Az úgy volt, hogy én azt terveztem, Zsebi már 31-én megy majd oviba, Babszemnek meg ugye majd kedden indul a suli, ő egy napig lehet egyszem, valamelyik szülő munkahelyén (apjánál) töltheti a napot. Meglátogattam az új helyén az ovit csütörtökön még előtte, ott kiderült, ők is csak 1-jén várják a gyerekeket, úgyhogy a nagyi még maradt. Egyébként ez az átmeneti hely sokkal jobb, mint a régi ovi: nagyobb tágasabb terek, szobák, mondjuk több lépcső, meg külön ebédlő van, de esős időben is van hely bőven fedél alatt játszani, az ablakok jól záródnak és minden egész felújított (a folyosó kőkockái, na azok a hagyományos szürkék, de azt elnézzük), óvónőknek is több helyük van, kényelmesebb iroda, öltöző stb.. Az udvar nagy, csak kevés a játék. Szóval igazából ha mégse készülne el 1 év alatt a felújítása a régi épületnek (s mivel még neki se álltak, nem is bízok benne), akkor se esek kétségbe.

Szeptember 1-én nem készült első napos fotó a srácokról. Időben felkeltünk, elindultunk, a nagyi is jött velünk, hogy megnézze, hol lesz most az ovi. Babszem és az apja beértek 7.40-re a suliba, gyanítom, hogy ez lesz az éves csúcs és nem nagyon fogjuk megdönteni. De még én is 9 előtt beértem a munkahelyemre Zsebi leadása után. Neki lehet nehéz lesz, mert mint kiderült, legjobb haverja elköltözött, meg az egyik óvónéni is babát vár és már otthon van, de végül az első nap vidáman ment be és jött is haza. Állítólag csak akkor sírt, amikor ebédnél szembesült a brokkoli főzelékkel. De aztán evett fasírtot.

Babszem már aggódik pár dolog miatt, hogy kevés a füzete, hogy beér-e majd csütörtökön angolra, de náluk meg tovább csökkent a létszám, már csak 23-an vannak az osztályban, angolból pedig 4 csoportjuk lesz.