Szóval miután visszajött Babszem a kórházból már nem volt semmi baja. Nagyon rendesen betartotta a szabályokat, nem ugrándozott, bármennyire is fájt neki meg se közelítette az óvodai trambulint.
Szerdán jött a nagyi, hogy segítsen kicsit a tavaszi nagytakarításban, úgyhogy most már szép tisztaság van a konyhába, le lettek mosva az ablakok, volt aki ment Babszemért az oviba. Zsebi egyre biztosabban ül és ha nagyon bedühödik és nem szolgáljuk ki, akkor hajlandó elkúszogatni azért, amit kinézett magának. Igazából ha van mellette valaki, akkor eljátszik egész sokáig bizonyos dolgokkal.
Babszem amúgy mostanában Vonatosat játszik a számítógépen és Dinó expresszt néz, s bár már 2x felajánlottuk neki, hogy menjünk el a KöKi-ben lévő kiállításra, az nem érdekelte. Holnap azonban majd megy a szokásos éves Vasútmodell kiállításra a helyi művelődési házba. Már kezdi értékelni a népmeséket. Eddig a Rémusz bácsi meséit szerette, de elhoztam otthonról az egyiket a három Világszép Nádszálkisasszony kötetünkből is és bár eleinte ajánlgattam neki, hogy olvassunk abból, mindig udvariasan hárított. Aztán egy este csak úgy kinyitottam, elkezdtem neki a mesét és megtört a jég. S bár először rókás-farkasos mesét olvastunk sokszor, most már a királylányosakat kéri, nem az állatosakat.
Zsebi nem szereti, ha Babszemnek olvasok, mert olyankor nem vele foglalkozunk.