Tegnap délután mentem gyermekért az óvodába, az udvar sarkánál összefutottam a házban lakó csoporttárs anyukájával, beszélgettünk aztán megkérdezte, hogy “A te fiad mindig ilyen nyugisan vár rád?” és Babszemre mutatott aki egy padon ücsörgött. Mondtam, hogy nem, úgyhogy mentem is a gyerekhez kérdezni mi van vele. Elhaló hangon közölte, hogy itt kell ülnie, mert megbüntették, közben meg persze lógott a feje. Állítása szerint azért, mert gallyakkal játszott a Leventével. Kérdeztem, hogy akkor hogy-hogy a Levi nem ül mellette? Erre nem válaszolt.
Hamarosan érkezett az óvónéni, megkérdeztem miért került büntetésbe a fiatalember. Mint kiderült, nem a gallyazásért, még csak nem is azért, mert eldobálták amit szedtek és nem a szemetesbe tették, mert ezt rászólással el lehet intézni. Babszem azonban visszabeszélt, azt mondta, hogy nem fogad szót, meg Hajni néni nem az óvónénije és majd ő azt csinál amit akar. Úgyhogy gyorsan a szemtelenség elfojtása érdekében meg lett büntetve a csemete, pedig, mondta Hajni néni, amúgy olyan okos, értelmes gyerek. Amit eléggé a szívére vett, komolyan zavarban volt emiatt, úgyhogy valószínűleg legközelebb már nem beszél vissza.
2 Comments
oh yeee! minden angyalban lakik egy kisördög!!!!
amig élek nem felejtem el azt a belépőt, amikor középsőben belépek az oviba és azt látom M.néni nyakoncsapja szőkeherceget. Elfordultam. Jobb volt ezt nem látni. utóbb kiderült a szőke durván megharapott egy kiscsajt, majd felháborodott, hogy kiscsaj kezdte, kicsit még feleselt és ekkor léptem be 🙂
Csak tudnám, honnan örökölte a visszabeszélési ösztönt?