Ma reggel kénytelen voltam csicskaügyekben rohangászni, mert BeeJudy meg akart reggelizni (és már háromnegyed nyolc óta itt van), mielőtt átszalad a lányához az iskolába. Oké, elvégeztem, elvégre miért ne? Ha már senki (Ejtőernyős) nem bír Nemet mondani a kedves ügyfélnek vagy éppen megvárni hogy ugyan má 5 percet várjon, mire megkezdődik a raktáros műszakja. Szóval jövök vissza, látom, hogy BeeJudy dzsal az iskola felé, kezében a CD lejátszóval meg egy üdítővel, amit BabyBeenek visz. Nem is tudtam, hogy a CDman az iskolai felszereléshez tartozik és nem lehet délutánig kibírni nélküle. Bezzeg az én időmben.

Gratulálunk! A válaszok alapján ön és partnere igazán nagyszerű pár. Úgy tűnik, hogy komoly és érett kapcsolat alakult ki önök között, amely elősegíti a kölcsönös megbecsülést, támogatást, kommunikációt és bizalmat. Ugyan senki és semmi sem tökéletes, de önök nagyon közel kerültek ehhez a ponthoz.

Írja a Házipatika

Azért a modemes net nem ugyanaz, mint itt és most. Tehát bepótolom a lemaradásaimat és blogokat olvasok, képeket nézegetek.
Hétvégén sikerült kiolvasnom az új Helen Fielding könyvet. Természetesen, ahogy az várható volt, elmaradt a Bridget Jones-tól. Igazából az írónő igyekezett teljesen más témát megpengetni de azért még mindig nem volt az igazi. Bár lehet, hogy már eleve arra gondolt, filmet csinálnak majd a botcsinálta kémből. Ezért lett olyan amilyen. Kellemes kikapcsolódás, néhány derűs pillanat, de messze nem olyan nagy hatású mint BJD.

Nagyon durva pihenéssel telt el a hétvége anyósjelöltéknél. Minden délután aludtam legalább egy órát, pedig nem szokásom. Most éppen kisimult vagyok és jókedvű s legalább 100 évvel fiatalabbnak látszom a koromnál. Biztos sokat lendít a hangulatomon az is, hogy Köcsög szabin van 😀

Már nálam is kerestek az Atkins-diétára. Hehh. Tavaly sorra kaptam a leveleket ezzel kapcsolatban az iVillage-ről, Anne mesélte a nyáron, hogy ő ennek köszönhette, sokat fogyott. De itthon a Story kellett, hogy felkapja az egészet pont akkor, amikor a világsajtóban arról írnak, mennyire káros az egészségre. Megyek is és vacsorázom egy kis friss töpörtyűt, amit most készített anyósjelölt (nekik van itthon netjük beee :D)

Teljesen menő manónak érzem magam, és reggel óta le se veszem az ajándékomat (késői karácsonyi) a nyakamból.

A MÁVot én abszolút nem értem. Már megint átvariálta a menetrendet. Nem elég, hogy ezentúl a Keletiből indulnak az ICk, és visszafelé meg se állnak Kőbányán, ami nekünk nagyon kényelmes megoldás volt, most még az átszállásokat is sikerült rendesen összezavarni. Mikor az Elvirán beírtam, hogy mikor és hova is szeretnék menni (anyósjelöltékhez a hétvégén), leggyorsabb útajánlatok mind-mind legalább 2 átszállásosak voltak. Hála a menetrendváltozásoknak ugyanis az ICkhez az eddigi InterPici vagy gyorsvonat csatlakozások teljesen átszerveződtek, állandóan várni kell fél- vagy máromnegyed órákat. Visszafelé pedig a gyorsvonatok, InterPicik rendszeresen a nagy ICk indulása után három perccel érnek be Debrecenbe. Nehogy már normális legyen ez. A MÁV talán így akarja bebizonyítani, hogy azon az egypár vágányon alig járnak emberek és visszafejleszteni a közlekedést. Pedig eddig még mindig teli volt az összes kisvonat, amivel én arrafelé közlekedtem. Ősszel a MÁV mi felénk kavarta meg a menetrendet és nem volt hétköznap normális időben IC, azt most kijavította, erre Észak-Kelet felé kavart be. Lassan tényleg jobban meg fogja érni még nekünk is, hogy autózzunk, főleg ha már egyikünknek se lesz diákja. A menetrend elcseszett, ha nem fizetsz vagyonokat akkor meg félelmetes körülmények között kell utaznod. Igazán nem csoda, hogy nem is gyakran látogatjuk a szülőket.
Szóval nagyjából az összes közlekedési vállalat Monnyon le!

Ma láttam először, hogy egy műszaki rajz milyen jól is néz ki egy pauszpapírra kinyomtatva. A kedves elmúlt heti és tegnap éjszakai szenvedéseinek eredménye (nem aludt egy hunyást se, vagyis nem az ágyban, mert azért lehet, hogy kattingatás közben itt ott elbóbiskolt, mert úgy érezte, hogy hajnali negyed négy és öt között szörnyen keveset haladt). Persze azért a Copy Generálban is vannak dilettánsok. Először is a srác marha türelmetlenül nem várta meg az első gépen, hogy az beolvassa a CDn lévő anyagot, inkább elment egy másikhoz és ott tette fel a fájlokat a közös drájvjukra. Aztán meg mi A0-ás papírt kértünk, erre először pauszra nyomott, majd papírra, de lemaradtak róla a széljegyzetek, mert mint kiderült kisebb volt a papír mint A0. Utána újból nyomott a gyerek, most már A0-ra, de megint pauszra. Ekkor már azt mondtuk, elvisszük a pauszt, mert csak felvágnák (pedig felajánlottuk, hogy feleárért elvisszük).
Most már csak reménykedni kell, hogy el is fogadják a rajzot és akkor Hawai dizsi 😀 Pár órán belül meglesz az eredmény.

Bevallom én is mindig beleesek a kozmetikai cégek gondosan kiépített csapdáiba. Pedig ismerem magamat, szinte két kezemen meg tudom számolni, egy évben hányszor sminkelek, hányszor jut eszembe, hogy este krémet tegyek az arcomra, a kezemre is csak akkor ha már nagyon száraz (azért gumikesztyűvel szoktam Domestosozni és a sensitive Cif – lánykori nevén Sunlicht – mosogatószernek hála ez is kezd ritkulni), a lábamat is csak szandálidőszakban ápolom a körömvágáson túl (hintőpor, spray) stb. Ennek ellenére ha még a DMben ellent is állok és kizárólag a szükséges dolgokra szorítkozom, úgy is mint tusfürdő, fogkrém, sampon, tampon az Avon katalógus azonban számomra a vég.
Mert mindig van valami akciós, amiről úgy érzem, hogy kell nekem, mert még nincs, mert tényleg praktikus és egy rúzs vagy szemceruza biztos kitart évekig (jellemzően kedvenc szemfestékemet még B barátnőmtől kaptam több mint egy évtizede és még mindig megvan). Így történhetett meg az is, hogy a komódon csak gyűltek, gyűltek a tégelyek, egészen addig amíg meg nem érkezett a kisfenyőnk, ami odatelepült és a dolgaimat három kis papírzacsiba pakoltam és áttelepítettem a hálószobai komódra, de már ott is újból kezd kifolyni minden a zacsikból.
S ma megint rendeltem mindenfélét.

Mivel én csak föld alatt közlekedem és aránylag parkos a környezet ahol lakom, bátran kijelenthetem, nekem semmi bajom ezzel a hóval. Teccik. Essen. A mostani tél eddig nagyon gyatra volt, meleg, aztán nagyon hideg, de most végre értelmét látom ennek az évszaknak. Tessék szépen dalolni a Havazásról szóló szabadtéri éneket:

Minél inkább havazik
(Zik-zik!)
annál inkább hull a hó.
(Halihó!)
Minél inkább hull a hó,
(Halihó!)
annál inkább havazik.
(Zik-zik!)
Hull a hó és hózik,
(Zik-zik!)
Micimackó fázik.

11 kategóriában a Király visszatér. Meg Johnny Depp mint kalóz megmérkőzhet Bill Murray-vel és Sean Pennel. Elég kemény menetnek ígérkezik és csak 1 hónap van hátra.

Mint megtudtam, nemcsak egy anya van. Tegnap számomra is világossá vált, mikor a kórházban felvették a hugom rendelését, hogy mit kér uzsonnára, majd ő elugrott dolgokat intézni, én meg maradtam a Dórival. Bejött még egy nővér és megkérdezte tőlem, hogy “Anya kér vajat a briósra?” A hugom elmagyarázta, hogy gyerekkórházban aki nem gyerek, az anya.

Úgy volt, hogy délután megyek Zsu barátnőmhöz, megnézni a háromhónapos kisfiát, majd moziba Láthatatlan Unokatesómékkal a feliratos visszatérő királyra. De tegnap megint bekerült Dóri a kórházba, a hugom meg nem volt otthon azóta, úgyhogy oda fogok menni délután, leváltani kicsit. Zsu barátnőmet lemondtam, a kedves rámutatott, hogy lehet, már úgy fogja lassan gondolni, hogy direkt nem jönnek össze a randijaink. A mozi is kétséges még, mert ki tudja, odaérek-e a Hűvösvölgyből a Duna Plazához délutáni csúcsforgalomban. Plusz még a könyvtárba is vissza kéne vinni DVDket, ha nem akarom, hogy 800 forinttal megvágjanak.
Most éppen akciótervet készítek, szerintem egyszerűen az lesz, hogy mindjárt ebédelek és családi ügyekre hivatkozva jóval korábban elhúzoma belemet. Akkor mindent el tudok intézni, csak Zsu barátnőmet meg a fiát nem:(

Hétvégén is volt lakásnézés, s egyik utamból hazafelé megfordult a fejemben, mi lenne, ha újból rákérdeznénk a főbérlőnél, hogy a tavaly említett árnál kevesebbért nem adná-e el az albit nekünk. Persze, dolgozni kéne rajta, de legalább a költözést megúsznánk. Csakhogy, félő, hogy amilyen makacs a főbérlőnk, ez nem fog összejönni, mert a fejébe vette, hogy annyiért adja el a lakást amennyit ő gondol. Ez persze nem fog összejönni, ismerve most már a kínálatot, de kemény dió a csaj. Azért lehet, hogy egy próbálkozást megér.

Egész délután nagyon álmos voltam, meg fáradt. Lehet, hogy a hideg miatt? Szeretnék téli álmot aludni. Medvének lenni volna jó.
Délután bejött EmKe a kisfiával, s mivel én voltam úgy ahogy egészséges az irodában, foghattam a kezemben. Meg valószínűleg Dórinak hála bennem nincs félelem a gyerekektől, még a piciktől se tartok. Mert például Angyalka nagyon messziről vigyorgott csak a gyerekre, nem hiszem, hogy köpni nyelni tudott volna, ha nyolchónapos, nyolckilós kis fickót a kezébe nyomják.
Jah, egyébként a másik hugomnak is kislánya lesz, úgy mondták. Anyu álma ezek szerint igencsak kezd megvalósulni. Szegényeknek ha valaha is lesz fiú unokájuk, fogalmuk sincs, mit kell majd vele kezdeni.

Lehet keresgélni az oldalamon (balra alul), úgyhogy ezentúl, ha valamire emlékszem és utalgatni akarok rá, nem kell körülményeskednem, egyszerűen csak fogom magam és beírom a boxba, s meglesz az eredmény, hogy hova is linkeljem magam. Persze még lehet pofozgatni a dolgot, talán fogom is. Mindenesetre az ötlet persze a Kedvestől származ.

Receptet fordítottam, gondoltam körbenézek, mégis angolok ezt hogyan csinálják és Wow megint meg kellett állapítanom, hogy a Beebs Food része fenomenális. Stahl Judit is csak leshet. Egyszer majd ha nagy leszek meg nem éppen fogyókúra előtt, közben és után, akkor majd a kedvenc bread puddingomat is meg kéne csinálni.

Pedig mostanában egészen fejlődött. Ma azonban BabyBee még az anyjának se köszönt, mikor az megjött az iskolából, csupán annyit mondott, hogy
Éhes vagyok.
Pedig már itt van egy óra óta a gyerek és nyomul a neten.

Nah tudtam én, hogy január végéig semmi új könyv nem fog megjelenni. De legalább hétfőn jön végre a Zafír rózsa és megtudhatjuk, hogy Sparhawk megmenti-e a világot. Szimpatikus a sztoriban, hogy kerek lezárt egész, nem lesz folytatása, mert nagyon fel tud húzni az a fantasy, aminek se füle, se farka, vagyis a végét nem látom. Ezért hagytam abba igazából az Idő kereke olvasását is a Káosz uránál, mert amennyire jó volt, s magával ragadó, annyira nagy tökölés lett a vége és csak nyílogatott a bicska a zsebembe, amikor Jordan a hölgykoszorú utazásáról írt, ahogy azok szenvedtek és utálatoskodtak egymással benne, annak semmi köze nem volt nem csak a fantasyhoz, de a valós emberi kapcsolatokhoz se.

Huhh, alig bírtam aludni, Britney jön koncertezni hozzánk.