Végigolvasva ma reggel a tegnap esti blogtermeléseket, megint meg kell állapítanom, hogy hált isten, nincs tévénk, így megszabadultunk az Aranycsirke díjkiosztó közvetítésétől, amit jó magyar módra szúrtak el ott ahol kell. Ez van.

Negyed kilenckor jött A üzenete, hogy Szulunk!. Na mármost a kiscsaj vagy a párommal egy napon fog ünnepelni ezentúl, vagy mégis április bolondja lesz. Igazából az utóbbinak drukkolok. Sokkal nagyobb poén

Lánykorom kedvenc írónője, a csíkos könyvek bajnoka, harcos, különleges, kiemelkedő nőalakok megelevenítője, Kertész Erzsébet elhunyt. Igazából nem is tudom, melyik volt a kedvenc könyvem tőle. Talán az Elizabeth, biztos azért, mert az nem volt meg nekünk és a könyvtárból is mindig nehezen sikerült kikölcsönözni, mert mások is rongyosra olvasták. Meg már akkor anglomán voltam. Második helyen meg a Szendrey Júliás állt, ami szintén hiányzott az otthoni gyűjteményből, amit még anyu kezdett és aztán én is kaptam sorra a régiek (Vilma doktorasszony, Szonya professzor) mellé az újabb kiadásokat (Bettina három élete, Teleki Blanka, Csipkebolt Brüsszelben stb).
Manapság újra kiadják a regényeit, de szerintem a saját gyűjteményemhez, amit a lányomnak fogok összeállítani, igyekszem az eredetieket beszerezni. Félig nosztalgia miatt, elvégre én is a régi csíkosokon nőttem fel, félig mert az új kiadások valami botrányos külsővel jelengetnek meg. Van úgyis egy antikvárium, ami kincsesbánya a csíkos és pöttyös könyvekre áhítozóknak.
Kázmérnak meg, ha az lesz valaha, szerintem pont jó gyűjtemény a fantasy polcunk. Maximum majd még az inidános könyveket kell beszerezni, mert az nekem kimaradt az életemből, de ezzel ráérünk még foglalkozni.

Alig egy órája K1 húgom rámvillogott az MSN-en és a következő beszélgetés zajlott le:
K1: szia
K1: el tudod mondani, hogy hogy kell CD-t írni?
K1: anyuéknak akarok haza képeket vinni, de azt se tudom, hogy hova rakjam be az üres CD-t!
Lobo: hát az üres CDt a CD íróba kell betenni
K1: de az melyik, mert itt 2 helyre is lehet rakni

Ma reggel akkor megint vissza kellett fordulni valamiért a sarokról. Az ünnepelt ugyanis otthonhagyta a szatyrot, amiben azok az aprósütik vannak, amelyekkel a gyárban ma megvendégeli a kollegákat, na meg persze az összes igazolványát is, ami a farmerjában maradt, ugyanis tegnap esti sörözéshez átköltözött abba, ma reggel megint gálában indult el. És annyit mondok, én Bika vagyok 😀

Hmm, Apple trailer: Kontroll.

A párom megfigyelte, hogy ha együtt készülünk valahova, akármennyivel korábban is állok neki összekapni magamat, megt őt is, mindig rám kell várni a végén. Pedig nem keresem a szemfestékem (tényleg csak akkor sminkelek, ha van időm és energiám), a ruhámat többnyire kiválasztom elsőre (nem olyan nagy az a ruhatár, hogy sokat agyaljak azon, mit vegyek fel), mégis vagy 3x kell még visszamennem valamiért (többnyire telefon, papírok, könyv amit olvasok). Pedig reggel is előbb kelek, megcsinálom a reggelit, felöltözöm, többnyire készen vagyok, mire a párom nekiáll öltözni és mégis az a vége, hogy ő toporog felöltözve az ajtóban és várja, amíg végre én is kilépek a lakásból. Igen, néha a lépcsőházban eszembe jut még valami amiért vissza kell mennem (telefon, kiírni a gázóra állását stb.), de volt már, hogy az utcán 50 méterre a háztól döbbentem rá, hogy otthon hagytam valamit amire aznap szükségem lett volna (többnyire a telefonom az).
Úgyhogy ez biztos genetikailag van benn a nőkben, hogy nem tudnak időre elkészülni. Vagyis a régi szép időkben, amikor még csak randiztam a párommal mindig én vártam rá. Valahogy randikra tuti időben tudtam elkészülni, pedig akkor aztán volt smink, ruha stb. csak adtam magamnak annyi időt, mintha B. barátnőm lennék, aki csak a fésülködéssel el szokott tölteni 20 percet, s annyi időbe nekem még gyantázás is belefért.

Egy másik netes életből találtam valakit aki blogol. Olvasgattam és meg kellett állapítanom, hogy semmit nem változott. Nagy duma, rámenősség, önteltség, hatalmas külsőségek, de türelmetlen, nem kitartó, üres és továbbra is hazug.

Megkérdeztem a főnökömet, mi is akkor az én beosztásom? Azt mondta a helyettese vagyok. Nem ám a helyettes (Köcsög) helyettese. Huhh ez tiszta hivatalos 😀

Éppen nekiálltam életem első Philip K. Dick könyvének, úgy döntöttem, itt az ideje, hisz eddig csak az írásai alapján készült filmeket láttam, de róla, stílusáról és történeteiről eddig csak szuperlativuszokat hallottam. Rögtön beszereztem a Palmer Eldritchet is a könyvtárból, ha már elindultam ebben az irányban. S épp ma találom a neten, hogy bekerül végre a Science Fiction Museum Hall of Famejébe a szerző, aki a fényképe alapján minden paranoid furcsasága ellenére meglehetősen jóképű fazon volt.

Mindenki megnyugtatására sikerült visszajönni Vidékről. ugyanis hazafelé támadt az a nagy ötletem még pénteken, hogy talán amíg Debrecenben várunk az átszállással valami helyjegyet csak sikerül intézni. Sikerült, mert a MÁV mégiscsak indított mentesítőt hétfő délutánra. A vonat minőségéről nem érdemes beszélni, de legalább 130 forintért volt ülőhelyünk, igaz, hogy a szemetest nem ürítették ki előttünk és a WCt se próbáltuk megközelíteni. Viszont megállt a KöKin és onnan a busz majd a házunk előtt tett le 10 perccel érkezésünk után. E mellett pedig a hétvége azzal telt, hogy míg a párom apósjelölttel a Mini ITX-hez házat gyártott én az új laptoppal ágyban Heroes-oztam és olvastam, s felkeltem eszegetni. Meg kell hagyni, párom nagymamái tudnak burkolni. Mi csak tátott szájjal lestük a mennyiséget, amit a vasárnapi ebédnél eltüntettek, mi kb a felével is jól laktunk.

Szerencsésen mindenki otthon lábadozhat Húsvétkor. Anyu orvos létére a világ legrosszabb betege, persze. Már a térdműtétje után nyűgös volt, mert kórházban kell lennie és még rá se gyújthat mert feküdnie kell. De ma hazasántikálhatott, vagyis ki a kórházból apu meg hazafuvarozta. Dóri műtétje is megvolt a múlt héten, mindenki csodájára járt, mennyire jól viselte a fekvést, hogy nem csinálhatott sok mindent. Majd jövő héten varratokat szednek ki és senkinél se lesznek komplikációk. A felszín alatt hullámzó izgalmaknak is vége, úgy tűnik, egyelőre.

Éppen olvastam, hogy Londonban lesz kiállítása a Tateben, Junius 9től október 9-ig. S it egy website Frida Kahloról. Nézegessétek én addig megyek villogok a kollegák előtt az új laptoppal és megpróbálom meghekkelni a helyi hálózatot 😀

Ma reggel lenulláztam a számlámat. Még a személyi hitelkeretemet is felvettem. Szerencsére hétvégén elutazunk Húsvétozni anyósjelöltékhez (hogy vissza hogyan jövünk még kérdés, mert ICre jegyet már nem lehetett kedden kapni), úgyhogy jövő hétre meglesz a kaja, meg ebédjegyünk még van egy csomó. Ma délután megyek ugyanis megvenni a minigépünk alkatrészeit, valamint holnap jön hozzánk lakni ő. Rögtön ki is neveztem a párom szülinapi ajándékának, így aztán el lett odázva az eredeti ajándék, azaz, hogy a múltkor kiválasztott 3 illat közül melyiket kapja majd meglepetésnek. Csak reméljük, hogy amíg az adóvisszatérités ott nem fityeg a számlánkon, addig az illetékhivatal is ücsörög még a kérelmemen, hogy mikor is rendezzem velük a dolgot. Egyébként teljesen boldogok vagyunk, hogy meghoztuk ezeket a döntéseket.
Persze megint nem lesz autó és bulgáriai nyaralás, de kit érdekel? Ja és már kinéztem a táskát hozzá, de ez még tárgyalás kérdése, a kedves nem rajong a hátizsákért.

Amit mindenki nehezményezett, de a DVDn rajta van. Mint extra. Bridget Jones interjúja az “igazi Colin Firth”tel. Renee egyszerűen zseniális.

Kicsit rosszul indult a filmezés, mert otthon még vissza kellett szerelni a mosógépet, bepakolni, beindítani, aztán szerencsésen lemaradtunk az összes csatlakozásról viszont mégis volt még időnk pizzázni a film előtt. Igaz, nem a legjobb helyen ültünk, és nyerni se nyertem semmit, de nekem tetszett a film a maga fura világával. Ugyanúgy mint a Tennenbaum esetében el kellett telnie egy időnek, míg leesett, hogy ez a világ nem álvilág, hanem a benne élő embereknek teljesen normális. A különféle őrült állatok, hihetetlen, de stílusos kalandok. Szóval nekem igazából bejött. Ebsik pedig továbbra is ismeretlen ismerős maradt, hiába voltunk együtt moziba, nem futottunk össze, pedig figyeltem a magas fiúkat, de biztos ő időben ért oda.

Olyan feszült és izgatott voltam már a végén, hogy kis híján fenn maradtam a metrón könyvet olvasva és mentem volna szívesen még pár kört, csak hogy megtudjam miért is nem tudja tisztázni maga előtt se a szerepét Emerenccel kapcsolatban az írónő. Szabó Magda tényleg világszinvonal.
Emerenc alakja apai nagyanyámra emlékeztetett. Talán a termete miatt, meg a zárkózottsága okán.

Főnéni megérkezett, már nem vagyok boss. Jókedvű, minden rendben van vele, velünk is. Tavasz van, megdícsért, hogy sokat fogytam. Az egyik számteches srác meg a hajamat dícsérte. Jah, hogy pénzünk hamarosan vészesen el fog fogyni, az se érdekes. Mert értelmesre költjük. Úgyhogy bár ma megjön az Avon csomagom, meg fogom mondani az ügynökömnek, hogy majd fizetés után rendezem amit kell. Délutánig izgulunk. Akkor dől el ugyanis, hogy lekopasszuk a bankszámlánkat vagy sem. Jobb lenne az előbbi 😀

A párom új szerelme. Már tervezzük, hogy tegyük a magunkévá.