A tavaszi tervekhez képest, hogy mi már az új házban karácsonyozunk természetesen késésben vagyunk. De a múlt héten több mint 2 órát töltöttünk a bankban és beadtuk minden papírunkat a hitelkérelemhez.
Szeretünk bürokrácia. Nem.
Ragnarök
Az őszi szünet befejezése a moziban volt családilag Thor 3-t néztünk. Először még azt terveztük, hogy kettesben elmegyünk majd a feliratos változatra, aztán valamikor a magyarra a gyerekekkel. Mert most már simán lehet velük is Marvel filmeket nézni, Babszem nemrég nézte végig Kanizsán a Doctor Strange-t, meg otthon azért rendszeresen a Bosszúállók is előkerülnek. Aztán megkérdeztük a fiúkat, hogy ők is szeretnék-e látni a Thort és még Zsebi is belement és végig bírta a filmet, pedig felkészültem, ha ki kell mennünk pisilni akkor van érvem, hogy miért is kell nekem újra majd angolul is megnézni. De végül mindenkinek bejött a sztori, a humor és miután a legkisebb mostanában úgyis Plants vs. Zombies játékot nyomja, meg a csontvázakra csak skeletonként hivatkoztunk, úgyhogy még a film ijesztőbb részei se ijesztették meg. Viszont csak 1 jelenetet vártunk meg a film végén, úgyhogy nem tudom, erre hivatkozva mégis nem kéne-e elmennem még 1x moziba 🙂
+1 év
Tavalyhoz képest +1 év +1 esküvő
Esküvő
Annak idején, amikor elkezdtünk randizni/járni/együtt lógni (fogalmam sincs, hogy illik hivatkozni a kapcsolatunk kezdetére), illetve már mondjuk közel egy éve együtt voltunk és kibírtuk, hogy ebből 3 és fél hónapot én egyedül az USA-ban töltöttem, az ember meg itthon, elkezdtek jönni a kérdések: Mikor lesz eljegyzés? Mikor lesz esküvő?
Erre az embernek volt egy frappáns válasza: eljegyzés a megismerkedésünktől számított 20. évben és házasság az 50.-ben. Pár évig még vissza is számoltunk, hogy már csak 16 év van az eljegyzésig és hasonlók…
Aztán végül 18 és fél évig bírtuk.
A legviccesebb, amit nagyon kevesen akarnak megérteni, hogy mi tényleg nem akartunk összeházasodni. De aztán a felsejlő építkezés meg a két gyerek miatt úgy tűnt, hogy mégis ez a legtutibb és legegyszerűbb módja annak, hogy az állam kevéssé tudjon bármibe is belekötni ha netán történik valamelyikünkkel valami. Igen, ennyire földhöz vagyunk ragadva. Úgyhogy alapból azonnal azt kerestük, hogy lehet legegyszerűbben és leggyorsabban, legkisebb felhajtással megúszni az egészet.
Itt nincs Las Vegas, legalább 1 hónapot kell várni azok után, hogy lejelentjük magunkat az Anyakönyvvezetőnél. Ráadásul még az se ment azért egyszerűen, mert első helyen sikerült elásnunk magunkat, abszolút nem voltak partnerek és rendesek és semmi segítséget pluszban nem voltak hajlandók felajánlani, úgyhogy akkor úgy döntöttünk, oké, megyünk másik kerületbe. Ahol elvileg lett volna hétköznapi, ingyenes alkalom is, csakhogy azok mindennél népszerűbbek úgy tűnik, még februárban se tudtunk csak május végére/június elejére foglalni időpontot, azt is szombatra. Később derült ki számunkra is, hogy június 3 nem csak a Pünkösdi hétvége első napja, hanem még a húgomék házassági évfordulója is. De legalább majd emlékeztetjük egymást. Viszont a hosszú hétvége azt is jelentette, hogy Stockholmból is kényelmesen megérkezhettek a rokonok és vasárnapra végre egy unokatesós szülinapi buli is kinézett Adrinak.
Az öltözéssel nem vacakoltunk, máig úgy gondolom, kiváló befektetés volt az a nyári ruha, amit 2 éve vettem az unokatestvéreim esküvőjére, meg az érettségi találkozóra, ebben házasodtam, s mivel jó idő volt, az embernek (most már férjnek kéne hívni) se kellett öltönyt szerezni (bár Teszvesz néni állta volna a cehhet), csak nyakkendőt meg inget kapott.
Az egyetlen, amire adtunk, az az esküvői torta volt, ugyanonnan rendeltük, ahonnan tavaly a húgom szülinapi tortáját, mert az a páromnak is bejött. Azért persze nem mi lettünk volna, ha nem centizzük ki, hogy a tortákért (mert Adri szülinapjára is kellett, ugye egy) ne szombat reggel kelljen elmenni Budára. De végül majd fél órával korábban értünk a házasságkötő teremhez. Már ott a parkolóban anyu jött és elhozta az otthon talált összes jeggyűrűt, mert mégis milyen az, hogy nekünk az nem lesz. Elvileg összebeszéltek Teszvesz nénivel, hogy hozzák a felesleges gyűrűket, csak éppen anyósjelöltem otthon (nálunk) hagyta azokat. Kiválasztottunk ugyan egy párat, de még az utolsó pillanatban is csak azt beszéltük meg az anyakönyvvezetővel, hogy nem változott a véleményünk, továbbra is csak a pezsgőzést kérjük extrának, nem lesz gyűrűváltás, gyertyagyújtás és homokszórás.
Mivel a húgom és a sógornőm voltak a tanúk a két fényképezőgép fél amatőrök kezébe került, Dóri és az apja fotóztak, néhol nem is minket, hanem egymást a házasságkötő terem két oldaláról. Lássuk be azért vicces volt, hogy a nagy teremben összegyűlt a 16 fős násznép és hogy az anyakönyvvezető feje felett valahogy elszállta az, hogy mi már hány éve vagyunk együtt mert nagyon fátyolos szemekkel a kezdődő új közös jövőről áradozott. De azért bevonultunk és volt meghatódás és utána még a gyűrűket is felhúztuk legalább a fényképek kedvéért (itt már a húgom fotózott).
Aztán volt ebéd a Trófeában majd vasárnap még Délegyházán Adri születésnap és bográcsozás. Sőt még 2 napos nászútra is elmentünk a gyerekekkel wellnessbe 🙂
Szóval 2017 június 3-a óta férjnél vagyok, s június 8 óta írom ezt a bejegyzést. De most már elkészült végre 🙂
Indul a LoBloWriMo 2014
Oké, akkor megint eljött a hónap, amikor rendes blogoló leszek és minden nap teszek valami bejegyzést a két elhanyagolt blogomba, mert mostanában bizony az Olvasónapló háza táján is van néhány elmaradásom.
Szóval a népszerű National Novel Writing Month (Nemzeti Regényíró Hónap) nyomán, ahol a cél, hogy ha az ember minden nap ír, akkor egy hónap alatt összejöhet egy regénnyi anyag, én a blogomat fogom ellátni tartalomma.
Mondjuk nem hiszem, hogy mindkét helyre egyenlő arányba fogok dolgozni, de mondjuk a cél ugyanaz, mint előző években: novemberben legalább 30 bejegyzésnek kell születnie. Napról napra lesz friss tartalom, vagy itt, vagy odaát.
Előzmények:
Sportban nincs barátság
Babszem egyre ügyesebben focizik, az edzők is dicsérik, hogy sokat fejlődött. Zsolt, Zalán apukája aki a legtöbbet viszi a srácokat meg beszélget rengeteget Jani bácsival meg Tibi bácsival, mondta, hogy szerintük tavasszal már a nagy csapatban is focizhat majd és viszik majd meccsekre. Most teremben vannak és hétfőn meg szerdán edzés van, pénteken pedig aki ráér az mehet és olyankor nincs semmi gyakorlás, csak meccseket játszanak.
Ma reggel összefutottam a villamoson Zalán anyukájával, kérdezte, hogy megbocsátott-e már Babszem a fiának, mert szerdán nagyon csúnyán viselkedett. Ugyanis mivel ő jobban focizik azt gondolja, neki mindent szabad és ha valami nem sikerül a gyengébben teljesítőkön vezeti le a mérgét. Babszemre szokott csúnyákat mondani, hogy béna, meg nem jól focizik meg miatta vesztettek stb. A fiam eleinte nagyon elszontyolodott ezek miatt, de mostanában már fel se veszi. A szerdai annyira nem viselte meg, mert részletesen nem is számolt be róla, mert most már ő is azt szokta mondani, hogy amit a Zalán mérgében mond, az az egyik fülén be, a másikon ki. Ennek ellenére anyuka azt mondta, hogy most eltiltották a fiút a focitól, mert ez a büntetése, s nem jöhet ma a laza focizós edzésre.
De végül a fiúk mégis együtt mentek ma focizni, hogy közben mi változott Zalánéknál, nem tudom, mindenesetre a végére mind a két srác nagyon elfáradt. Én mentem értük és csak csendben ültek hátul a kocsiban, meg se szólaltak: nem volt veszekedés, vitatkozás de még nevetgélés se.
Babszem meg láthatólag erősödik, vállasodik meg izmai vannak és jól meg sokat eszik. Na meg folyamatosan nő és mozog a felső két középső foga. Jövő héten pedig 7 éves lesz.
Őszi szünet 1.5
Az őszi szünetet aztán Kanizsán fejeztük be. Pénteken délelőtt lementem Kanizsára a fiúkkal. Mivel előtte jó nagyot aludtak, Zsebi nem pihent az úton, s eltekintve attól, hogy már a Balaton nyugati vége mellett 2x megdobta Babszemet a Boribon autózikkal, egész jól viselkedtek. Így legalább odaértünk Mindenszentekre, ha anyu szülinapját és a húgomékat egy nappal le is késtük. Kíváncsi voltam, hogy fog tetszeni a temetőzés Zsebinek. Babszem nagyon okosan mondta, hogy nem fog gyertyát gyújtani, mert azt csak a felnőtteknek szabad, de a mécsesek előkészítésében azért segített. Zsebi persze elsősorban gyertyákat akart elfújni, meg annyira nem varázsolta el a hangulat, s szeretett volna mindenhova motorral közlekedni (míg babakocsisokat sokat láttunk, kisjárművel közlekedők csak mi voltunk a kanizsai temetőben), még a szűk járatokon is. Végül majdnem az egész családdal összefutottunk, s még az is le lett boltolva, hogy megkapjuk az utolsó hiányzó matricát Babszem Magyarország mánia albumába.
A fiúk jól érezték magukat persze a nagyszülőknél, mindegyiküknek megvan a kedvenc dolga, amit ott csinálhat, itthon, vagy máshol meg nem. Babszem főleg arra készült, hogy a mamával elmennek majd a Müllerbe és kinézik, mit kér a születésnapjára. Ez egy jó 2 órás program volt most is, pedig a bolt ott van 3 percre a lakástól.
Szombat-vasárnap nem volt valami verőfényes idő, sőt hazafelé elkapott minket az eső rendesen a Balaton végénél, Siófok után. Volt szakasz, ahol annyira nem láttam, hogy inkább letértem az első benzinkúthoz a 80-as kilométer körül, s vártunk egy kicsit, amíg enyhült az idő, meg a nagyobb forgalom lement. Babszem megállásnál elégedetten nyugtázta, hogy éhen nem fogunk halni, mert van szendvicsünk, s rögtön meg is evett egyet. A korábban elaludt Zsebi a pihenő alatt kicsit felébredt, de aztán visszaaludt, s a házunk előtt úgy kellett ébresztgetni, hogy megérkeztünk.
LoBloWriMo
Mivel tavaly népszerűnek ítéltem a saját kezdeményezésemet, ráadásul a blog számára hasznosnak is, idén ismét megkísérlem az egy hónapig minden nap írok bejegyzést valamelyik blogomba. Azaz tegnap óta ketyeg a LoBloWriMo azaz a Lobo Blog Writing Month. Előre a 30 bejegyzésig.
Adventi naptár
Mindig bajban vagyok ezzel, mert nem tudok kicsi ajándékokat kitalálni. Illetve az apróságok még eddig nem hordoztak különösebben sok érdekességet Babszem számára, most meg Zsebinek se lehet még pici dolgokat adni. Úgyhogy idén Advent alatt minden nap kapnak egy könyvet, amit elolvasunk együtt. Közös lesz így a naptár, kivéve azt a pár napot amit a tervek szerint majd a nagyobbik már a nagyszülőknél fog tölteni az ünnepek előtt. Zsebinek ott lesz az élmény, hogy kibonthatja az ajándékokat, Babszem szereti a meséket és lesz együtt meseolvasás. A könyveket persze nem mind most szereztem be, hanem már pár hónapja gyűjtöm őket, sőt visszavettem a polcukról is néhányat, amit még sose forgattak, amióta megkaptak.
Kíváncsi leszek, hogy válik be a népnevelés.
Néha 5
Ma megjutalmaztam magamat egy doboz Adventi teával, amiben 24 különböző teafilter van. Mert én ilyen rendes vagyok hozzám, ha már tartom a heti -1 kg-t. Egyedül a mozgást kéne még valahogy jobban beilleszteni a hétköznapokba.
De amúgy erős vagyok, mert rendszeresen kidobom a McDonalds-os kuponokat, nem ettem Babszem egyik tortájából se és még mindig tészta nélkül bírom a bolognait.
Tizenhárom-tizennégy
Az elmúlt napokban Zsebi nagyon nyugtalanul aludt éjszakánként. Meg már a múlt héten is litereket folyt a nyála. Nézegettem is, hogy a 12-es fogacskából (bal alsó rágó, a felsők meg a jobb már kint vannak) már kibukkant az első csúcs. Erre kiderült, hogy közben a felső két szemfogát is megjelentette, meg alul is ugyanígy a jobb és bal 3-as kezd mutatkozni.
Úgyhogy tényleg halmozottan terhelés alatt áll szegényke.
Ma délelőtt bementem vele a céghez, miután reggel már 7 körül fent volt, egész korán, 10 előtt már a buszon ültünk. Ennek megfelelően amikor a Kálvin térre rétünk Zsebi már el is aludt. Úgyhogy szépen betoltam a gyárba, előbb elmentem a HR-be aláírni, hogy nem volt semmi más jövedelmem az év folyamán, mint amit ők adtak, aztán bementem hozzánk. Éppen értekezlet volt az emeleten, lent bezárva az iroda, de szerencsére a pótkulcsot még mindig ott tartják, ahol eddig, úgyhogy bementünk és beültem a helyemre. Milyen lassú az a gép:) Mindenesetre kicsit körbenéztem, nyomtatgattam míg a fiatalúr vagy másfél órát aludt. Aztán felmentünk megmutatni őt mindenkinek, nagy volt a siker (meg vittem birsalmasajtot, az is bejött:).
Sok a munka, kevesen vannak és lehet, hogy 1-1,5 év múlva elkészül az új hely és lesz költözés. Nagyon várják, hogy mikor megyek már vissza. Mondtam, hogy jövő nyáron talán, erre megörült mindenki, mert akkor benne lehetek a selejtezésbe meg a pakolásba, mert azt mondták addig már fél lábon is kibírják.
Csak nyíltan
Ma elmentem az oviba nyílt napra. Az elmúlt években ez mindig elmaradt és Babszem kicsit nehezményezte is. De a mai délelőttöt megoldottuk: apa itthon maradt Zsebivel (nagyon jól elvoltak) én vittem reggel Babszemet az oviba és ott is maradtam vele majdnem ebédig.Nagyon ügyes volt, mert szépen rajzolt és azt ki is tették a falra, megoldotta a munkafüzetben a feladatot és elmentem vele a logopédushoz is. Na, őt se irigyeltem, mert a három fiú közül 2vel elég sok gond volt, egyikükkel magatartásilag, a másik meg nem figyelt. Babszem, talán mert én is ott voltam, de nagyon igyekezett és ügyesen elsőre mindig megértette a feladatot, nem kellett neki többször elmondani, s most még annak is ellenállt, hogy a többiek bezavarják és behúzzák a maguk játékaiba. Jó volt azt is látni, hogy milyen feladatokat csinálnak foglalkozáson és azt is elmondta a logopédus, hogy miért.
De az mennyire durva már, hogy mivel most nincs takarítónő (akiket elbocsátott az önkormányzat, s ezt spórolással indokolták) a dadusok az ő munkájukat is elvégzik, rotációban, ezért aztán reggel 11-ig egy óvónő van 26 gyerekre, mert ma például teljes létszám volt és mind ott voltak. S mivel egyedül volt, meg ugye ott vannak a kicsik is, akik most kezdték az ovit (vegyes csoport), nem tudtak lemenni az udvarra, mert az öltöztetést egyedül képtelen lett volna megoldani. Viszont legalább voltak a tornateremben, ahol jól kirohangászhatták magukat a gyerekek.
Kipihentük
Vasárnap az ember még kiment a telekre, mi nem tartottunk vele, mert számítottunk arra, hogy nem lesz valami jó idő, s valóban, Szadán nagy nyálka volt egész nap. Mindenesetre a földmunkák be lettek fejezve, kíváncsian várjuk a tavaszt, hogy vajon milyen eredményei lesznek az újításoknak (szarvasmarha trágya, zöldtrágya, szalma, komposzt).
Babszemet egész nap két dolog izgatta: a LEGOk összeszerelése, amit kapott a szülinapján, illetve a Wall-E. Még talán tavaly karácsonyra kapta a filmet, én javasoltam valamelyik Jézuskának Kanizsán, aztán csak nem akarta megnézni. Pedig mindig vittem magammal, ha mentünk a nagyszülőkhöz, meg nyáron a Balatonra, de hiába ajánlgattam nem akart még csak bele se pillantani. Aztán beállt a fordulat. Az oviban a szülinapos választhat egy dobozból ajándékot magának (ez már a bölcsiben is így volt és Babszem hihetetlen érzékkel szerzett mindig magának semmire se jó cuccokat, amik aztán hetekig nagy kedvencek voltak és mindenhova vinni kellett őket). Idén egy Eva robotot választott, s elkezdtem neki mesélni, hogy mit tud meg melyik filmben lehet őt látni. Úgyhogy a múlt héten péntek este elővettük a filmet és megnéztük. Persze ott kellett ülni Babszem mellett és sok mindent magyarázni, de este lefekvésnél még így is nagyon izgatott volt és rengeteg kérdést tett fel, mind a filmmel kapcsolatban. Aztán szombaton nem sok lehetősége volt megnézni újra a filmet, vasárnap azonban igen, s természetesen Zsebinek is oda kellett ülni mellé, mert ő meg mindig azt akarja csinálni, amit a bátyja. Nagyon aranyosak voltak, ahogy elkezdték nézni, s Babszem mesélte az öcsinek azt, amit előző alkalommal tőlem hallott. Mondjuk Zsebit az egész úgy 10 percig kötötte le, de azért ma is odaült, amikor este bekapcsolhatta Babszem a filmet, nézte egy darabig és nevetett amikor a bátyó is.
Amúgy a két LEGO Cityt, egy rendőrségi helikoptert meg egy tűzoltóautót simán összeszerelte Babszem.
Második buli
Azt hiszem, egész jól sikerült a játszóházas buli. Legalábbis a gyerekek mind fáradtak lettek a végére, csurgott róluk a víz, alig akartak hazamenni és azt hiszem, nem nagyon kellett őket ma ringatni. Anyukák is azt mondták, hogy jól érezték magukat.
Sőt a végére még Dóri is felélénkült, pedig ő már 11 éves és úgy jött el, hogy nagyon fogja unni magát. Erre első körben rá is játszott kicsit, de aztán jött a zsetonozás meg a játékgépezés és mindjárt jó kedve kerekedett. Valamint haláli jó videót készítettem Zalánról, amint táncol valami X-Box játékra. Az ember nem is gondolná róla mennyire jól mozog.
Nincs státusz
Babszem ugye 6 éves, kap majd oltást, de előtte, mondta a doktornő, vigyük el a védőnőhöz állapotfelmérésre. Ami amúgy is el volt hanyagolva az elmúlt 2 évben. A régi védőnőnk tavaly eltűnt (talán nyugdíjba ment?), nyáron volt nálunk egy másik, aki nagyon jó fej volt, de ő csak helyettesített, azt mondta, ősszel lesz új husi. Nos az új védőnő fiatal és első alkalommal amikor megjelent mi éppen valahol vidéken voltunk. Aztán bejelentkeztem egyszer nála, amikor Zsebit vittem státuszra, akkor mondta, hogy majd eljön meglátogatni, de előtte mindenképp telefonál. Ez azóta se történt meg. Amikor múlt héten vittem oltásra Zsebit, direkt csütörtökön mentünk, mert tudom, hogy akkor a mi védőnőnk segít a doktornő rendelésén. Gondoltam, megbeszélem vele Babszemet mikor tudja megnézni, mert elvileg péntek reggel tart fogadóórát gyerekeknek, de akkor van épp az úszás. Azt mondta, hogy nem tudja máskor megcsinálni a felmérést, viszont beleegyezett, hogy akkor korábban, már fél 8-ra menjünk és akkor tuti végzünk úgy, hogy 1/4 9 és 1/2 9 között beérek Babszemmel az oviba.
Ma reggel korán keltünk, Babszem nem is ette végig a reggelit, mert siettünk, kocsiba ültünk és fél 8 után 5 perccel már a rendelőnél voltunk. A védőnőnk úgy 42 felé érkezett és szabadkozott, hogy nem tudja megcsinálni a státuszt, mert ő még új és értekezlet van, amire mindenképp el kell mennie, de majd jön a kolléganő és elvégzi a vizsgálatot. Kérdeztem, mégis mire várható a másik hölgy, mondta, hogy úgy 8 körül. Erre kiakadtam, hogy de hát direkt megbeszéltük, hogy azért jövünk korábban, mert nekünk be kell érni az oviba. Ő csak bocsánatot tudott kérni, hogy mindenképp mennie kell. Nos végiggondoltam, hogy ha jó esetben is beér 8-ra a kolléga, összeszedi magát, felkészül, aztán nekiáll megnézni Babszemet, nem jutunk oda úszni. Úgyhogy fogtam szegény gyereket és vittem inkább az oviba, nem vártunk. Csak őt sajnáltam, hogy reggel korán kivertük az ágyból, nem tudott nyugodtan reggelizni és még értelme se volt az egésznek.
Majd jövő héten megbeszélem a doktornővel, hogy azért az oltást megkaphatja-e Babszem vagy mindenképp előtte kell a státusz, mert ez a péntek még legalább 2 hétig nekünk nem jó védőnői időpont.
Többször is
Babszem kedd este kijelentette, hogy ez volt élete eddigi legjobb születésnapja. Pedig csak a szűk család volt, kicsi torta, na de az ajándékok sokat számítottak. Anyuék csomagja megérkezett, benne mindenféle repülő, amit még Kanizsán nézett ki magának. Zsebi is kapott egy kis kamiont, aminek nagyon örült (egyébként roppant lelkes volt az összes ajándékot úgy vette, hogy az neki is szól:). 
Aztán előkerült a Fluffing, amit még Stockholmból küldtek a keresztszülei (akik épp akkor kérdezték meg, mit kér a születésnapjára, amikor Babszem meglátta ezt a játékot az Auchan úsjágban és rögtön megkívánta), s amivel azóta is alszik. 
Majd volt torta és a mi ajándékunk, egy Lego Citys Excavátor szállító. Amit azóta majdnem teljesen egyedül össze is rakott, s persze most már csak Lego City játékokat szeretne, mert azok 6-12 éves korig vannak.
Egyébként Babszem nagyon aranyos volt, mert már reggel elkezdte nézegetni magát a tükörben és meglepődött, hogy még nem mozog egyetlen foga se, pedig már 6 éves és ilyenkor kell kezdődnie a fogváltásnak. Szerdán az óvodával Gryllus Vilmos koncerten voltak és azzal jött haza, hogy majd fog venni magának egy csellót, mert azzal sokféle hangot lehet kiadni. Aztán majd ha kinőnek a csontfogai, akkor egy doromb is kell neki, mert azt csak felnőtt fogakkal lehet használni.
Nagyon várja a szombatot, amikor lesz a buli a csoporttársakkal. Akik közül nem minden szülő tud olvasni, mert ugye én megírtam, hogy 24-én, szombaton négytől várjuk őket a játszóházban. A Leventéék ehhez képest múlt szombaton már ott voltak, ma reggel meg Bence és Vince anyukájáról derült ki, hogy ő vasárnapra emlékezett és arra a napra szervezkedett, mert a fiúk már úgy számoltak vissza, hogy még 3-t kell aludni, de Babszem kijavította őket, hogy már csak 2-t.
Hatévesek lettünk
Egyesztendő voltam,
épp hogy elindultam.Aztán kettő lettem,
épp hogy megszülettem.Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem.Négyesztendős múltam,
s nem volt semmi múltam.Évem száma öt lett,
nem volt bennem ötlet.De most hatéves vagyok, és okos vagyok nagyon-nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már soha-soha el nem hagyom.A.A. MILNE: Hatévesek lettünk
Végzés
Szombaton délután aztán mi is kimentünk Zsebivel körbenézni a telken, pár dolgot leszedni, meg apróságokban segíteni az embernek. Csak pár órát voltunk, mert azért hűvös volt, meg a kisebbik annyira még nem találta fel magát a hegyoldalban és a lejtőn való mászkálás a gumicsizmájában még kihívást jelentett neki. Mindenesetre szedtünk naspolyát, zöldséglevelet és hazahoztuk a birsalmákat is.
Vasárnap teszvesz néni befőzte az utóbbiakat. Lett birsalmasajt meg kompót. Én meg ma Eszter útmutatása alapján újból eltettem a petrezselymet (még nyár végén már készítettem egy 0,7 l-es üveggel), most lett egy nagy meg egy kicsi. Mondjuk én annyival gyorsítottam az eljáráson, hogy nem vágtam, hanem a konyhagépre bíztam az egészet és bár jó apróra lett így vágva, de nálunk még a nagyobb levelek megakadnak Zsebi torkán. A vastagabb szárakat egészben eltettem külön, levesbe befőzni még jó lesz úgy is. Azt hiszem tavaszig nem nagyon lesz gond zöldséglevélre nálunk.
Aztán az ember még kiment vasárnap is, de még így se sikerült mindent befejeznie. Előre láthatólag jövő vasárnap majd újból kinéz(ünk) és akkor már talán tudunk téliesíteni is.
Duplanulla hét
Tegnap délután moziban voltunk A-val, csajos filmezés. Azaz megnéztük a Skyfallt, feliratosan. Még mindig úgy gondolom, hogy Daniel Craig a legjobb James Bond ez a film meg nagyon ott volt a szeren. Annyira jól volt felépítve és frappánsan kivitelezve benne minden, a szereplők, a pozitívak és a negatívak is. Az akciók sose voltak csak önkényesek, bár azért az a rengeteg WV Bogár az elején, amit letapostak, kicsit fájt (mondjuk ha Mini Cooperekkel csinálták volna, jobban szíven ütött volna). Ráadásul kiválóan oldották meg benne a régi és az új iskola összeeresztését, egymással ismerkedését és összecsiszolódását a végén pedig elegánsan mutattak rá, hogy itt lesz még folytatás, ha egy korszak így 50 évnyi felrázott és nem kevert Martinivel eltöltve le is zárul.
Úgyhogy jöhet a következő Bond.
Addig meg megpróbálom kiverni a fejemből Adele-t és a főcímdalt.
Rendezés
A héten az ember szabadságot vett ki, de nem henyél, mert minden nap kiment Szadára, a telket rendbe tenni. Mondjuk a legizgibb rész az volt, hogy vajon a teherautó fel tudja-e vinni a kapuig az 5 tonna szarvasmarha trágyát. Kedden szerencsére kiderült, hogy fel tudta, aztán a kapuban kiborítsa és ha az autóval haza akart jönni a párom, el kellett onnan talicskáznia. Úgyhogy aznap busszal jött haza, másnap meg azzal is ment ki reggel, folytatta a talicskázást. Szerencsére az aznap érkező szalmabálás traktor simán feltolatott, meg a szalmát elég volt behajigálni a kerítésen, azért annak mozgatása könnyebb, mint a trágyáé. Szerda délutánra azonban a telek és a kocsi is kiszabadult a trágyából és kényelmesen ért haza az ember.
Csütörtökre kivettük Babszemet az oviból, mert már kedden feljött a nagyi, hogy majd segít az embernek a telken, de addig nem volt rá szükség*, így csütörtökön mentek ki hármasban. Babszem alig várta, hogy talicskázhasson (vettünk új talicskát, mert amit a telekkel örököltünk, nem nagyon lehetett használni), aztán mikor már elfáradt, szalmabálákból épített várban játszott. Aznap mind a hárman jó fáradtan értek haza.
Ma befejezte az utolsó idénre tervezett favágást is az ember, meg elkészítette a komposztpiramist.
Holnap mi is kimegyünk végre Zsebivel a telekre, megnézzük, hogy áll, meg leszedjük, ami még kint maradt (naspolya, petrezselyem), rendet rakunk, téliesítünk és hazahozzuk a ruhákat.
Lehet, kicsit késésben vagyunk dolgokkal, de sajnos most lehetett csak ennyi időt egyben ráfordítani.
*Illetve az ember azt is mondta, hogy a saját telkét egyedül szeretné rendben tartani.