Azt hiszem befejezem, hogy dögös csajos könyveket olvasok. Mert mostanában igazából egyik se jött be azok közül, amik a kezembe kerültek. Holott olyan ígéretesek voltak. De hát Anita Blake is úgy indult, aztán lám mi lett belőle. Jó magam pedig vágynék valami jó fej hősnőre, aki egyrészt elkápráztat, lenyűgöz, ugyanakkor meg is tudom kedvelni. Hol vannak a régi Vavyan Fable hősnők, óh. De az utolsó 3-4 dögös csajos könyvel kicsit befürödtem, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Holott én az a típus vagyok, aki előre tájékozódik az olvasmányairól, mert egyrészt ismerem a saját ízlésemet, tudom, mi jöhet be, másrészt meg a mostani könyvárak mellett nem árt tudni, megéri-e az adott kötet a pénzét, vagy várjak inkább a könyvtári megjelenésre. Pedig régen mennyire szerettem a friss könyveket: még melegében megvettem és mindenki előtt kiolvastam őket. De aztán rájöttem, hogy várhatok, a betűk nem szaladnak el. Előbb utóbb ami érdekel az a kezembe kerül. Csak mondjuk nem a megjelenés pillanatában és nem menőzhetek azzal, hogy ja ja én azt már réges-régen olvastam.
Ja és most már az amazon olvasói véleményeiben se lehet bízni. Mert az összes mostanában olvasott könyvről 4-5 csillagos átlagot produkált nem is kevés véleménymondó olvasó. De szerintem lassan már ott is az lesz, hogy a rajongók habzó szájjal ugranak, ha valaki rosszat ír kedvencükről, ezért aztán minden 2 csillagos kritikára azonnal legalább hárman írnak 5 csillagosat. Csak hogy az átlag meglegyen és félrevezesse az olyanokat, mint én.
Lényeg, hogy még nem találtam meg Denisa Wry utódját. Úgyhogy marad Eve Dallas akit mindig elolvasok, és akiért pénzt adok, a botrányos borítók ellenére is, mert ott mindig van valami, amiért érzem: érdemes volt megint megvenni a regényt.
Könyvmánia 2
Mikor szombaton 2 órára beszabadultam a városba, természetesen Red Bust és a Múzeum körúti antikváriumokat látogattam végig. Azon a címen, hogy plázázni, ruhát/cipőt venni már Babszemmel is tudok, de ha nem valami nagy gyereksarkos könyvesboltban vagyunk, azt hamar elunja. Vettem is egy Great Books for Boys című könyvet, mert teljesen oda vagyok, hogy én nagyon jól ismerem a lányregényeket (csíkos, pöttyös, romantikus stb.), de pl. alig olvastam 3 indiánost és Tom Sawyer se érdekelt soha. Ugyanis sose voltam egy fiús érdeklődésű lény, bár igyekeztem. Na jó fantasyvel el vagyunk látva, erről tanúnk a 3 példányban meglévő Gyűrűk ura is. szóval valahogy tájékozódnom kell, hogy mit adjak majd Babszem kezébe, miről olvasson és mikor. Elvégre biztos van élet Thomas a gőzmozdony után is. A könyvet egy gyermek könyvtáros állította össze és ugyan 1997-es, viszont pont ezért jó eséllyel sok ott említett kötetet már talán lefordítottak magyarra is, szóval úgy érzem, kiváló befektetés, hogy megtudjam milyen stílust is adjak majd Babszemnek 2-14 éves korában. Ja és vigyázni kell arra is, hogy megmaradjon ez a könyvek iránti szeretete, amikor majd kamaszodni kezd, akkor is. A Great books szerint ez az az időszak ugyanis, amikor a fiúk leginkább elfordulnak a betűtől mert az nem cooll és csodabogárnak tartják őket társaik, ha olvasnak.
Könyvmánia
Lehet, hogy kicsit túlzásba vittem a Library thinggel való foglalkozást, de az a helyzet, hogy roppant megörültem, amikor jelezték, hogy végre magyar forrásokból is lehet importálni adatokat. Végre megvalósulhat az álmom, feltérképezem a könyveimet. Mert ugye azok 2 lakiak. Egyrészt itt van Pesten az elmúlt 12 évben vett kötetek jó része, de a legnagyobb könyvvásárt főiskolásként rendeztem. Amikor végre találkozhattam Szegeden az antikvárium intézményével (ami akkoriban Kanizsán szinte nem létező dolog volt), plussz a tanszékünk egy volt szakszervezeti könyvtár romjai felett tengődött, ahol 20 forintért lehetett szabadon garázdálkodni. Volt csoporttársam, aki azonnal lecsapott a Lenin összesre, mondván, szerinte kb. 10 év múlva aranyat fog érni. Mikor január végén otthon voltunk, anyuéknál található könyvek talán 1/3-át sikerült felvinnem, ez úgy 775 kötet, kb 2/3 az enyém, én vettem (zsebpénzem nagy része már gimnáziumban is könyvekre ment el) és még gondosan a nevemet is beléjük pingáltam. De anyu is imádott olvasni, aztán aput is rászoktatta és a mesekönyveinknek még neki se láttam, pedig azokból is rengeteg van, nem beszélve a nagy- meg dédszülőktől maradt kötetekről. Szóval Kanizsai missziómat, az otthoni könyvtár feltérképezését még folytatom, de már most is nyilvánvalóvá vált pár dolog. Rengeteg olyan könyvem van, ami jóval azelőtt jelent meg, hogy megszülettem volna, de hát a világ és magyarirodalom klasszikusai közül ezeket tényleg fillérekért vesztegették a főiskolás évek alatt. Valamint hogy az elmúlt, pesti évek alatt inkább regényeket vásároltam és kevesebb a szakirodalom, holott régen az arány eléggé kiegyenlített volt. Úgyhogy kicsit rá kell gyúrni erre, úgy érzem. Főleg, hogy mostanában úgyis inkább kiveszem könyvtárból az olvasmányaimat, a fennmaradó összeget fordíthatnám non-fiction beszerzésre. Már csak a jövő generáció miatt is. Bár tudom, ami nekünk a Pallas Nagylexikona volt, Babszemnek már az Internet lesz.
10+ könyv, ami…
2007-ben végül beláttam, hogy felesleges kétlakiskodni az olvasónaplómmal, ezért aztán elköszöntem a blogtertol és maradtam a freeblognál, meg a kozmetikázatlan valóságnál.
Akkor lássuk eloször a 10 könyvet (szigorúan idorenben), amely tavaly mélyebb nyomokat hagyott bennem:
Richard Morgan: Valós halál – cyberpunk és noir. Igazi ínyencség
Madeleine Wickham: Coctails for three – könnyed olvasmány létére igazán jó meglátásokkal volt teli
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk – egyelore nem csalódtam a tavalyi kedvencben
Jodi Picoult: A novérem húga – meredek téma, csakis zsebkendovel olvasható
Neil Gaiman: Anansi boys – P.G. Woodhouse stílusában, s nekem jobban bejött, mint az Amerikai istenek
Réz András: Mozibubus – a stílus az írásban is megmaradt
Sinead Moriarty: Babablues – megint egy sírva-nevetos
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet – a Bronte novérek élnek
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány – az ilyen történelmi regényeket imádom.
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák – jobb sokkal, mint a film.
Az év felfedezettjei, legalábbis számomra, mert egyikük se új keletu író, sot már évek óta mindenki izgatottan várja a regényeiket, de velem most jöttek szembe.
Az egyik Alessandro Baricco volt, akinek a Selyem és Novecento címu regénye teljesen lenyugözött. A Tengeróceán már kicsit nehezebben emésztheto és sokkal összetettebb volt, viszont voltak benne rendesen megdöbbento részek. (Mindhárom bekerülhetett volna a fenti 10be)
Margaret Atwood foleg A szolgálólány meséje címu regényével lopta be magát a szívembe, a Penelopeia is nagyon kellemes volt, s a kívánságlistámra felkerült még a Vak bérgyilkos is.
A csalódások:
Elizabeth Kostova: A történész címu regényérol nagyon jókat olvastam, akárcsak A tizenharmadik történetrol, de ez valahogy mégse váltotta be a hozzá fuzött reményeket.
Mary Shelley: Frankenstein egy klasszikus, amivel már másodszor fogtam mellé
George R.R. Martin: Varjak lakomája azt hiszem, itt kell feladnom. Ennek sose lesz vége, engem pedig ez idegesít.
Review 2007
Akkor a tavalyihoz hasonlóan először jöjjenek a száraz tények:
A 2007-ben olvasott könyvek száma: 74
A 2006-os adaghoz képest természetesen csökkent, de hát mondtam, a 100nál több nem igazán fog még egyszer beleférni.
Ez a 74 könyv 6,2 könyv/hónapot jelent.
Februárban olvastam a legtöbb könyvet, 10-et.
Októberben meg a legkevesebbet: 3 könyvet
Az összes olvasott könyv írói között a férfiak aránya 31% (ez nőtt)
2007-ben általam olvasott könyvek közül 51-et írtak nők
A regények aránya: 97%
Az idén olvasottak között csupán 2 volt non-fiction (volt még pár szakácskönyv, de azok inkább lapozgatósak, nem elejétől a végéig végigolvasottak).
A 74 könyv közül tavaly csak 19-et olvastam angolul (a végén bele is próbáltam erősíteni).
Könyvvásárlásra tavaly 73777 forintot költöttem, ebből 61 kötetet vettem. Idén 14 könyv volt amit elajándékoztam (az összeg 22%-át) és belépett egy újabb kategória, ugyanis gyerekkönyveket is vettem Babszemnek, méghozzá 13-t. (Amiket többszörösen lehetne az olvasott könyvekhez adni, de hát nem számít, hogy 30x elolvastam például a Kisvakond és a nyuszit)
Jah és idén csak 1 könyvet kaptam ajándékba, az viszont nagyon hasznos volt.
Alternatív történelem
Washingtonból a mentoraink egy hétvégén elvittek minket a Gettysburghi csata helyszínére. Ott aztán megnéztük a kiállításokat, hogy honnan mondta Lincoln a híres beszédét, végigmentünk a mezőkön, megmutatták a bokrokat, hogy honnan melyik kő mögül ki figyelt meg kit és hogy lőtték az ellenséget stb. Elég részletesen tanulják annak a 3 napnak a történelmét az amerikaiak, ráadásul gondolom akik ott laknak a közelben még mélyebben foglalkoznak a dologgal. A legjobb idegenvezetőnk egyébként egy írónő volt (aki az Édesvölgyi suli akkoriban futó sorozatában ghostwriter-ként közreműködött),s ő mondta, hogy szerinte az egyik legjobb könyv, amiből az amerikai polgárháborút meg lehetne tanulni, az Harry Turtledove alternatív történelmi sorozata. Mert abban ugyan a déliek nyernek, méghozzá többek között azzal, hogy Gettysburghben lenyomják az északiakat. Innen aztán egy egész sorozatot indított útjára Turtledove, akit az alternatív történelmi regényírás nagy mesterének tartanak. Mindez a most olvasott Orson Scott Card regény után jutott eszembe, amely szerint Kolombusz és felfedezése volt a modernkori történelem azon fordulópontja, amely ha másképp alakul, akkor bizony jelenünk és jövőnk is valahova máshova fordult volna.
LoboTen 2006
Akkor most a számok helyett jöjjenek a szavak. Időrendben az évi 10es könyvlista:
Jennifer Weiner: Little earthquakes – Mert témába vágott, a stílus pedig még mindig tetszik
Ljudmilla Ulickaja: Szonyecska, Médea és gyermekei – idén minden magyarul megjelent könyvét elolvastam, s ez a kettő fogott meg a legjobban
Szabó Magda: Régimódi történet – az idei kedvencem tőle, majd ha hozzáférek, megnézem a tévében most karácsonykor leadott sorozatot is
Carlos Ruiz Zafon: A Szél árnyéka – Mint mindenki másnak, nekem is nagyon bejött
Anna Gavalda: Szeretném ha valahol valaki várna rám… – Tőle még kell olvasnom
Arturo Perez-Reverte: A Dumas-klub – Dumas rajongásom miatt, na meg a könyvekről szóló krimik iránti szeretet miatt
Libby Purves: Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? – Mert alkatilag én is képtelen vagyok a tökéletességre
Nei Gaiman: Stardust – Állítólag a film már úgy is nagyon tetszett a tesztelőknek, hogy a legtöbb trükk még sehol sincs
Christopher Moore: Biff evangéliuma – Karácsonyi olvasmánynak kötelező.
Nagy visszatérés:
Nick Hornby A hogyan legyünk jók és a gyűjteményes könyvek után végre megint írt egy klassz regényt.
Vavyan Fable Nem szúrta el a Halkirálynő sorozatot, sőt, sikerült a régi fényében tündökölnie. Most kíváncsian várom idén mit mutat a Mesemaraton: Emlékfutammal.
Csalódás:
Rebecca Wells: Ya-yas in bloom A Little Altars everywhere és a Vagány nők klubja után nagyon gyenge lett. Pedig úgy készültem rá, hogy sikerül ismét elvarázsolni és együtt lehet Vivivel meg barátnőivel.
Anita Blake igazából a Kárhozottak cirkusza óta van leszállóágban. Nem is értem, miért büntetem vele magam még mindig.
Kisasszonyok Azt hiszem későn olvastam. Igazán akkor kellett volna vele összefutnom, amikor először olvastam a Lowoodi árvát (Jayne Eyre zanzásítva fiataloknak). Viszont anyósjelölt rákattant, megvette az egész sorozatot:)
Ez volt 2006
Akkor folytatnám az évösszefoglalót, a már hagyományossá vált módon.
A 2006-ben olvasott könyvek száma: 100
A 2005-es adaghoz képest a növekedés: 17%
Ez 8 és fél könyv/hónapot jelent.
Áprilisban és júliusban olvastam a legtöbb könyvet, azaz 11-et.
Június hónapban olvastam a legkevesebbet: 5 könyvet (tavaly is a június volt a leggyengébb hónapom)
Az összes olvasott könyv írói között a férfiak aránya 16%
2005-ben általam olvasott könyvek közül 84-et írtak nők
A regények aránya: 95%
Az idén olvasottak között csupán 5 volt non-fiction *
A 100 könyv közül 31-et olvastam angolul
Könyvvásárlásra tavaly 82099 forintot költöttem, ebből 70db kötetet vettem. Idén 22 könyv volt amit elajándékoztam (az összeg 34%-át elajándékoztam)
Jah és idén 4 könyvet kaptam ajándékba is.
*Megfordult ugye a kezemben még egy csomó babás könyv is, de azok közül nem olvasgattam el a legtöbbet el az elsőtől az utolsó lapig, csak részleteket, ezért ezek nem számítanak
Halkirálynő nevében
Kivételesen nem vártam ki, hogy kedvezménnyel juthassak hozzá a legújabb Vavyan Fable regényhez, amely a kedvenc sorozatom, a Halkirálynő folytatása, immár a 7. kötet (na jó, 8. ha a A Pokol is elnyelit is ide számítjuk). Míg az első részeket szinte kívülről tudtam, annyiszor olvastam őket, addig az utolsóra, A Hold forró jegénre alig emlékszem, csak az maradt meg bennem, hogy nem volt egy nagy eresztés, s bizony megijedtem, mikor megtudtam, hogy íródik a folytatás. Mert az utóbbi években volt csalódás, felháborodás, idegenkedés, értetlenkedés amivel sikerült körbevennem a megjelenő Fable regényeket. Bár az utolsó pár kötet már ismét jobban sikerült. Mindenesetre már rég nem rohantam boltba megvenni a legújabb mesét, éjszakán át olvasni. Most azonban ráment a szombatom arra, hogy kiolvastam az Apád, anyád ide lőjön!t, s meg kell mondanom, kellemesen csalódtam.
LoboTen Book 2005
Egy rövidke toplista pedig, közel időrendi sorrendben azokról a könyvekről amelyek 2005ben a legjobban tetszettek:
Nina Killham: A hús bűnei – A szakácskönyvírók nehéz életéről, irónikusan
Alice Sebold: Komfortos mennyország – Élet a halál után
Nora Roberts/J.D. Robb: Remember when – Ha alteregók összefognak
Szabó Magda: A Danaida – Többet is kiemelhettem volna tőle, idei vezető írónőm
Jennifer Weiner: Good in bed – Kövér nőt szeretni bátorság
Tibor Fischer: A béka segge alatt – 1956, ahogy eddig még sose
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége – Scifi, szerelmi történet, filozófia?
Karen Joy Fowler: The Jane Austen Book club – Könyvklub inspiráló
Anne McCaffrey: Sárkányröpte – Idén hanyagoltam a fantasyt, de ez nagyon bejött
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót – Klasszikus, pocsék magyar fordítással
Ez volt 2005
Mivel tavaly tetszett a nem szokványos összefoglalásom, idén is megismétlem. Kicsit bővítve, a tavalyihoz képest, persze.
A 2005-ben olvasott könyvek száma: 79
A 2004-es adaghoz képest a növekedés: 23%
Ez 6 és fél könyv/hónapot jelent.
Decemberben olvastam a legtöbb könyvet, azaz 10-et.
Június hónapban olvastam a legkevesebbet: 3 könyvet (akkor olvastam az ismeretterjesztőket, lévén a felvételire készültem)
Az összes olvasott könyv írói között a férfiak aránya 23%
2005-ben általam olvasott könyvek közül 61-et írtak nők
A regények aránya: 96%
Az idén olvasottak között csupán 3 volt non-fiction
A 79 könyv közül 27-et olvastam angolul (27%)
Könyvvásárlásra tavaly 83906 forintot költöttem, ebből 82db kötetet vettem.
Persze nem mind magamnak, hisz 23 könyv volt az ajándék (az összeg 37%-át elajándékoztam)
Jövőre talán a könyvtári kölcsönzéseket is írnom kéne valahova, hogy mikor mit vettem ki, mennyi időre én, elolvastam-e el, vagy a párom egyáltalán elolvastuk-e vagy csak állt 1-2 hónapot a polcon aztán visszavittük. Még meglátjuk.
31 dal
Ma kaptam kölcsön Angyalkától, s mivel úgyis könyvtári, a FSZEK meg nyárilag zárva tart, még ráérek elolvasni, ha befejeztem az Internet pszichológiáját. Ami biztos nem fog már sokáig tartani, mert a buszozások alatt (végállomástól végállomásig) mindig van hely, meg idő haladni. Ha pedig elolvastam a Hornby könyvet, elmondhatom, hogy ami magyarul megjelent tőle (s azt hiszem, minden könyve megjelent) azt én olvastam.
Cary Grant
Végülis régi vágyam vált valóra azzal, hogy kicsit többet is megtudhattam egyik kedvenc, klasszikus filmszínészemről, Cary Grantről.
Ráadásul sikerült olyan elfogulatlan és alapos életrajzot elolvasnom, amelyet Graham McCann írt. Eloszlatta a homokossággal kapcsolatos dolgot azzal, és valószínűleg igaza van, hogy Hollywoodban mindenkire ráfogták/ják, hogy homokos (még Hugh Grantra is ráadásul a Divine Brown eset után!). Soha senki nem bizonyította a dolgot. Cary Grantnek öt felesége és jó pár románca volt, többek között Sophia Lorennel, sőt amikor az Amcsi Filmakadémia végre életműdíjat adott neki (sose kapott Oscart előtte, bár párszor jelölték), majdnem nem vette át, mert a ceremónia közelében apasági perbe is keveredett.
De sose tiltakozott a pletykák ellen, soha semmit nem cáfolt. Mindig azt tartotta, hogy az ember magánélete az a sajátja és nem tartozik senki másra.
A párbeszédeket, az idézeteket Granttől olvasva szinte hallottam a hangját, azt a jellegzetes akcentust, ami senki másra nem volt jellemző. (ezért mondom, hogy felesleges szinkronnal nézni, mert a régi filmeket mostanában telejesen elhanyagolva szinkronizálják, mintha valami tucatvideófilmek lennének)
Meglepett amit megtudtam a családjáról, hogy az anyját elmegyógyintézetbe záratták. Egy kilenc éves fiú arra megy haza, hogy az anyja, aki reggel iskolába indította már nincs otthon és senki nem mondja meg neki, hogy miért, s hol van. S csupán apja halála után, amikor ez a kisfiú már éppen befutóban lévő sztár, harmincas évei elején derül ki az igazság… nem csoda, ha sokáig nem bírt bízni a nőkben (egyébként a homoszexualitását is innen akarták eredeztetni). Sőt Grant az 50es években, amikor még gyógyszernek tartották, fogyasztott LSDt is és úgy érezte, hogy jó hatással volt rá, valamint lelki problémáira, többek közt az anyjához fűződő kapcsolatára, a drog.
Nem lettem Cary Grant szakértő, ahhoz az összes filmjét is meg kéne nézni, de azért elégedett vagyok az információkkal, amikkel gazdagodtam.
Ya-ya vagy nem Ya-ya
Párom elkezdte a Ya-yákat, de félretette, mert õ nem bír valamilyen okból szerencsétlen emberekrõl (vagyis olyanokról, akik szerinte nem lennének azok, ha a dolgaikat normálisan, ne adj isten logikusan kezelnék) olvasni. Egészséges személyisége van, ezért aztán nem érdeklik mások nyuglodései, olyanok, amelyeket mondjuk pszichiáterekkel képzelnek csak megoldani az emberek. Bridget Jonest elolvasta, de Siddalee Walker, aki megijedt attól, hogy tud e szeretni, megfelolen teszi e azt, függobe helyezte a kapcsolatát a világ legjobb pasijával, már felidegesítette. De Vivi kioktatásáig már nem jutott el:
Az isten szerelmére, gyermek! Mit értesz azon, hogy "nem tudod, hogyan kell szeretni"? Azt hiszed, tudja bármelyikünk is?! Azt képzeled, az emberek valaha is tennének bármit is, ha megvárnák, míg megtudják hogyan kell szeretni?! Azt hiszed, csinálnának gyereket, foznének ebédet, elvetnék a magot vagy könyvet írnának vagy akármit! Gondolod, hogy egyáltalán felkelnének az ágyból, ha arra várnának, hogy tudják, hogyan kell szeretni.
Egyedül Isten tudja, hogyan kell szeretni, kölyök. Mi, többiek csak ügyes imitátorok vagyunk.
Az õ vesztesége 🙂
dalok
Nah teljesen elégedett vagyok, hogy megtaláltam a dalszövegeket angolul (a Ya-yákból)
DEEP PURPLE
(Lyrics by : Mitchell Parish / Music by : Peter De Rose)
Frank Sinatra
When the deep purple falls, over sleepy garden walls,
And the stars begin to flicker in the sky,
Through the mist of a memory, you wander back to me,
Breathing my name with a sigh.
In the still of the night, once again I hold you tight,
Though you're gone, your love lives on
When moonlight beams.
And as long as my heart will beat, lover, we'll always meet,
Here in my deep purple dreams.
MY BUDDY
Words by Gus Kahn, Music by Walter Donaldson
Life is a book that we study,
Some of its leaves bring a sigh.
There it was written my Buddy,
That we must part you and I.
Nights are long since you went away,
I think about you all thru the day,
My Buddy, my Buddy, No Buddy quite so true.
Miss your voice, the touch of your hand,
Just long to know that you understand,
My Buddy, my Buddy, Your Buddy misses you.
Buddies thru all of the gay days,
Buddies when something went wrong,
I wait alone thru the gray days.
Missing your smile and your song.
Nights are long since you went away,
I think about you all thru the day,
My Buddy, my Buddy, No Buddy quite so true.
Miss your voice, the touch of your hand,
Just long to know that you understand,
My Buddy, my Buddy, Your Buddy misses you.