58 magamnak vett könyvből pedig csak 18t olvastam el idén (3 könyv olyan volt, amiket korábban már olvastam),úgyhogy közülük jó párat fel is pakoltam a várólista csökkentés polcára.

Amúgy nyeremények szempontjából meg tök jó volt az év, mert 5 könyvet is nyertem, ebből kettőt amúgy is nagyon vártam, egy kellemes olvasmányélmény volt és még van kettő, ami olvasásra vár. Ja és még az utolsó héten 4 e-könyvnyeremény is becsúszott.

Könyvvásárlási és olvasási szokásaimba eléggé beleszólt a májusban megkapott Sony readerem, ugyanis sokszor ugrottam e-könyv akciókra és vettem meg regényeket 1-2 dollárért, vagy éppen töltöttem le ingyenes könyveket. Persze ezek mind angolok voltak, magyar bolttal még nem próbálkoztam, de már néztem, hogy például a következő könyvklubos etapunkat, a Pixelt elektromosan fogom elolvasni.

A 2011-es év során sajnos a freeblog könyves aloldala szépen elhalt. Először még úgy tűnt, tudom egyedül is vinni a dolgot (Natasha kivonult a könyves világból inkább zenél), de aztán kiderült, hogy nincs rá időm és energiám. Voltak, akik jelezték, hogy igényelnék még, de sajnos én ezt már nem tudom vállalni és amúgy is úgy tűnik, a freeblog se mozog mostanában annyira a közös oldalak ápolása felé. Sőt még a könyvesblog is bezárt online régi formájában, de ahhoz nem volt közöm. Amúgy a blogban egyre több lett a nem csak könyvekről szóló írás, már megint sikerült felhúznom magam gyerekkönyveken, romantikus regényeken, volt szó sorozatokról, de azért 7x az olvasásról is írtam a nyári Olvasás 7 hete eseménysorozat kereteiben, meg volt interjú, játékok, beszámolók könyvbemutatókról és még a hangomat is hallattam, mert kétszer is vendégül láttak a Hármas könyvelésben. Sőt még egy szerző is vette a fáradtságot, elolvasta a véleményemet és reagált a kritikámra, méghozzá nagyon korrekt módon. A tavaly év végén meghirdetett csökkentsd a várólistádat nagy siker volt, legalábbis sokan próbálkoztak, még ha el is buktak (nekem is kemény volt a hajrá, bevallom) szerencsére nem keseredtek el, mert az újabb 2012-ben induló körre még többen jelentkeztek.

A kiemelkedő könyvek az olvasónaplóban vannak.

Continue Reading

2010 könyvekkel, az adatok

Szokás szerint akkor az év elso bejegyzésében kicsit összeszedem, hogy mi is történt könyvügyileg a környékemen.

Eloször is magamat is megleptem az idei olvasási mennyiségemmel, ugyanis összeszámolva kereken 100 könyvet olvastam el. Nagyon rendesen nem számoltam a gyerekkönyveket, amiket aztán többször is A-tól Z-ig olvastuk esti mesék gyanánt, mert az csalás lenne. Na de nézzük a további számokat, ahogy azt már megszokhattuk.
A tavalyihoz képest tehát 12 könyvvel olvastam többet (a teljes lista itt van)
Ez ugye havonta 8,5 könyvet jelent, majdnem minden héten 2-t.
A legtöbb könyvet októberben olvastam 12-t, a legkevesebbet pedig januárban és májusban, 6-6-ot.
A férfi irók aránya konstans maradt 30%, pedig azt hittem, több lesz, de még mindig az olvasott könyvek közül 70-t írtak tehát nok (milyen egyszeru így 100-zal számolni 🙂
A regények aránya: 96%
A 2010-ben is csak 4 darab non-fictiont olvastam (gyorsan utána is néztem, mi volt az, mert nem is sejtettem, hogy ilyen is akadt:)
43-et olvastam angolul, úgyhogy kicsit visszaestem a tavalyihoz képest.
Az olvasott könyvek 22%-a származott könyvtárból és 5 darab volt, amit kölcsön kaptam. Szóval a saját könyvtáramból olvastam elsosorban. Idén 5 könyvet olvastam e-book formátumban, ebbol 4-t kimondott e-olvasón. Igen, még mindig nem vettem meg a magamét, de tényleg ami késik az nem múlik.

Könyvvásárlásra tavaly (tessék megkapaszkodni!) 134666 forintot költöttem ebbol 94 kötetet vettem. Ilyenkor mindig sokkol ez az adat, bár az meg, hogy igazából 1432,6 forint volt így egy könyv már nem is olyan rossz arány. A legdrágább kötetet ajándékba adtam, a legolcsóbb meg 4db 100Ft-os könyv volt, 2 pöttyös antikváriumból, 2t pedig üzleteltem Mosolytóval és nyereménykönyveivel.
2010ben 11 könyv volt, amit elajándékoztam (az összeg 15%-át) de a gyerekkönyv kategóriát is ide lehet sorolni, mert Babszem idén is kapott 14 kötetet.

Saját könyvtáram vásárlás újtán tehát 67 kötettel bovült, ebbol 4 volt nem regény, s így az összegnek több mint a felét (66%) fordítottam magamra.
A legtöbb könyvet egyébként decemberben vettem, 16 db-ot, az utolsót 31-én, a bookdepositoryn elorendeltem egy januárban megjeleno regényt. Tartósan átléptem a Bookline 3. szintu vásárlójává.

Ajándékba 5 kötetet kaptam, a teljes Sally Lockhart sorozatot,valamit a Vándorló Palotát Moly karácsonyra 🙂 Viszont bookmooch-on szereztem 6 könyvet (elvileg még 4 úton van), valamint ha itthon nem is, de külföldi oldalon 2 friss, ropogós regényt is nyertem.

A 67 magamnak vett könyvbol pedig csak 25t olvastam el úgyhogy harácsoltam rendesen.
Ami a könyves és blogos világot illeti, nagyon felpezsdült az élet. Szinte naponta indulnak új könyves blogok, amelyeknek a szerzoi kiartóak és oda lehet rájuk figyelni.

A könyves aloldalon is volt pár esemény. Év elején összeállítottuk az évtized könyveinek listáját, szóval idén már nem kell. Sokat interjúztunk és elég rendszeresen frissítettünk. Decembertol igazából egyedül csinálom a könyves aloldalt, Natasha egyelore visszavonult (sajnos ez a képeken is látszik, de azért igyekszem).  Összeköto kapocs lettem az Agave és a bloggerek közt, valamint elindítottam a várólista játékot, aminek sikere engem lepett meg a legjobban.

Idén csináltam pár játékot (kedvencem a Könyv és film volt:), újrahúztuk a blogot, s még egyik nagy példaképemmel, Vavyan Fablelel is interjúzhattam.

Egyre több recenziós példányt kaptam, az igaz és ennek nagyon örülök, voltak akiket én kerestem meg és volt, hogy fordítva történt a dolog, ami külön szokott tetszeni. Úgyhogy a tavalyi listához képest a Kelly Kiadó, az Ulpius, a Gondolat után sikerült kapcsolatra lépni az Athenaeum/Magveto Kiadóval, Gaboval, Könyvmolyképzovel, Cicero Könyvekkel, Lybrummal, Agavéval, Scolarral, Partvonallal. Szóval nagyjából mindenki nyit a könyves bloggerek felé, csak meg kell oket keresni és nyújtani is valamit cserébe a bizalomért.
Egyébként ez a növekvo szerep látszik abban is, hogy tavasszal a Fekete zongora második Agavés kiadásánál ugye már Bloggerek, molyok és könyvkolóniások is szerepeltek, mint ajánlók a kötet elején. Továbbá a Lybrum Kiadó még megjelenés elott olvasásra küldött regényeket, amelyeknek blogos értékelései szintén ott virítanak az adott köteteken. Szóval azt hiszem mondhatni jó úton vagyunk.
S a kiadók mellett még szeretném kiemelni az Orosházi Justh Zsigmond könyvtár tavaszi játékát, ahol bloggerek által ajánlott könyveket lehetett megnyerni, valamint az általuk szervezett oszi író-olvasó-blogger találkozót.

Continue Reading

Books of 2009

Na de akkor most nézzük, hogy a könyvek közül mik voltak azok, amelyek komoly hatással voltak rám 2009 folyamán.
Idén csupán egy könyvre adtam 10 csillagot. Most vagy nagyon szőrösszívű voltam, vagy inkább visszafogott, nem is tudom. De lehet, hogy azért mert tényleg nem volt egyetlen olyan hűha élményem se, amolyan “falhoz vágós”, ahogy blogkörökben mondani szokás, ami kiérdemelte volna a legmagasabb ajánlatot. Ennek ellenére 9 csillagot, főleg az év elején egész sok kötet kapott.
Ami megfigyelhető, hogy mennyire az ifjúsági regények felé fordultam. Az Alkonyat és a körülötte támadt hisztéria engem arra vezetett, hogy megismerjem a kortárs ifjúsági irodalom egy részét és kicsit nosztalgiázzak is s elővegyek olyan régebbi könyveket, amiket ugyan ismernem kellett volna saját ifjúságomból, de valahogy nekem kimaradtak. Az utóbbiak közül nem csalódtam egyikben sem, s kiderült számomra az is, hogy nem feltétlenül a legjobban körberajongott aktuális szerzők regényei a legjobbak a kurrens felhozatalból sem. Úgyhogy őket be se vettem a top 10-be, mert eltekintve néhánytól nagyon kellemes olvasmányok voltak. A régi pöttyös kategóriába esők (Bezzeg az én időmben, A szökevény, Hárman a szekrény tetején) meg a békebeli hangulatot árasztók (Balettcipők, ), a meseregények (Cincin lovag legendája, A suttogó), fantasyk (Coraline, Skellig, Kalózok nyomában) ugyanúgy jók voltak, mint a modernebb írók tollaiból származók, például a Csúfok, A kofferes kislány, Micsoda anya! Figyelj rám! a Bűbájos Mary vagy A kutya különös esete az éjszakában
Szóval átlapozva az olvasónaplómat kiemelnék akkor 10 olyan könyvet, ami valamiért különösen emlékezetes marad számomra ebből az évből (kiderült nehéz dolgom van, idén egész jó dolgokat olvastam)

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset – kedvenc hősnőmre ráfér a segítség egy alternatív irodalmi bűnügyekkel hemzsegő világban. Alapötlet és megvalósítás kiváló. Kedves magyar kiadó: hol a folytatás???
Christopher Moore: Vérszívó démonok – vámpírizmus viccesen, ahogy Moore-tól megszokhattuk
Dubravka Ugresic: A fájdalom minisztériuma – délszláv irodalom és háborús kultúra, nem csak a mi irodalmunk van teli őrültekkel
Alan Moore, Dave Gibbons: Watchmen, Az őrzők I-III – beavatásom a képregények világába, teljesen beszippantott
Sarah Wendell-Candy Tan: Beyond heaving bosoms – blogos sikersztori, ráadásul üdítő pillantás a romantikus regényekre
Jeanette Walls: Az üvegpalota – ismét csak bebizonyosodott: gyereknek a szülője árthat a legtöbbet még ha szeretik is egymást, akkor is
Charlaine Harris: Inni és élni hagyni – vámpírboom legjobb sorozata.
Gregory Maguire: Wicked – The Life and Times of the Wicked Witch of the West – azóta szerencsére már magyarul is olvasható: Oz sose lesz már olyan, mint ahogy Dorothy énekelt róla
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők – hagytam végre rábeszélni magam és nem is értem miért vártam vele ilyen sokáig
Kleinheincz Csilla: Nyulak, sellők, viszonyok – novellagyűjtemény, amelyben van egy csomó csodálni való dolog

Akik idén is hozták a tőlük elvártat: Terry Pratchett: Fegyvertársak, Linn Ullmann: Kegyelem, Lisa Jewell: Vince és Joy, Jennifer Crusie: Manhunting, Nick Hornby: Meztelen Juliet.

Az év csalódásai:
Michael Bond: A medve akit Paddingtonnak hívnak – 2 szó: Tandori Dezső
Tara Moss: Fétis – bűnrossz
Philippa Gregory: A királynő bolondja – az első két rész után hatalmas színvonal zuhanást tapasztaltam se a történet nem kötött le, se a főszereplőt nem tudtam megkedvelni
Pierre Bayard: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk? – az ígéretes cím ellenére valahogy nem azt kaptam, amit vártam
Elena Ferrante: Amikor elhagytak – nem nekem való ez a nagyon mély, nagyon őszinte, szinte az olvasónak fájó lelki leépülés

Continue Reading

2009 könyvekkel, az adatok

Akkor most szokás szerint jöhet a nagy összefoglaló, az első rész.

A 2009-ben olvasott könyvek száma: 88 (Itt szépen egymás mellett láthatók)
A 2008-as adaghoz képest ez 14-gyel nőtt, ami egész szép teljesítmény. Szerintem sokat segített a BKVzás.
Ez a 88 könyv 7,3 könyv/hónapot jelent.
Áprilisban olvastam a legtöbb könyvet, 11-et.
Novemberben pedig a legkevesebbet, 5 könyvet.
Az összes olvasott könyv írói között a férfiak aránya 30% .
2009-ben általam olvasott könyvek közül 62-t írtak nők.
A regények aránya: 95%
Az idén olvasottak között 4 volt csak non-fiction, valahogy a BKVs olvasás az ismeretterjesztő könyveknek nem kedvez, szóval itt megint van mit javítani. De azért nem mondom, volt megint sok olyan ismeretterjesztő könyv, amit átlapoztam, szakácskönyvek vezettek idén is, most már úgy döntöttem, a gyerekneveléssel nem foglalkozom, szóval abból kevesebb került a kezembe, úgyis amit tudtam már elrontottam Babszemen, nem érdemes ezen tovább stresszelni magam.
A 88 könyv közül tavaly 17-et olvastam angolul, úgyhogy azt a tervet, hogy többet olvassak küföldiül, teljesítettem. Ráadásul 2 közülük a non-fiction kategóriába esett.
Az olvasott könyvek 40%-a származott könyvtárból és 11 darab volt, amit kölcsön kaptam.

Könyvvásárlásra tavaly 109046 forintot költöttem, ebből 91 kötetet vettem. A válság nem izgatott, ahogy elnézem, bár ilyenkor mindig sokkol ez az adat.

2009ben 14 könyv volt, amit elajándékoztam (az összeg 25%-át) és az elmúlt 3 évben belépett gyerekkönyv kategória ismét csak elég erősen jelen volt a vásárlott könyvek között, ugyanis Babszemnek, 19 kötetet vettem.
Saját könyvtáramat tehát 58 kötettel bővítettem vásárlás formájában, ebből 5 volt nem regény, s így az összegnek több mint a felét (54%) fordítottam magamra.
A legtöbb könyvet egyébként decemberben vettem, 16 db-ot. Ekkor rövid időre még a Bookline 3. szintű vásárlója is lettem, de aztán visszamentem a 2. kategóriába.
Egyébként az elolvasott könyveknek több mint a felét könyvtárból kölcsönöztem ki, 21%-t kaptam kölcsön, vagy örökbe valaki mástól, s csupán 28%-a volt ezeknek a köteteknek a saját tulajdon.
Ajándékba csak 2 kötetet kaptam vagyis könyvutalvánnyal leptek meg a húgaim és azt váltottam aztán be könyvekre.
Az 58 magamnak vett könyvből pedig csak 21t olvastam el, pedig ezek nagy része most tényleg szépirodalom volt nem tény.

Könyves blogos világ amúgy igazán istenesen beindult. Míg 2008-bam a librarything kötötte le egy csomó időmet, amíg felvittem rá a saját kis könyvtáramat, addig 2009ben a Moly.hun kezdtem el sertepertélni. A könyvkiadók is kezdenek komolyan venni minket, könyves blogokat, nekem szerencsém volt az Ulpius Ház Kiadóval, a Kelly Kiadóval és most teszt jelleggel a Gondolat Kiadóval felvenni a kapcsolatot, tőlük kaptam könyveket, hogy olvassam és véleményezzem őket, illetve csak úgy ajándékba is. Remélem, hogy jövőre még többen lesznek hajlandóak szponzorálni a könyvbloggerek olvasását.

Jelöltek a Goldenblogon, partnere lettem a Footer.hunak is, csereberéltem könyveket (magyar és külföldi cserék egyaránt befigyeltek), és még az olvasóimat is megajándékoztam. Na és persze sikerült bábáskodni a freeblog.hu könyves aloldalánál is, amit Natashával felváltva szerkesztgetünk és vannak még terveink!

Continue Reading

Könyves aloldal

Nekem mindig van egy csomó ötletem. Csak többnyire lusta vagyok megvalósítani. Anyaggyűjtésben, ötletelésben azonban verhetetlen vagyok. Már olyan sok minden jó ötletem volt (csak úgy magánban) könyvekkel, könyvesblogokkal kapcsolatban is. Aztán sikerült egy partnert találni az ötletekhez Natasha személyében, amit aztán Anna és a freeblog is felkarolt, úgyhogy megszületett a Freeblog.hu legújabb aloldala, a könyves.

Egyelőre a tervek szerint hetente más fogja szerkeszteni. Nem én indítok mert a hét kicsit sűrűnek tűnik de majd a jövő héten enyém lesz a gyeplő. Amúgy is Natasha mindig olyan jól megragadja a lényeget.

Continue Reading

Ez a mi buszunk

Buszozás újabb fázióba lépett. Most már felszáll a gyerek a buszra, sőt, a délután programunk mindig azzal végződik, hogy 2 megállót hazabuszozunk. Jó esetben amikor kijövünk a bölcsőde udvaráról éép elkapunk egy 151-es Volvo buszt, azzal még 1 megállót megyünk a végállomásig. Aztán esetleg elmegyünk a boltba a környéken, majd újra vissza a buszra. Tegnap 10 percet ácsorogtunk, mert éppen nem Volvo, hanem egy sima Ikarus volt a menetrend szerinti járat, de most arra nem akart felszállni, mert látta, hogy a "mi buszunk" ott vár mögötte. Közben pedig nézegette a többi buszokat, amik elmennek. Legaranyosabb, hogy leguggol és megnézi, hogy világít a lépcső felett a lámpa ami jelzi, záródnak az ajtók. Múltkor olyan busszal mentünk, amin ez elromlott, azóta van az is, hogy ne szálljunk fel arra, amin nem működik a piros riasztó. Ha pedig várjuk a megállóban ugrál, és azonnal fel akar szállni, szinte nem is engedi el a leszállókat.

De még mindig a két héttel ezelőtti nagy BKV-s kalandunkat emlegeti. Kitaláltam 16-án, pénteken délután, hogy el kéne menni Kleinheincz Csilla új könyvének bemutatójára. Babszemet azzal az ígérettel, hogy buszozunk és lesz süti, rá is vettem a túrára. "Megyünk a könyvesboltba és eszek sütit" mondogatta. Aztán kezdetét vette a nagy kaland. Volvoval mentünk a végállomásra, ott átszálltunk a 9-esre, ami egy hagyományos csuklós volt, a magas padlós Ikarus, azzal elmentünk a Combinóig, villamosozás után meg odaértünk a tett színhelyére. Sajnos hiába vittünk Thomasos könyvet és hiába volt a finom süti, még egy ember kellett volna, aki leköti a gyereket, hogy én oda tudjak figyelni a konkrét programra. Viszont voltam annyira előrelátó, hogy megérkezéskor  megvettem a kötetet és dedikáltattam is, Babszem pedig megdézsmálta a sütiket, amik finomak voltak. Jópofa volt, hogy Csilla megkérdezte, a sok alteregóm közül mégis melyik névre írja, az ajánlót de mondtam, hogy simán a keresztnevemre, hátha majd amikor az örökségemből előkerül fogalmuk se lesz ki lehetett az a Lobo stb. nick. 

Elég hamar elhagytuk a könyvesboltot, s visszafelé meg metróra ültünk. Megkérdeztem Babszemet, hogy villamosra, vagy buszra szálljunk-e át a végén, úgyhogy ő döntött, menjünk el a végállomásig és ott megint várjunk egy 151est, ami hazavisz. Mivel ez megint egy másfajta Ikarus volt, már aznap este többször el kellett mesélni, hogy  hányféle járművön utazott alig másfél óra leforgása alatt a fiam. S azóta is sokszor elmondatja, vagy  éppen ő meséli el, hogy mennyit utazott, amikor könyvesboltba ment. Mint például ma reggel is, félálomban, még csukott szemmel rázendített a mondandójára.

Continue Reading

Boszorkányos

A múlt hetem azzal telt el, hogy kiolvastam Gregory Maguire: Wicked című regényét. Angolul és megint csak megbizonyosodtam arról, hogy fantasyt nagyon nehéz nekem idegen nyelven olvasni. Kényelmes vagyok annyira, hogy szeretem, ha nálam okosabbak már járnak előttem és megmagyarítják a kitalált világokat, s nekem nem kell annyit szótárazni, s gyorsabban megy a betűfalás. Mennyivel egyszerűbb bestsellereket, romantikus regényeket angolul olvasni. Azt hiszem maradok ennél a felállásnál. Egyébként csak másfél hónapot kellett volna várni, mert szeptember 20 után jelenik meg magyarul is a regény.

Amúgy a könyv klassz, szerettem a témáját és a megvalósítását. Utána még egy csomót keresgéltem a neten, próbáltam a musical változatba is belehallgatni, arról is megtudni valamivel többet. Tetszik, hogy Maguire az Óz filmből, könyvből és a hétköznapokból gyúrta össze a főszereplő, a Gonosz Nyugati Boszorkány alakját. Elphaba zöld, ahogy a filmben ábrázolták, Dorothyval való találkozása azonban a könyvben leírt koreográfiát követi. Azt pedig, hogy a főszereplő a regényben az Állatok (a regény történetében állatok és Állatok vannak, utóbbiak beszélni és gondolkodni tudnak) felszabadításáért küzd az író tuti onnan vette, hogy Margaret Hamilton, aki a boszorkányt játszotta az Oz a nagy varázsló című filmben egész életében állati jogi aktivista volt.

Continue Reading

Takarítás és kultúra

A hétvége jól eltelt, a szombatot kineveztük pihenonapnak, bevásároltunk, elmentünk vendéglobe ebédelni és szaunáztunk. Vasárnap pedig nekiugrottunk a takarításnak. Jó alaposan igyekeztünk csinálni, eléggé el is húzódott, szerencsére az ebédet nagyjából elozo este megcsináltuk (pisztráng), a paradicsomos cukkinilevest meg a salátát nem tartott sokáig összedobni és desszert is volt, fagyi, szóval egész szép vasárnapi ebéd készült fél óra alatt.

Aztán elmentem a könyvklubba mert úgy éreztem ott kell lennem, hogy megnézzem, mit tudnak a többiek órákat beszélgetni a Twilight sorozatról. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy rákattannak, mikor anno az általam ajánlott  Az idoutazó felesége meg  A Tizenharmadik történet nem volt nagy siker a körükben. Ráadásul már hetek óta próbálunk egy Ulickaja találkozót összehozni, de az nem jött össze, erre meg bezzeg mindenki hirtelen ráért. Szóval nem értettem, hogy pont engem, aki falom a bestsellereket, ponyvát, fantasyt, romantikát teljesen hidegen hagyott a Meyer orület, bezzeg a többieket, akik eddig Austent, Gaskellt, Bronte-kat, Woolfot olvastak és értük rajongtak teljesen beszippantott ez a sorozat. Szóval el lehetett róla beszélgetni órákig, sok minden más is felvetodött elso szerelmektol a vámpírokon át az irodalmi hivatkozásokig, de az az igazság, hogy engem ezek után se tudtak meggyozni a csajok, hogy siessek és olvassam el a többi részt, egyelore tartom magam annál, amit az Alkonyatról írtam. Viszont az megbizonyosodott, hogy Meyer tud valamit, mert képes olyan témáról és úgy írni, ami különféle  embereket  is be tud szippantani, pozitív gondolatokat vagy éppen ellenségeseket kiváltani, de lényeg hogy port kavar és sok mindent lehet belemagyarázni történeteibe.

Continue Reading

Megérkezett

Nah öszeszedtem magamat és merész voltam: rendeltem könyveket a Bookdepository.co.uk-ról. Itt már írtam róla, meg arról is, hogy miért gyáváztam.

Múlt héten hétfőn adtam le a rendelés, két könyvre, áruk messze jobb volt, mint ha itthon kértem volna meg a könyvesboltjaimat, hogy szerezzék be, ráadásul tudtam paypal-lel fizetni, szóval nem is a kártyámat használtam. Csütörtökön még úgy volt, hogy a 2 napon belül ígért postázáshoz képest csak az egyiknél szerepelt, hogy feladták. Tegnap azonban mind a kettő megérkezett. Ugyan a postaládába nem fért bele, de szerencsére Anikó, aki a 3. emeleten lakik otthon volt és átvette. 

Ügyhogy maximálisan meg vagyok elégedve. A Book depository árai valóban azzal, hogy nem kell a szállításért fizetni az angol amazon árai alatt vannak. Az amerikaival nem mindig veszik fel a versenyt, mert ott eleve olcsóbbak a könyvek, de a szállítási költség azért onnan is megdobja az árat. Azért azt tudni kell, hogy a regények puhakötésben angolul olcsók, a keménykötésűek annyira nem, a tényirodalom is borsos árú. Szóval van ahol továbbra is lehet versenyeztetni a hazai könyvesboltokat (Bookstation, Pendragon, Bestsellers), de van amikor megéri magának intéznie az embernek az egész ügyet.

 Közben a könyvesblogon is számoltak be kellemes élményekről.

Continue Reading

Olvasónapló

A héten elérte az 500. bejegyzést az Olvasónaplóm. Megnéztem, hogy 2003ban indítottam, szóval van már az is 6 és fél éves. Ráadásul csak 13 bejegyzés az, ami nem a könyvekről szól.Nem is lett körülötte olyan nagy élet, mint néhány újabb, de cserfesebb könyves blogban. Egyetlen bánatom, hogy nem voltam elég szemfüles és az olvasonaplo.hu már spg-é. 

Szóval 6 év alatt 487 könyvet olvastam minimum (eleinte volt pár olyan bejegyzés, ahol csak felsoroltam mit olvastam). Történetileg eleinte tényleg csak magamnak írtam, főleg fülszövegeket másoltam be, néhol volt személyes vélemény, mert amihez komolyabbat akartam hozzáfűzni azt megtettem itt. Aztán amikor a blogter indult, ott próbálkoztam kilépni a nyilvánosság elé és kissé kozmetikázottan jelentgettem meg az olvasmányaimat. Azaz mélyen hallgattam egyik guilty pleasure-ömről, a romantikus regényekről. A könyvismertetéseket két helyre írtam, s a freeblogon továbbra is jegyeztem ami a blogtérről kimaradt. Majd döntöttem: maradok a freeblogon, nem kétlakiskodom és két éve beszüntettem az ottani blogot.

A trend továbbra is marad: oda tényleg csak az olvasmányok kerülnek, egyéb könyvvel, kiadással, vásárlással kapcsolatos dolgok meg jönnek ide. Kicsit megveregettem a vállamat: szép munka.

Önfényezés off.

(Ez meg itt a 3333. bejegyzés volt és idén még csak meg se említettem, hogy május 17, lett 7 éves a blog. Már iskolás!)

Continue Reading

Hiányzó vásárlás

Kíváncsian vettem ma kezembe a Kelly KFT által kiadott Egy boltkóros naplóját amit a filmmel egy időben jelentettek meg. Az érdekelt, hogy vajon újrafordították-e, vagy a régit hagyták meg. Az Ulpisunak valahogy kimehetett a fejéből, hogy anno kiadták egy színvonalas borítóval. Engem határozottan meg is győzött annyira, hogy később végigolvastam a Becky Blomwood regényeke, sőt Kinsellát is rendszeresen előveszem, mert szórakoztat.

Na de a lényeg, hogy igen, új fordítás a Kelly kiadás és hiányzik belőle az utolsó 30oldal! Vége van a 21. fejezetnél, holott 24 fejezetből áll a könyv! Legalább is ma az Alexandrában 4 kötetet néztem meg és így volt.

Egyébként azért tudom, mert pont mostanában vettem meg az eredetit, a könyvudvarban 480Ft-ért és minap lapoztam át, hogy felkészüljek rá a film előtt.  Egyébként elvileg még kapható náluk.

 

Continue Reading

Gaiman év

Tegnapelotti hír, hogy Neil Gaiman legújabb regénye, a The Graveyard book megkapta a Newbery díjat, amit az amerikai gyerekkönyvtárosok szövetsége oszt ki minden évben a legjobbnak ítélt munek. Pont nemrég olvasgattam róla, hogy sokan úgy gondolják, ez se feltétlenül annyira etalon mint az irodalmi Nobel díj, mert vannak köztük regények, amiket a szakemberek ugyan kiválónak értékelnek, viszont a gyerekek nem olvassák oket. Azért egy ilyen díj mindenképpen megdobja az eladdotsági listákat. Most meg egy olyan könyv kapta, ami eleve már régóta a bestseller listák élén van. S van egy teljesen jópofa olvasata is a regények a szerzo eloadásában.

Sokan úgy tartják, Gaiman egyedül a Sandman-nel alkotott nagyot, a regényei annyira nem jók, kicsit egy kaptafára készülnek. Részemrol szeretem ot. Eloször az Elveszett Próféciákat olvastam a tollából, az is inkább Pratchett miatt került a kezembe. Aztán meg jött a Tükör és Füst ami egy nagyon jó kis novellagyujtemény és innentol próbálkoztam a regényekkel is. Elobb magyarul (Amerikai istenek), aztán mivel még akkor úgy tunt, hogy soha nem fog anyanyelvünkön megjelenni, angolul vágtam neki a Soseholnak, Csillagpornak és az Anansi boys-nak. Aztán a Fragile Things már olyan régóta ül a polcomon, hogy közben az Agave felkarolta a szerzot, miután a Csillagpor moziban is nagy siker lett és sorra adogatja ki a muveit, legutóbb pont a Törékeny holmik jelentek meg. Hamarosan jön a Coraline is magyarul (picidzé és Isolde is, a két nagy Gaiman fanatikus olvasónaplót író egyaránt elismeroen nyilatkozott róla), még a film elott, az Agavé gondozásában pár héten belül. Gaiman mostanában úgy tunik, inkább gyerekeknek ír, a tavalyi World Book day-re megjelent Odd and the Frost Giant is nekik szóló mese volt, természetesen skandináv mitológiával fuszerezve, de legalább láttam benne, hogy tényleg ért a fiatalok nyelvén.

Na és persze a film is felfedezte ot magának. Ott volt a Mirror Mask (aminek az alapját anno szintén gyerekeknek írta), aztán meg társszerzoként jegyezte a Beowulfot is. Mindjárt itt a Coraline, közben amikor tavalyelott itt járt Magyarországon elvileg azért jött, hogy a Hellboy II forgatásán kicsit körbenézzen, hogy is kell filmet csinálni mert o is szeretne megpróbálkozni vele. Úgyhogy ezt a lépését még várjuk.

Közben még az is kiderült, hogy a frissen díjazott könyvébol is készül film (“A Dzsungel könyvéhez hasonlít a sztorija, csak éppen itt a párducok helyett szellemek vannak” – írja az Empire), méghozzá Neil Jordan rendezésében.

Szóval olvassatok Gaimant, mert ha a fordítás mostanában nem is adja vissza annyira a szerzo eredeti nyelvbéli virtuozitását, a történetei azért csodásak. A Tükör és Füsttel ajánlom kezdeni (mint mondtam, Sandmant nem ismerem).

 

Continue Reading

Könyvek és web

Nem is olyan rég volt a könyvesblogon egy lista, hogy mit kéne tenni egy kiadónak ahhoz, sikeres legyen a  weben. Erre volt is mindenféle reakció az agaveblogon, holott tényleg ők azok, akik egész jól csinálják ezt a modern marketinges dolgot. Plusz még a kiadványaik is jók:)

Most a New York Timesban van egy cikk arról, hogy vajon mennyire segíti egy könyv eladását ha van egy jó kis honlap is ami kapcsolódik hozzá. Lényeg: senki se tudja, sose mérték. De vannak olyan szerzők, akiknek az oldala akár 30,000 dolcsiba is kerül meg 2-3 embert foglalkoztatnak. Mindenesetre ég és föld az ottani hozzáállás a témához és az itthoni.

 

Continue Reading

Könyves, olvasós

Az elmúlt lassan 6 évben, amióta blogolok volt pár jó ötletem, indítottam néhány úttörő blogot (versblog. olvasónapló pl.) amiknek aztán követői lettek. Vagy éppen másoknak is támadt ugyanaz az ötletük, de dátumra azért én vezettem 🙂 Az újak között pedig valljuk be, van jó pár olyan, ami az enyimnél sikeresebb is lett, mert valamiért jobb. Ilyenkor kicsit elkeseredem, hogy megint visszasüllyedtem a középszerűség homályába. 

Itt van például ez az olvasóblog dolog. Most már sokan csinálják és majdnem mindenki ugyanarról az új könyvről ír, mert főleg azok a közös nevezők, amik most megjelennek. Egymástól kapunk persze ötleteket, mondjuk tudom, hogy kivel hasonló az ízlésem, tehát ha ő jót írt valamiről az biztos nekem is tetszeni fog. Ugyanakkor már lassan nehéz újat mondani egy-egy könyvről, s ha nem te vagy az első, aki felfedezi, akinek ideje van gyorsan elolvasni és véleményt írni róla kicsit már nem is számít amit gondolsz a regényről. Pedig olyan jó volt olvasottnak tűnni, kicsi volt a konkurencia, amiről írtál az nagy valószínűséggel mondott valami újat… de hát ez elmúlt. Telítődik a pálya, bele kell törődni. Könyv meg rengeteg van és én kétségbeesem néha, hogy nincs elég időm mindent elolvasni. Aztán meg még ott van a hiányos műveltségemből adódó fehér foltok, írók, könyvek amik még arra várnak, hogy felfedezzem őket. De még olyanokat is jó lenne újraolvasni, amiket 1x, régen már forgattam, mert teljesen lyukas a fejem és van amire nem emlékszem, csak arra, hogy olvastam, arra, hogy milyen volt, már nem. Nagy félelmem, hogy hülyülök és azért nem jutnak eszembe cselekményszálak vagy szereplők tutira olvasott könyvekből, illetve a másik, hogy talán nem jól olvasok, túl felületes vagyok és ez az oka a sajtfejemnek.

Continue Reading

Books of 2008

Idén a saját olvasónaplómon kívül írtam még az Olvasóba és egyszer a könyvesblognak is. Könyvért mindent! felkiáltással. Az utóbbi azt hiszem röpke vendégszereplés maradt, az olvaso.freeblog.hu-ra remélem még írok, csak kicsit úgy érzem, hogy nem fair velük szemben, hogy van saját olvasónaplóm, de néha egy-egy jobb kötet, megbízás, kérés esetében még oda is tolom a pofámat. Igaz akkor mindig hagyom hogy ott jelenjen meg elobb az írás, és késobb postolom be csak magamhoz. Végülis eddig még nem panaszkodtak…

Ja és még egy Internet Fiestára is meghívtak az olvasónaplómnak köszönhetoen.


Az év könyvei, az a bizonyos top 10 idorendben:


Tereza Bouckova: Ha szeretsz egy férfit
– a cseh noi sorsok

Justine Picardie: Daphne
– kicsit felemás érzésem volt vele kapcsolatban, de nagyon hatásosra sikerült és azt hiszem, Daphne du Maurirert jobban meg kell ismernem

Christopher Moore: Mocskos meló
– morbid és vicces, ahogy vártam.

Naomi Novik: Ofelsége sárkánya
– számomra az év fantasy-je. Alig várom, hogy rátehessem kezemet a folytatásra.
Katherine Patterson: A nagy Gilly Hopkins – gyerekkoromban kimaradt ifjúsági regény, avagy cuppanjunk rá újra a piknik könyvekre
Polcz Alaine: Asszony a fronton – nagyon kemény, de örülök, hogy erot vettem magamon, legyoztem a félelmeimet és elolvastam.
Carol Shields: Jane Austen – egy korrekt, népszerusíto életrajz.
Nick Hornby: Vájtfüluek brancsa – így olvas egy profi olvasó aki még kiválóan ír is az élményekrol
Kaffka Margit: Színek és évek – klasszikus, magyar és kiváló.

Philippa Gregory: A Boleyn örökség
– VIII. Henrik megorül. A folytatás.

Különdíjak:
Ranschburg Jenonek, akinek az Áldás vagy átok címu kötete tudott jó sokat mondani arról, hogyan nevelhetünk egészséges gyereket tévé és számítógép mellett, valamint a technika bevonásával. Sot a vele és Vekerdyvel való beszélgetésekbol összeállított könyv is 10 pontott kapott tolem 2008-ban s még mindig elolvasásra vár a Szülok lettünk is, amit a párom épp nemrég végzett ki és nagyon sürget, hogy ha lehet kerítsek már végre sort rá én is.
Alice Hoffmannak, akinek idén olvasott három kötete (Itt a földön, A hetedik mennyország, A tizenharmadik boszorkány) simán bekerülhetett volna a fenti 10-be, o hozta a 2007-ben neve révén megismert színvonalat. Tessék még tole fordítani, mert egész sokat írt.
Dennis Lehane-nak, akitol a Titokzatos folyót azért nem olvastam el anno, mert úgy gondoltam, ha láttam a filmet akkor már mindent tudok. Aztán megnéztem a Hideg nyomont és a két Kenzie Gennaro kötet valamint a Vihar sziget nagyon ütött.
Továbbá hozták még a formájukat: Ulickaja, Baricco és Block, akitol idén Bernie-t ugyan nem olvastam, viszont Kellerbol és Scudderbol up to date vagyok.

Az év csalódásai:

Hugh Laurie: A balek
– jól indul, aztán lapos lesz
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei – hát ezek után se hozta meg a kedvemet a Hollókirályhoz.
Syrie James: Jane Austen naplója – ezen aztán rendesen felhúztam magamat
A noknek szóló természetfölöttis regények se nagyon jöttek be idén, pedig próbáltam felfedezni oket, legyenek vámpíros szeretok, vámpírvadászok, nekromanta fejvadászok vagy éppen boszorkányok.

Continue Reading

2008 könyvei, az adatok

Ismét elérkeztünk hát az év eleji összegzésekhez. Ahogy azt már a törzsolvasók tudják, ilyenkor jönnek az adatok könyvekről, aztán a top 10, majd a filmek. A többi meg benne van az archívumban.

A 2008-ben olvasott könyvek száma: 75
A 2007-os adaghoz képest ez csupán 1-gyel nőtt, de tekintve, hogy a gyerek mozgékonyabb lett, ráadásul visszamentem dolgozni is, azt hiszem egész szép teljesítmény.
Ez a 75 könyv 6,25 könyv/hónapot jelent.
Augusztusban olvastam a legtöbb könyvet, 10-et.
Májusban pedig a legkevesebbet, 4 könyvet.
Az összes olvasott könyv írói között a férfiak aránya 33% .
2008-ben általam olvasott könyvek közül 51-et írtak nők.
A regények aránya: 88%
Az idén olvasottak között 9 volt non-fiction, ez határozott javulás a tavalyihoz képest, ennek feltétlen örülök. Na meg persze idén is voltak szakácskönyvek, gyereknevelési kötetek amiket igazából nem olvastam el az elsőtől az utolsó oldalig, csak átlapoztam.
A 75 könyv közül tavaly csak 9-et olvastam angolul (jövőre ezen a téren is erősítenem kell).
Könyvvásárlásra tavaly 100076 forintot költöttem (hűha, nem kevés), ebből 92 kötetet vettem. Idén 19 könyv volt amit elajándékoztam (az összeg 27%-át) és a 2007-ben beléptetett újabb kategória, gyerekkönyvek tavaly is komolyan képviseltették magukat, ugyanis Babszemnek, 25 kötetet vettem. Saját könyvtáramat tehát 47 kötettel bővítettem, ebből 9 volt nem regény, a s így az összegnek pont a felét fordítottam magamra. Egyébként idén egy könyvért fizettem nagyon sokat, a Szakácsok könyvéért, 6490Ft-ot, pedig fél áron vettem meg a nyári Alexandra akció közben. A legtöbb könyvet egyébként augusztusban vettem, 14 db-ot.
Egyébként az elolvasott könyveknek több mint a felét könyvtárból kölcsönöztem ki, 21%-t kaptam kölcsön, vagy örökbe valaki mástól, s csupán 28%-a volt ezeknek a köteteknek a saját tulajdon. Igazából abból 47, az idén magamnak vásárolt kötet közül, csak 18at olvastam el.
Ja és teljesen oda voltam a Library Thingért, jó sok időt eltöltöttem vele és immár több mint 2000 kötetes ott a könyvtáram.

Continue Reading

A hóhér dala

Azért az Ulpius ház árképzésétől eldobom az agyamat. Már azt se értettem, hogy miért adnak egy sima szerelmes regényt 4000Ft-ért (mint amilyen Fern Michaels: Vegas Saga-ja), de most láttam, hogy kiadják újra A hóhér dalát, s 9999 pénzért már hozzád is vágják. Közben persze az antikváriumokban 800-ért megkapod legrosszabb esetben is.

Egyébként amikor szerelmes voltam Tommy Lee Jones-ba (közvetlenül az után, hogy nagy Harrison Ford rajongó ellenére miatta mentem vissza vagy 3x a Szökevényre) , megnéztem az összes korai filmjét is, köztük ebből a Mailer regényből készültet is (meg a Szénbányász lányát és igen, életem második Steven Seagal filmjét is, azt a hajósat is :). Még olyan szerencsés is voltam, hogy amikor arra játram a Madame Tussaud-ban volt egy kiállítás rész a híres bűnozőkről, a XIX. század végének Londonáról meg nevesebb kivégzésekről, s ott is végig lehetett nézni, amint Gary Gilmoret agyonlövik.

Continue Reading

A könyvtáros

Nézegettem, hogy Amadea könyves blogja micsoda vita-viharokat tud kiváltani, az enyim meg csak úgy elvan (max. elvetemült rajongók pocskondiáznak a saját fórumukon :). Rájöttem, azért, mert én tényleg csak az olvasmányaimról írok ott, nincsenek beszélgetős bejegyzések. Arra itt van a saját blogom, ami meg periférián van/volt. Hely és téma nem éppen frekventált. Hely: freeweb, blogszolgáltatókon kívül, (ez ugye most változott, mindjárt sasolom is a statisztikát gondolom egekbe ment az olvasottságom muhaha) Téma: egoblog, gyerekkel spékelve, ráadásul immár 6 éve. Most őszintén, kit érdekel ez, a törzsközönségen kívül? De a könyvekről/filmekről való véleményemet ide tartogatom, s ez így is marad. Szóval jöhet egy irodalmi hír is.

Az oroszoknak is van Booker díjuk, immár 17 éve, többek közt Ulickaja is kapott díjat a Kukockij eseteiért. Az idei díjazott egy aránylag fiatal pasas, Mikhail Yelizarov A könyvtáros című misztikus regényével, amelyben egy hétköznapi pasi, aki mellesleg könyvtárban dolgozik igazi hős lesz. Izgalmasnak tűnik 🙂 Remélem valami olvasható nyelvre is lefordítják, mert sajnos régen volt az a középfokú nzelvvizsga oroszból.

Continue Reading