Vér és vonatok

Ma kijött a védőnő és elmondta a szokásosat, legalábbis amit anno Babszemnél is elmondott. Azzal megerősítve, hogy egyen gyakran Zsebi, hogy nőjön. Megbeszéltük, ha már be kell mennünk a rendelőbe délután – mert nem sikerült a vérvétel a PKUhoz a kórházban és pénteken kaptunk levelet, hogy meg kell ismételni -, majd ott lemérik a babát, ha már itthon mérlegem nincs.

Elvileg a doktornőnk szólt a helyettesének – mert a héten szabadságon van -, hogy megyünk és vegyenek tőlünk vért, de ez nem történt meg. S természetesen az ügyeletes doktornő asszisztense harciasabb volt, mint mindenki más, de azért sikerült aránylag rövid idő alatt bejutni a vérvételre. Szegény Zsebi sírt rendesen. Viszont aztán le lett mérve és 2170 gramm. Azaz múlt szerda óta már 90-t magára szedett. Ügyesek vagyunk tehát. S ma egész nap nem volt cumisüveg!

Ami meg Babszemet illeti, nagyon jól viselte az elmúlt hetet. Hiányoztam ugyan neki, amikor a kórházban voltam, de elég izgalmas volt az élet apával is, aztán meg mikor hazajöttünk itt volt a nagyi is segíteni. S szerencsére csak az első éjszaka sírt fel hangosabban Zsebi, akit aztán kiköltöztettünk a mi szobánkba, s hagyta aludni a bátyót, még akkor is, amikor szokásos szombati köztünk alvását ejtette meg. Hétvégén meg voltak a Keleti pályaudvaron (kivitték a nagyit a vonathoz), ahol olyan mozdonyokat meg vagonokat látott (hála a GYSEV-nek meg a Railjet-nek), amilyeneket még soha. Délután meg elmentek Monorra.

Vasárnap meg feljött érte busszal anyu és azzal is mentek le Kanizsára, ahol most szüleimnél két unoka is van, Babszem és Adri, Svédországból, aki rengeteget nőtt, s akkora copfja van, mint Harisnyás Pippinek:)

Hasonlók