Amikor leadtam a papírokat, a banki kontakt perszon azt mondta, hogy majd a következő héten (most már múlt) jelentkezik a munkatársuk értékbecselés okán. Persze se kép se hang nem volt a múlt héten. Már úgy volt, hogy rájukszólók, akkor most hogy van? Mikor hétfőn felkereste az értékbecslő az Eladót és leendő lakásunkat körbefényképezte. Úgyhogy a zaklatást elnapoltam holnapra.
Ma reggel telefonál egy pasi, hogy indulna Nyíregyháza felé és beugorna hozzám megnézni az ingatlanomat. Mondtam neki, ha velem akar találkozni ne menjen olyan messze, egyébként még nincs ingatlanom. Kiderült, hogy anyósjelölték házikóját menne feltérképezni, mondtam, hogy én megadtam az ottaniak telefonszámát, mert innen az irodából fogalmam sincs, mikor lesznek otthon. De neki csak az én telefonszámomat adták meg (akkor mi a fenének kellett apósjelölt mobilját megadni az űrlapon, talány). Végülis kibogoztuk a dolgot, szerencsésen letelefonáltam a vidékiekkel, hogy igen, tudják ma fogadni az értékbecslőt, aki talán már el is intézte amit kellett.
Holnap már csak azt kell megkérdeznem, hogy akkor mikor mire számíthatunk. Jah és beadni a főbérlőnek, hogy lelépünk a nyáron.

Nos most már tudom, hogy Keller és pszichiáterének a viszonya egészen másképp alakul, mint az Otthon véres otthonban.

Bolondok napja van. A párom szerint akár az én szülinapom is lehetne. Viszont ismerek valakit, akinek tényleg ma van a szülinapja. Jayne. Mindig is hangoztatta, hogy ez teljesen ráillik. Kérdés ugye, hogy azért lett őrült kicsit, mert ezen a napon született, vagy már eleve azért született ezen a napon, mert kicsit bolondos volt. Yoda

Az indexen már megint belee az arcodba reklám van, úgyhogy gondoltam megnézem, hátha akkor leszállnak rólam (nade nem). Szerintem ilyen idő mellett április végéig nem lesz nagy siker az új magnumszéria

Egerekkel álmodik, akiket neki kell eltaposnia, sokat utazik és persze modern new yorki révén pszichiáterhez jár. Ez biztos valami bérgyilkosbetegség, bár az ő dokija még nem tagadja le magát, mint azt Alan Alda tette Martin Q. Blank esetében. A kedves már kiolvasta a könyvet, ő nem volt elájulva tőle, nekem azonban egyre inkább tetszik. Ezek az Agavés fiúk tudhatnak valamit (a második Anita Blake sokkal jobb volt például, mint az első, remélem a harmadik is az lesz, és akkor Philip K. Dickhez én még el se jutottam). Ez a minőségi szórakoztatóirodalom elvük is szimpatikus.
Könyvkiadó, na az is lennék még szívesen.

Ezek a kanizsaiak egyszerűen képtelenek a fenekükön maradni. Most meg el kell határolnom magam az ex gimimtől?

Az elmúlt két napban kiélvezkedtem magamat, képeket nézegettem meg mindenféle filmelőzeteseket, anélkül, hogy Ejtőernyős beszólt volna. Ez főleg azért volt, mert szabin van a kolleganő. Holnap ugyan már jön, de az ügyeletünk pont ütni fogja egymást, úgyhogy nem sok vizet zavar megint. Csupán a csütörtök pénteket kell kibírnom vele a hátam mögött. Sajnos hiába klassz az íróasztalom új elrendezése, ha nem takarom ki teljesen széles hátammal (ha ha ha) a képernyő még mindig nagyonis látható, ső aztán ki nem hagyna semmit se…

Most kaptam:
A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatója a következõ öt évben továbbra is Czupi Gyula, a közgyûlés mai döntése alapján, 24 egyhangú szavazattal.(A másik jelölt visszalépett.)

Közelgő húsvétra, gyereknapra szülinapra való tekintettel pénteken mikor megérkeztünk anyósjelöltékhez, nemcsak a párom kapott ajándékokat, hanem én is. Illatos gyertyát, meg egy papírt, amin egy visszaigazolt megrendelés volt, a Király visszatér DVD-jéről. Egyébként sürgősen ajándékot kéne nekem is venni a páromnak.

Úgy tűnik, hogy megoldódik a Húsvét szokásos problémája is, amit idén még fűszerez a párom szakdolgozata is (mind a 2). Eredetileg úgy volt, hogy maximum én utazok haza a szüleimhez, a kedves vagy marad itt és dolgozik, vagy a szüleihez megy, merhogy ott is van számítógép, ami Kanizsán ugye nincs és sajnos az a pénz se jött be, amiből laptopot terveztünk.
De ma beszéltem a hugommal, hogy ők felhozzák a mi szüleinket vasárnapra és hétfőre, meg a másik hugomék is jönnének hozzájuk háztűznézőbe, úgyhogy ott lesz a vasárnapi, vagy hétfői ebéd. Így aztán nem kell utazni, sőt nagy lelkesen bevállaltam, hogy segítek, sütök valamit, esetleg csinálok hatalmas tál salátát. Lobinak úgyse lehet elég kaját adni. S akkor még megspóroljuk az utazási költségeket is, mert majd a sógorom sofőrködik Pest és Délegyháza közt. Ha pedig így haladnak a dolgok, a Karácsonyt már tényleg lehet akár nálunk is tölteni. A saját lakásunkban.
A szerszámokat kedves megkapta most anyósjelöltéktől, merthogy esedékes a születésnapja is. Van tehát már festőhengerünk rúddal, csöpögtetővel, elektromos csavarhúzó, fúró és mindenféle kiegészítők hozzá (most épp a világért se jut eszembe a nevük).

Azt hittem, nyertem valami jegyet az origo filmkubnál, de csak vírust küldtek. hehh

Anyósjelölték a 15 órájukból a tavasz és kertimunkák miatt 6-ot még nem használtak el, hát előttünk a nagy feladat. Kedves elment konzultálni abszorbciós ügyben, én meg magyar MSNt töltök. Még van vagy fél óra vissza. Közben szerintem jobb, ha nem is csinálok mást. Esetleg Admirális. Mert azért el voltam világ életemben kényeztetve azzal a munkahelyi duplaszélessávú internettel, s ez a modem kicsit őszítő tényező. Az új lakásba majd nekünk is lesz otthoni net. Húha…

A könyvek amióta az eszemet tudom, szerepet játszottak az életemben, ahogy a városi könyvtár is. Nagyszerű gyerekkönyvtára volt, egy teljesen jófej könyvtárossal, alig vártuk, hogy mehessünk azokra a foglalkozásokra, amiket ő tartott. Kevés volt persze az az egy óra, de ennyi jutott. Rendszeresen nyertem jutalomkönyveket is, amikre mindig büszke voltam, mert azokat csak különleges alkalmakkor osztották, mondjuk olyan vetélkedőn, ahol nemcsak a mi csoportunk, óvodánk vett részt.
Általánosban is rendszeresen látogattam a műintézményt, de hamar megpróbáltam bejutni a felnőtt részlegre is, ami az emeleten trónolt, ahol galériázott polcok is voltak. De nem mehettem oda, csak néha, ha aput elkísértem és nem volt szigorú a ruhatáros néni, mert előfordult, hogy kint kellett megvárnom apukámat, aki bent válogathatott a sok-sok kötet közt.
Biztos kompenzálni akartam, hogy engem ott mellőznek, s azért lettem az iskolai könyvtárban ötödikes koromtól kisegítő (imádott Ancsa néni mellett). Miután elkezdtem zsebpénzt kapni, ha nem mozira, akkor könyvekre költöttem a filléreket.
A gyerekkönyvtárban lassan már nem volt, mit olvassak, hiszen addigra már szinte kívülről tudtam anyu 100 híres regény című könyvében szereplő sztorikat, s alig vártam, hogy végre az igazi Tom Jonest, Vörös és feketét vagy az Amerikai tragédiát is elolvashassam.
Úgyhogy amint kiiratkoztam az általános iskolából, az évzáró után az első utam az emeleten lévő felnőtt könyvtárba vezetett, ahol feltankoltam rendesen nyárra olvasmányokból. Az első évben még nem is érdekelt más, csak a jobboldali terem, ahol a regények, meg a szépirodalom volt. Aztán másodiktól felfedeztem a másik oldalt is, ahol meg az olvasóterem plussz a szakkönyvek voltak: zenéről, irodalomról, filmről, színházról.
Mire eljuthattam volna oda, hogy feljussak a galériára és megtudjam, ott milyen könyvek is kaptak helyet, a könyvtár elköltözött. Az épület, ahol volt, életveszélyessé vált. Főleg az emelet.
Mert a földszinten a gyerekkönyvtár még maradt egy darabig.
A könyvtár az alsótemplom melletti volt apácazárdába költözött, ahol vastag falak, aprócska ablakok, kis szobák és hosszú, nagyon hosszú, szűk folyosók voltak. Igazi labirintus lett a könyvtár, mert a kanyargó folyosókra kerültek a könyvektől roskadozó polcok.
Főiskolásként aztán még a színfalak mögé is beláttam, hogy próbál vegetálni az intézmény.

Így aztán, mikor véglegessé vált, hogy tényleg épül új könyvtár, s hazalátogatva láttam is, hogy épülget, hiába mondtak sok minden rosszat a törtető új könyvtárvezetőre, azért mégis az ő érdeme volt az az épület, ami tavaly az összes szakmai díjat elvitte. Mert tényleg, mint kisvárosi könyvtár hosszú évek nehéz körülményei után is képes volt fenntartani magát, a főiskolások, egyetemisták még mindig járnak haza azért, mert megvannak azok a könyvek, amiket máshol nem tudnak beszerezni, s most már minden modern és akárhogy is, az a mokány kis ember fontos tényező volt ott az elmúlt 10 évben. Még az egy százalékomat is adtam már nekik, idén is, például. Mert megérdemelték.

A könyvek és a könyvtárak mindig is fontos szerepet játszottak az életemben, nem mindig akarom birtokolni a könyveket, persze jó lenne, ha a főiskolás évek alatt megalapozott könyvtáramat végre magam mellett tudhatnám és lenne helyem, hogy tovább gyarapítsam, de tudom, hogy egy jó könyvtár értéke felbecsülhetetlen.
A Kanizsai is az volt, nehézségek árán fenntartotta a színvonalát de nem biztos, hogy politikai okokból, csakúgy mint annyi mindent az elmúlt 15 évben nem tesznek tönkre hozzá nem értők, akiknek egy dolog van a kezüben: a hatalom.

Tegnap dacolva a nyugdíjas áradattal, akik mind mind a délutáni Passióra nyomultak, moziba mentem én is délután, s két vígjáték közül azt néztem inkább meg, ami a kedvesnek se fog hiányozni. A Rocksulit majd közös mozizással emésztjük. Maradt tehát a Minden végzet nehéz. A szereplők ugyan sziporkáztak, de a film lehetett volna legalább fél órával rövidebb. Amilyen jól indult, annyira ellaposodott a végére. Elhiszem, hogy az író rendezőnő (Nancy Meyers) új Nora Ephronnak képzeli magát, csak ugyanúgy járt, mint a Mi kell a nőneknél. Jó az alapötlet, az első felében még vannak klassz, mulatságos, elgondolkoztató dolgok is, a második rész azonban lefullad és végül túl hosszúra nyúlik. A színészek mindensetre lubickoltak, de még hiba az is, hogy Frances McDormand keveset szerepelt.

Szóval ekléstem a linkeléssel, mert Március 23-án jelent meg. De sajnos a blogom nem bírja a hosszú és spéci karakterekkel ellátott http címet. Úgyhogy a cikk helyesen: a Menesztik az év könyvtárosát? címmel jelent meg:

A nagykanizsai Halis István Könyvtár jelenlegi igazgatója, Czupi Gyula fél éve vehette át Hiller István kulturális minisztertől az év könyvtára címet, valamint a díjhoz járó 500 ezer forintot, amellyel a tárca minden évben a korszerű működési formákat alkalmazó, magas szintű szolgáltatást nyújtó bibliotékákat jutalmazza.
Mivel Czupi Gyula kinevezése lejárt, a nagykanizsai önkormányzat pályázatot írt ki az intézményvezetői posztra. A három hónappal ezelőtti pályázatra egyedül a jelenlegi igazgató jelentkezett, a szocialista–szabad demokrata többségű képviselő-testület azonban nem fogadta el a pályázatát, amelyből a könyvtár részletes gazdálkodási tervének a kidolgozását hiányolta. A megismételt pályázatra Czupi mellett Bogár Imre zalaegerszegi iskolaigazgató – a zalai megyeszékhely 1990–1994 közötti szabad demokrata polgármestere – is jelentkezett.
A két pályázatot elbíráló szakmai bizottság a jelenlegi intézményvezető megbízatásának meghosszabbítását javasolta, az önkormányzat oktatási, kulturális és sportbizottsága azonban 5:2 arányban Bogár kinevezését támogatta. Sajni József, az önkormányzati bizottság szabad demokrata elnöke azt mondta: két jó pályázatot kellett értékelniük, amelyek közül Bogár Imréé volt a nívósabb. Sajni szerint indokoltnak tűnik a vezetőváltás.
Információink szerint a tervezett igazgatóváltás hátterében valójában politikai okok húzódnak meg: a kormánypárti városvezetés ugyanis nem nézte jó szemmel, hogy az elmúlt években a könyvtárban számos politikai jellegű – többségében a jobboldalhoz és a polgári körökhöz kötődő – rendezvényt tartottak. A kulturális bizottság ülésén többen is kifogásolták, hogy 2003-ban a könyvtár helyiségeit 168 rendezvény megtartására adták bérbe, ám ezekből csupán hatmillió forint bevétele volt az intézménynek.
A vezetőváltás esetleges politikai okairól Czupi Gyula nem kívánt nyilatkozni, míg Sajni József határozottan cáfolta, hogy a bizottság döntésében politikai szempontok játszottak volna szerepet.
Nagykanizsa város díszpolgárai közül tegnap öten nyílt levelet tettek közzé, amelyben azt kérik a képviselő-testülettől: kizárólag szakmai szempontok alapján döntsenek az intézmény vezetőjéről, és ne váltsák le a tisztségéből Czupi Gyulát, akinek az irányításával a városi könyvtár országos elismerést szerzett.

Azt hiszem ez az elmúlt napok minden reggelére igaz.

Azt hiszem pont jó, hogy most fogom magam és befejezem mára a munkámat, ugyanis már megint óvoda van itt. BeeJudy iskolában, kislánya azonban már végzett a magáéval. Bejött számítógépezni, ugye (mint minden délután), viszont jött vele még két barátnője és 3 lány csacsogása, sutyorgása már egy kicsit sok az én idegeimnek is. Megyek megint mozizok valamit.

Ma egy fejtágításról, s ugyan csak ketten lennénk az irodában Ejtőernyőssel, szerencsére elment terepmunkát végezni, s nem idegesített. Sajnos még mindig nem tökéletes és néha belát a monitoromra. Bár most már honlapokat nem, csak nagyméretű képeket nézegetve kiáltgat fel, hogy jajj mi ez? Egyébként egyik legidegesítőbb tulajdonsága még az, hogy állandóan hangosan jajveszékel, felsóhajt, felkiált. De már nem szoktam megkérdezni, miért. Így aztán ha kettesben vagyunk, kevésbé csinálja, mert nincs rám hatással.

Benne van a hírekben 🙁

Igazából aznap, mikor a bojkott volt, lemaradtam a hirdetményről és azért ellátogattam oda. De azóta megfigyelhetően kevesebbet vagyok ott. Részben mert az a szörnyű Törzsasztal minden már csak nem olvasható, részben pedig maga a híranyag is kezd hátborzongatóan Blikk, Színes Mailap stb. stílusúvá válni. Oké, még nincsenek page3 kebelcsodák, de a sok flahs animos hirdetés, popup és egyebek szertinem épp eléggé katasztrófálisak. Lehet, hogy tényleg maradok majd az írott sajtónál, bár a mi metrómegállónk jobbos, ugyanis pár hete eltűnt a Népszabadság, előbb csak Jim Carrey filmet ajánlottak a helyén DVDn és videőn, majd jött az adók 1 százaléka, de most már a Ribanc a házban van. A Magyar Nemzet persze maradt. De azt továbbra se.