Hétfőn pont mondtam az embernek, hogy bezzeg én sose kapok el semmilyen hányós-fosós vírust, aminek hála még a súlyproblémák is megoldódnak átmenetileg. Erre tegnap délutánra valami kegyetlenül rosszul voltam, fájt a gyomrom, hányinger állandósult de mivel nem vagyok egy hányós típusnem tudtam megkönnyebbülni. Az ember szerint tudat alattim gátolt, pedig térdeltem a wc-ben, hátha megjön az ihlet. Végül 1 kisebb adagtól megszabadultam, utána meg szinte begörcsölt a torkom. Szóval nem kell attól tartanom, hogy valaha bulémiás leszek. Próbáltam szenvedni kicsit, de még az se áll jól nekem, sőt még szimpátiát se tudtam kicsikarni az emberből, mert állandóan az orrom alá dörgölte, hogy bezzeg én mennyire kifigurázom, amikor ő betegeskedni szokott.
Eleinte még gyomorrontásra gyanakodtam, de aztán a végtagjaim is fájni kezdtek, mint valami jó kis influenzában. Az éjszakánk feledhető volt, hajnalban sokat forgolásztam, nem tudtam visszaaludni, reggel meg persze mosott rongy voltam. S ez Babszemet se hatotta meg, akivel itthon vagyok hétfő óta, hogy tényleg gyógyultan mehessen a bölcsibe. Mondjuk legalább főznöm nem kellett és délután én is aludtam vele, aztán mivel ma a párom kocsi meg egyéb ügyeket intézett (téli gumi, téli távizsgálás, vinyo csere, új táp stb.) ő is korán jött haza, kicsit könnyebb lett az élet.