Már megint érzem, valami fontosról maradtunk le, hogy nincs tévénk. S most már végleg, még készülékünk sincs, mert azt a bizonyosat tegnap elvitte Cica férje, aki este felugrott hozzánk, mert gyors emilt kellett írnia valakinek. Nekem meg eszembe jutott, hogy ha már anyósjelöltékkel megegyeztek, hogy övék lesz mind a 2 tévé, akkor vigye végre el a 3 hónapja dobozban álló kisaranyost. Ja a fontos ez a szabadulóművész lehetett, mert ma mindenki mindenhol (reggeli rádió, busz, kínai kajálda) erről beszélt. Bár ha belegondolok, egész jól élünk e nélkül a tudás és látvány nélkül is, úgyhogy nem lehetett olyan fontos és nagy élmény. Csak szenzáció. De most már nekünk is van csodabogarunk.
David Copperfield után szabadon.
Mennyire eredeti ötlet!

Biztos a szeptember elseje miatt volt, hogy ezen a héten a hétfő helyett a mai lett az a reggel, amikor a főváros közlekedése teljesen megőrült. Tömeg, dugók mindenhol. Mikor már láttam, hogy az előző 9-es is alig tud eljutni a Mázsa térig, úgy döntöttem, hogy inkább a villamos metró kombinációt választom. Jól tettem. Ráadásul ez az ősz még rossz éjszakával is indított. Hajnali ébredés, nem tudtam visszaaludni, aztán mire sikerült persze már kelni kellett. S még egy fejfájás is befigyelt, nem beszélve a hűvösről és a felhőkről. De már láttam a kék eget! Délután végre megkapom a sok pénzemet meg nem jelent fordításomért, holnap már az emelt fizetésem fog ott figyelni a számlámon, aztán pedig mozi, úgyhogy össze kell szednem magam.

Nem sikerült megjavítani a fényképezőgépünket. Letelt a 30 nap. Egy év után hát elbúcsúztunk Olitól. Helyette kaptunk ugyan egy másikat, ám azonban ez már nem az igazi. Mert azért nagyon hozzá lehet szokni, hogy van fényképezőgépünk, s az elmúlt 30 napban még én is annyi témát láttam, amit le kellett volna fotózni, csak éppen nem lehetett, mert nem volt ott velünk semmi gép. Most már legalább fotózni tudunk és a garancia is újraindul. S talán megszeretjük az újat is. Bár ez a gép már csak másodmegoldás. Főleg, hogy nagyobbra törő tervei vannak a páromnak. Csak ahhoz még munkát kéne találnia.

Tegnap este eljutottam addig, hogy találkoztam Isoldeval, aki megkért, hogy vigyem el szerelmesének a levelét, merthogy kicsit haragban váltak el. Kíváncsi vagyok, mi fog történni a szerelmesekkel.

Ez egy teljesen új filmfajta. Romantika és zombik. Horror és szerelem. Mindez persze Angliában mixelve. Az Empire már tavasz óta zengett csodákat a Shaun of the Dead című alkotásról. A film egy Észak londoni loser története, akinek teljes csőd az élete, a családja, barátnője, ismerősei nincsenek túl nagy véleménnyel róla, egyedül a nála is nagyobb gödör alján lévő haverjával, Eddel jön ki. Aztán valami történik. Méghozzá jönnek a zombik, s bizony ennek a párosnak kell megmentenie a világot.
Jó, jó, gondoltam ez amolyan 28 nappal később több humorral.
De aztán végre, hogy közeleg a film amerikai premierje is, az Apple-n fenn van a trailer. Amin persze halálra röhögtem magam. Mert az is csak angoloknak juthat eszébe, hogy ha jönnek a zombik, akkor kaméleonként beállnak közéjük.
Ugye kedves magyar forgalmazók ezzel a filmmel nem kell úgy járni, mint a Nonstop partiarcokkal.

A sok statisztika mizéria után július 25-ln regisztráltam magam a Statcounternél. Ma pedig megszületett az 1000 látogatóm (úgy, hogy én le vagyok tiltve bibibi). Nagy szám ez egy ilyen kis blog életében, biza. Na gondoltam, utánaszámolok, ki volt az és honnan meg miért, hisz már csak az 1006-ik látogatónál vettem észre, hogy kerek szám huss, elsuhant.
Természetesen keresővel talált rám az ezredik.
Méghozzá mindenki kedvenc pénisznövelés keresőszavával.
Tökéletesen jellemző a blogomra.

Tegnap megvalósítottam amire már régóta vártam. Délután habfürdő, arctisztítás, arcpakolás és könyv, mindez egy helyen, a fürdőkádban. Túlzásokra nem ragadtattam magamat és gyertyát nem gyújtottam, viszont hosszasan elgondolkoztam az élet dolgain és azon, hogy mi mindent kéne véghezvinnem Karácsonyig. Elsőnek ugye a lakáscsinosítás befejezése, aztán megírni végre a nyamvadt cikket, esetleg fordítgatni még párat, hogy ismét bekerüljek a pixisbe, aztán meg a cégnél végre megvalósítani a nagy terveket, valamint továbbra is bizonygatni, hogy mennyivel jobb vagyok, mint Köcsög. Aztán meg ott van persze a fogyókúra (megint, mindig de most már igazán…), torna és az agyam edzése, hogy néhány dologgal kapcsolatban nyitottabb legyek.
Miután mindezeket jól végiggondoltam, úgy éreztem, mindenre képes vagyok, s talán még a Praktikára is előfizetek, és körbedekupázsolom a lakást. Most még le is írtam a terveket, hátha lesz, aki rámszól és számonkéri. Különben nem fogom megcsinálni.

Azaz hogyan állíthatod be a Firefox-odat, hogy tök olyan érzésed legyen, mintha IE-t használnál annak minfdenféle hátulütője nélkül. Sőőőt. Előnyök ezerrel. De még a beállítások nélkül is egyre inkább tecc.

Együtt kimegyünk a gangra, meglocsolgatjuk a növénykéket, még mind a ketten pizsamában. Majd kicsit később, reggeli után újra ott vagyunk, hogy beszéljünk is velük és éreztessük, attól, mert ők az ajtónkonk kívül élnek mi még szeretjük őket, és alig várjuk, hogy magukhoz térjenek és még egyenesebbé dúsabbá váljanak. Nem fogjuk azonnal megenni őket. Kicsit át is raktuk a ládákat, ki a korlátra és mellé, hogy tovább érje őket a nap. Azt hiszem, ládalógatót is kéne még venni.

Teregetés közben a szomszéd néni megint elkapott. S ilyenkor nem egyszerű menekülni előle. Viszont jó tanácsokkal látott el a fűszernövényeimet illetően. Hálából kapott hurkapálcát is, hogy meg tudja támogatni a növényeit is. Megígértem, hogy ha olyan helyen járok veszek neki is hurkapálcákat. Nagyon rendes voltam és ápoltam a jószomszédi viszonyt is. Közben meg kifutot a capuccino-hoz melegedő tejem.

Tegnap este kezdetét vette életem új fejezete, ami a növények balkonládában címre hallgat.
A szobanövények és én sose voltunk meg jól egymással.
Három éve, amikor az előző albérletünkbe költöztünk, névnapomra gyönyörű virágot kaptam a páromtól, amit sikeresen meggyilkoltam, csupán a gondoskodásom rapszodikus volta miatt. Mert hol naponta halálra locsoltam hol meg napokig nem. Sőt, egyszer nem vettem észre, és a levele alatt gyújtottam gyertyát.
Minden tavasszal elhatároztam, hogy valami növényt fogok termeszteni, de megelégedtem azzal, hogy a szomszéd kirakta az ablakunkba is a muskátlit, s az első nyár után már a gondozást is ráhagytam.
De amikor ideköltöztünk és a párom meglátta, hogy az emeleten, sőt a házban mindenkinek zöldell valami az ajtaja előtt, kijelentette, hogy növény nekünk is kell. Gondoltam, próbálkozzunk kicsiben és hasznosban, hát vettem először egy kicsi majorannát. A fűszernövények úgyis jó ha vannak. Csakhogy a kis majoranna a gyári kiszerelésű aprócska műanyag cserépben nem bírta sokáig a gyűrődést. A párom noszogatott, hogy tessék vegyek még dolgokat, meg balkonládát és ültessem át.
Úgyhogy tegnap este megtörtént a nagy Átültetés. Vettem két balkonládát meg földet.
Az Oázis kertészetben beszélgettem az egyik eladóval, aki látta rajtam, meg a kérdéseimből, hogy teljesen amatőr vagyok, s ellátott jótanácsokkal, és már előre vígasztalt, hogy a fűszernövények többnyire nem élik túl a telet. Aztán otthon a párommal a konyha padlóján a 4 fűszernövényt (majoranna, menta, rozmaring, bazsalikom) ládásítottuk. Még valami 2-t kell vennem mert a ládák közepén van hely. Este kikerültek hát a zöldek a gangra, a konyha és az étkező ablakba. Mondtam is, hogy még szerencse, nem olyan feltűnő, mikor raktuk ki, illetve ha kudarcba fullad a kísérlet, a szomszédok a buja növényeikkel nem fogják kinevetni bénaságunkat.
Úgyhogy most lélegzetvisszafojtva várjuk az eredmény.

Mégpedig az, hogy Heppi Endre (vagy Happy Endre, Hepi Endre, csak hogy minden variációra rátaláljanak a keresők) elhagyta a Rádió 1et. Három hete azt mondta, szabira megy. A múlt hétig még mindig játszottak be régi szkeccsei közül reggelente, de ezen a héten már nem, sőt a pénteki rádió1 mozi is megváltozott és nem vele hirdetik.
Olyan sokáig tartott míg megszoktuk, de megkedveltem és az elmúlt két évben rá ébredtünk. Nem akarom elveszíteni! Miatta bírtuk ki az elmúlt 3 hetet is a Rádió1 idegesítő óránként 16 igazi mai sláger dolgát, amivel nyomulnak, és tényleg be is tartják. De minden órában ugyanaz a szar 16 slágert adják, s kicsit már herótom van attól, hogy reggelente meg kell hallgathatom a két Hooligans számot meg Ushert.
Nem szeretném az elkövetkező hetek reggeleit azzal tölteni, hogy
1. Endre után nyomozok, hogy hová tűnt.
2 Találni valami nekünk tetsző reggeli műsort és megszokni azt.
Ha valaki tudná, hogy mi van, légyszi mondja meg mert akkor ahhoz képest készülök a jövő hét első igazi őszi reggelére.

A BBC Radio Word Service műsora, amire most külön kaptunk felhívást, hogy ha augusztus 27-ig elküldjük a kérdéseinket, akkor azt felteszik a szeptember eleji adásban pl. Paulo Coelhonak, aki az Alkimistáról fog beszélni. Sőt, ha telefonszámot is mellékelünk akkor még élő adásban fel is hívnak, hogy személyesen faggatózzunk az írónál. Coelhot nem olvastam még mindig. Viszont a következő vendég, Roddy Doyle lesz, témája pedig a Commitments.

Méghozzá a Cosmo szeptemberi címplapján lévő Keira Knightley, ahogy ott áll az ujságárusbódékon. Hogy lehetett ilyen gnóm képet csinálni a csajról, aki többnyire nem is néz ki rosszul (lásd Igazából szerelem), nem is értem. Kicsi test, nagy haj. Farrah Fawcette elbújhatna.

Elkapni a szoftveresünket és azt mondta, utánanéz. Lesz otthon angol oprendszer a kisgépen, ami ugye az internetre kötődik. A mostani ugyanis bár angol, sok hibák forrása. Mikor kiadtam a format: C parancsot, sajnos nem néztük meg előre, hogy hol van a telepítő cédénk, gondoltuk, a dobozban. De nem. Eltűnt. Amit meg feltettünk az nagyon kis bénára sikerült még a Java-t se bírta elkezelni. De most visszakapjuk ami volt, amivel elégedettek voltunk kb 4 éven át. Éljen.

Cicának tökéletesen igaza van. Kiss Péter tiszta olyan mint Lusta Dick. Várom, hogy Mikó István hangján szólaljon meg és trombitáljon.

Mi a fenéért van az embereknek irodai telefonjuk, ha sose veszik fel amikor csöng? A mobiljukat meg nagyon titkolják és nem lehet őket elérni. Különben is csak kóddal lehet mobilt hívni, ha meg sokáig (3 percnél többet) beszélek valakivel, akkor fizetnem kell érte. Emilt meg azért nem akarok küldeni, mert személyesebb jellegű a probléma, semhogy annak írásos nyoma maradjon, pláne a szoftver szupervájzor mailboxában. Pedig direkt rákérdeztem tegnap délután a kollegájánál, hogy dolgozik. Azóta hívom szinte folyamatosan. GRRR
Mostanában annyit telefonálgattam meg emilezgettem, hogy az már sokk… s addíg, amíg fönök vagyok, több munkával de nem kiemelt fizetéssel anyagiaskén igenis nyöszörögni fogok ezek miatt. Mert legalább ennyi kell.

Na jó, itthon biztos nem, de azt hiszem nem kell több, mint Wes Anderson bemutatja a Life Aquatic with Steve Zissou című filmet, főszerepben Bill Murray és Owen Wilson. A trailer már elve állat. Tennenbaum 100x 🙂

A délután folyamán sikerült valamikor úgy frissítenem, amikor a freeweb éppen átmeneti állapotban volt. Ezzel nemcsak elszállt a bejegyzésem, de ráadásul valami fatális errorral lett az összes augusztusi megszólalásom lenullázva.
Aztán meg jött a pánik, hogy amióta van itthon is ADSL bizony nem csinálgattam a mentéseket rendesen. Csak nagyon rendetlenül, ezért amit bent meg itthon találtam, azok augusztus 5 és 6 voltak…
A freeweb meg kerek perec azt válaszolta, hogy bizony ők felhasználói kérésre nem állítják vissza a tegnapi mentésüket. Elkenődtem rendesen. Az egész augusztus oda.
De aztán itthon megvilágosodtam, s bizony jól emlékeztem, hogy mielőtt elhúztunk volna a Balatonra, mindenféle hosszú hétvégén történhet rendszerhalál rémképtől való félelmemben augusztus 18-án gyártottam egy gyors mentést. Így csak a tegnapi meg a mai bejegyzéseket kellett újragenerálnom, s ezeket számítva az augusztusi hosszú hétvége utáni hajtásra már eredetileg Wordbe írtam, s csak copy-paste üzemmódban kellett bent működnöm.
Újból megbizonyosodhattam arról, hogy az ördög nem alszik (augusztus a közhelyhónap) és nagyon jól teszem, ha nem hanyagolom a mentéseket.
Ámen.

Ugyan anyuék nagyon élvezték, hogy két hétig unokázhattak, azt azért be kellett ismerniük, hogy Dóri nem a világ legjobb gyereke. Sőt.
Mert ugyan tényleg szép, meg okos, főleg, hogy még csak 2 hónap múlva lesz 3 éves, ugyanakkor nagyon akaratos. Ha valamit akar, akkor addig hisztizik és könnyezik, amíg mindenki úgy nem ugrál, ahogy ő fütyül. Ez persze nagyjából teljesen bejött anyunál, aki a legritkábban szól rá és mond ellent neki. Apuval már nehezebb a dolga, nem hiában volt a legkorábbi produkciója Dórinak, hogy meg tudta mutatni “hogy néz csúnyán a papa”. A szüleim azt mondták végül is első unokájukra, hogy egy igazi imposztor. S gyakran az Impike becenévvel illették.
Mikor a párom ezt megtudta, elmesélte a kislánynak, hogy az általunk ismert egyik fantasy világban, a Heroes III-ban az impek kicsi szárnyas, csúnya alakok, ugrálva közlekednek és még a manát is ellopják csata közben. Látni kellett volna, ahogy Dóri hatalmas szemei (amelyek mellesleg irigylésreméltóan ibolya színűek sűrű, fekete szempilláktól övezve) elkekerednek, majd szája legörbül és kis híján sírva fakad, a hasonlat hallatán.