Megtörtént, megkaptuk a diplomát, megvolt a nagy találkozás, volt szülői vacsora, szombaton egész család közös ebédje, aztán vendégül láttuk hugomékat Lobistul meg kisgyerekestül, s miután elmentek, lefeküdtünk délutáni alvásra. Most már kezdem embernek érezni magamat.

Az első rész után, ami kimondottan jól sikerült, kíváncsiak voltunk persze, hogy másodszorra mit lehet az amnéziás titkosügynőkből kihozni. Egész jót, bár marhára haragudtam a Pesti Estre, hogy lelőtték az egyik “poént” vagyis inkább fontos mozzanatot, amit egyetlen trailerben meg külföldi előzetesben, kritikában nem hangoztattak eddig. Igaz feltűnhetett volna, mennyire ökölbeszorított arccal szerepel Matt végig. Úgyhogy egy meglepetésnek annyi volt. Viszont csak a stáblistánál ismertem fel Karl “Éomer” Urbant, pedig nagyon jó volt, de annyira messze attól, amit eddig két GYU-ban láttam tőle, hogy ez nem igazán csoda.
Hiányoltam persze a Minit, ami az előző részben elvitte a pálmát. Holmi Ladákkal próbálták kiszúrni a néző szemét, de nem jött be. Különben is a Ladások is erősítést kértek és mindjárt megkapták a Mercedes-eket. Bezzeg a Mininek nem kellett erősítés. Bourne mindenesetre egészen más titkosügynők, mint Bond. Nincsenek kütyüi, nem elegáns, kevésbé látványos, viszont sokkal hihetőbb és okosabb, híján mindenféle sablonnak. Ha találnak még ki hasonlóan jó sztorit, akkor jöhetnek a folytatások.
Akit szerettem volna, ha kirúgnak a forgatócsoportból az az operatőr volt. Ha több alkoholt, vagy kevesebbet adtak volna neki, talán nem remeg annyira a keze, mert a rángatózás nagyon zavaró volt. Míg az előző részben a verekedős jeleneteket vágással oldották meg, addig itt Bourne és egykori csapattársa, Jarda összecsapásánál például fogalmam se volt, hogy ki kicsoda és mikor hova üt. Egyedül a moszkvai autósüldözésnél éreztem úgy, hogy értelme van a rángatásnak, mert tényelg olyan volt, mintha ott lennék én is az alagútban, de könyörgöm, az már az utolsó 10 perc volt! Addigra pedig rendesen tengeribeteg lettem.

Sikerült nagyon jól megszerveznem, hogy mára vettem mozijegyet, pedig kint van a lépcsőházban, hogy rovarirtást csinálnak 6-tól. Éppen nincs semmilyen rovarunk, igaz voltak hangyák kb 1 hétig a nyáron, viszont nem akarnánk, hogy ha mindenütt van méreg, nálunk meg nincs, akkor esetleg hozzánk betaláljanak a kósza kártevők. Első körben kétségbeestem, hogy mit csináljak ilyen komoly helyzetben. Aztán a párom segítségével kitaláltam, hogy felhívjuk Cicáékat, felajánljuk, hogy internetezhetnek, filmet nézhetnek nálunk, meg beengedhetik az irtókat. Ez történt. Úgyhogy most mehetünk moziba.

Nah hetek óta megy az emilezés, hogy ma délelőtt 11-kor softverbemutatót csinálnak nekünk telefonkonferencia meg online demonstráció keretein belül. Ott ülünk Boss nénivel, várjuk a telefont. Negyedkor indul a dolog. Eljutunk odáig, hogy akkor most írja be a demonstrátor által megadott kódot, hogy bejuthasson az oldalra.
Csend.
Telefon zizegés.
Allison a túloldalon nagyon hallgat.
Aztán megszólal.
Nos, elnézést kér, de úgy tűnik az amerikaiak upgrade-et csináltak a szoftveren és ő most nem tud hozzáférni semmihez. Bocs, bocs akkor délután majd ír, hogy másik napra ütemezhessük át a bemuatót.
Főnénivel megbeszéltük, a legjobb érzés az, hogy néha megbizonyosodhatunk róla, nem csak mi tudunk ilyen hülyék lenni, de a fejlett Nyugat is.

Munka után bevásárlás, majd haza, kipakolás. Pluszos reklámszatyrom tartalma:
1 csokor petrezselyem
1/2 kg kenyér
1 kg krumpli
1 doboz (4 db) Star Wars DVD
Egyelőre jól állok a havi bevásárlólistámmal.

Ma megint kitakarítottam egy adagot és két doboznyi dolgot eltüntettem Köcsög exirodájából. Elképesztő, hogy mi mindent volt képes kinyomtatgatni. Viszont nagyon rendesen kezelte a dolgokat, mindent átnézett, kijegyzetelt, szövegkiemelőzött.

Ma végre nagy megbeszélést tartottam Főnénivel is, hogy Köcsög dolgai közül Nekem mit és hogyan kell csinálni. Erre jött a nagytakarítás, mert még mindig vannak olyan papírok, iratok amiket ha keresek nem tudom, hogy hova kell nyúlni. Ezért telt meg újabb 2 dobozni cucc. Mert most már a személyes dolgokat is eltüntettem. Eddig úgy voltam vele, hogy még semmi se biztos. De most már Köcsög jó úton van afelé, hogy 1 hónap és anya lesz. Úgyhogy száműzhettem az irodából a névjegykártyáit, mütyürjeit, amik eddig a polcon foglalták a helyet. Vennem kell most már tényleg egy újabb polcot az irodába, mert még pár Európa dossziénak van hely, de aztán annyi… S szeretném megint magam mellett tudni azokat a könyveket is, amiket lent hagytam még a régi helyemen és olyan jók voltak, hogy kéznél lehettek.
A délelőtti megbeszélés után pedig emilgyártásokba kezdtem és mindenféle partnereket értesítettem, hogy ezentúl ha zaklatni akarnak valakit tőlünk ajánlatokkal, vagy fizetési felhívásokkal, azokat nekem címezgessék.
Ki kell találnom egy jobb e-mail rendszerezést is, mert ahogy elnéztem, ezentúl munkám felét az emilezés fogja kitenni, s nem ártana, ha valami rendszerességet találnék ki. A párom mindig példálózik azzal, hogy ISO mi mindenre jó. S valóban. De nálunk… ehhh az egy más tészta, egy olyan helyen, ahol a főnökség nagy része a technikát esküdt ellenségének tekinti, szükséges rossznak és még sokan az előző rendszerből megkövesedett szabványokat követnék legszívesebben, semmi esély se van erre.

Mivel még mindig topos a keresőszavak között, komolyan szinte késztetést érzek, hogy tájékoztassam itt a jónépet miújság Hepi Endrével. Egyelőre a Danubius online-on van egy videoklip, meg lehet nézni, hogy szőke, alacsony, sovány de a humora még mindig megvan.

Végülis péntek délutánra megérkezett a pénz a számlámra, de szerencsére sok nem fogyott belőle a hétvégén. Úgyhogy most gyorsan össze kell állítani a fontossági sorrendet, hogy mit is veszek belőle, miután átutalom a törlesztést. Először is persze a Star Wars DVDket. Aztán meg farmert, táskát, talán cipőt és elmegyek végre fodrászhoz is, hogy péntekre legyen valami frizurám. Innentől kezdve meg élün és talán sikerül valamikor kivennem pár napot, hogy a konyhát is végre gatyába rázzuk.

Pénteken világossá vált, hogy mégsem vaklárma a dolog. Kaptam rá gyógyszert, lórúgással felérő augmentin már az első nap után éreztette hatását, úgyhogy szerintem kedden azt fogja mondani a doki, hogy nyugodtan abbahagyhatom a szedését. Lakáslátogatás is történt, párom nagyanyja jött fel és megnézte milyen fedél alatt lakunk mi, meg Cicáék. Ma pedig Dóri 3 éves szülinapja volt, s végre láthattam a 4 hónapos Adrit is újra. Azt hiszem, ha összeszámolnánk, a 125 képből, amit a délutáni zsúron ellőttem nagyobb arányban szerepel a kisebbik unokahugi.

Nah, a mai Népszabadságban van egy cikk arról, mizujs Endrével. Akit érdekel.

Tegnap pedig végrehajtottam életem első lötyőnapját, azaz sikerült egész nap csak innom és nem ennem. Na jó, reggelire azért volt gyümölcs, de utána semmi és alig voltam éhes. Igaz, hogy amíg a párom kolbászos melegszendvicseket vacsorázott, addig inkább a szobába vonultam, hogy ne izgasson és csábítson el a látvány meg az illat. Szóval, megcsináltam, ügyes vagyok, túl lehetett élni (félóránként persze wécéjárás volt) és most jó a kedvem.
Annak ellenére, hogy arra számítva, ma már a fizetésem ott lesz a számlámon, és vettem egy könyvet, majd megnéztem az egyenleget és még mindig 2290 forint van rajta. Még szerencse, hogy családlátogatós hétvége lesz, a kislányoknak (Dóri 3 éves, Adri 4 hónapos) pedig már tegnap megvettem az ajándékokat, szülők és rokonok meg majd a kajáról gondoskodnak, ebédjegyem is van még a múlt hónapról, hétfőre pedig már csak meg lesz a pénz. Ráadásul bár megjött az Avonos rendelés is, a csajszi azt mondta, hogy ráérek kifizetni. Úgyhogy lesz fahéjas habfürdőm. Fene tudja, milyen, de karácsony körül mindenképp ki akarom próbálni. Illatokban a barack és a fahéj a gyengém. A vaníliát pedig nem szeretem. A füstölőknek meg szerintem tök egyforma a szaguk, ráadásul irritál is, úgyhogy inkább gyertyázom.

Tegnap este feljöttek Cicáék (alias sógornőjelölt és férje), hogy átvegyünk nekik egy kazettát, míg vacsoráznak. Meg se néztem, hogy mi az, csak betettem a magnóba, mert nekünk még van az is. Aztán fordításkor vettem észre, hogy bizony a Best of KISZről van szó. Néhány nagy kedvencet muszáj volt meghallgatni, mint a 16 tonna, Ohio, Előkelőek nem vagyunk. A legjobb a Guantanamera a Munkásőrség Központi férfikarának előadásában. Na jó, én bőven nem KISZben tanultam ezeket, hanem még kisdobos meg úttörő koromban. Azt hittem, a Bella Ciao valami szép olasz szerelmes dal, nem mozgalmi induló, nem is beszélve a Börtön ablakában-ról. De a kazettaborítón egész szép bemutatás olvasható a pol-beat korszakról, csak hogy tudjam, hol tévedtem.
Azt hiszem, a 16 tonna Versblogba kívánkozik.

November közepén igenis lesz itthon DVDn Shaun of the Dead. Király. Sőt végre lassan másfél év után újabb Terry Pratchett van a táskámban, a Kisistenek.

Kiskoromban mindig azzal állítottak fel anyuék, ha a lépcsőkön ücsörögtünk, hogy Tessék felállni, mert fel fogsz fázni!. Nem értettem, mi lehet, olyan nagy kunszt egy felfázásban, különben se vagyok egy beteges típus, egy megfázás vagy felfázás nem oszt, nem szoroz.
Aztán teltek múltak az évek és bár ücsörögtem még lépcsőn, járdaszegélyen, kőfalon stb. felfázással nem találkoztam.
A mami hugának volt aranylakodalma Pécsett. 50 év. Nem semmi. Az egész család összeröffent, de tényleg nagy banzájt tartottak.
Húgomhoz én már előző nap lementem, nosztalgiáztam vele a koleszában, majd másnap, szombat reggel meg kimentünk a híres pécsi piacra. Ahol aztán rendesen elkezdett esni az eső. Persze nem volt nálunk ernyő, ráadásul kimaradt egy buszjárat is, úgyhoy ázott verébként értünk vissza a koleszba, s még késésben is voltunk.
Gyors forró zuhany, hajszárítás, tiszta ruhába öltözés, csakhogy egyetlen pár cipőm volt csupán, az meg szép vizes maradt, ahogy kell. Kiszárítani nem lehetett.
Egész nap nedves topánban tipegtem, s bár szerencsém volt, mert pesti rokonok visszahoztak (annyira távoliak voltak, hogy állandóan a hugom nevén szólítottak és nem volt szívem kijavítani őket), akkori pasim meg hiába ment ki elém az állomásra.
Aztán másnapra bizony kiderült, hogy felfáztam. A felfázás egy nagyon durva dolog. Pisilnél, de nem tudsz és még fáj is. Üzemorvos ráadásul elnapoltatta velem a gyógyszerszedést, mert előbb ki akarta tenyésztetni a baktériumokat, úgyhogy csak olyan házi praktikákra hagyatkoztam mint kamillás gőzölés meg kamillafürdő és folyadék folyadék folyadék. Szerencsére szövődmény nélkül megúsztam, ráadásul amikor Zsu szobatársam fázott fel, én már tapasztalt rókának számítottam. Azóta tényleg rettegek, hogy megint felfázom.
Az első ominózus eset óta szerencsére 1x fordult még elő, de az már nem volt olyan emlékezetes és volt még gyógyszerem, úgyhogy gyorsan legyűrtem. Most csak gyanítottam, hogy hátha, mert voltak itt a nagy hidegek (most nagy melegek vannak, légkondi helyett a fűtés ON), de szerencsére vaklármának bizonyult a dolog.
Mindenesetre ha legközelebb találkozom anyuval vagy a hugommal, megint iratok fel magamnak gyógyszert, csak a biztonság kedviért.

A Glamourban végülis az egyik pozitívum a két zacsi zöldtea volt, amit adtak. Most éppen rá vagyok kattanva a sárgadinnyésre. Mindjárt csinálok még egy bögrével magamnak. Sokat kell innom úgyis, meg éppen érlelődik a gyanúm hogy felfáztam, és az nagyon durva tud lenni 🙁

Úgy látszik, már megint sikerült jónak találnom egy filmet, ami rajtam kívül másnak nem tetszett. Az Én a robot volt az előző, most meg itt a Terminál. Lehet utálni Tom Hanks-ot meg Catherine Zeta-Jonest de jelentkezzen aki ki nem állhatja Stanley Tucci-t aki már megint klassz volt, mint a szabályokhoz ragaszkodó emberi érzésekkel nem foglalkozó főmufti. Spielberg pedig jó még mindig.

Állítólag a héten a Danubiuson a Capuccino Triplában van Endre. Holnap meghallgatjuk, aztán majd beszámolunk.

Alig egy-két hete valami internetes kérdőíven kérdezték, hogy lenne-e kedvem egy új vezető divatmagazin kipróbálásához. Persze hogy, gondoltam és megadtam az adattaimat. Nos, szombaton a postaládámban volt a Glamour magazin első száma.
Nem tudom… van még igény erre? Na jó, divatmagazin akar lenni, de a divat, amit bemutat megint még véletlenül se az én pénsztárcámhoz és stílusomhoz illik. Egyébként se hiszem, hogy Magyarországon sokan öltözködnének a legfrissebb párizsi kifutókról, vagy éppen Catherine Zeta-Jones görögös ruháját kívánnák utánozni, mert az éppen trendi. Rengeteg ruha és kiegészítő ajánló, persze Gucci táskákkal és hozzávalókkal, valamint minden 3. oldalon valami sminkmester ajánlja az új L’Oreal rúzst. A cikkek meg rövidek, mint annak idején a Cosmo indulásakor többnyire szimpla fordítások és semmi újdonságot nem közöltek.
Úgyhogy köszi, nem fogok rá előfizetni.
Pedig tényleg igyekeztem, szeretnék megkedvelni legalább egy magazint azért, hogy előfizethessek rá, de legalábbis rendszeresen vegyem. De egyelőre maradok az Empirenél

A BBC-nek kitűnő útmutatója van az Angliában 1936 óta bemutatott összes komédiához. Állítólag van valami tévé csatorna ahol ezek közül egy csomó megy (nem a Humor1, mert ott csak a Men behaving badly van, a Duna tévén meg az Only fools and horses), mint a Fekete vipera.