December 23-án féléves lett Zsebi, de a nagy ünneplés elmaradt, mert akkor már igencsak készülődtünk a Karácsonyra. Babszem már csütörtökön se ment oviba, próbáltunk takarítani, bevásárolni hogy 24-re nagyjából elkészüljünk. Ami azért trükkös két gyerekkel, mert valamelyik biztos szeretné, hogy vele foglalkozzunk, plusz a kisebbik mostanában ki nem állhatja pl. a porszívó zaját. Úgyhogy az ember mindig akkor takarított, amikor mi elmentünk otthonról. Végül mindenféle családi egyeztetés után a programot úgy találtuk ki, hogy Szenteste Cicáéknál lesz a vacsora, másnap a nagyszülők nálunk ebédelnek, aztán én a fiúkkal leutazom Kanizsára.

Az egyetlen dolog, ami nem jött össze, az a lazac volt, úgyhogy végül kacsát csináltunk első napra, meg azért halat is, de afrikai harcsát javítottunk fel szalonnával meg hagymával, s nagyon finom lett. Süteményt nem sütöttem, csak teszvesz néni születésnapjára csináltam túrótortát. A héten főpróbáztam egy new yorki sajttortát, de úgy döntöttem, mégis maradok a bejáratott receptnél, úgyhogy az új készítményt a héten az ember munkatársai ették meg.

Babszem nagyon élvezte a karácsonyfa díszítést. Végül úgy döntöttünk, hogy csak az ajándékot hozza a Jézuska, nekünk együtt kell előkészíteni a terepet. Aztán nem győzött betelni a fenyő látványával, még énekelgetett is karácsonyi dalokat, teljesen magától (persze a hangja nem az igazi, az összes éneknek ugyanolyan dallama van), meg még költött is ódákat a fához. Persze Babszem annyira izgatott volt, hogy alig akart délután elaludni, majdnem nem sikerült becsempésznem az ajándékokat a fa alá – amiket előző éjjel becsomagoltam.

Vasárnap ebéd után felpakoltam hát a srácokat és teli lett a csomagtartó is cuccokkal, s elindultunk Kanizsára. Mindenki azon aggódott, hogy egyedül megyek a két gyerekkel, Zsebi még nem volt ilyen nagy úton, vajon mi lesz. De mivel az időjárás nem ígért semmi meglepőt, tapasztalatból tudtam, hogy 25-én azért az autópálya nagyon jól járható, Babszem már egész ügyes a hátsó sorban öccse megnyugtatásával nem aggódtam. Úgy gondoltam, maximum megállunk majd és megszoptatom Szemenagyot, ha muszáj. Erre a kicsi bealudt amint ráfordultunk az autópályára Budaörsnél és csak Kanizsán ébredt fel. Sőt, még Babszem is aludt 40 percet, s az utolsó 20 percre ébredt csak fel, amikor meg már tényleg nem volt sok hátra.

Úgyhogy karácsony első napja óta itt vagyunk vidéken. Zsebi egész jól fogadta a helyszínváltást, s ő is hatalmasakat alszik, ha a papa viszi sétálni. Tegnap például 2 órát. Ma én mentem a fiúkkal el a postára, de nálam csak 30 percet meg 12-t aludt a babakocsiban. Az ember szerint is jól tolni csak a papa tud.

Ma megérkeztek Stockholmból a húgomék, holnap itt lesz az összes unoka, s a lelkemre van kötve, hogy feltétlenül készítsek ötjükről fényképet.