Búcsú Malinskától

Július 3. csütörtök
Erre a napra fogyott el a kajánk, amit hoztunk, meg amit főztük, s mivel pénzünk az meg még volt, úgy döntöttünk, hogy úriasan fogunk élni, s ebédet vendéglőben fogyasztunk. Méghozzá azon a helyen, a pizzázóban, ahol 4 éve is búcsúvacsoráztunk.
Délelőtt végül abba az öbölbe mentünk fürdeni, ami mellé régen is jártunk (az étterem alatt kialakított partszakaszon), mert ott van kavicsos, lassan mélyülő rész, ahol Zsebi tud játszani, illetve olyan móló, ahonnan meg Babszem úgy tud beugrani, hogy a szülőnek, aki várja még leér a lába 🙂

Zsebi éppen keni magát:

IMG_8603

S mint kiderült, onnan még snorkelezni elmenni is klassz, mert többféle helyre el lehetett úszni, köves partra, kikötőbe és kicsit még a nyíltabb vizek felé is és rá lehet csodálkozni a gazdag élővilágra. Nem is gondoltam volna, hogy engem ennyire le fog nyűgözni az egész.

Az ebédet jól sikerült kiválogatnunk, volt pizza, meg csevapcsicsa és sült krumpli, s ez az utóbbi összeállítás Zsebinek nagyon bejött. Ráadásul a pincér srác mutatott egy olyan üdítő nyitási megoldást, amit nem ismertünk.

Július 4. péntek
Ismét ott kötöttünk ki, ahol csütörtökön voltunk, s kb. ugyanúgy telt a nap, mint korábban. Még az ebéd is nagyjából az volt, mint előtte, de most már nagy adag csevapcsicsát rendeltünk és kevesebb pizzát. A pincér srác pedig megkérdezte az embert, hogy most is ő akarja-e kinyitni az üdítőt. Babszem teljesen belelkesedett, hogy mennyire jól megy neki a vízbe ugrálás, meg az úszás, úgyhogy nagyon élvezte a tengert. Zsebinek kicsit hideg volt azért a víz. Viszont a nagyi is bemerészkedett és nyakig belemerült a tengerbe! Ez bréking nyúz és több szögből is le lett fényképezve szóval dokumentálva is lett az áttörés.

Itt vonulunk a part felé, a leanderek alatt (amelyekből teszvesz néni megint szerzett egy újabbat, mert barack színűt még nem nevel otthon)  természetesen Zsebit cipelem.

IMG_8519

A gyerekek a hét közepétől, miután főleg Sam a tűzoltót néztek azok közül a filmek közül, amiket magunkkal hoztunk, amikor esett az eső, tűzoltósat játszottak. Beültek a kocsiba, amivel aztán mentek és főleg a kávézóban oltották a tüzet. Volt náluk tömlő és porral oltó is és mindig előbb áramtalanítottak. Csak azon szoktak összekapni, hogy Zsebi akart mindig irányítani.

IMG_8507
Július 5. szombat
Reggel összepakoltunk, de még lementünk egyet fürdeni utoljára a strandunkra, s kicsit még jól is esett, hogy nem volt verőfényes napsütés, úgyhogy annyira nem sajnáltuk, hogy el kell hagynunk a szigetet.

IMG_8417

Amikor meg már lejöttünk a hídról az is kiderült, hogy valóban jókor voltunk nyaralni mert szinte a sztrádáig húzódott már a szemközti oldalon az újonnan érkező nyaralók miatt a torlódás. Kicsit mi is elkavarodtunk, úgyhogy a végén egyáltalán nem mentünk a szerpentinen, hanem végig autóutaztunk és aztán 1gyel korábban hajtottunk fel a sztrádára is, mint ahol szoktunk. Megállni a szokásos helyen álltunk meg, s rengetegen voltak, legalábbis előre tartottunk attól, hogy mi fog ránk majd várni a zágrábi kapuknál.

Az út második felében én voltam a volánnál, s bár vagy 2,5 km-es volt a sor amikor letértünk a sztrádáról, de kb. 40 perc alatt azért sorra kerültünk. Meglepődtem azonban, hogy később még a határ előtt is volt kisebb várakozás. De végül 5-re Kanizsára értünk, ott aludtunk és csak vasárnap jöttünk fel Pestre.

S persze ha lehet, még párszor szeretnénk a tengerpartra leutazni, s ha nagyobbak lesznek a gyerekek, talán messzebre is, mint a Kvarner öböl.

Continue Reading

Malinska 2.0

Július 1 kedd
Szinte máris kialakult a napirend, hogy reggel kényelmesen eszünk, aztán még kényelmesebben összekészülődünk és lemegyünk a partra. Többnyire útközben fogyasztják el a gyerekek a tízórait, aztán még egy jégkrémet is veszünk. Így szoktak menetelni lefelé a fiúk:

IMG_8510

Ebéd után megpróbálom elaltatni Zsebit, ez a héten úgy 2 alkalommal sikerül, aztán ismét lemegyünk a tengerpartra, s most hazaúton kapunk jégkrémet. El lehetne így tölteni még jó pár hetet. S a snorkelezés nekünk, felnőtteknek nagyon bejött. Ez itt én vagyok, a békaasszony.

IMG_8586

Hétfő estére megadtuk magunkat és megkérdeztük a háziakat, hogy tudjuk nézni a focit. Végül a szatellitet lekapcsoltuk és HD-ben követtük az eseményeket a HRT2-n. Sőt még azt is kiderítettük, hogyan tudjuk a teletexten megnézni az eseményeket és kis híján csak ott hagyott cserben a horvát tudásom, hogy nem ismertem fel elsőre az USA meg Hollandia nevét horvátul.

Július 2 szerda
Mivel azt terveztük, hogy ebéd után elmegyünk Baskába, délelőtt nem voltunk lent a parton, inkább korábban ebédeltünk.  Ráadásul este megint volt vihar, eleinte kétségünk volt, vajon ne halasszuk-e el a kirándulást, de jól tettük, hogy tartottuk magunkat az eredeti elképzeléshez. A Baskába vezető út éppolyan regényes volt mint 4 éve, bár most már majdnem végig volt bicikliút, igaz nem irigyeltem azokat, akik ezen a hullámvasútra hasonlító terepen kerekeznek. A fél utat elfoglaló templom is megvolt és majdnem ugyanott parkoltunk, ahol négy éve, s igen megint csak több magyar szót hallottunk, mint Malinskában. S amikor odaértünk az is eszembe jutott, hogy miért is nem voltunk oda a strandért. Mert a víz és hogy apró kavicsos meg lassabban mélyülő, mint nálunk az szupi, viszont tömegnyomor volt, alig találtunk egy törülközőnyi helyet ahova lepakolhattunk (meg még egy kis árnyék is volt, igazán nem kívántunk sokat), pedig még csak előszezon volt. (Pár éve a húgomék nyaraltak ott hotelban és megértem, hogy inkább a helyi medencében fürödtek, s ritkán jártak le a tengerhez)

IMG_8489

Azért a fiúk élvezték a vizet, viszont itt a strandon alig volt élővilág a vízben, a szemüveggel csak 1 halat láttam. Mivel pont egy fagyizó mögött telepedtünk le, természetesen fagyit ettünk, hazafelé vettünk mindenféle street food-ot (hamburgert, sültkrumplit, csavart burgonyát és kukoricát), s azt ettük meg. Valamint visszaúton megálltunk Baskát fotózni a távolból. De még mindig úgy gondoljuk, hogy ha ismét megyünk is KRK-re akkor se fogunk ebben a városkában szállást keresni, de a templomhoz azért szívesen felmennénk, onnan biztosan szépeket lehetne fotózni.

Continue Reading

Malinska megint

Június 28. szombat
Mivel négy éve nagyon meg voltunk elégedve Malinskával, idén is ott kerestünk szállást magunknak. Igaz, már 2 éve néztem egyszer, hogy a ház, ahol anno voltunk nincs többé az utazási iroda kínálati között, de nem csüggedtünk, kerestünk valamit hasonló paraméterekkel. Azaz olyan apartmant, ahol csak mi vagyunk, max. még a háziak. Ismét csak tavasszal foglaltunk, s most nem a szezon végén, hanem pont előtte mentünk ugye. Odafelé tehát ismét csak Kanizsán aludtunk egy éjszakát, a pénteki buli miatt mindenki jól kifáradt, lefeküdt. Végül ebéd után 2 felé indultunk el, s bár a Lobi előtte jól megijesztett, hogy majd mekkora sorokat kell várni a határon meg hát ugye Zágrábnál, ebből semmit se tapasztaltunk. Sőt, még átnéztünk az autópálya kapunál a másik oldalra is, s ott se volt, csak úgy 100m-es sor, meg is egyeztünk, hogy ennyit bevállalunk majd egy hét múlva mi is. Odafelé megint úgy osztottuk be az utat, hogy én vezettem a hegyek lábáig, onnan az utolsó 100 km-t meg az ember. De kellemesen csalódtunk, hogy elkészült a négy éve még csak alagútfúrásnál tartott autóút szakasz, úgyhogy a végén simán lecsorogtunk KRK bejáratához, csak 1x soroltunk majdnem rossz sávba.

IMG_8417

Malinska is fejlődött, rögtön a városba vezető fő út mellett 2 bevásárlóközpont is épült. Az irodánál jött elénk a tulaj és kocsival elvezetett a házhoz, aminek hatalmas kertje volt. A földszinti lakás lett a miénk, két hálószoba (egyikbe franciaágy, másikban két külön fekhely) és egy nagy amerikai konyhás nappalija volt s kád a fürdőszobában*, meg hatalmas terasza, a lakás 65m2 volt, a terasz meg 24! A szokásos elrendezésben aludtunk, én Zsebivel a francia ágyas szobában, Babszem meg az apjával, igaz ők is összetolták az ágyakat. Teszvesz nénié volt a nappaliban lévő kihúzható 2 személyes kanapé. Mi kipakolás után gyorsan visszamentünk még az élelmiszer boltba, a Plodine-ba, tejet, vizet meg gyümölcsöt venni, addig a többiek kipakoltak. Ugyan 6 óra elmúlt, de azért lementünk megnézni a tengerpartot, meg persze mártóztunk is egyet. Látható volt, hogy itt is volt fejlődés, hiszen több betonozott napozós strand lett kialakítva, s a tengerpart melletti út is tovább volt kibetonozva mint 2010-ben. Sőt, a hotel mellett a vízipark cuccait is felújították. Viszont ugyanott volt a kisbolt, a  jégkrémárus mint régebben. Mondjuk azért hűvös volt már, úgyhogy tényleg csak ismerkedtünk a vízzel:)

Június 29. vasárnap
Gyönyörű időre ébredtünk, s bár reggeli után én főztem egyet, azért még ebéd előtt is le tudtunk menni a partra. Most tovább mentünk egy kanyarral, s ott fürödtünk, ahol 4 éve is. Első körben mindenki nagyon élvezett mindent, aztán hazafelé úton Babszem kitalálta, hogy szeretne beleugrani a vízbe az egyik mólóról, az öbölben. Apja ment, hogy elkapja, csak éppen azt nem nagyon kalkulálták bele, hogy ott már neki se ér le a lába, meg hogy mi lesz azután, ha feljött a gyerek a víz alól. Az ugrás felkészüléssel együtt jól sikerült, csak a kifele úszásnál akadt egy kis baki, az ember rájött, hogy nem tudja kivinni a rá csimpaszkodó gyereket, úgyhogy kért, hogy segítsek. Szóltam Babszemnek, hogy akadjon le az apjáról és ússzon és másodszorra meg is értette, mit kérek, úgyhogy utána kievickéltek szépen a partra (mondjuk nem kellett, csak úgy 10 métert úszniuk, de az hirtelen félelemben nem könnyű).

IMG_8389

Leginkább talán a nagyit viselte meg az egész, mert ő amúgy se szereti a vizet, nem tud úszni, alig két éve beleesett a holtágon egy csónakból a Tiszába és azt hitte, ott marad, úgyhogy most újraéélte az egészet és eléggé felzaklatta az eset. Szerencsére Babszemet nem annyira, ő az úszásos dologból alig vett észre valamit, mert teljesen lekötötte, hogy ugrás után feljöjjön a vízből és ott is maradjon. Ő amúgy készen is állt rá, hogy továbbra is gyakorolja az ugrálást, csak mi, felnőttek legyünk jobban felkészülve.

Június 30. hétfő
Éjszaka vihar volt, s még délelőtt is zuhogott az eső, úgyhogy elhatároztuk, elmegyünk együtt vásárolni. Most a második bevásárló központot kívántuk kipróbálni, nem a Plodine-t ahol első napunkon voltunk. Persze ez az ötlete támadt a Malinskán nyaralók kb. 90%-nak, úgyhogy zsúfoltak voltak a parkolók, amelyekben amúgy se egyszerű manőverezni, mert kicsi a hely (hisz a szigeten minden építkezés drága, úgyhogy ott spórolnak, ahol tudnak. Vásárolgattunk, amit kellett, nézegettük, hogy vajon tudunk-e venni fügepálinkát az otthon maradt nagypapának, mert még mindig emlegeti azt, amit jó pár éve Makedóniában ivott és azóta se. De persze most se találtunk, ahogy 4 éve se, errefelé valahogy nem divat a fügepálinka. Aztán fizetésnél kicsit megrökönyödtem, mert 230 kunával több volt a számla, mint gondoltam. Kiderült, hogy igazából nem csaptak be, hanem figyelmetlenek voltunk. Babszem ugyanis kinézett magának egy békaember felszerelést, legalábbis szemüveget és pipát, amibe beleegyeztünk, hogy megkaphat, úgyhogy bekerült a bevásárló kocsiba, mert az állt alatta a polcon, hogy 40 kuna. Ám az történt, hogy valaki már garázdálkodott a békafelszerelések között és semmi se volt a helyén. Végül úgy döntöttünk, hogy nem cseréljük vissza, hanem megtartjuk, s kipróbáljuk. Később kiderült, hogy kiválóan döntöttünk, új hobbink lett, a snorkelezés.

IMG_8414

Délutánra már kisütött a nap, úgyhogy sétáltunk egy nagyot a városban és fagyiztunk. Az embert megkérte az egyik vízimentő srác, hogy fényképezze le valami haverjával, majd megadta az e-mail címét amit felírt egy rágó papírra. Ez később persze a szemétben végezte, s itthon már nem találtuk, hova kéne küldeni a képet. Azért a biztonság kedvéért valahogy kiderítettük a Horvát vízi-mentők elérhetőségét és oda elküldte levélben a párom, hátha valaki felismeri a srácot és továbbítja neki.

*nekünk ez is listás dolog volt amikor válogattunk, mert a zuhanytálca igazából egyik gyereknek se a kedvence

Continue Reading

Malinska, KRK II.

Augusztus 25 szerda
Egész nap a délutáni hajókirándulásra készültünk, most egész jól sikerült pozícionálni Babszem alvását. Ráadásul eleve úgy készültünk, hogy inkább a falun keresztül megyünk a kikötőbe, nem a tengerparton, mert ott egyrészt hosszabb utat kell megtenni, másrészt a gyerek megint elcsábulna mindenfelé és félő, hogy lekéssük az 5 órás indulást. A választott út szerencsésnek bizonyult, 25 perc alatt odaértünk a központba. Vettünk egy kis elemózsiát a pékségben, meglepetésünkre az előzetes tájékoztatás ellenében Babszemért még a fél árat se kellett kifizetni, aztán már szállhattunk is fel a hajóra. Jó helyet találtunk magunknak. Az út azonban hosszú és eseménytelen volt. Elmentünk még Njivicebe, ott is vettünk fel utasokat, aztán elvittek egy kis öbölbe, ahol meg lehetett nézni az élővilágot a hajó üveg alján keresztül. Tavalyi tapasztalata alapján, nagyi elbeszélése egész másra készített minket:  akkor elvitték őket egy csendes, mély öbölbe, ahol tényleg rengeteg féle hal, meg állat úszkált. Itt viszont partközelben maradtunk és bár volt pár úszkáló halacska a fő attrakciót az egyik búvár szállította: polipot, tengeri csillagot, sünöket.

Szóval valószínűleg ezeket mindig készenlétben tartják valahol, hogy aztán megpróbálják lenyűgözni a buta turistákat. Ráadásul az üvegfalú helyiség levegőtlen volt és enyhén klausztrofóbiássá tett. 2×20 perc bemutató után (az utasok csak két turnusban fértek le a panoráma részbe) visszajöttünk. De útközben láttunk egy nudis bácsit, aki integetett a hajón utazóknak, én meg visszaintettem neki, had legyen jó napja, mert bár nem voltunk messzire tőle, az látható volt, hogy nincs mire különösebben büszkének lennie 🙂 Babszem ráadásul elég hamar elkezdett unatkozni már az út elején, a második felében meg azzal szórakoztatta magát, hogy a nagyit szekírozta.

Augusztus 26 csütörtök
Még a második nap, amikor felfedeztük a tengerpartot láttuk meg a helyi Aqua Parkot, ahol mindenféle felfújható dolgokon ugrándoztak, csúszdáztak, mászkáltak gyerekek. Természetesen Babszem azonnal kijelentette, hogy legalább a vízi trampolint ki szeretné próbálni, úgyhogy erre a délutánra ezt a programot ütemeztük be. Alvás után irány az Aqua Park, ahol 25 kunáért kaptunk egy számot, amivel fél órán át a gyerek használhatta a vízen lévő játékokat. Őt persze csak az ugrálás érdekelte, de mivel még elég kis gyerek és karúszója nincs, csak úszógumija ezért én is felmásztam vele a fánkra, ahol lehetett pattogni. Ami egy darabig okés volt, aztán jöttek fel nagyobb gyerekek akik nagyobbakat ugráltak, s hol én nem éreztem magam nyugodtnak ettől, mert attól tartottam véletlenül belökik Babszemet a vízbe, hol meg ő nem, mert nem tudta eléggé irányítani, hogy mégis mekkorákat és merre ugráljon. Úgyhogy velünk jól jártak az Aqua Parkban, mert talán a felét ha letöltöttük az előre kiszabott időnek.
Viszont a nagy csúszdát meg én próbáltam ki, de elég volt egyszer, elég magasan volt és jó gyorsan leértem az aljára. Eleinte tartottam attól, hogy túl keskeny lesz a csúszda, de közben Babszem is lelkesen kiabált, hogy „Nyugi anya, belefér a segged!”.

Augusztus 27 péntek
Az utolsó napra semmi különöset nem terveztünk, csak strandolást meg a maradékok felzabálását. Na meg délelőtt egy újabb futást Babszemmel. De ez most lassabb volt, mint legutóbb, mert mindenfelé elkalandozott, sokat sétált, aztán meg én vettem rá, hogy nézzük meg lehet-e a közeli étteremben pizzán kívül mást is kapni vacsorára, vagy be kell mennünk a városba hozzá. Miután befejeztük a körünket, a gyerek nem csak pihegett, meg folyadékot pótolt a lépcsőn, de utána ragaszkodott hozzá, hogy le is zuhanyozzon. Aztán még jó sokat játszott a teraszon ilyesmiket:

Délutáni nagyobb fürdésre készülődtünk, de beborult és határozottan hűvösebb lett az idő, úgyhogy csak egy gyorsat csobbantunk. Így egész emberi időben tudtunk vacsorázni menni. Meglepetésünkre, nagyon gyér volt a forgalom az étteremben, nem úgy, mint az előző hét végén. Ennek ellenére igazából a kiszolgálásra, adagokra nem lehetett panaszunk, sőt a végén kiderült, hogy az utólag rendelt borokat fel se számolták, de kapott a kislány annyi borravalót, hogy ha le is verik rajta, még mindig marad neki (fel is csillant a szeme). Babszem egész jól viselkedett, talált egy horvát kisfiút, akivel rohangászott, majd beült melléjük és próbálta áthágni a nyelvi akadályokat, azaz ismételgette amit a kissrác anyukája-nagymamája mondogattak.

 

Végül megejtettük az éjszakai fürdést is, dagály volt, csapkodott a hullám, de nem is ez volt számomra a félelmetes, hanem hogy a sötétben nem lehetett látni csak a fekete vizet körbe. Azért egy kis úszást megejtettünk a szokott bójákig meg vissza.

Augusztus 28 szombat
A hazaút reggele felhőkkel köszöntött, meg magas páratartalommal. Nem sütött a nap, de folyamatosan izzadt voltam. Mindenki a szokottnál korábban kelt, egész jól összepakoltunk, elbúcsúztunk a háziaktól és nagyon időben, háromnegyed tízkor indultunk. Az autópálya felé még a szerpentinen napsütéses pillantást vethettünk a tengerre, de aztán látszott, hogy a hegycsúcsok eléggé benne vannak a felhőbe. A hazaút megint úgy ment, hogy az első 100km az emberé volt, aztán én vettem át a volánt. Majd Zágráb előtt elkezdett esni az eső (kapunál 40 percet kellett várni) és csak valahol Csáktornya környékén állt el. A határon szerencsére már nem volt forgalom, úgyhogy késői ebédre anyuéknál is voltunk. Ott elmesélgettük a történteket, kicsit feltöltődtünk aztán 6 körül indultunk vissza Pestre.

Összességében azt mondhatjuk, hogy jót nyaraltunk, azt kaptuk a pénzünkért amit vártunk és Malinska elég családbarát hely. Igazából horvátokból volt a legtöbb itt, olyan hangulata volt a városrésznek, ahol laktunk, mint Balatonszerénynek: helyiek, akik ismerik egymást, évek óta ide járnak, kissrácok szomszédolnak és együtt fürdenek stb. Nincs pörgés, ha akartunk volna lehetett volna többet kirándulni, de tényleg pihenni mentünk, mert mégis mi értelme lemenni a tengerpartra ha nem használod ki, hogy a tengerparton vagy és nyaralsz?

 

Continue Reading

Malinska, KRK I.

Augusztus 21 szombat
Reggel az eredeti terv szerint korán keltünk volna, de mindenki legalább 8ig aludt. Aztán elmentünk még a Tescoba megvenni a romlandó dolgokat, amiket úgy terveztünk, hogy majd a hűtőtáskába pakolunk. Közben Babszem elment egyet csúszdázni, a nagymamák meg bőszen szendvicseket gyártottak. Azért nem 10kor, hanem 11kor indultunk hát el Kanizsáról. Én vezettem az első szakaszon. A határnál rögtön bepánikoltunk, hogy jajj de sokan lesznek, mert fél órát kellett kb. sorba állni. De utána nem volt vészes a forgalom, bár folyamatosan voltak az úton, egész jól lehetett menni. Az első 200 kmt tehát én vezettem le, aztán a szokásos pihenőnknél cseréltünk, ami a Rijeka és Split előtt elváló autópálya utolsó közös megállója (itt van játszótér és az elmúlt három évben a WC minősége is mindig kielégítő volt). Úgyhogy az út nehezebb része, ami ugyan csak 100 km volt, de jóval strapásabb a páromra maradt. Hősiesen vettük az összes akadályt és az utazási irodánkat is hamar megtaláltuk (nehéz volt eltéveszteni a nagy barack színű épületet rögtön a város bejáratánál). Sőt még a szintidőt is sikerült tartani, négykor már ott is voltunk. Úgyhogy lejelentkeztünk Malinskában, az egyik srác megmutatta az utat az apartmanhoz, ami eléggé bonyolultnak tűnt. De nagyon meg voltunk elégedve, mert tényleg azt kaptuk, amit vártunk.

A város központtól ugyan közel 1 km-re van, a tenger azonban alig 150méterre. Ráadásul a lakás a nyaraló felső szintje, külön hátsó bejárattal, a háziakkal kell csak osztoznunk, akik meg alul laknak. Szóval rajtunk kívül sehol senki más nyaraló. Egyáltalán mindent úgy találtunk, ahogy az interneten meg volt adva, még amikor áprilisban lefoglaltuk. Természetesen kipakolás után azonnal mentünk a tengerpartra és fürödtünk egyet. Aztán még sétáltunk a városközpont irányába is, találtunk boltot, úgyhogy megvehettük a tejet, kenyeret meg az Oliva bogyókat a Martiniba.

Augusztus 22 vasárnap
Este még átrendeztük a szobákat, mert hiába volt 2-2 ágy, Babszem nem akart a nagyival aludni, hanem velünk, úgyhogy az ő ágyát is áthoztuk hozzánk. Reggeli után meg felfedeztük a környéket megnéztük merre van gyereknek alkalmasabb strand, ahol kicsit lassabban mélyül és apróbbak a kavicsok.

 

Továbbá felfedeztük, hogy van közelben étterem is ahol elfogadható áron pizzát is adnak. Míg a nagyi főzött, megkérdeztük a háziakat, merre van a közelben bolt, nagyobb mint az a kis élelmiszer úgy tíz percre. Kaptunk térképet és útbaigazítást, hogy a legjobb, ha elmegyünk KRK-be, mert ott van a környék legnagyobb Konzum áruháza, ahol mindent megkaphatunk, amit csak akarunk. Elsőre oda is találtunk és tényleg fél óra alatt elköltöttünk vagy 225 kúnát, de 4 napra vettünk elég tejet, vizet, gyümölcsöt, zöldséget, és ami a legtöbbe került, felvágottat, szalámit. Délutáni alvás után (az első 3 nap még az ember is mindig lefeküdt a gyerekkel együtt) pedig mentünk a partra és fürödtünk. Estére meg úgy döntöttük, kipróbáljuk az éttermet.

Pont csúcsidőben érkeztünk, sokan voltak, úgyhogy inkább elvitelre kértünk pizzát, majd elmentünk és fagyiztunk a parton, aztán visszamentem a rendelésünkért és a tenger mellett ücsörögve eszegettük a vacsoránkat. Utána pedig elmentem futni. Elhatároztam ugyanis, hogy minden este futni fogok és míg az első napot fáradtságra hivatkozva kihagytam, most már nem volt mentségem. Amúgy egészen megleptem magam mert jobban bírtam, mint számítottam rá.

Augusztus 23 hétfő
Délelőtt elmentünk a városközpontba, ami a part mentén úgy másfél kilométerre volt tőlünk. Kicsit lassan értünk oda, mert Babszem minden játszóteret kipróbált, ráadásul a környéken garázdálkodó hajókirándulást reklámozó ügynök ismét elkapott minket. Már az első koraeste találkoztunk vele, akkor is elmondta, hogy 36 Euróért egész napra elvisznek körbe a szigeten, most meg hiába magyaráztuk, hogy kisgyerekkel egész nap nem igazán nyerő, nem értette meg, mert csak azt hajtogatta, hogy lehet babakocsit is vinni a hajóra. Egyébként azt hangoztatta, hogy tud magyarul, de igazából csak bemagolta a prospektus magyar tájékoztató részét, mert azon túl elég nehezen sikerült vele megértetni magunkat. Mivel a nagyi mindenképp szeretett volna hajó kirándulni, tavaly ugye 3x is volt, bíztunk benne, hogy ennél jobb ajánlatot kapunk majd benn Malinska központjában. A kisváros természetesen itt is a kikötő körül összpontosult, itt voltak az üzletek, bazárok, éttermek nagy részei.

 

Fel lehetet itt is mérni, mennyire népszerű  egy hely és mennyire vonzza a fiatalokat abból, hogy hány koktélbár és discó van. Utóbbit nem találtunk, előbbiből 1 volt. Tényleg kinéztünk egy hajótúrát, vízi világ nézőset, szerda délutánra. Hazafelé kapott Babszem egy vitorlást, ami elemes, tehát azt is kellett venni hozzá. Itthon nagy nehezen összeszerelte a párom (nem volt csillagcsavarhúzó, az okozta a gondot), kiderült hogy nem működik, de azért levittük a tengerre is, ahol meg kiderült, hogy csupán árbóc nélkül lehet használni, tologatni de elég hamar elmerül, úgyhogy elneveztem Titanicnak.

Augusztus 24 kedd
Úgy készültünk, hogy délelőtt nagy fürdést csapunk, korán megebédelünk, aztán elmegyünk Baskába, megnézzük a KRK sziget híres, homokos, gyerekbarát strandját. Végül fürdés nem is volt, viszont Babszemmel elmentem futni, mert kitalálta, hogy ő nem csak abból akarja kivenni a részét, hogy együtt piheg velem a lépcső tetején amikor megérkezem az esti körömből, hanem az előzményekből is.  Természetesen bár időben lefeküdt és elaludt Babszem, ezen a napon nem csak éppen 2 órát aludt, mint eddig, hanem közel 3t, úgyhogy 3 helyett 4kor ültünk kocsiba. A Baskába vezető út igazán izgalmas, festői volt, s a harminc kilométert nem lehetett húsz perc alatt megtenni, mert a legtöbb helyen 20 km-re is voltak lekorlátozva bizonyos kanyarok. Meg jópofa volt a kisváros, ahol az út közepére volt építve a templom és mindig csak 1 autó mehetett át a szoroson. Baska azonban kicsit csalódás volt számomra. Nem szeretem ugyanis a zsúfolt strandokat, ahol lépni se lehet a sok napozóágy, ernyő és magát süttető embertől.

 

Amúgy Malinskához képest sokkal több magyar szót hallottunk itt. Azért fürödtünk egy krt, körbenztünk, fagyiztunk aztán hazafelé megálltunk fotózni kicsit. Ugyanott egy másik magyar autó is lelállt, négy fiatallal, megkértek, hogy készítsek a társaságukról képet. Aztán ők lefotózták a Borájukat is 🙂 Visszaúton megint megálltunk a Konzumnál, feltölteni készleteinket, meg ehető ajándékokat vásárolni, s pénzt is váltottunk.

Itt meg Babszem nyalogatja a vizet a baskai strandon, mert a nagyi szerint itt kevésbé volt sós, úgyhogy le kellett meóznia:

Continue Reading

Idei tengerpart

Idén kicsit nosztalgia helyre mentünk. Legalábbis én már jártam a KRK szigeten, kb. amikor 12 éves voltam és leginkább arra emlékszünk, hogy anyuék összehaverkodtak a kempingben a szomszéd Hollandokkal és a bundesfrizurás bácsi egy esti összejövetel után, amit a mi sátrunk előtt rendeztek a felnőttek, beleesett a szörpös lábosunkba.

Persze most is nagy szervezkedés meg variálás előzte meg az eseményt. Először is, hogy mikor menjünk. A tavalyi vénasszonyok nyara után mindenképp korábban szerettünk volna, de főszezonra még mindig sajnáltuk a pénzt, úgyhogy rögtön augusztus 20 után csökkenő árakra csaptunk le. Aztán kérdéses volt, hogy kivel menjünk. A családi nyaralás tavaly bejött, de a nagypapát manapság nehéz kirobbantani Tiszavasváritól 30 km-nél távolabbra (Nyíregyháza még belefér). Anyuék szerettek is volna jönni, meg nem is, úgy gondolták 1 unokára sok lenne a 2 garnitúra nagyszülő, ráadásul a pénzük most elment a balatoni házikó kikupálására. Úgyhogy végül Teszvesz néni, aki meg eléggé szeret utazni és vágyott a tengerre megint, lett az útitársunk. A hely kiválasztásában szempont volt, hogy ne kelljen a gyerekkel a kanizsai pihenő után még sokszáz kilométereket autózni, ne legyen túl népszerű és buliközpont, valamint ne kelljen kompozni, mert sorban állni ilyen utakon épp elég a zágrábi autópálya-kapuknál. Úgyhogy tavasszal kiböktük magunknak Malinskát, bújtuk a netet, apartmant kerestünk, szempontjaink elég földhözragadtak voltak (legalább 2 szoba, fürdőkád, külön konyha, közeli tengerpart, ne tömegszállás). Aztán lefoglaltunk mindent online, volt egy kis para a második részlet fizetésénél, de végül augusztus 21-28 között kiválóan éreztük magunkat az “új szállásunkon”, ahogy Babszem hivatkozott rá.

Reggel volt tengercsobogás, este kabócák és egy hétig napsütés, csont nélkül.

Continue Reading

Selce III.

Szeptember 9 szerda

Reggel igazi kiránduló időre ébredtünk, amit annyira nem is bántunk, mert kitaláltuk, hogy átmegyünk Crikvenicába és megmutatjuk Teszvesz néniéknek, hogy tavaly merre nyaraltunk. A szomszéd város még így, a szezon végén is jóval forgalmasabb volt, mint Selce. Bár láthatólag a válság ott is pusztított, bezárt néhány bazár, az egyik hotel és egy másik meg fel se épült, a korzó elején ott a csodálatos terv a felújítandó palotáról meg a mellé épülő csili-vili újról, közben meg a vasbetonból kiálló csöveg félemelet magasságtól rozsdásak. A szökőkútnál, ami idén nem működött, de tavaly Babszem órákta volt képes itt ácsorogni és nézni a vízköpőket:

Viszont a kétszemélyes haltál még mindig egész olcsó.

Azonban a halvacsorát Selcében ejtjük meg a helyi étteremben, Babszemnek sültkrumpli lett beígérve meg kapott mellé tintahalat is, de azt annyira nem értékelte.

Szeptember 10. csütörtök

A nyaralás egyik fő problémája Babszemnél a széklet volt. De igazából ez nem csak a nyaralásé. A szobatisztává válás óta feltűnt, mennyire hasonlít a bélműködése a család Lobo ágához. A gyerek ha változások vannak, főleg hely, körülmények, visszatart. S ezen aztán még a kúp se segít. Mikor szeptemberben visszament a bölcsibe, 3 napig nem volt semmi. Aztán a kúpra se, csak utána… Ugyanez volt Selcén is. Megérkezéskor még működött rendesen aztán 3 napig megint semmi. Pedig evett rostosat, gyümölcsöt, ivott elég folyadékot. Szerda délutántól már mindenkivel hajlandó volt bemenni a wc-re többször is ráült a bilijére. De tudtuk, nem igazán lesz eredménye a dolognak, mert ha van, akkor bizony mindenkit elküld, mikor dolgozik az ügyön. Ez végül megtörtént csütörtökön:

Délután pedig elmentünk kalózhajózni. Elvittek minket KRK szigetére, ott Silo-ban volt időnk egyet megmártózni a tengerben, Babszem élvezte a vizet, kapott 2 fagyit is (a strand felé egyet, meg vissza a csokisat), de megállapítottuk, hogy Selcében még mindig nagyobb adagot adnak.

 

 

 

Este pedig Alhambrát játszottunk, s mivel előző délután még Teszvesz nénit is beavattuk a játék rejtelmeibe, ő kitűzte maga előtt a célt, hogy nyerni fog. Azt kell mondanom, hogy elég kemény játszani vele meg a párommal, akikben hihetetlenül erős versenyszellem lakik. Elképedtem. Viszont nem hagytam magam, így aztán egyszer még nyertem is ellenük.

Szeptember 11 péntek

Még kedd délelőtt beszélt velünk a tulaj/gondnok, hogy sajnos rokona halála miatt Zágrábba kell utaznia és nem lesz itt amikor elmegyünk. Szerda délelőtt utaztak el a feleségével, így aztán nem gondoltuk, hogy feltétlen be kell tartani a 10-ig hagyja el a szállást kitételt. Két napja már miénk volt az egész ház (vagyis rajtunk kívül sehol senki), s péntek reggel Teszvesz néniék még elmentek egyszer hajózni egy órára az üvegfalú katamaránnal, hogy lássanak némi tengeri állatvilágot is. Negyed 1-kor indultunk haza. Babszem szerencsére az út első felét átaludta, csak a zágrábi autópályakapu előtt ébredt fel. Már készültünk lélekben arra, hogy fél órát kell sorbaállni legalább, de csak 2 autó volt előttünk. Csepergő esőben húzódtunk le a benzinkúthoz, ahol Babszem kijelentette, hogy “Pisilek aztán iszom egy kábét” Szép kényelmes tempóban (ismét a határnál álltunk a legtöbbet) és napsütésben 4 után már Kanizsán is voltunk.

 

 

Continue Reading

Selce I.

Egy hete még a horvát tengerparton ébredtünk, de eddig nagyon húztam az időt, hogy nekiálljak megírni az élményeket. Miután átéltük, meg jegyzetelgettem a kis füzetbe (mert nem volt nálunk gép, vagyis ha nagyon akartam volna Cica laptopján egy wordbe írogattam volna), már nagyon nem volt kedvem még ide is bekörmölni, pedig ez a lényeg. Amúgy is úgy érzem, hogy rengeteg mindent elfelejtek rövidtávon és legalább akkor itt lesz nyoma a dolgoknak.

Akkor ugorjunk neki.

Szeptember 4. péntek

A belső városi forgalom miatt egész későn ért haza a párom a szervízből, de legalább nyugodtan indultunk el. Nem is volt vészes a forgalom. Aztán megint Zalában kapott el minket egy hatalmas vihar és volt, hogy alig 60nal mentünk, mert nem lehetett látni se a sűrű esőtől. Szerencsére Babszem bealudt vagy 20 percet. De úgyis kellett neki az energia mert az összes nagyszülője Kanizsán várta, ugyanis a párom családjával ott beszéltünk meg találkát. Így aztán egy kalap alatt megtörtént a családlátogatás is, teszvesz néniék megnézhették hol lakunk.

Szeptember 5. szombat

Reggel még gyors bevásárlás volt meg szendvicskészítés aztán 11 kor már úton voltunk, teli tankkal. Legtöbbet a határnál kellett várni, illetve jól megnéztük, hogy Zágrábnál a kapu másik oldalán milyen sokan vannak, s csak reménykedtünk, hogy mi nem fogunk így járni majd a visszaúton.Odafelé ismét csak egyszer álltunk meg, ugyanott, ahol tavaly. S még hasonló kép is készült, csak itt már tényleg ette azt a barackot:

Selce nem egy nagy városka, s bár térképet nem találtunk róla rendeset a neten, de nem olyan bonyolult elrendezésű, hogy ne találtuk volna meg elsőre a lefoglalt apartmant. Pár nappal később az ember csinált a várostérképről egy jó kis fotót amit belinkelek ide, hogy ezentúl, ha valaki Selce térképet vagy map-et keres jó kis találat legyek itt.

A szállás amúgy  nagyon klassz volt, eredetileg a képek alapján azt hittük az emelet lesz a mienk, de a földszint volt, a teljes hosszában plusz kert, napozóággyal, előttünk üres telekkel és tengeri kilátással.

Miután kipakoltunk természetesen lementünk sétálni a partra, Babszem azonnal fürödni is akart volna, de nagy hullámok voltak, mély víz, szél és hűvös, de azért vett mintát a sós vízből.

 

 

 

Babszem másik nagy élménye még az este az volt, hogy a10 centi magas kertvégi falról a szél belefújta őt a rozmaringbokorba (amit agávébokornak hívott első körben mindenki), s ezzel pár napra meglett a beszédtémája. Éjszaka természetesen mindenki nyugtalanul aludt. A gyereknek kinevezett ágy mellé odaállítottunk egy fotelt, de ennek ellenére éjszaka olyan svunggal fordult meg Babszem, hogy lepottyant róla. Szerencsére bele volt gabalyodva a paplanjába és alig ébredt fel az eseményre, majd befészkelhette magát közénk, de másnap már megfordítottuk az ágyat, hogy az addig a falnál lévő perem kifelé essen.

Continue Reading

Indián nyár

Azt hiszem elmondhatjuk, hogy bármennyire is szép ősz elején még mindig a horvát tengerpart, áldásosan kevesen vannak és egész meleg a víz is, de azért ez már javában a vénasszonyok nyara. S nem csak a sok nyugdíjas miatt, akikkel találkoztunk, de még a párom is megállapította, hogy szinte nem is látott jó nőt a strandokon. A víz Babszemnek már hűvös volt és bár élvezte a nyaralás minden percét (leszámítva talán, amikor nem engedtük, hogy egyedül elinduljon Selce-ből a kanizsai Mikkamakka játszóházba), jövőre azért korábban megyünk.

 

 

Lesz még részletesebb beszámoló is, addig lehet izgulni.

Continue Reading

Vége a nyaralásnak

A tervezett időben indultunk múlt szerdán, 11-kor és két óra alatt lent is voltunk Balatonszerényben. Babszem tök jól bírta az utat, pedig ettől kicsit tartottam, hisz először voltunk hosszabb úton kettesben, ahol kevés a látnivaló. Mert városban egész jól lehet vele kocsikázni, de egy autópálya nem éppen stimuláló környezet egy 21 hónaposnak. Amíg ki nem értünk Pestről persze nem unatkozott, aztán a 40-es kilométernél betettem neki Halász Juditot, s fél órával a cél előtt aludt el. Még egy fél órát lenyomott a kocsiban már a nyaraló előtt a hűvösben, aztán aznap már többet nem is aludt, amit annyira nem bántam, úgy gondoltam így majd könnyebb lesz az éjszakai alvása első nap egy új helyen.
A Balatonban való fürdéssel nem volt semmi gond. Már az első alkalommal lazán belegyalogolt a vízbe, pedig a parthoz közel elég iszapos nálunk az alja. Idén sajnos úgy tűnik, elmaradt a kotrás és hínárirtás a mi partszakaszunkon. Aztán meg kis csónakba vittük beljebb, ahol pancsolhatott kézben. Karóúszót még mindig nem visel el, az annak idején az uszodában se jött be neki, másba meg még nem akar belekapaszkodni. Úgyhogy kézben lubickolt. Meg ahol már leért a lába és kilátszott a feje is, simán gyalogolt. Annyira, hogy még a segítő kezeket is legszívesebben elutasította. Persze ezt azért nem hagytuk. Balatoni fürdőzés után mindig tett egy sétát a csónakkikötő mentén is. Van ott egy villanyoszlop, ami azért roppant érdekes, mert két lámpa is van rajta. Ennek tövében képes volt perceket ácsorogni felfelé nézve. A napirend kb ugyanaz volt mindig, délelőtt séta, motorozás, bevásárlás, tízórai, kismedencében fürdés az udvarban, ebéd, alvás, délután pancsolás a Balatonban, uzsonna, fagyizás, séta, vacsora, játék, fürdés, lefekvés.
Apu 2-3 napokat volt, aztán 1-2 napra ment vissza dolgozni, beosztás szerint. Huszadika előtt kedden délután lejött a párom, akit a busznál vártunk Szentgyörgyön, természetesen hatalmas volt az öröm. Annyira, hogy este csak úgy lehetett lefektetni és elaltatni Babszemet, hogy az apja is benn volt a szobában. Amúgy meg az állandó szereplőgárda anyu volt, Dóri és Eszti (vasárnap a húgomék is kiugrottak hozzájuk), na meg mi ketten.
Kicsit megnyugodtam, Babszemnek nem lesz gondja a bölcsiben. Természetesen első nap még sírt, ha Eszti közeledett hozzá, aztán utána már érvényre tudta juttatni ő is az akaratát. Míg eleinte Esztinek kellett mindig az a játék, amivel Babszem éppen játszott, hamarosan ez fordítva is előfordult. Összeveszni is össze tudtak, főleg a motoron, mert az csak a fiamnak volt. Amíg le nem hozták Esztinek az övét a szülei. Onnantól meg persze Babszem is azzal akart utazni. Volt még lökdösődés és versenysírás, versenyhiszti is. Legbékésebben a medencében voltak el egymással. De akard azért közös játék is. Babszem öntözéséhez (bár volt 2 kanna is, ezen is vitatkoztak néha) Eszti engedett vizet a csapból. Aztán meg labdáztak is, Babszem behajigálta a labdát a szőlőbe, rámutatott, unokanővére meg kihozta neki. Szó nélkül. Azért voltak ölelkezések meg néha puszi is.

Continue Reading

Nyaralás top10

A régi LoboTen-féle összefoglalás a tengerparti nyaralásról. Csak 10 észrevétel, pedig lehetne jóval több is.:

  1. Időben kell indulni, főleg kisgyerekkel. 10kor akartunk, hogy 2-re már lent legyünk és Babszem alhasson. De családi összehangolás hiánya miatt majdnem dél volt mire elindultunk. Ennek megfelelően 4 után foglaltuk el a szállást. Ráadásul jobb előbb menni mert akkor mi választhatjuk ki a szobánkat, nem a maradékon osztozunk.
  2. Konvojozás nem mindig jön be. Először is ott van ugye az indulás, aztán meg a különböző vérmérsékletű sofőrök. A párom morgott, hogy apu, a sorvezető mindig csak 120-szal ment a horvát autópályán, holott 130 volt a felső határ. Igaz, emelkedőkön így is kicsit nehezen ment BB, de legalább jó volt a fogyasztás is.
  3. Horvátoknál az utak kitáblázása valahogy nem egyértelmű. Legalábbis a tengerparton. Előbb jobbra mutat a nyíl aztán csak egyenes van felfestve az úttestre (meg fordítva és egyéb variációk). Másodszorra sikerült csak kijutnunk Cirkvenicából hazafelé, pedig nem vagyunk analfabéták.
  4. Babszem korú csemetét nem lehet felügyelet nélkül hagyni egy pillanatra se. Ezért aztán valaki mindig volt vele, ennek megfelelően csak 1 könyvet tudtam elolvasni, azt is úgy vittem már ki, hogy a felénél tartottam és vasárnap délután anyuéknál fejeztem be, amíg a gyerek aludt.
  5. A babakocsit azért nem árt vinni magunkkal, még akkor is, ha a gyerekünk külön élvezi a sétálást. Főleg eső után, gumicsizmában, pocsolyákban. Azt mondjuk nem értettük, miért volt ez annyira nagy szám más gyerekes szülők szemében, akik mindig jól megbámulták Babszemet, amint belegyalogol a bokáig érő tócsákba.
  6. Nem érdemes itthon úszócipőt venni, inkább a tengerparton, ahol jóval nagyobb a választék. Amit innen vittünk, pedig direkt vásároltunk magunknak, az mind kaki volt. A pár száz forint igazán nem számít. Ha már nyaralunk, van egy adott összeg amit oda szánunk, költsük csak el, ne garasoskodjunk.
  7. Halat enni tengerparton kötelező. Még akkor is, ha utoljára hagyjuk a scampit mert fogalmunk sincs, hogy is kéne megenni. Aztán mire minden más elfogy a kétszemélyes haltálról és a vendéglő lassan kiürül, nyugodtan lehet kézzel-lábbal nekiesni, törni, harapni, szopogatni.
  8. Parasailingbe simán bele lehet vágni, csak nem árt ha van előtte valaki aki elmagyaráz pár dolgot. Ne csak annyit, hogy „Just run, don’t jump, just run”. Mert a felszállás sima volt, de aztán csak lógtunk, mint a kolbászok, mert nem tudtunk/mertünk elhelyezkedni normálisan a hevederek közt. Plussz én teli vagyok kék-zöld foltokkal ahol a szíjak megvágtak, de azért megérte a pénzt a tenger feletti röpködés.
  9. Keveset fényképeztünk, de a lényeg megvan videón: Babszem a tengerben, mi a levegőben, Lobiék a Flyfish-en (na nekik konkrétan halálközei élményük volt – legalábbis a húgom ezt mondta, mikor letámolygott a célszerszámról).
  10. Sok család, sok ember, sok alkalmazkodás kell. Meg inkább egy olyan apartman, ahol tényleg csak mi vagyunk. Ez a nagy osztozkodás (mi 13-an alig a felét tettük ki a nyaraló vendégeinek) meg az utolsó két éjszakai szomszéd traktoros horkolása nem volt annyira nyerő.
Continue Reading

Elmegyünk elmegyünk

Az úgy volt, hogy már tavaly beszéltünk róla, miután nekünk is lett gyerekünk meg kocsink, hogy az egész család elmehetne együtt nyaralni a tengerpartra. Kibérelünk valami villát egy hétre aztán beosszuk a házimunkát, így mindenkire jut főzés/takarítás de pihenés is. Persze nagyszülőkkel, hogy az unokákra is legyen aki vigyáz, míg a szülők láblógatnak. Később kitaláltuk, hogy mivel apunak idén, pont nyár közepén van a 60. szülinapja legyen ez a mi a lányai ajándéka neki és anyunak: befizetjük őket, nekik csak jönni kell és unokázni a tengernél. Aztán a svéddé váló rokonok miatt csomót módosult az eredeti terv. Például nem lett belőle 1 hét, csak 5 nap, nem villa, hanem apartman. De végül lefoglaltunk, július 16-20 közé 13 főre Cirkvenicában két apartmant. Anyuéknak csak másfél hete mondtuk meg, amikor húgomék megérkeztek Stockholmból, hogy jól sejtették, valami készül. Ma este, miután a párom hazajön a munkából lemegyünk Kanizsára, holnap reggel meg onnan indulunk a tengerhez, vasárnap meg vissza, mert ő hétfőn már dolgozik.
Úgyhogy most éppen kicsit lepihentem pakolás közben. De mindjárt folytatom, már ki van minden vasalva és bevásároltam tegnap meg ma, most már csak mindezeket össze kell rendezgetni valami egységgé.

Continue Reading

Balaton III.

Ha valaki végignyalta a beszámolókat, annak íme néhány kép még illusztrációnak.
Dóri, aki a legnagyobb és aki mindig szereti Babszemet, meg Eszti, a huga akitől néha még mindig tart a gyerek, de már barátkoznak:


Így ette Babszem a céklát:

Hűsölés a fürdőkádban, és kacsacsőrű Buddha a sarokban:


Adrival a medencében:

Continue Reading

Balaton II.

Július 16. hétfő – Szüleim hajnalban hazamentek, apu dolgozni, anyu meg hogy betakarítson a hegyen, vásároljon meg eltegye a csalamádét. Kettesben maradtunk hát közel két napra Babszemmel. Egész jól indult a dolog, leszámítva, hogy újra nő lettem, de nagyon-nagyon durván (Részletekkel nem akasztanám ki a népet, lényeg, hogy eddig azt hittem, ilyen erős menzeszem nekem azért nem lesz, mert császárral szültem. Hát tévedés. Nem csak a hüvelyi úton szülők „kiváltsága” ez a félóránként Super Plus csere) gyerek sokáig aludt, délután is lepihent 2 órára, csupán az este tartott megint sokáig az altatás. Szerencsére elég fáradt voltam ahhoz, hogy ne parázzak túlzottan attól, hogy egyedül vagyok felnőtt a kis házban. Azért a bejárati ajtó elé tettem spulni széket, hogy meghalljam, ha valami történik.
Július 17. kedd – Reggel persze jöttek az SMSek a hugaimtól, hogy akkor ma anyuék házassági évfordulója van vagy apu szülinapja? De ez már hagyomány. Anyu végül csak délután, úgy 5 felé érkezett, a légkondis kocsiban nem volt rossz útja mondta, pedig ő nagyon nem bírja a meleget. Mi árnyékból árnyékba költöztünk, hagytuk a házat lesötétítve, hogy legalább este jó legyen, s ne fűtsük fel testhőnkkel. Babszem háromszor is beköltözött a kiskádjába, s pancsolt egy jót, én kábé ugyanennyiszer álltam a kerti zuhany alá. Este megint csak 22 előtt aludt el a gyerek, csakúgy mint előző nap. Viszont újabb mutatványa van, azt mondogatja, roppant édesen és felszólításra is, hogy „Tejtejtetetejtej” illetve valami hasonlót.
Július 18. szerda – Anyu végülis csak ma este szeletelte fel a csalamádéhoz valót, nem csinálta meg Kanizsán, inkább mindent kihozott, mert legalább 24 órát állnia kell a zöldségeknek (egyébként az ő csalamádéja valami hihetetlenül is csodás, még a finnyás párom szerint is a legjobb savanyúság amit evett). Megpróbáltuk, hogy egy órával később kezdjük Babszemnek a lefekvést, ennek megfelelően 1 órával később is aludt el, 11-kor, ráadásul pénteken már 7kor fenn volt és nem aludt vissza. A nagy meleg most már minket is elég jól elért, mindenképp ennek a számlájára írom azt is, hogy egyre rosszabbul alszik a fiú esténként. Vígasztaló, hogy délután legalább közel 3 órát aludt és simán megette a céklát is pasztinákkal. Külön élvezte, hogy köpködhetett és minden lila lett.
Július 19. csütörtök – Mire apu is újra kijött, mert a hét első 3 napján dolgozott, a gyerek már nem volt hajlandó mondogatni, hogy „Tejtejtetetej” se magának, se felszólításra. Pedig a hét első 3 napján főleg ebből állt a szókincse. Kiderült, hogy a fürdés a Balatonban az valami halálosan komoly dolog, Babszem számára. Napközben 3-4 alkalommal is beáztattam a napon melegített vizű kiskádjába, ahonnan elegánsan mindent kidobál, magát a vizet és a pancsolást élvezi, nehogy már holmi játékok elvonják a figyelmét az élvezetekről. Délután megjött Adri is az apukájával és együtt lementünk fürdeni a Balatonba. Mivel első alkalommal annyira nem tetszett neki a dolog, óvatosak voltunk, de nem kellett félteni. Kibírta, hogy betoltuk mélyebb vízbe a kis hajójával és ott belemártottuk a vízbe. Csupán mosolyogni nem mosolygott, mindent nagyon komolyan nézett végig, a szokásos „mérnök úr” arckifejezésével.
Július 20. péntek – Sor került végre minden gyermek kedvenc első zöldségéből készült főzelékre is, a sütőtökre. Semmi gond, lenyomta azt is. Úgy tűnik azonban, hogy a cékla nem igazán jön össze neki, ugyanis kis kiütései lettek, először csípésre gyanakodtunk, de néhány szinte ugyanott jelent meg, mint a múltkor, s mivel az előző napokban csak a cékla volt az újdonság, hát erre gyanakszunk. Azért még lehet, hogy otthon majd próbát teszek, hogy tényleg a lila zöldség-e a ludas, vagy valami más okozhatta a pöttyösödést. Pont fürödtünk, mikor megérkezett az apja is, akit tüntetően mogorván fogadott, meg volt rá sértődve, hogy 2 hétig nem láthatta. Nem volt hajlandó ránézni eleinte. Aztán megbékélt, valószínűsítjük, hogy annyira, még jól is aludt, csupán 1x ébredt fel enni az éjszaka közepén és reggel is fél nyolckor kelt. Mi meg jól elmentünk éjszakai fürdőzésre (éjfél és 1 óra között).
Július 21. szombat – Az utolsó előtti napunk úgy telt, mint a többi. Punnyadni igazán jól lehet a Balatonnál. Babszem kapott a kezébe dinnyét, had szopogassa, és tényleg csak kiszívta belőle a levét, nem harapdálta. Nem úgy, mint a kovászos uborkát, amiből először még múl vasárnap kapott a nagybátyáméknál, aztán anyu is készített és abból is eszegetett néha. Igaz, nálunk sose érik meg teljesen az uborka, mindig előbb elfogy, ezért jóval keményebb a héja is, így nem kellett szívrohamot kapnom minden egyes kiharapott darab miatt, amit látványos öklendezéssel tud előadni a gyerek, mert annyira roppanós volt, hogy nem bírta a kis fogaival igazán megcsócsálni a zöldségeket. Ahhoz képest, hogy 2 foga van, hihetetlen mikre képes, miket tud elharapni, megrágni.
Július 22. vasárnap – Úgy tűnik, hogy apja megérkezése csupán 1 éjszakára hatotta meg a gyereket, ugyanis többször ébredt az éjjel és 6 körül már fenn volt, s nem akart visszaaludni. Szerencsére korán kelő anyukám elvolt vele, míg mi még 2 órával megtoldottuk az éjszakát. Elhatároztuk, hogy ebéd után indulunk vissza Pestre, mert abban az időben szokott aludni Babszem, hiába a nagy meleg. Talán szerencsénk lesz, gondoltuk, mert a Forma 1 és a 40 fok inkább visszatartja az autózástól az embereket. A számításunk egész jól bejött, nem volt nagy forgalom, baleset, a bevezető tök üres volt, Babszem is bealudt másfél órára és 2 óra alatt megtettük szép kényelmesen háztól házig az utat. Itthon ugyan nem volt annyira elájulva az ismerős környezettől, mint vártuk, de korán sikerült lefektetni. Viszont alig egy órányi alvás után elővette őt az a bizonyos hasfájós sírás, ami most 40 percig tartott. Ráadásul nemcsak nehezebb és mozgékonyabb lett Babszem az utolsó ilyen eset óta, szóval nem volt könnyű ringatni, de még jóval hangosabb is.

Continue Reading

Balaton I.

Ez most, ha úgy vesszük unalmas lesz, ugyanis az elmúlt pár hetet akarom inkább magamnak, mint az olvasóknak összefoglalni, hiszen ez a naplóm. Szóval biztos lesz benne érdektelen, száraz dolog, de ha majd egyszer visszaolvassuk a gyereknek, legalább dokumentálva lesz az első balatoni nyaralása.

A július 6-tal kezdődő hétvégén lementünk ugye Kanizsára. Az út maga nem lett volna rossz, ha épp nem keveredünk bele a kivezetőn 1 útfelújításba, aztán meg 1 koccanásba, s Babszem is csak kb. 30 kilométerrel a cél előtt aludt be. Közben volt persze 2-szer megállás etetésre, hátraköltöztem és énekeltem, játszottam neki, aztán rájöttem, hogy a hiper-szuper ülése még nem jól van beállítva, kényelmesebb helyzetbe döntöttem hát és onnantól azért jobban ment az utazás (ld. az előző mondatot.) Hazaérve persze felélénkült és későn lett letéve aludni, de legalább jól éjszakázott. Szombaton délután kimentünk a hegyre, anyuék betakarítottak, mi csak lébecoltunk, illetve gyermek kezébe nyomtunk egy frissen kihúzott sárgarépát, had szokja az ízt, mert a terv szerint hétfőtől, a Balatonon kezdődik a zöldségre szoktatás. Na meg én is gyakoroltam a vezetést, igaz még a párom vitte le a hegyi úton a kocsit, aztán átvettem a kormányt és még előztem is egy traktortJ Kanizsán azért nagy mellénnyel vezetek, mégis csak ismerős terep. Ehhez képest jól is ment a dolog. Vasárnap délelőtt elmentünk vásárolgatni meg kocsit mosatni, szintén gyakorlás volt nekem, sőt délután a Balcsira is én vezettem ki.
július 9. hétfő – Megkezdtük a főzelékezést. Először is sárgarépa-krumpli együttessel próbálkoztunk. Két kanál jutott be Babszem szájába, aztán jól összeszorította és nem volt hajlandó többet enni. Sőt öklendezett. Este a Wellness magazinok címlapján szereplő néniket simogatott apuval, mondván ez aztán a férfias dolog. Az időjárás jelentések igazat mondtak, estére jött a vihar, fújt a szél, dörgött és villámlott, na meg persze esett. Ennek az éjszakának az eseményeit ennek tudtam be (2 órányi altatás)
július 10. kedd – Azt ígérték, hogy koradélutánig felhők lesznek, meg az eső hol eláll, hol rákezd. Ez megint bejött. Délelőtt volt legalább annyi időnk, hogy sétáljunk egy nagyot, még a strandra is be tudtunk menni. Itt vált számomra nyilvánvalóvá, hogy minden balatoni üdülőhelyen van legalább egy Üvegtigris és/vagy Fapuma büfé. Főzelékismétlés. Eredmény, mint előző nap. Két kanál és öklendezés. Este kb. 4. nekifutásra sikerült elaltatni Babszemet, úgy 22 körül merült végleg álomba. Meg is örültem hát, hogy hajnali 3-kor kelt enni. Csakhogy aztán meg fél 5-ig nem aludt vissza. Otthon ilyen helyzetben persze visszateszem az ágyába, eljátszik egy darabig, majd elalszik. Bizonyos ideig itt is működött a dolog, csakhogy egy szobában voltunk és ezt a kis büdös ki is használta. Nem aludt vissza, pedig aztán bevetettem mindent, pelenkázást, ringatást, éneklést, simogatást, mellém fektetést stb. De másfél óra múlva sikerült lenyugtatni.
július 11 szerda – Ma délelőtt elmaradt egy szoptatás, a gyümölcs után. Mondjuk elég nagy adagot evett meg. A főzeléken újítottunk, krumplihoz barackot mixeltünk, hiszen eddig az volt a nagy kedvenc, de nem volt fergeteges a siker. Találtunk helyet Babszemnek nappalra: a tuják tövében szinte egész délelőtt árnyék van, oda telepítettük hát őt a játszószőnyegével meg a játékaival, ráadásul jól látja onnan az utcát és a vonatot is. Hiába árnyék, az 50-es faktorú  naptej gyerekeknek még így is befigyel.
július 12. csütörtök – Úgy látszik, hogy a krumplival van a gond. Ma ugyanis a sárgarépát simán megette a fiatalúr. Igaz, kicsit ki lett éheztetve, ugyanis délelőtt gyümölcs után már nem kapott anyatejet, majd ebédre azt evett, utána viszont majd 4,5 órát nem kajált, ami nála egyéni csúcs napközben. Az eredmény így nem csak 3 kanál sárgarépa volt, hanem annál több. Holnap tehát újult erővel inkább délben fogja kapni az adagját.
Július 13. péntek – Ugyanúgy mint a gyümölcsnél a barack, itt a sárgarépa egymagában megtörte a jeget, az ízlik a Babszemnek. Kicsit megnyugodtam ettől, mert már előttem lebegett annak a rémképe, hogy én ugyan hiába akarom hogy 1 éves kora után már ne anyatejezzen a gyerek, ő még érettségiig cicizni akar (vagy nunizni, ahogy Esztike mondja, akinek nyaktól lefele minden nuni egy női testen, legyen az mell vagy köldök), mert semmi más kaja nem ízlik neki.  De most, hogy végre mégis sikerült valami szilárddal megismertetni őt, ráadásul rövidebb idő alatt kedvelte meg ezt a fajta meleg ételt, mint a gyümölcsöt, kicsit megnyugodtam. Van remény! Dóri úgy döntött hazautazik a szüleivel Délegyházára, úgyhogy a kisfiam lett most az egyetlen unoka itt a nagyszülőkkel, akik el is határozták, hogy akkor most leszoktatják arról, hogy ennyire anyás legyen. Ennek én nem állok ellent, sőt támogatom az ügyet teljes mellszélességgel.
Július 14. szombat – Az előző este megbeszéltek jegyében míg én reggeliztem, anyuék mentek be az ébredező gyerekhez aztán ők is öltöztették fel, s Babszem jó kedvében nem tiltakozott. Délelőtti séta keretében meglátogattuk nagybátyámékat akik szintén lejöttek a hétvégén (már volt róla szó, hogy családunk szerelmi életében mennyire meghatározó ez a Balatonszerény), s mivel már ismerős rokonok voltak, Babszem azonnal vigyorgással, nevetéssel kezdte náluk a napot, ezzel persze mindenkit levett a lábáról. Sárgarépa-fehérrépa nem csak neki ízlett, de meglepően finom szerintem is, aki a maradékot ette meg utána (ja, nem keverünk a kajába anyatejet, inkább a zöldség főzővizével lazítjuk a pürét).
Július 15. vasárnap – Ezzel az alvással valami nagyon nem jó. Éjszaka 3x volt fenn a gyerek, ráadásul ¼ 6 és ½ 7 között hosszabb műsort is rendezett. Volt mondjuk közben vagy fél óra, amikor elvolt magában az ágyikójában, de ez nem vigasztaló, mert mégse aludt vissza magától. Aztán persze fél tízkor kelt, de aztán meg csak 6 és háromnegyed hét között aludt délután. Igaz, vendégségben voltunk nagybátyáméknál, ami kicsit betett a napi programjába, mert akkor mentünk el, amikor délutáni alvásának kellett volna lennie. Az meg, hogy ismeretlen helyen megpróbáljam elaltatni, hiú remény. Jól végighengergőzött meg rugózott néhány ágyat, aztán éberebb volt, mint valaha. Este meg persze 22 óra lett, mire sikerült elaltatni.
De nekem legalább volt szép álmom valamikor fél 7 és negyed tíz között, amíg én is aludtam egy jót. Méhozzá az, hogy a gyerekem apja Brad Pitt, aki ráadásul Karácsonyi ajándékként egy gyűrűvel lepett meg, és megkérte a kezemet. Persze igent mondtamJ Ja és a szép gyűrűben egy Peer Gynt idézet volt (hogy miért, fogalmam sincs, hisz nem éppen a kedvencem), én meg arra gondoltam, hogy lám, a pasi nem csak szép, gazdag, szerelmes belém de még intelligens is.

Continue Reading

Balaton Gyerekkel Top 10

Gyors összefoglalásként, mert majd jön a hosszú beszámoló is. Ezek amúgy is csak címszavak:

  1. Nagyszülőkkel lenni azért jó, mert egy csomó mindent átvállalnak annak fejében, hogy végre az unokával lehetnek.
  2. Nem biztos, hogy hosszú távon az utazóágy a legkényelmesebb a gyereknek.
  3. A Balatonban fürdeni nagyon komoly dolog.
  4. Akik veled együtt voltak gyerekek, azoknak mára már mindnek van legalább 1-2 saját csemetéje, ők ugrálnak, sikongatnak a vízben úgy, ahogy anno te.
  5. Nem biztos, hogy ragaszkodni kell a megszokott otthoni menetrendhez hőségben is, mert akkor az altatás akár 3-4 órát is eltarthat.
  6. Egy szobában alvásban az a rossz, hogy ha hajnalban ébren van a gyerek, elvárja, hogy foglalkozz vele akár 1-1,5 órát is.
  7. Ha bepánikolsz, hogy vajon elég könyvet viszel-e magaddal olvasni, és inkább túlméretezed a dolgokat, akkor biztos, hogy az első kötet elolvasása eltart vagy 10 napig.
  8. Minden balatoni üdülőhelyen van legalább egy Üvegtigris és/vagy Fapuma büfé.
  9. Ha nagy a hőség még a balatonszerényi strandra is ki lehet tenni a Megtelt táblát.
  10. A krumpli nem finom, a kovászos uborka viszont igen:
Continue Reading