Megvan az a rossz szokásom, hoyha hallok valami új filmes dolgoról, főleg ha kiderül, hogy sikeres regényt dolgoznak vászonra, igyekszem minél többet megtudni az adott íróról, művéről. Amikor a Ya-yákról olvastam, keresni kezdtem, kiderült megjelent magyarul is, igaz Vagány nők klubja címmel, de elvarázsolt a regény. Sőt, az előzmények, a Little Altars Everywhere talán még egy fokkal jobb, s alig várom, hogy a Ya-Ya's in bloom is elérhető legyen. A múltkor a Red Busban (2nd hand bookshop, full angol nyelvű kínálattal) keresgéltem épp ez iránt, reménykedve, hátha valaki már elolvasta és továbbadta a fiúknak, amikor a W környékén megakadt a szemem Jennifer Weiner nevén. Alig valamivel előtte olvastam, hogy a legújabb Toni Collette film, amiben persze Cameron Diaz is játszik az ő regényéből készül. Volt is három kötet tőle, elolvasva a fülszövegeket úgy döntöttem az elején kezdem. Ezért vettem meg a Good in bed-et. Meg már a címe is pikáns volt. Igazi női regény (chick lit, ahogy nyugatabbra hívják, s amit kezdek egyre jobban kedvelni). Igen, a Bridget Jones-os fajta. Főhőse legalább olyan molett mint az angol lány, viszont nem véletlenül van humora, hanem ebből él.
Cannie fiatal riporter Philadelphiában, okos, vicces, jópofa és bár többnyire hírességekről ír, ő maga nem igazán akar az lenni. Az elmúlt 28 év aránylag eseménytelenül telt el, ha nem számítjuk, hogy az apja egyszerűen fogta magát és eltűnt, az anyja ötvenen felül rájött, hogy leszbikus, viszont szereti a munkáját, tehetséges lány, vannak barátai egy haláli kutyája, megbékélt a testével és még azt is egész jól meg tudta magának magyarázni, hogy miért is szakított a barátjával. Illetve miért is mondta 3 év után Bruce-nak, hogy tartsanak szünetet.
Egy nap azonban azzal kell szembesülnie, hogy az ex egy női magazin rovatvezetője lett, s az első cikkének bevezetője úgy hangzik, hogy "Korunkban igazán az a bátor, aki nagydarab nőbe szerelmes". Cannie sose gondolta volna, hogy Bruce-nak ez a véleménye róla. S ez volt az első 10 oldal, amit szinte folyamatosan végigröhögtem. Az első fejezet egyszerűen fenomenális.
Oké, nem ez a világ legjobb könyve, de könnyű olvasmány, ugyanakkor akár kövér, akár sovány az ember kíváncsi arra, hogy Cannie hogy dolgozza fel ezt a helyzetet, el tudja-e fogadni magát és a környezetét olyannak, amilyen. Persze olyan happy enddel, (könnyes kitérők után) amit mi molett lányok imádunk.
Azt hiszem visszamegyek és beszerzem az írónő többi könyvét is.

Tegnap ma délután háromnegyed 5-kor írtam a páromban icukán, hogy basszus ma még nem is neteztem és egy fél sor blogot se olvastam. Szó se róla túléltem. De tegnap például reggel fél tíztől fél hétig egy fél órás ebédszünettel keményen dolgoztam. El vagyok kérem én szokva a fizikai munkától. Pedig csak raktárpakolászás volt. Rendesen elfáradtam. Ráadásul estig Londonról se hallottam. A föld alatt még a telefonom se működik, s bár velem volt a céges laptop, elvégre leltár is futott párhuzamosan, nem kolbászoltam a neten. Ma ebédre viszont kész lettem. Ötre pedig úgy összepakoltam az asztalom, hogy ilyen rendes még talán sose volt. Mindenkinek megírtam mi a feladata, mit csináltam, s ha főnéni jövő héten olyan kedvében lesz, hogy lemegy megnézni a raktárat, akkor biza nem kell szégyenkeznem. Sőt. Lehet, hogy kivételesen para nélkül kibírom az elkövetkező 2 hetet, ami szabadságra hallgat?
Ugyanis szakítva az éves hagyományokkal bizony idén nem augusztusban, hanem július közepén vettem ki ami nekem jár. Illetve egy részét. Bár ha belegondolok, tavaly is ilyenkor voltam szabin, de akkor költözködtünk. Lakást festettünk, úgyhogy az kevésbé volt pihenős. Viszont szörnyen eredményes. Most majd megyünk családlátogatni. Egyszer ide egyszer oda. Ahogy csóróék nyaralnak. Viszont olvashatunk 1000rel, nem kell tanulni és a ponthatárokat úgyis csak 26 után tudom meg. Addig nem érdemes agyalni se rajta. Szóval jólesően fáradt vagyok és alig várom, hogy valahol elnyúlva olvasgassak.

Igazából a rajzfilmezést valószínűleg azért is megkívántam, mert a hét végén megnézett Madagaszkár csalódás volt. Eleve teljesen szimpatizálok Galambbal (aki hetek óta sír a BMDben), mert micsoda dolog, hogy Melmant nem ő szinkronizálta, hisz az eredetiben David Schwimmer volt a hang. A pingvineken lehetett a legjobban szórakozni, az tény. De alapjában a Dreamworks valahogy hiába vonultat fel nagy sztárokat mint a komputer animált karakterek hangjai, valahol mégis melléfog. A Cápamese például szörnyűre sikerült. Mintha a stúdióból igazából hiányozna a lélek, megértés vagy nem is tudom mi, ami Pixaréknak bejön, az az Álommunkásoknál hiányzik. Még fejlődniük kell, vagy kicsit jobban odafigyelni és nem csak azt nézni, hogy mivel tudunk nagyobbat ütni és többet beszedni, mint a konkurensek, hanem az alkotásra kéne fordítani az energiát.

Már megint ki kell hagynom egy időt kontaktlencse viselésügyileg. De legalábbis kipróbálni egy oxigénáteresztősebb fajtát, ugyanis száraz a szemem. Nem pislogok és könnyezek eleget. Erre a párom biztos azt mondaná, ha akarom, megríkat. Szóval most kapok majd próbalencsét jóval kellemesebb viselősre, aztán lehet, hogy ha még mindig nagyon akarom, kénytelen leszek a drága 1 naposat venni, de nekem bőven elég mert csak nyáron és ha tornázok (amit mostanában elhanyagoltam) szoktam viselni. A szemüveggel jól elvagyok, egyébként nem utálom, ráadásul januárban készült a mostani és ősszel kapok a cégtől is, úgyhogy amit azon spórolok, lehet, hogy inkább lencsébe fektetem. Mivel nem sikerült kontaktlencsébe ölni a pénzemet, vettem két DVDt. Olyan alapműveket, mint Némó nyomában és a Hihetetlen család. Biztos azért kívántam meg ezeket, mert tegnap este meg a Csibefutamot néztük. S végre most megint kapható a Fociláz, amit apu fog megkapni szülinapjára (tavalyelőtt karácsonykor akartam neki, de akkor egyszerűen elfogyott).

Akkor most balra el, 1-re vár a bizottság. Gyomorgörcs, órák a mellékhelységben, rossz alvás, utolsó kapkodás nagyjából meg volt. Még pár óra és megnyugszom kicsit.

Jim Henson rendezése, Neil Gaiman forgatókönyve. Wow. Klassz lesz.

Kezdődik a para, hisz éjszaka alig aludtam. Vagyis ez nem igaz, mert aludtam, de nyugtalanul. Sok forgolódás, éberség, mert holnap délután felvételi és még semmit se tudok. Vagyis fogalmam sincs mit tudok, meg hogy elég-e és egyáltalán milyen lesz? Az első alkalommal ugye nem volt gond, mert érettségi után az ember nagyjából benne van a tanulásban még akkor is, ha a végén nem az első helyen köt ki (naív ötlet volt, de meg kellett próbálni). A második alkalommal szakmai dolgok voltak írásbelin, s mivel az jól sikerült, a szóbeli már csak látszattevékenység volt, főleg, hogy a régi témavezetőm volt a bizottság elnöke, nagyon megörült nekem, annyira, hogy abban a félévben órára se kellett hozzá járnom. Most meg egy teljesen idegen környezet, hely lesz. Olyan emberek közé kéne bekerülni, akikről mindig úgy gondoltam, jóval többek, érdekesebbek, tehetségesebbek mint én, s irigylésreméltó amivel foglalkoznak. A felvételi megint csak szóbeli, ami bármi lehet. Bizonytalanság 1000rel. Úgyhogy holnap délutánig grand para.

Nem elég, hogy 38 éves ma, de még blogol is. Egyébként 1x a VH1-on láttam egy dokumentumfilmet róla, ami kiemelte, hogy ő pontosan az a fajta csaj, aki játssza a szerepét, hogy szőke, nagymellű és buta, a felszín alatt azonban igenis van neki sütnivalója és még rengeteg pénzt is keres a sok külsőséggel. Szóval nem érdemes irigyelni. Megdolgozott és megszenvedett azért, ahol ma van. Boldog szülinapot!

Éppen azon gondolkoztam, hogy előkeresem a kazettámat (eredeti felvétel hála az Empirenak), és meghallgatom azt a bizonyos rádiójátékot, ami híressé tette a Világok Harcát, s az egyik legnagyobb médiapánikot eredményezte az USA-ban. De nem kell, mert meghallgatható az origón. Meg úgyis hiába mondják, hogy rossz a film, azért meg kell majd nézni a filmet is, saját szemmel látni.

Mivel én szerencsésen kimaradtam a SouthPark karaktert kreáljunkból (vagyis csináltam, csak miután mindenki kirakta magát a blogjába ezért visszafogtam magam), most hátha elindítok egy Legós őrületet:

Ja meg ráadásul rájöttem mennyivel jobb fehér háttérbe képeket beilleszteni, úgyhogy elképzelhető, mostanában ha nincs miről írnom* inkább képezek

*nem akarok írni mert lusta vagyok

Miután jól vásárolgatni indultam a frissen kapott fizetésemmel végül csak egy könyvet vettem, meg egy könyvtárban kötöttem ki, felpakoltam a videókat amikből felkészülhetek keddre, aztán még a DM-ben vettem hangyairtót és fogkrémet (persze a papírzsebkednőt elfelejtettem), meg a boltban kaját és időben hazaértem. A rádiómon pedig megtaláltam a Petőfit és most Kabaré csütörtököt hallgatok, szerintem apu is azt csinálja épp otthon. Hofi 1997.

Nos én hevesen tiltakoztam már a Norbi könyv ellen, pedig A. után (akitől aztán karácsonyra igazi kőmozsarat kaptam) még Tikka is felajánlotta, hogy ha mást nem, kölcsönadja. Az eredeti kötet azonban most mégis itt van nálam és biza bele fogok lapozni. De nem nekem kell, tényleg, hanem Cica kérte, s amikor mondtam, hogy anno ketten is hozzám akarták vágni a saját példányukat (egy barátnő meg egy kolleganő) akkor azt mondta, kár volt tiltakozni, s most legyek szíves elkérni, mert ő meg a férje biza lehet, hogy kipróbálják. Úgyhogy két hét folyamatos elfeledgetés után (hol én felejtettem el szólni Tikkának, hol ő felejtette el, hogy én megkértem) ma reggel itt vált a kis piros update biblia (az első, Katinkával duplán a címlapon) az íróasztalon. Lehet, hogy megyek veszek valami ebédet, közben meg átlapozom. Okulás végett.

Anyu még tegnap este is azt mondta, hogy a keddi vihar után összeszedett jéggolyók az erkélyről még szerda estére se olvadtak el. Az alig két hónapos redőnyöket kilyuggatták a golyók, de azt ki fogja majd fizetni a biztosító. Amit nem, az a kis konyhakertben a zöldségek, amikkel annyit dolgoztak, azok megsemmisültek, szinte teljesen. A gyümölcsfáknak annyi. A két nagy fenyő is kidőlt, még szerencse, hogy a kis házra nem dőltek, az épen maradt. A budit viszont odébb tette egy kicsivel, úgyhogy a szüleim szerint most már nincs kifogás, meg kell csinálniuk.

Már megint nem nyertem, pedig a második kérdést tudtam a Büntető Mozidélutánba de először a faxot hívtam. Béna.

Ma reggeli munkám eddig ez volt:

Most pedig átöltözöm játszóruhába és pakolni fogok a pincébe. Viszlát világ, valamikor ebédidőben újból kapcsolatba fogok lépni veletek.

Megérte azért siránkozni, kaptam szép szavakat meg bíztató emileket. Köszi, megmaradok, jól esett.
Közben pedig végighallgattam azt a blogos műsort, amiből az adás napján az első feléből hallgattam vagy 20 percet meg a végit. Hát, igazából azt nem értem, mi volt a célja az egésznek. Ha volt egyáltalán, de lehet hogy csak beszélgetni akartak a fiúk. Megtudtam pár dolgot, amit eddig csak sejtettem, pletykaszinten hallottam, főleg Mr. A szájából de egyébként meg jól elbeszélgettek a fiúk, meg Hónyomi. Én nem vagyok rádiós, viszont úgy gondolom kicsit másképp állítottam volna össze ezt a két órát, lehet hogy másokat is meghívtam volna, esetleg még szakértőt, vagy legalábbis annak nevezett valakit, szociológust, újságírót médiaszakembert mittudomén hogy hívják ezeket a fickókat, akik nem csak hobbi szinten foglalkoznak a bloggal, blogokkal, az egész ilyen jelenséggel. S nemcsak személyes blogolókat (vagy énblogolókat, alias HVG) hívtam volna meg. Vitázni, ellenpontot, más hozzáállást képviselni. De legalább utánaolvasni kicsit jobban az irodalomnak (pl. ha már felvetettük a definiáljuk mi az a blog kérdést néhány definícióval készülni). Na mindenesetre életemben először hallgattam Tilost.

Megéri?

Wow, az üj King Kong film előzetese online. Sponsored by VolksWagen, amit azért nem értek mert abszolút az 1933-as film remakejének tűnik az egész, úgyhogy nem hiszem, hogy a dzsungelben itt-ott fel fog tűnni egy kis Polo. Jó kis tél lesz, Harry Potter és Peter Jackson összetűz.

Nos, kikerült a teljes nevezési lista a Goldenblogra. 792 blogot jelöltek az olvasók, ebből kellett ugye 100at kiválasztania a szerkesztőségnek, versenyszervezőnek. Nem lehetett egyszerű. Egyetlen dolog: még véletlenül se vagyok benne a 792-ben. Persze azt mondtam, hogy nem érdekel a dolog és külső szemlélő leszek. De azért elgondolkoztató, hogy bár sokan mások is így tettek, mégis ott vannak a listán, nekem még ez se adatott meg.
Le lehet ebből messzemenő következtetéseket vonni, hogy nem vagyok rá méltó, hogy a blogom tényleg egy kalap kaki a háromtörzsolvasón túl meg csak a keresőkifejezések miatt nő a látogatottságom. Mert legalább sok mindenről írtam már az elmúlt 3 évben ahhoz, hogy majdnem mindenre megtaláljanak, ráadásul annyira stabil jelenlét vagyok a neten, hogy az olasz google is engem ad ki első helyen a lobotomia szóra. 3 éves jelenlét ellenére 0 vagyok a blogszférában ami persze előny, de néha mindenkinek jólesik egy kis kényeztetés, májhízlalás stb.
Egyébként ez a kettősség egész életemre jellemző. Utálom ha a figyelem középpontjába kerülök, de azért jólesik az elismerés és ha nem kapom meg magamban duzzogok. Holott nagyjából ugyanazt a vonalat követem, mint permi, hozzátéve, hogy én még MSN-en vagy ICQ-n se beszélgetek bloggerismerősökkel. Még a levelezéseink is elhalnak, mert nem vagyok jó kapcsolatépítő és karbantartó (inkább az utóbbi az, ami nehezemre esik).

Viszont most már az is biztos, hogy én állom a szavam és még magamra se szavaztam, mert most akkor lebuktam volna.