Ma megjutalmaztam magamat egy doboz Adventi teával, amiben 24 különböző teafilter van. Mert én ilyen rendes vagyok hozzám, ha már tartom a heti -1 kg-t. Egyedül a mozgást kéne még valahogy jobban beilleszteni a hétköznapokba.

De amúgy erős vagyok, mert rendszeresen kidobom a McDonalds-os kuponokat, nem ettem Babszem egyik tortájából se és még mindig tészta nélkül bírom a bolognait.

Szóval most már a harmadik heténél tartok az életmódváltásnak és kicsit meg kell dicsérjem magam, mert úgy érzem, jól állok. Főleg azért, mert az elmúlt időszakban nem csábultam el, hanem tartottam magam az alapelvekhez. Vagyis egyszer volt egy ingás, a harmadik hét kezdetén, a szigorúbb menüsor után első nap tortillát ettem. Amire azért esett a választásom, mert kamratakarításnál megláttam, hogy még van, nem vészes a szénhidrát tartalma és mindjárt lejár a szavatossága, szóval be kellett vetni (úgy éreztem). De az ember rámutatott, hogy a nincs liszt nem azt jelenti, hogy egy kicsit azért van. Mert ezen szoktak megbukni a diétázók (és eddig valahányszor próbálkoztam, én is), hogy de egy kicsi nem számít, egy falat… aztán az egy-egy falatokból sok lesz és el lehet könyvelni, hogy na, ez se jött be.  Magamba is sulykolni kell ezt. Na jó, szóval 1 tortilla van a rovásomon. Mert azóta meg elég példásan művelem a dolgokat. S most éppen ott tartok, hogy ma meg se kívántam a gyerekek tésztáját a bolognaihoz (pedig nagy tésztaevő vagyok), meg a cukrászsüteményeket se és a pékségben se csábultam még el.

Az első két hét alatt csak kevés mozgás volt (a legtöbb, amikor Tiszavasváriban bringáztam), de azóta igyekszem azt is növelni és legalább heti 3x itthon legalább egy 30 Rock epizód erejéig kardiózni (azaz sorozatnézés közben ugrálni). A héten sikerült egy dupla epizódot kifogni és még Zsebi is akkor aludt 2 órát, úgyhogy volt 40 perces lihegés is.

Amúgy eddig -2 kg (lassan, biztosan:)

Évek óta cipelem a túlsúlyomat és bár többször is elkezdtem fogyózni meg volt néha sikeresebb kör, de aztán felugráltak rám vissza a kilók. Aztán mostanában mindenféle okokra hivatkozva (terhesség, szoptatás) hanyagoltam a mozgást és a fogyókúrákat is, de most már, hogy nincsenek kifogásaim, viszont az éveim és a kilók száma csak nő és még jó lenne megérni, hogy unokáim legyenek, komolyan kell venni ezt a dolgot. Úgyhogy most kicsit nyíltabban nyomom majd a dolgokat, mert hátha azzal, hogy nyilvánosan bevállalom, akkor kapok elég motivációt ahhoz, hogy ne adjam fel, hanem dolgozzak komolyan az ügyön.
Elsőre is, megcsináltam magamat, hogy ilyen vagyok és ilyen szeretnék lenni.

Oldalról talán jobban látszana a változás: