Szombati szülinapi parti után a vasárnap teljesen nyugiban telt el. Nagyiék voltak nálunk így én elmehettem bevásárolni a nyaralásra, az ember meg kint maradt még Szadán, hogy kerti munkákat végezzen. Hétfőn csak az udvaron voltunk lent, ott ért minket a délutáni eső is. Addigra anyuék már telefonáltak, hogy Kanizsán 15 fok van és egész napos eső, s mielőtt még kimennénk a Balatonra, nekik feltétlenül el kell menni a hegyre és leszedni legalább a cukorborsót. Azonban a fiúk már nagyon be voltak sózva, hogy kedden utazunk, úgyhogy kedden utaztunk. Csak Balatonszerény helyett Kanizsára. A nehéz készülődés után egész jó utunk volt, párszor csepergett csak az eső, vidékre érve pedig már a nap is kisütött. Annyira, hogy anyuék kivitték a gyerekeket is délután a hegyre, s mivel Zsebi épp felébredt, őt se hagyhatták otthon. Nagyon élvezte, hogy Adrival meg Babszemmel cseresznyét meg meggyet szedtek és fel-alá rohangáltak a domboldalon. Ennek ellenére este elég nehezen aludt el, sőt aránylag korán is kelt. Szerda koraeste azért kiértünk Balatonszerénybe, amit már mindenki nagyon várt. Szerintem részben Zsebi is emiatt volt annyira nyugtalan az elmúlt napokban. Nem is beszélve Babszemről, aki már mindenkinek elújságolta, hogy mikor és hova fog utazni. Na meg én is már készültem, mert ez lesz az utolsó nyár, amit végig együtt tudok tölteni a fiúkkal.
Míg anyuék kipakoltak, én a gyerekekkel lementem a partra. Zsebi persze nem sok mindenre emlékezhetett tavalyról, de nagyon lelkesen kiabálta végig a kikötőt rámutatva minden vitorlásra és csónakra, hogy „Hajó! Hajó!”. A nagyok is megnyugodtak, hogy sok minden nem változott, viszont van rengeteg víz, meg hatalmas hullámok. Beletörődtek, hogy fürdésről egyelőre szó sincs, legalábbis amíg csak melegítőben lehet lemenni a partra addig tuti.

Csütörtök reggelre mindenki jól kialudta magát, s délelőtt elmentünk a nagybátyámékhoz, hogy elhozzuk anyu bringáját, amivel tavaly is közlekedtem. Aztán hazafelé megtörtént az első baleset, Babszem elzúgott a bringájával. Nem láttam hogy történt, mert ők előre mentek a papával, nekem meg még utolsó pillanatban szereltek a biciklimen, úgyhogy mire utolértem őket (s nem kellett messze mennem), már megtörtént a dolog: hatalmas búb lett a gyerek jobb szeme felett meg a könyöke és a csípője lehorzsolódott. Ő lett a kis sebesült, s délután a kedvéért a mama meggyes pitét sütött abból, amit kedden szedtek.
Ebédre megérkeztek a húgomék is családi nyaralásukból, aztán itt hagyták Esztit, mert a Dóri még egy hétre táborba megy, úgyhogy egyelőre létszámnál vagyunk. Babszemet délután nagyon izgatta a görkorcsolyázás, mert a lányok felhúzták a cipőiket, s mentek pár kört, úgyhogy utána neki is ki kellett próbálnia. Persze gyakorlatban rájött arra, amit én mondtam, hogy ez nem annyira egyszerű tudomány ám, mint ahogy látszik. De ő azért kitartott és próbálkozott. Azt mondta, szerinte nagyon jól jönne neki egy görkorcsolya iskolába járáshoz. Utána meg még persze Zsebire is fel kellett csatolni a 31-34-es rózsaszín szerelést, mert nem maradhatott ki a sorból. De legalább neki hamarabb leesett, hogy ez nem az ő színvonala és 2 percen belül már inkább a saját lábán szaladgált, meg motorozott.

Zsebi meg ugye csinál mindent, amit a nagyok. Például otthon nem szereti a zuhanyt, de itt miután végignézte a nagyok fürdését hevesen tiltakozott a kiskád ellen és őt is zuhanyozni kellett, amit nagy vigyorral a képén élvezett végig.