Hétvégére hazautaztunk a hugommal meg a Dórival, én azért, hogy bezsebelhessem a szülinapi ajándékaimat meg a tortámat, neki meg érettségi találkozója volt. Vasárnap este visszafelé csak ketten jöttünk, ugyanis a kiscsaj megbetegedett, hát a nagyszülőknél maradt, mert ők el tudják vinni kedden a kaposvári specialistához. Balatonszentgyörgyön azonban megállt a vonat és közölték, hogy Márián valami baleset történt egy negyed órája és ki tudja, meddig fogunk állni. Még szerencse, hogy pont előtte hívta a hugomat az osztálytársa, hogy nem kell-e őt felvinni Pestre. Most visszahívtuk, s mivel még csak úton volt a Balcsi felé, leszálltunk a vonatról és vele jöttünk fel. Igazából még jó is volt, hogy nem jött a Dóri, mert nem volt gyerekülés a kis kocsiban, maradni kellett volna a vonaton, ami ki tudja, mire ért fel Pestre.

Párizsban. Ugyanis annyira elcsábított, hogy az emberek ott ücsörögnek ha szép idő van a kávézókban, hogy vettem egy doboz cigit. Persze Mentholos Vouge-t (5 Euróért, nem kevesebbért). De nem ment a dolog. Három szállal próbálkoztam, de egyiket se szívtam el. Nem esett jól. Még azt hagytam legtovább égni, amivel a Szajna parton sétáltam, ugyanis egy slukk után csak hagytam tovább füstölögni a kezemben. Szerintem nem is nagyon néztek hülyének a mögöttem jövők. Végül a maradék cigit odaadtam az Eiffel tornyos vacsin az egyik asztaltársamnak, mert megláttam, hogy Mentholos Vouge-gal gyújt rá. Konklúzió: tényleg leszoktam a dohányzásról. S ennek most már vagy 4 éve. Vállveregetés.

Mivel anno a kedvesnek nem keltette fel az érdeklődését, hát egyedül néztem meg, hogy micsinál Uma a maradékkal. Az előző részhez képest veszített a lendületéből QT. Mégse kellett volna 2 részt csinálni, szerintem belefért volna 1be is. Főleg, ha 5 perccel korábban hagyja abba, mert az utolsó jelenet, az nagyon nyál. Két kiemelkedő rész/szereplő: Daryl Hannah mint Elle szenzációs volt, valamint az öreg mexikói hátborzongatóan gusztustalan. Samuel L. Jackson kameója meg annyira kameo volt, hogy le se esett, ez ő, egészen a stáblistáig.

A nagy beszámolók mellet meg persze otthon élvezkedem a Tabletemmel. Tegnap esti művem. Igen, én vagyok.

Gratulálok Antsának a kis bikájához 😀

Már van himnusz is. Ami egyébként nem rossz. Natasha Bedingfield: Single.

Muszáj volt persze megnézni. Igazi popcorn movie, mint amilyen a Múmia volt, bár annak az első része klasszul sikerült. Semmi baj nem volt a trükkökkel, csak a sztorival. Annyi mindent raktak bele, hogy a végén teljes őrült káosz lett az egész, zéró értelemmel. Igazán nem érdemes hőzöngeni a térképen, az utazásokon, mert a logika sehol se volt az erős oldala a forgatókönyvíróknak, szerintem pont ezért nem is nagyon mutogatták, miért kellett annyira a tengeren eljutni Erdélybe 😀
Mivel alapvetően nyálcsorgatás céljából mentem el, azt meg is kaptam. Kiderült, hogy Hugh Jackmannak nem azért növesztették akkorára a haját, mert jól néz ki a kalappal, vagy izmosították meg, hogy elbírja félkézzel a 30 kilós számszeríjat. Nem, nem. Mindezt azért tették, mert évtizedek óta a romantikus regények címoldalán a félmeztelen hosszuhajú hős karjaiban tartja a hősnőt. Van Helsing pedig szintén ugrándozott tarzanjelmezben és tartott karjaiban hősnőt és bizony bizony nagyon impozáns látvány volt. A comic sidekick szerepében leledző Faramirnak meg sikerült valami szörnyú fodrászt keríteni.

Közben ugye volt 1 darab születésnap is, és amikor hazaértem, ez várt az íróasztalon. Az egyetlen gond, hogy még alig volt időm játszani vele.

Még szerencse, hogy nem egyedül, hanem Angyalkával megyek, mert így a szervezés nagy része rá, meg Köcsögre maradt. Én teljesen használhatatlan voltam ilyen szempontból. De talán érthető, a lakás mégiscsak fontosabb. Így aztán, bár szereztem utikönyvet, még bele se pillantottam. Fogalmam sincs, mit kellene megnézni. Két nap valószínűleg azért kevés Párizsra. Persze amit már egy hete nézegetek, az egy füzet, hogy leírhassam az élményeimet (netben nem reménykedem), aztán majd jól megírjam ide is, ha nem leszek túl lusta. Ma azt is beszereztem, ügyelve arra, hogy elég vastag legyen ahhoz, hogy egy füst alatt a konferencián is használhassam. Igaz, hogy amennyire az amerikaiak szerveződését ismerem, biztos kapunk majd egy csomó prospektust, meg füzetet, jegyzetpapírt. (Az amcsik szervezik Párizsban, Köcsög szerint biztos azért, mert utazgatni akarnak… szerintem tökre rá vall, hogy ilyet feltételez) Csak mind 3 lyukú lesz meg Letter nagyság, hogy normális európai helyen ne lehessen használni. Ráadásul állítólag egész héten esni fog kint az eső. Pedig nem akartam farmert és sok pulcsit vinni, csak tavaszias cuccokat. Egyetlen reményem, hogy a francia meteorológusok olyanok, mint a magyarok.
Holnap reggel tehát lesz bankbarohanás, epilálás, vasalás, csomagolás. Jaj és el ne felejtsem eltenni a névjegykártyáimat.

Mégse lesz annyira nyugis az a holnap délelőtt 10 50-ig, mire a Minibusz ígérte magát. Ugyanis felhívott a bankos csajom, hogy valami nyilatkozatot elfelejtettek aláíratni velem a múlt heti szerződéskötés alkalmával. Úgy látszik, nekik is megárthatott az a másfél óra. Bár igazából a srác, aki a központban volt a bank képviseletében, eléggé szerencsétlennek tűnt, lehet hogy akkor frissiben kezdett el dolgozni. Szóval holnap reggel ők 8-tól nyitva vannak, és még be kell ugranom hogy 3 papírt aláírjak. Ráadásul még az is szerencse, hogy elvállaltam a ma esti ügyeletet, ugyanis a konferenciaszervezők előfelkészülés szempontjából küldtek 5 cikket, amiket jó lesz átnézni a workshopokhoz. Kinyomiztam őket két példányban, hogy Angyalkának is legyen, aki már hazament.

Nah leadtam az utolsó papírokat is a bankban, ezek a biztosítási igazolások voltak. Új lakásomban fizetnek majd akkor is, ha mondjuk elfelejtem a mosógép csövét betenni a kádba és eláztatom az alattam lakókat. Nagyon gratuláltam magamnak, hogy előrelátó vagyok. Jelenleg ugyanis, meg az előző albiban ezzel nem volt gond, mert a mosógépnek a konyhában volt helye, meg csapja, csövek rácsatlakoztatva, semmi baj. Korábban azonban, még a csajokkal a Szél utcában, mosógépemnek a kádba lógott a csöve, s bizony ha nagyon fürödni akartam (azaz könyv, rádió, arcpakolás, fürdőhab), azt kivettem. S nem mindig tettem vissza. Egyszer aztán elázott az alattunk lévő bácsi, mert én gondtalan voltam, s amikor Zsu mosott, a cső a padlón hevert. Rögvest megromlott a viszony a bácsival. Legutóbb tavaly játszotta el ugyanezt a hugom anyuék alig fél éve felújított folyosójával, ahol a laminált parketta hullámheggyé és völggyé változott. Otthon viszont apu bement a biztosítóhoz, azok meg kifizettek 3 négyzetméter parkettát. Úgyhogy követtem a szülői példát és a lehető legtöbb dologra (emberi gondatlanságból elkövetett kárra) is kötöttem biztosítást. S igazán évi 16 ezer forintért (ismerve magamat) ez biza megéri.
Persze most majd 30 évig nem fogok ilyen baleseteket elkövetni.

Ma már körberohangásztam a várost, és még nincs vége a dolgoknak. Reggel a biztosítónál kezdtem. Lakás még nincs ugyan, de szeptemberig van rajta biztosítás. Aztán visszavittem a könyvtárba a DVDket (Femme Fatal, Kleopátra küldetés meg a Visszavágó), majd bevásároltam, aztán vissza haza, kajálni, holnapra minibuszt foglalni. Utána irány a posta feladni a csekkeket, majd a bank penzt váltani, a DM illatszervásárlás céljából. Most bejöttem pihenni, de megint teltház van, BabyBee a barátnőjével hangoskodik. Még jó, hogy még 1x el kell mennem majd a bankba. Addig is jöhet a fülhallgató.

Elhatároztuk, hogy minket maximum a népek konyhája érdekel az egész felhajtásból, meg a vízfüggyöny. Úgyhogy elmentünk, naívan, hogy mi majd ott ebédelünk vagy valami. Nos nem tudom, a budai oldalon miből állt az egész, a pestin mindenesetre az országismertető sátrak mellett voltak a helyek, ahol kaját lehetett venni, de mindenhol gyrost, hamburgert és borsodi sört adtak. Csehország mellett is. Esetleg volt roston sült meg saslik is volt. Finnország közelében is. Ennyi. Na meg hatalmas tömeg.
Úgyhogy inkább elmentünk a törzshelyünkre gyrostálat enni.
Megint eszembe jutott, hogy miért nem szoktunk ilyen banzájokra járni. Tömeg és átverés.
Azért a vízfüggöny tetszett, ott jókat fényképezgettünk. Hatalmasat sétáltunk, aztán irány haza. Ennyit a csatlakozásról.

Megártott nekem az, hogy egy napig nem voltam a munkahelyemen. Ma nagyon nehezemre esett elviselni Ejtőernyőst. Aki mint annyian mások, a szokásosnál is jóval szörnyűbb, mert 1 után mindenki hazamehet. Úgyhogy amikor itt teltház van, mindenki az irodában s az a mindenki beszél, ő meg hangoskodik és felkiált és a képernyőmet bámulja, beleszól a telefonbeszélgetésembe, akkor nagyon felhúztam magam és visszautasítottam, hogy a céges szóróanyagra az újabb képe kerüljön ki, mondván, jó az ami van, én nem szarakodnék vele. Ezen biztos megsértődött, mert elhallgatott. De most rajtam kívül megint mindenki elment ebédelni, úgyhogy élvezem a nyugit. Aztán majd én megyek ebédelni, majd mire visszajövök már úgyse lesz senki, mert elhúznak haza, én meg az ügyvédig itt leszek.
Egyébként extrafáradt is vagyok, az éjszaka nem aludtam túl jól, órákig forgolódtam, mert állandóan az forgott a fejemben, hogy még mennyi mindent kell elintéznem, mielőtt elutazom. De minden le lett telefonálva, úgyhogy talán a hétvégi éjszakáim jobban fognak sikerülni.

Tegnap reggel azért rendesen kiakadtam, hogy a kávé mellé olvasott Metróban a Tv2 ezzel a képpel hirdeti a Múmiát. Nem lehet ezért is pert akasztani a nyakukba?

Egy 13 oldalas közjegyzői okirat, sima sortávva 12-es betűmértettel csupán azért készül, hogy az ügyfeleket a halálba untassa. Pláne, hogy elő is adják, mert azért érteni kell, amit aláírsz. A végére annyira a földbesulykolt a másfél óra szöveg, hogy amikor értesítési címről kérdeztek azt se tudtam, most hol vagyok és egyáltalán lakhatok-e ott hivatalos pecsét nélkül. De azért összeszedtem magam annyira, hogy aláírjam, a lakásom igazából közel 2/3 részében a bank tulajdona lesz és ha irrgum burrgum van (i.e. szerződést szegek), másnap kiküldik a végrehajtót. De lehet, hogy a végrehajtó anyósjelöltékhez megy. Mindezek közben azt is éreztem, hogy én most már nagylány vagyok, megbízik bennem egy bank, hogy képes leszek neki fizetni évtizedekig, lesz egy lakásom. A társasdalom azon tagja leszek (erősen későn érve azért), akikről annyi Pulp szöveg szólt, s ha még olcsóság miatt IKEA-val rendezem be a lakást, sose léphetek be a Harcosok Klubjába (na jó, a nemem eleve kizár, de lehetnék Marla).
Persze azért ezzel még nincs vége a dalnak, mert ma ügyvéd, biztosító és ha hétfőn leadok mindent, akkor míg Párizsban vagyok talán már a kölcsön is az eladó bankszámlájára kerül.

A mai program zavaros. Máris túlvagyok egy bankátutaláson (hitelbírálati díj, 50 ezer), felvettem kápében a közjegyzőnek járó díjat (40 ezer), anyósjelölték már a vonaton vannak, délután 1/2 2 kor megyünk a bankhoz aláírni. Hogy mit keresek itt mégis? Meg kellett néznem, hogy mikor megy visszafelé vonat, amin a szülők szombaton hazautazhatnak (otthon ünneplik a csatlakozást), majd megyek megveszem nekik a helyjegyet, aztán irány haza kiganajozni a lakást, hogy fogadóképes legyen. Holnap pedig még ügyvéd is lesz, ja és még azért is jöttem, mert be kell ugranom a pénzügyre is, hogy felvegyem a párizsi útra megszavazott céges költőpénzemet.

Tavasz az tavasz. Hiába. Én is örülök annak, hogy jön a gyerek és mások meg telifejjel vigyorognak. Ez úgy lejön a blogokból is. Hajrá fiatalság. És még csak most jön május, az ÉN hónapom.

Dórit újra bölcsibe szoktatják. Ma már egészen jól viselte, hogy otthagyja az anyja, csak utána panaszkodott, hogy valami Emese bántotta. A hugom szerint ez az Emese egy háromév körüli kisboszi, elég gonosznak tűnik. Van már bandázás is és lehet, hogy ő a vezér csaj, Dóri meg az új bige, akitől féltik a poziciójukat, tette még hozzá. Elég korán kezdik…

Most ment el Köcsög, hogy meglátogassa Főnénit. El tudom képzelni, mit fog mondani a Bossnak, mikor az rákérdez, hogy kinek volt az ötlete a nagy csokor virág, üdvözlőkártya stb. Majd lefitymálja Redheadet. Aki összegyűjtötte a pénzt, megvetette az ajándékokat és lelkiismeretesen utána járt, hogy a legutolsó aknakukac is aláírja azt a lapot. Elintézi majd, hogy hát ilyenek az amerikaiak. Mindenesetre amióta ő van főnöknek kinevezve, még a szokásosnál is köcsögebben viselkedik. Persze nem szólhatok, mert hála neki, azaz annak, hogy visszamondta a párizsi utat, jövő kedden én fogok repülőre ülni.