Azért persze kihasználjuk, hogy Babszem nincs itt, meg most van keddre is kedvezményes jegyem (legyen már valami haszna a lakáshitelemnek is*), úgyhogy tegnap este elmentünk A.-val az Alle-ba csajmozizni. Mert lássuk be, hogy a Valentin nap már koncepciójában is eleve a nőket célozza be. Nem is volt sok férfinéző a teremben, azok is a párjukkal jöttek és a film kezdése előtt nem sokkal még beözönlött egy csapat hölgy (mondanám a női brigád közös mozizása, de manapság már nincsenek brigádok) ezzel az egyensúlynak már végleg lőttek.

Az az igazság, hogy az Igazából szerelem óta az amerikaiak próbálkoznak, hogy valami hasonlót összehozzanak. Ott volt ugye tavaly a Nem kellesz eléggé, ami kicsit túl keményre sikerült, kevés volt benne a szerethető karakter, hát most úgy gondolták egy vén motoros kezébe adják a gyeplőt. Elvégre Gary Marshall, a rendező már olyasmiket tette az asztalra, mint a Micsoda nő!, Krumplirózsa, Oltári nő, Neveletlen hercegnő stb. Össze is trombitálta a műhöz régi kedves barátait, rokonait, üzletfeleit és kabalafiguráit (Hectro Elizondo, Larry Miller), akik közül sokan már nagy nevek lettek meg még néhány új ifjúsági kedvencet is (oké, amikor arról volt szó, hogy Willy nem szeret meztelenkedni mert mindig a felsőtestét kell mutogatnia, leesett, hogy bizony ez Taylor Lautner, akiért a világ tiniinek az a fele őrül meg, akit hidegen hagy Robert Pattison sápadtsága) felvonultat. Szóval van itt minden, ami szem szájnak ingere: gyerekszerelem, tinik, húszas-harmincas éveikben járók gondjai, házaspárok, ismerkedés, szinglik, fájó igazságok, leleplezések, bőrszíntől és szexuális beállítottságtól független kapcsolatok satöbbi, ami a szívvel jár. S most nem a karácsonyi szeretet ünnepe, hanem a Valentin nap körül bonyolódnak a dolgok, a szereplők itt-ott összefutnak. Ráadásul azért a tanítónéni elmeséli honnan is ered az ünnep. A szereplők egész jók, talán Jessica Alba és Queen Latifah kapnak méltatlanul kevés vászonidőt, s nekem hiányzott valaki igazán dögös pasi. Mert a legfőszereplőbb talán még Ashton Kutcher, de hát őt nem kedvelem valamiért annyira, ráadásul az ő szinkronja teljesen el volt szúrva, Bradley Cooper se jön be, Eric Dane meg csak borong és borong és csak a végén derül ki, mekkora áldozatot hoz a szerelemért. A nők sokkal jobbak lettek, de valahogy ez Gary Marshallnak jobban fekszik. Van a filmben néhány jópofa poén, s még a szokásos néger hang (alias Galamb) is feltűnik egy rövid, de vicces jelenet erejéig, de valóban nem ér nyomába az Igazából szerelemnek. Valahogy az amerikaiaknak ez még mindig nem megy annyira, hogy igazán szívhez szóljanak.

Legtöbb helyen szinkronizálva adják amúgy a filmet és leszámítva, hogy meghagyták a sorozatokból, korábbi szerepekből jól ismert szinkronhangokat, elég sokat elszúrtak. Leginkább az itt-ott felhangzó DJ lett pocsék. Nem tudtak volna valami rádiós műsorvezetőt felkérni rá?

A Soundtrack viszont megszerzős. Főleg a Willie Nelson féle “On the street where you live” tetszett. Lévén nagy My Fair Lady rajongó vagyok (amúgy ha valaha megfilmesítik újra, szerintem Anne Hathaway-nek kéne játszania Elizát)

Azért még 1x majd DVDn eredeti hanggal meg kell nézni. Igazából a film teljesítette a küldetését: szórakoztatta a nőket.

*Az Axa ügyfelei igényelhettek és kaphattak kedvezményekre jogosító kártyát. S mivel az ajánlatban szerepelt, hogy könyvekre meg mozira adnak kedvezményt, naná hogy kértem belőle.

Hű hát mit ne mondjak, soha rosszabb filmmel ne kezdjen az ember 3Dben. Na jó, 10 éve 1x még Las Vegasban voltam olyan 3Ds moziban, ahol rángatták alattam széket és spirccelték az arcomat de az csak 10 perc volt, nem két és fél órás tömény látványorgia. Mondjuk hiába volt szép a növényzete a bolygónak a horrorba hajló állatvilág miatt azért nem szívesen költöznék még a neonfolyó mellé se 🙂

Moziélményre határozottan megvett Cameron. Látványos, hangulatos film volt, csak éppen a sztori volt kiszámítható és kicsit olyan, mintha már régen látott elemekből és főleg az Aliensből építkezett volna. Nem azért, de Giovanni Ribisi alakja de még a gesztusai is tisztán olyanok voltak, mint Carter Burke-é. Továbbá kicsit az volt a bajom, hogy a színészek arcjátéka, valahogy nem jött át a szemüvegen. Amikor kékek voltak, akkor semmi gond, de rendes emberként a mimika elsikkadt.

Sigourney Weaver még mindig nem tűnik 60 évesnek, s az a bajom, hogy hiába akarnak Sam Worthingtonból nagy sztárt csinálni, mert kicsit olyan, mint Russel Crowe fiatalon, azért eléggé jellegtelen fickó. Pedig én szeretni akartam:)

Mindenesetre ez tényleg az a film, amit sima moziban, esetleg lelopva a netről egyszerűen nem érdemes megnézni.

Annak idején csak DVDn láttuk a Boratot és nagyon nem értettük mi körülötte a felhajtás, minket határozottan irritált az egész és még néhol unalmasnak is tűnt. Azért a szalmaság miatt most mindenféle mozis játékba is beneveztem és meglepetésemre sikerült filmklubos jegyet nyerni. Méghozzá a Lobo Tómiaként, pedig azt hittem, erre már nem buknak az origósok, csak rendes név és emilcím kap jutalmat. Mondjuk a csajok az Arénában meg is jegyezték: vicces.

Egyébként sokan voltak, még egy csomó más szervező is premier előtt tartott vetítést (AXN, Rise FM, na meg a forgalmazó), két teremben is adták a filmet. Úgyhogy csak belépésnél meg mosdóba menve láttunk híresebb bloggereket, köztük a film fordítóját is:)

Mivel úgy mentünk a filmre, hogy ingyen megnézzük, jó, mert amúgy nem adunk ki a Borat után pénzt ilyenre, roppant kellemesen csalódtunk. Azt hittem minden poént lelőttek a trailerekben, de bőven maradt min röhögni és szörnyülködni. Mert azért nem csoda az a 18-as karika, Brüno kalandjai és magánélete eléggé meredek. A sztori rövid: Brüno meleg osztrák műsorvezető, divattal foglalkozik, egy végzetes hiba miatt azonban leszerepel, ezért Amerikába utazik, hogy híres legyen. Tanulmányozza a celebeket, próbál beilleszkedni (tévéműsort készít, jótékonykodni akar, országokat megmenteni – Középföldét höhö – , afrikai gyereket fogad örökbe stb.), de rájön, hogy csak úgy lehet híres, ha heterová válik. Úgyhogy próbálkozik beilleszkedni. Sacha Baron Cohen mindezt úgy csinálja, hogy kitalált karakterét szembesíti hús-vér emberekkel és az ő reakcióik még viccesebbek, szánalmasabbak, mint maga Brüno. Szóval nem egy olyan vígjáték amit mindenkinek lehet ajánlani, magas fokú tolerancia szükségeltetik hozzá, homofóbok kerüljék:). 

Ráadásul nagyon korrektül nem volt hosszú film, 10-kor már otthon is voltunk és a mostanában nagyon finnyás embernek is roppantul tetszett (neki a Másnaposok se jött be pl.)

Az úgy volt, hogy én mindig kifejezetten dühös voltam, amikor az osztrák tévén a megszokott és kedvelt délutáni sorozataim helyett (mint pl. A farm ahol élünk, I dream of Jeannie) azt a hülye Star Treket adták, ami számomra nem sokban különbözött az Orion űrhajótól. Néha láttam belőle pár percet, nagyjából ismertem a szereplőket, de sose érdekelt különösebben. Soha nem bírtak becsábítani a filmekre se a moziba. Egészen mostanáig.

Pedig eleinte teljesen hidegen hagyott azúj feldolgozás is, aztán amikor megjelent a film és kezdtek jókat írni róla, főleg azt, hogy nem rajongók is élvezni tudják, meg hogy Simon Pegg is szerepel benne, befutott másodikként a Mit nézzünk meg ha moziközelbe jutunk? versenyen. S mivel az ember leszavazta Wolverine-t, hát tegnap elmentünk Nyíregyházára (jelenleg vidéken vagyunk nagyszülőknél weekendezünk) és megnéztük a filmet. S azt kell mondanom, hogy az előzetes ismertetők nem hazudtak: ez egy nagyon klassz űrfilm volt. Jól volt felépítve a sztori, a szereplők kiválóak voltak, kirajzolódtak a határok, hogy ki miért olyan, amilyen, s természetesen még rengeteg folytatás lehet az egészből. Az eleinte nyálasnak tartott Chris Pine jó volt Kirkként, a pálmát mindenképp Zachary Quinto vitte, mint Spock és valahogy mostanában már nem fog filmes dolgokban az agyam mert végig törtem a fejem, hogy ki a fene játsza Nerot, mert annyira ismerős, de csak a stáblista alatt esett le, hogy Jééé ez Eric Bana, pedig Jennifer Morrisont már elsőre felismertem (na jó, mostanában sok House-t nézünk) és Winona Ryder is beugrott.

Ma még kihasználtuk, hogy teszvesz néni busza csak délután megy, elmentünk a negyed 12-es előadásra, beváltottuk az emergency ticketünket és megnéztük a RocknRollat, ami magyar keresztségben a Spíler címet kapta, s a fordítóját, Heltai Olgát lehet utálni. De tényleg. Viszont legalább feliratos volt és angoltudással azért lehetett élvezni. Kicsit eltérő volt a filmről a véleményünk az emberrel. Nekem tetszett, ő meg azt nehezményezte, hogy mennyire replika volt az egész, hogy Ritchie a saját filmjeihez nyúlt vissza. De hát ez az, amit tud, amit jól csinál. Mondjuk én elkerültem a bődületesen rossz filmjeit, a két klasszikus ott a polcon, néha elővesszük, s részemről semmi baj nem volt azzal, hogy a karakterei visszatérők voltak (Mickey O'Neillt itt pl. Johnny Quid-nek hívták), meg a történetvezetés stílusa is. Sőt külön tetszettek a különböző utalások más filmekre mint a  Pulp Fictionra (a kép), Halálos Fegyver 3 (a sebhelymutogatás- ami amúgy is a nagy kedvenc rész volt), Chasing Amy-re (a roverből kiszállós szerelmivallomásos esős rész:) stb. Volt néhány szöveg is, ami bevonulhat a klasszikusok közé. Gerard Butler jó pasi és bár nem a párom, de szerintem alacsony is lenne hozzá.

Egy jó film mindig fel tud dobni, pláne ha ritkán tudok moziélményhez – popcorn, cola, reklámok, nagy vászon – jutni.