Idén kicsit nosztalgia helyre mentünk. Legalábbis én már jártam a KRK szigeten, kb. amikor 12 éves voltam és leginkább arra emlékszünk, hogy anyuék összehaverkodtak a kempingben a szomszéd Hollandokkal és a bundesfrizurás bácsi egy esti összejövetel után, amit a mi sátrunk előtt rendeztek a felnőttek, beleesett a szörpös lábosunkba.
Persze most is nagy szervezkedés meg variálás előzte meg az eseményt. Először is, hogy mikor menjünk. A tavalyi vénasszonyok nyara után mindenképp korábban szerettünk volna, de főszezonra még mindig sajnáltuk a pénzt, úgyhogy rögtön augusztus 20 után csökkenő árakra csaptunk le. Aztán kérdéses volt, hogy kivel menjünk. A családi nyaralás tavaly bejött, de a nagypapát manapság nehéz kirobbantani Tiszavasváritól 30 km-nél távolabbra (Nyíregyháza még belefér). Anyuék szerettek is volna jönni, meg nem is, úgy gondolták 1 unokára sok lenne a 2 garnitúra nagyszülő, ráadásul a pénzük most elment a balatoni házikó kikupálására. Úgyhogy végül Teszvesz néni, aki meg eléggé szeret utazni és vágyott a tengerre megint, lett az útitársunk. A hely kiválasztásában szempont volt, hogy ne kelljen a gyerekkel a kanizsai pihenő után még sokszáz kilométereket autózni, ne legyen túl népszerű és buliközpont, valamint ne kelljen kompozni, mert sorban állni ilyen utakon épp elég a zágrábi autópálya-kapuknál. Úgyhogy tavasszal kiböktük magunknak Malinskát, bújtuk a netet, apartmant kerestünk, szempontjaink elég földhözragadtak voltak (legalább 2 szoba, fürdőkád, külön konyha, közeli tengerpart, ne tömegszállás). Aztán lefoglaltunk mindent online, volt egy kis para a második részlet fizetésénél, de végül augusztus 21-28 között kiválóan éreztük magunkat az “új szállásunkon”, ahogy Babszem hivatkozott rá.
Reggel volt tengercsobogás, este kabócák és egy hétig napsütés, csont nélkül.
