Minekutána múlt szerdán olyan jót szánkóztunk Babszemmel, csütörtök reggel kicsit mintha nem lett volna saját maga és az ember rábeszélt, hogy ugyan még nincs láza, de inkább ne vigyük el a bölcsibe. Nem is szóltam be, mert azt gondoltam, hogy bármi is amitől rosszabbul van, majd elmúlik a hétvégéig, s 2 napra még nem kell orvosi igazolás. Pénteken azonban már határozottan volt közel 38 körüli láz is, amit ugyan szinte azonnal levitt a Nurofen, de jött a torokfájás és a kevés evés. Szóval elvittük a gyereket Cicával a rendelőbe, ugyanis programunk volt a hétvégére: leutazni Tiszavasváriba, anyósjelölt 60. születésnapjára. Morfondíroztam rajta, hogy menjünk v. ne menjünk, de a szülinap már így is el lett tolva, ugyanis teszvesz néni igazából szenteste született, ráadásul meg lett hívva az egész család, torta, hidegtálak rendelve (vidéki verzióban: 25 személyre hús) stb. és mégis az egy szem unoka hiányozzon? Úgyhogy doki után, aki vírusos torokgyulladást állapított meg, autóba ültünk és elutaztunk.

Születésnap után, vasárnap még mindig nem javult Babszem állapota, de nem is tűnt annyira vészesnek, hogy úgy ne gondoljuk: talán jobb lenne, ha már nem utaztatnánk, hanem majd a vidéki levegő jól megápolja, úgyhogy nélküle jöttünk vissza Budapestre. Hétfő estére azonban kiderült, hogy nem lett jobban a gyerek, sőt magasabb a láza, rosszul alszik és inkább kedden leutaztam hozzá, s egy pillantás meggyőzött arról is, hogy orvosnak megint látni kell a csemetét. Mert be kell vallanom, telefonban és anyósjelölt elbeszéléseiben annyira nem bíztam, csak a saját szememnek hittem, ugyanis tartottam az erős túlzásoktól és nem szorgalmaztuk az antibiotikumot. Viszont levittem magammal (mert 1x már váltottam ki, de szerencsére használni nem kellett), s miután a helyi gyerekorvos is javasolta, meg még pár dolgot (kenőcsöt az arcra, fájdalomcsillapítót, ha panaszkodik a fülére) kiváltani se kellett, azonnal adtam neki. A több recepttel meg elmentem a helyi ügyeletes patikába, kellemesen meglepődtem: nem volt sorbaállás, gyors kiszolgálás, zéró plusz díj.

Már másnap reggel mintha kicserélték volna a manót. Azóta nem volt láz, egyre többet eszik (szerencsére ivással nem volt gond, azt már tudja, hogy a doktornéni mondta egyszer neki: “sok folyadékot kell inni, hogy meggyógyuljak“).

Tegnap óta pedig cirka óránként veszik össze valakivel. Gyógyul.

Tudom, sorozatban hoztam a rossz döntéseket. De mindig azt hittem az adott pillanatban, hogy helyesen cselekszem és nem ártok senkinek, sőt használok. Aztán meg persze jött a sok lelkiismeretfurdalás. De ugye nagy igazság: mindenki a saját kárán tanul. Szerencse, hogy komoly baj nem lett belőle. Így is eléggé ostoroztam magam a rossz anya vagyok mantrával.