Tegnap este nem sikerült zökkenőmentesen a hazajutás. Az egy dolog, hogy éppen kigyulladt a metró mert én már nem járok azzal, viszont ez volt az oka, hogy az első 9-esemet átszervezték metrópótlóvá, úgyhogy fél órát várhattam a megállóban. A busz persze tömve volt és sikerült elkapni egy nagy veszekedést. Ittas fiatalember beszólt egy csajnak, aki aztán visszaszólt és elkezdtek vitatkozni jó nagy hangon. Idővel a pasi úgy tűnt látja, hogy akadozó nyelvével semmire sem megy, hát hagyta volna, de a nő csak óbégatott tovább, sértegette. Kis híján tettlegességig fajult a dolog, a pasi felállt, hogy üssön, de közbeléptek. Szétválasztották őket, mert aztán már a csaj is kaparta volna a szemét a manusznak, aki inkább leszállt. Ezek után folytatódott a műsor, ugyanis a kislány, lehetett vagy 16 éves, szája be nem állt, előbb tovább mocskolódva szidta a pasit annak az utastársának, aki megvédte, majd áttért arra, hogy a magyarokat szidta. Akik igazából sokkal alacsonyabb rangúak, mint a cigányok, mert csak “csirke far-háton élnek”. Miután az utastársa is leszállt, egyedül maradt, de továbbra se állt be a szája és variálta a témát. Még mondott “csirke nyakat és lábat” is, de nekem a csirke far-hát, mint nagy negatívumunk tetszett a legjobban.

Vigyázni kell, mert most már mindenki beteg a környéken. Kollegák, ügyfelek vegyesen. Még tartom a frontot, bár én csak akkor szoktam már elkapni a náthát, ha mindenki más szépen kilábalt belőle, elfelejtette, hogy olyan is volt. Ráadásul jött az ősz Itt most nem fogok arról írni, hogy utálom, meg fázom, mert egyrészt nem utálom az őszt, sőt, és mindig lehet plusz egy pulcsit felvenni, ezért aztán ma este ünnepélyes keretek között lecserélem a nyári hálóingjeimet. Szerintem téli pizsamát veszek, mert ha beindul a fátésszezon, úgyse lesz rá alkalmam, mert jól befűtenek majd, úgyhogy amíg ezek a hideg őszi éjszakák vannak, addig kell kihasználni a pizsiket, mert majd távfűtésben megint nyári hálóingeket hordhatok. Na de a lényeg az, hogy hirtelen lehűlt és megint szembesülhetek azzal, hogy nincs normális cipőm, amit ilyen alkalmakra (esős napokra) felvegyek.

A tegnap esti film Kevin Smith legújabb rendezése volt. Silent Bob konszolidálódott (elvégre megnősült, apa lett), vígjátékot, romantikusat, csúcsszép kislánnyal forgatott (akiből Jennifer Lopez lesz, ha megnő, ez már tuti, csak kell egy kis fogszabályzás). Na persze azért benne voltak az ismerős motívumok (kisváros, videóbolt, szókimondó párbeszédek és híres mellékszereplők). Nem egy nagy alkotás, Ben Afflecknek lófeje van még mindig, Liv Tyler viszont asszonyosodott, de azért a klassz figurák miatt (nagyapa és baráti köre) miatt érdemes megnézni. Kellemes szórakozás.

Nah a sok keresőszavasnak, íme: Hepi Endre show-nyilvános rádió felvéte a Picolo színházban októberben. Egyelőre ennyi az info

Megdícsérem magamat, mert néha az sem árt. Ma délután a munkamegbeszélésen volt terülj-terülj asztalkám, rengeteg sütike, pogácsa stb. ahogy kell. De én, Lobo, a heroina nem ettem egy falatot se! Kibírtam, pedig kínálgattak a csajok. Igazából nem volt nehéz, mert nem is kívántam, bár ez korábban sose volt akadáj, ettem én kívánalom nélkül is.
Nagyon úgy tűnik, hogy mégiscsak van akaraterőm.
Lehet, hogy ehhez a magángyőzelmemhez hozzájárult, az is hogy mostanában lógó nyelvvel látott munkámat megdícsérték. Engem is többször. Négyszemközt és plénum előtt is. Bár tudom, itt panaszkodom, hogy karrierépítés miatt a blogomra sincs időm, de igazából – és nem szabad elkiabálni -, egyelőre úgy tűnik, amitől féltem, hogy a kiemelés, az önálló iroda még nagyobb hanyagságra és lustaságra fog ösztönözni még nem aktuális félelmem.
A párom most vesz új videókártyát és végre a netes gépünk képernyője nem fog rángatni, este pedig megint nyereménymoziba megyünk.
Az élet most oké.

Ma reggel már én is a farmeremet vettem fel. Sőt, ráálltam a mérlegre is, ami szerintem bekrepált, ugyanis jóval többet miutatott, mint valaha is voltam. Holott a farmer amit ma felvettem tavasszal például nem jött rám.

Leonard Cohen 70 éves. Két nagy kedvencem tőle persze a Versblogon: Take this Waltz meg az Everybody knows

Kivételesen azonban nem a munkahelyen. Ma reggel a villamosmegállóba tartva épp leszállt a 28-asról az egyik lakó a folyosónkról. Akivel szinte először ismerkedtem meg, elég nagy szája van, mindig sokat beszél. Azt mondta, hogy vigyázzunk a szomszédnénivel, mert nagy pletykafészek és sokat hazudozik. Az emeleten már mindenkivel összeveszett, sőt az egész házban kevesen vannak akik szeretik. Ráadásul iszik is. Mindezt azért, mert látta, hogy a hétvégén beszélgettem vele, sőt bementem a lakásába is. Legyek óvatos és ne áruljak el magunkról sokat, ha nem akarok vad pletykákat visszahallani. Az infot megköszöntem, aztán jött az én villamosom is.
Nos a növénytermesztésem miatt volt, hogy párszor beszélgettem a nénivel, meg vettem neki hurkapálcát, a hétvégén pedig meghívott, hogy nézzek körül nála, milyen virágai vannak. Ez persze olyannak, aki az életét a folyosón tölti nem kerüli el a figyelmét. Mindenesetre mi továbbra is tartjuk magunkat ahhoz a jó pesti szokáshoz, hogy maradunk magunknak és legjobb, ha senkivel nem visszük túlzásba az összemelegedést.

Tegnap este aztán éjfélig végül Jóbarátokat néztünk. Gyenge vagyok, elcsábultam és most 2 nap alatt le kell pergetnünk a teljes 5. évadot. A felét már lenyomtuk. Most pedig leülhettem , mert végetért az elmúlt másfél nap, amikor végighallgattam a munkatársakat, értékeltük őket és mindenkivel a jövőbeni feladatokról beszéltünk. Most megyek, ebédelek. Ma megint gyümölcsnapozom. Eddig egész jól bírtam az akadályokat. Hajrá én.

Emlékszel még rám? Én vagyok az úgy nevezett gazdád. Csak hanyagollak. Míg a párom otthon írja az új motort nekem van pofám és keveset posztolok, mer dolgozom. Pedig lelkiismeret furdalásom van, mert kéne meg lehetne is mit írni. Ma még internetezni se nagyon és mások blogját se olvastam, úgyhogy vígasztaljon kedves blog, nemcsak veled tolok ki. Ám most mingyá vége a munkaidőnek és még a könyvtárba is el kell loholnom. Hátha lesz még erőm és otthonról újból meglátogatlak.
Addig is minden jót.

Kedves (?) gazdád,

Lobo

Csak hogy a filmes témát folytassam: ma mi is elmentünk Én a robotot nézni. Sose olvastam Asimovot, de azért tudok róla, a Sheldon tervről meg a robotok törvényéről ezt meg azt. Viszont mindig is jobban vonzott a sci-fi és fantasy-ból az utóbbi, ezért nem igazán volt sok Galaktika Fantasztikus könyvem se (leszámítva persze a Csillagok háborúja trilógiát meg a két Alien könyvet). De a párom egész sokat beszélt Asimov világáról. Szerinte elrontotta a filmet Will Smith, hogy miatta kicsit túl kommersz lett. Szerintem meg az Én a robot a gondolkodó ember akciófilmje volt. Persze Will Smith nélkül nem lett volna kasszasiker, viszont vele se sokat változott a mondanivaló. Krimi, akció és egy kis filozófia. Meglepően jó együttes kommersz filmhez képest.

A hét eddigi részének pörgése végre lanyhulni látszik, ezért aztán teljesen elengedtem magamat. Eddig még semmi komolyat nem csináltam és már 11 óra. Reggel se akartam kikelni az ágyból, pedig javában ébren voltam, de sokkal jobb volt még fetrengeni, mint kimenni a konyhába reggelizni. Nincs is kedvem semmihez. Se dolgozni, se blogozni. Még blogokat olvasni se.
Reggel ráadásul utazás közben felbosszanott a könyvemben a sok sok hiba, ami megakasztott az olvasásban. Mintha véletlenül a szerkesztő által nem látott fejezetet nyomtak volna ki. Nemcsak helyesírási, gépelési hibák voltak a mondatokban, de angol, lefordítatlan szavak. Tisztára megakasztotta a történetmenetet, pedig izgalmas részre értem: Abner Marsh megtalálta elveszett hajóját.

Mára 5db 1-1órás prezentáció volt beütemezve. Szerencsére reggel az elsőre nem jöttek, úgyhogy ez máris kevesebb. Sőt kettőn már túl vagyok, kérdés hogy beszélőhangom megvan-e még, hogy délután még kettő darabot levezényeljek.

Tegnap este néztük. Nosztalgia szintén, mert az első fantasy film volt, amit láttam, utána kezdtem el érdeklődni az irodalma után is. Mai szemmel, persze Gyűrűk ura után már soványabb, de 1988-ban csúcs film volt (itthon talán 1 évvel később mutathatták be én úgy emlékszem 90 körül láttam), nem hiába jegyzi George Lucast a producereként. A történet tanulsága meg igazából ugyanaz, mint a Tolkien könyvé, hogy nem a méret számít, kis emberek is tudnak nagy dolgokat véghez vinni, ha van elég kitartás és akarat bennük.

Ma délután kábé kétpercenként kapkodom a telefonomat. Az előbb:
“Tessék, Lobo”
“Ahh akkor téged tudtalak elérni”.
Az én számomat hívtad, te nagyon okos.

Ma délelőtt Főnéni Mentorommal tárgyalta meg az elkövetkező féléves terveket. Egész jól lehetett mindent hallani, lévén a boss nem éppen halk hangjáról ismert. Aztán én is be lettem vonva a társalgásba, de nem szóltam hozzá amikor arról volt szó, hogy Főnéni szerint tul nagy a csevej lent az irodában, és szét fogja ültetni a lányokat, ha nem viselkednek, mert állandó duma mellett nem lehet dolgozni. Bezzeg amíg Lobo ott volt, nagyobb volt a visszafogottság, tette még hozzá. Na meg azt, hogy hogy még a végén Angyalkát is elrontják a többiek. Nos, nem tudom, hogy Mentorom mennyire fog beszólni a kislányoknak, mert nem az a típus… lehet, hogy majd a Boss emeli fel a szavát.
Délutánra írásban is elkészült a munkaterv és meghökkenve láttam, hogy nekem mennyi mellékes feladatom van. Egyelőre semmit nem vettek el tőlem kinevezésem alkalmából, csupán csak több munkám lett.
Ahogy tegnap megjegyeztem a páromnak amióta előbbre léptettek, többet dolgozom (szegény főnök panaszai :D)
Délutáni meló: értékelések írása.

Az, hogy én meg a blogspotosok itt szenvedünk többféle statisztikával, mióta Statcenter behalt a Statszektor meg rohadt kapitalista lett az érthető. Mert mindenkinek gyötörnie kell magát az olvasottságán, illetve hájjal kenegetni magát, ha az hatalmas. De hogy a freeblogosoknak minek blogpatrol meg statcounter mikor a Freeblogban sokkal jobb van bent default azt nem értem.

Azt hiszem, teljesen meg vagyok győződve arról, hogy jelentéktelen vagyok. Hétvégén még csak elterveztem a fogyókúrát, utánanéztem és megörültem, hogy ez talán kivitelezhető. Aztán álmomban valami meseszép (bár rózsaszín) báli ruhába tudtam darázsderekamat illeszteni, mint kb 8 évesen, ennek ellenére a családomból és ismerőseim közül, akikkel együtt buliztam, senki se jegyezte meg, hogy Huhh hogy lefogytál. Bár a hangulatom, kedvem tagadhatatlanul jó volt, élveztem a helyzetet, de jóval később rádöbbentem, hogy dícséretet azért nem kaptam. Valahogy világ életemben úgy voltam ezzel, hogy vágytam az elismerésre, a csodálatra, a társaság központjának lenni, amikor azonban mindez megtörtént, vagy csak esély volt rá, hogy megtörténik, akkor pánikba estem , vagy szörnyen magamba húzódtam. Igazából nem is tudnám kezelni az ilyen helyzeteket, de szívem mélyén azért vágyom rá, hogy elismerjenek valahol valakik valamiért.

Kicsit fáradtabb vagyok ma, mint átlag. Tegnap 10ig melóhely, aztán hazafelé késett persze a busz, otthon meg még nem feküdtünk le, mert egyrészt a párom még dolgozott, másrészt meg én neteztem. Egykor azonban már ágyba kerültünk, de addigra olyan szinten voltam zapa, hogy 10 perc alatt a szellemi teljesítményem a mínuszokba húzott le. A párom szerint persze direkt csinálom, hogy amint kijelentem, most már menjünk lefeküdni, azonnal elhagyom az agyamat és az energiáimat és a zuhanyzás se frissít rajtam semmit, sőt.

Viszont mától megint fogyókúrázom. Illetve diétázom. Vagy mittudom én. Eddig ugye kábé két hétig bírtam a dolgokat, a gyorsan leadott két kilók gyorsan visszaugráltak (na jó, néha nem) de két kiló nálam igazán nem oszt nem szoroz. Feladtam hát a gyorsan fogyjunk mázsákat próbálkozásokat. Hosszabb távra kell tervezni. Találtam valami olyan étrendet, életmódváltoztatást, amit össze lehet egyeztetni egyrészt a mindennapjaimmal, másrészt azzal, hogy van egy társam, és azért jól esne együtt is ennünk. Meglátjuk. Az első nap mindig könnyű 😀

Úgy tűnik, hogy mégis csak kacsa volt a hír arról, hogy elhalasztják a második Bridget Jones film bemutatóját. Ugynais mindenhol még mindig a november 12-t írják világpremiernek (itthon a 18. egész szép számnak tűnik), sőt most már a második trailert is meg lehet nézni. Nagyon rámentek arra, hogy Renee-t felhízlalták és mellei lettek, ugyanis többször is mélyen kivágott ruhákban szerepeltetik és jó párszor főkuszálnak a dús keblekre.