Az új bétablogringre hegesztettem tegnap egy bannert. De hát ott annyira kicsiben látszik. Az a félbanner az marha kicsi. Nem is emlékeztem pontosan a méretére otthon, úgyhogy csak hasraütésszerűen méreteztem. Egyébként íme itt megnézhetitek nagyobban is. Szép színes és semmi köze a blogomhoz 😀 De hát ez a marketing lényege nem? Szerintem tuti pályát tévesztettem.
U.i. Képre kattintva még nagyobban lehet gyönyörködni

Minden fillér számít alapon, mikor tegnap délután A. megkérdezte, elvállalnék-e egy sürgős fordítást, amire neki nincs ideje, különben is a hülye szakszöveget ő úgyis most már csak magyarról angolra tudja, persze azt mondtam, Ide nekem az oroszlánt is. Aztán rendesen vért izzadtam a szabványokkal, ISO-val, auditálással. Brrr. De sikerült. Postáztam, aztán bekocogtam neki icukán:
Lobo (5:40 PM) : Elkuldtem, kesz:)
Lobo (5:40 PM) : Imádhatsz:D
A. (5:41 PM) : imadlak is :)))
bocs mennem kell oltart allitani a Loboistennek 🙂
Lobo (5:41 PM) : Fenykepezd is LE:))

Tegnap sikerült még antikváriumban Korbácsot is vennem (egyike volt az első fantasyknak, amit olvastam, de már akkor nem lehetett kapni, még könyvtárban se, én is kölcsön kötetet olvastam). Még az első kiadást, potom 1000Ft-ért. Igaz, nem volt nálam csak 600 pénz, úgyhogy dobogó szívvel kirohantam a 30 méterre lévő automatához. Sokan voltak az üzletben, pont délidőben, s attól tartottam, lecsapnak rá. De sikerült megszerezni. Egyébként jobban szeretem azokat az antikváriumokat, amelyek elsősorban igazi könyvimádókat, metszetvásárlókat szolgálnak ki, aukciókat tartanak stb. és nem a kommerszebb rétegre specializálódnak, mint az aluljárói használt könyvesboltok, ahol horribilis összegeket kértek volna ezért a könyvért is. Ám az ilyen nevesebb helyeken csupán mellékszál a bestseller, sci-fi, fantasy. Huhh már régóta készülök, hogy megírom, mit miért és mióta szeretek a fantasyben. Na majd ha időm lesz.

Öten voltunk a Nagy halon. Három nyugdíjas meg még egy srác rajtam kívül. A második tekercs felé kicsit elcsúszott a hang. Marha zavaró volt, pedig tényleg alig egy századmásodperc volt a különbség. Láttam már úgy filmet, amikor ennél több volt, akkor az egész terem zúgolódott és újrakezdték a vetítést, de ötünknek jó volt így is. Csak kivételesen jobban figyeltem a feliratra. A filmet tényleg nem tudta volna más ilyen jól megcsinálni, mint Tim Burton. Múltkor se voltunk sokkal többen a Hideg hegyen. Pedig ezek egész kommersz filmek. Igaz, lehet, hogy az időponttal van gond, hétfő délelőtt meg csütörtök koradélután kevesen járnak moziba.
Hétvégén végre megnéztem a Nincs bocsánatot is, ami régi adósság. Tényleg érett Eastwood rendezés. Mostanában hétvégénként mindig mozizunk otthon. Nincs ugyan tévénk, de kihasználjuk a DVD meg a FSZEK nyújtotta előnyöket, így sikerült jó pár filmet bepótolnunk. Szerencsére volt pár, ami után úgy döntöttünk, jobb hogy mozijegyre nem adtunk ki pénzt. Jah és beszereztem végre echte DVDn a Shrekket is.

Főnéni megint aláássa Redhead tekintélyét és akkor csodálkozik, hogy senki nem hajlandó megfogadni, amit ő mond. A múltkori megbeszélésen szó volt arról, hogy a közönségszolgálatot kicsit át kell szervezni, az ügyeletek számát egyes embereknél feljebb, másoknál lejjebb lehetne venni. Erre Redhead több embertől is kapott jelzést, hogy kevesebb ügyeletet szeretne. Köcsög is közbelépett, hogy Beke kevesebbet legyen szolgálatban. Ezért aztán Redhead levelet írt Főnéninek, hogy mindezek után úgy látja, csupán egy teljes állású munkatárs felvételével lehetne feloldani a kérdést. Erre Főnéni úgy válaszolt a magánlevelére, amiben kioktatja, hogy mit szabad és mit nem, hogy mindenkinek CC-zte a gyárban.

Tavaszi rendezkedés címen tegnap átvariáltuk az íróasztalomat meg a számítógépemet úgy, hogy ha akarom, akkor egyetlen mozdulattal ki tudom takarni a képernyőmet és Ejtőernyős nem tudja bámulni. Meg is jegyezte:
Hmmm egészen más látvány tárul most elém…

A pénteki fagyi nem volt az igazi. Ugyan eper karamell, de valahogy vesztett varázsából az egész. Nem olyan íze volt, friss, fagyis, mint rég. Pedig ugyanazon a helyen vettem, ahol szoktam. 100 forint gombóca és még szar is 🙁 A tavasz első fagyija tehát csalódás volt.
Tegnapi ügyeletben ráadásul olyan szinten halt meg a rendszer körülöttünk, hogy éppen csak áram volt. Favágó módon kellett dolgozni. Ma azért jöttem be, hogy ellenőrizzem, minden okés-e. Az.
Úgyhogy most már ideje élvezni a hétvége hátralévő részét.

Azt hiszem hazafelé megkockáztatom az idei első eper karamell fagyit. Anélkül nem tavasz a tavasz. Meg beugrom a könyvtárba (micsoda meglepetés), de mindezek előtt még megeresztek egy telefont a páromnak, hogy ágyazzon be és mosogasson el, ahogy ígérte, mert indulok haza. De a hétnek még nincs vége, holnap délelőtt ügyelet. Reménykedek, hogy jóidő marad és ügyfeleink inkább kiülnek a szabados ég alá.

Mert már rég írtam róla, íme Ejtőernyős mai kiborító dolga. Úgy volt, hogy a dolgozók két turnusban, csütörtökön és pénteken délelőtt (kinek melyik időpont felel meg), összegyűlnek Readheddel és az ügyfélszolgálatban felmerülő kérdéseket megvitatják.
Ma 10 óra 1 perckor Ejtőernyős:
Lobo, talán már ideje lenne, hogy menj a megbeszélésre. Mondtam neki, hogy kösz, tudom, de befejezem amit csinálok.
Mi a szarért szól bele az életembe? Mert miközel hozzá? Nem kértem meg, hogy a személyi titkárnőm legyen. Sőt. Ne legyen. Nem kell személyi titkárnő. Egyedül cseszem el a programjaimat.

Tegnap végülis Hideghegyeztem. Micsoda különbség van eközött a film között és az Elfújta a szél közt. Persze, hogy ez ugrik be, a téma miatt. Amerikai polgárháború, egy nő küzd a fennmaradásért, s bár a jellemük és a szerelmi motívum teljesen más, azért ugyanazt az időt ábrázolják szinte ugyanabból a szempontból. Persze itt van Inman is, meg az ő odüsszeája. Azt hiszem mindkét film igazán ahhoz a korhoz kötődik, amelyben készítették. Micsoda különbség van 1939 és 2003 közt, s nemcsak technikailag. Tudom, hogy sokan utálják, de szerintem Nicole Kidman jó. Mint színésznő és mint nő (a haját azt az Ausztrál express óta irigylem). Végre el tudtam képzelni, hogy miért bomlanak a nők Jude Law-ért is. De a film ereje a mellékszereplőkben is megmutatkozott. Rene, Philip Seymour Thomas, Natalie Portman, Kathy Baker, Cilian Murphy (pont olyan elesett arccal, mint mikor London közepén állt és a kihalt várost nem értette). Nekem Jack White nem tetszett. Sose volt esetem ez a sápadtarcú, Holló és Cure utánzatú stílus. Öszességében: szép film volt, messze felülmúlta az Angol beteget (amit nem értettem, miért olyan nagy szám). Most már tényleg a regényt is el kéne olvasni, hogy írásban is tudjam értékelni a differenciát.
Mellettem nagyokat bőgtek a nyugdíjasok én meg utána az antikváriumban vettem Üvöltő szeleket (amit Ada olvasott fel Rubynak) meg Jayne Eyret, mert ugyan van otthon is belőlük példány, de így legalább az maradhat a hugomé, aki minden évben elolvasta a Lowoodi árva történetét.

Nem kell tovább maradnom délután, mehetek ki a tavaszba. Még meglátom, hogy mászkálok-e (a másik sarkamra is kell egy tapasz, vettem észre), vagy beülök Hideg hegyet nézni. Olyan régen voltam már moziban…

Az elmúlt két napban nagyon is jól szuperált, ma azonban véresre törte a sarkamat. Igaz, eddig vastagabb harisnyát húztam, ma viszont lehelletnyit. Sőt bár nyitott ablaknál ülök egész nap, ismerem a kollegákat, tudom, ez átmeneti állapot, úgyhogy még pólót is hoztam be, ha netán bezárt ablaknál kell hőgutával küzdeni. Na de most már megyek a helyi egészségügyis dobozban van ragtapasz.

Tegnap estére megérkezett a levél, benne a kitöltött adatlapokkal, sőt, még a freewebes csekkem is végre, úgyhogy nemsokára pápá reklám. A Földhivatalban persze csak tegnap délre gyógyult meg a számítógép, az ügyvéd este 8-kor még nem tudta, sikerült-e kikérni a kollegának a tulajdoni lapot. Ma reggel a papírok beadásával kezdtem. Megdícsértek, hogy milyen szép, szabályos a szerződésünk. (B. barátnőmnek egyre inkább köszönnöm kell az ügyvédnő ajánlást). Közben megjött a telefon is, hogy megvan a tulajdoni lap. Holnapra még be kell vinnem az utolsó papírokat is, amiket tanúkkal iratok alá, aztán jövő héten akár már megy is az értékbecslés. Huhh… Jah és a hugom is csak ma megy be a kórházba.

A hugomnak magas a vérnyomása, tegnap egész nap kommandós felszerelés volt rajta, 24 órás megfigyelés miatt. Ma reggel, mikor bementek a kórházba, hogy vegyék le és értékeljék ki, bentfogták, hogy 2 napig árgus szemekkel vigyázzanak rá. Mert nem tetszettek az eredmények. Na ezen biztos még jobban be fog izgulni. Pedig már csak két és fél hónap van nekik hátra Adriig.

Most nem kedvenc miniszterelnökünkről van szó, hanem a Magyar Postáról, ami monnyon le!
Múlt héten kedden elküldtem emilen anyósjelöltéknek a banki kölcsönhöz szükséges papírokat, ők lelkiismeretesen kitöltötték, voltak a helyi Földhivatalban helyrajzi papírért és csütörtök délután ajánlott tértivevénnyel feladták az iratokat.
Ami nem érkezett meg péntekre. Gondoltuk, majd keddre. De tegnap se volt semmi a postaládánkban.
Anyósjelölt megadta a levél számát én meg ma reggel bementem a postára, hogy érdeklődjek.

– Nincs benn a számítógépben, azaz még nem érkezett meg.
– Hogy hol van?
– Ki tudja?
– Mire lehet számítani?
– Ma még biztos nem kapják meg.
– Akkor meg mikor?
– Nem lehet tudni.
– Reklamálni lehet?
– Hát ha 11-én adták fel és ma 17-e van akkor még nem érdemes. De elindíthatnak pár száz forintért a feladó oldaláról egy keresőt, aminek vagy lesz eredménye vagy nem. Nem hallgatta a híreket?
– De igen, csakhogy úgy mondták, már minden rendben van.
– Hát nincs.

Eredeti tervek szerint ma mentem volna elindítani a kölcsönt. De azon kívül, hogy tegnap se érkeztek meg az iratok, még az ügyvéd is telefonált, hogy a Földhivatalnak lehalt a számítógépe, ezért kedden nem tudták kikérni a tulajdoni lapunkat, csak mára ígérték a gyógyítást. De muszáj elindítani a kölcsönt, mert egyrészt szerződésileg vállaltuk, másrészt pedig anyósjelölték még februárban kikérték az ő tulajdoni lapukat, ami ugye nem lehet 30 napnál régebbi és most ketyeg az idő.
Eddig én még aban a naív hitben éltem, hogy egész simán csináljuk ezt a lakásmizériát.
Hát nem.
S a dühítő, hogy önhibánkon kívül leszünk benn a kakiban, és ha félmillát bukunk a szar postán, hát követelni fogom a rohadt kártérítésüket.
Most pedig közhellyel élek: Európa! Hahh. Röhögnöm kell.
A Posta minden előzetes koncepció nélkül fogta magát és egy aránylag jól működő rendszert cseszett szarrá. Szerintem már azzal az őrültséggel kezdődött, hogy nem használnak többé postavonatokat. Azóta nincs megállás a lejtőn.
Úgy érzem, a fejem kezd hasonlítani a bordó felsőmre.

Lehet utálni, Owen Wilson szerelmet vallott nekem. Pedig a szőkék sose voltak az eseteim, de ez a manusz zseniális mellesleg. Persze mindezt álmomban tette, de most már tuti, hogy színeseket álmodok, mert KÉK volt a szeme. Nagyon.

Régi barátnőm hívott fel pénteken este, hogy van számítógépük és hét éves fia honlapot akar csináni. Nem egyszerű a neten magyar nyelvű alapozót találni kissrácoknak. Van feladatom, mondhatom.

Úgy készültünk, hogy a hosszú hétvégét munkával meg mozizással fogjuk tölteni, esetleg sétálunk egyet, ha olyan idő lesz. Aztán péntek este, míg én lakást mérni voltam anyu telefonált, hogy nem mennénk-e haza, mert unatkozna három napig egyetlen gyerek nélkül és még kényeztetne is minket. Így aztán szombat hajnalban vonatra ültünk és elutaztunk nagy semmit tenni. A kedves szerint, ha javítani akarom a statisztikámat (mega lecsúszás történt mint látható), akkor számoljak be a hétvége kevésbé pulbikus történéseiről is, mikor hol meg hányszor. De nem teszem. Ma jókedvem van és a statisztika se zavar.

Nos ha már itt a tavasz, én is beváltottam az ígéretemet. Farmerszoknya, tavaszi cipő. Istenien is érzem magam. Ráadásul széldzsekit is vettem, de nem bíztam benne kellőképp (már nem emlékszem, ősszel meddig is hordtam 1 szál pulcsival), ezért aztán biztonsági pulóvert is öltöttem magamra. Mondanom se kell, hogy melegem volt. De sebaj, most a nyitott ablak előtt ücsörgök és ha még sütne is a nap, akkor igazán hepi lehetnék.

A Magvető végülis már 1999-ben lefordíttatta Rakovszky Zsuzsával a könyvet, sőt meg is jelent. De most azért jobban lehet eladni Nicole Kidman arcával. Annyira, hogy a múltkor még a filmplakátos kiadásból állt egy jó nagy adag a könyvesboltban, de ma anélkül simább borítóval láttam. Azt hiszem, csakúgy mint Bridget Jonest, Gyűrűk urát Órákat, Mrs. Dallowayt most a Hideghegyet fogja minden második ember olvasni a metrón.