Szombat délelőtt kimentünk Babszemmel húgomékhoz Délegyházára, hogy onnan induljunk a Balatonra az ő kocsijukkal. Aztán kiderült, hogy a 0-áson nagy útépítések vannak. Eleinte még sajnáltuk az M5 felé tartókat, akik kb 20 km-es sorban álltak, aztán az M6 letérő felé már a másik oldal is kezdett lépésben menni. Ráadásnak belehallgattunk a hírekbe, hogy reggel 2 baleset is volt az M7-en és 40 km-es a sor. Bár már nem helyszíneltek, amikor mi hallottuk. Bizakodtunk, de amikor rátértünk volna az M7-re kiderült, még mindig áll a sor. Úgyhogy elmentünk Érdig, ott visszafordultunk (a Shell kútnál még egy motoros gázolás is befigyelt, úgyhogy Érd központja állt ettől meg azoktól akik a 7-esre akartak letérni) és rátértünk az M1-re, elmentünk Bicskéig, majd a 811-en Fehérvárig mentünk (még úgyse láttam Alcsútot, most már ez is pipa) és ott tértünk vissza az autópályára. Így utaztunk 3 órát, de legalább mentünk és nem ácsorogtunk 30km-t a pályán… Hogy a gyerek szavaival éljek: “Ez egy katasztrofális út volt” – komoly, ezt ő mondta, mikor megérkeztünk.

Úgyhogy mi igazán igyekeztünk, hogy délre odaérjünk ebédre, de nem jött össze. Viszont tényleg pont kész lett minden mire megjöttünk. Babszem nagyon örült az unokatestvéreknek, hatalmasakat ölelkeztek. Mivel a kocsiban aludt, nem erőltettük a délutáni alvást, inkább lementünk fürdeni a Balatonba. Nagyon kellemes volt a víz, magasan állt, nem volt iszapos és tiszta is. Babszem eleinte kicsit tartott a dologtól, de előbb kis csónakban, majd úszógumival is próbálkozott, s mivel Lobi jól megdobálta, hatalmas élmény volt neki a fürdés. Másnap reggel már azzal ébredt, hogy bizony menjünk fürdeni. Ennek ellenére a délelőtti pancsolás nem indult annyira ragyogóan, mint ahogy azt a gyerek várta. Hidegebb volt a víz, csak a matracon volt hajlandó feküdni, majd mivel nem sokat mozgott, hamar fázni kezdett. Lobi szerint úgy viselkedett, mint egy bója: csak lógott ki az úszógumiból. Vasárnap délután kísérletet tettünk, hogy a két kicsi, Babszem és Eszti együtt aludjanak el. Persze nem volt egyszerű: nevetgéltek, játszottak, nem használt, hogy én ott voltam, hogy rájuk szólt a mama, a húgom megfenyegette őket, hogy az egyikük a Lobival fog aludni. Végül beküldtük hozzájuk a papát, hogy aludjon velük. Ő csak rájuk szólt és a gyerekek már húzták a lóbőrt.

Ébredés után újabb fürdőzés, ami megint katasztrofálisan indult, Babszemet mintha odaragasztották volna a matrachoz. Aztán végül lerimánkodtam róla, úszógumizott, dobáltam és rájött, hogy tud az úszógumival közlekedni. Úgyhogy persze kivinni nem volt őt egyszerű a vízből, valamint este akart még mindenképpen fürdeni egyet.

Jónak ígérkezik ez a balatoni nyaralás: a kikötőben végigolvassa az összes hajó számát, mindent megfogdos, naponta többször szívesen biciglizik, fürdik, játszik néha egyedül, néha az unokatestvérekkel. Mi meg ácsorogtunk kinn a kapuban és ezt láttuk:

Az elválás így is nehéz volt kicsit, de reggel már csacsogott velem egyet a telefonon.