Kimondottan jól sikerült buli volt. Mindenki jelen volt, aki számít, csak GyéVé nem, merthogy ő már megint hetek óta betegeskedett (múlt héten majdnem végig bent volt és csak mire nagyon-nagyon rosszul lett csütörtökön akkor fogta magát és ment haza) és tegnap is csak délelőtt jött be egy kicsit aztán hazament.
A legtöbben hoztunk valamit, BeeJudy kókuszosgolyót, Ejtőernyős meg kekszszalámit (amit mi kiskorunkban macskapecsétnek hívtunk), V. pedig salátát csinált, meg szendvicseket, mint Beke, vagy vettek az emberek gyümölcsöt, mint Mentorom vagy üdítőt, esetleg piát hoztak, mint Radar meg Főnéni. Azt, hogy Köcsög mit hozott azt homály fedi, mert még a félállásos diákjaink is hoztak pogácsát meg kekszet. Az én sütim végülis rendesen elfogyott. V. ráadásnak még tót pálinkával is fel volt szerelkezve, amiből talán Radar ivott a legtöbbet és rendesen bele is melegedett a végén a beszédbe, így tudhattuk meg, hogy valamikor volt Tajvani barátnője is, mire mindenki rendesen felkapta a fejét, de annyit még nem ivott, hogy folytatódjon is a sztori. Majd legközelebb, még egy kis tót pálinka hatására talán többet tudunk meg.

Pár pohár pálinka, bor és pezsgő után már csak annyit, hogy még holnap ügyelek és lesznek képek Köcsögről, Ejtőernyősről, Főnéniről, V-ről és saját kis drámám további szereplőiről. Itt, a blogon is.
To be continued…

Ma lesz a Xmas köszöntés nálunk. Ezért aztán tegnap este sütöttem. A kedves persze leszólta. Szerinte én csak fantáziátalan sütiket csinálok, amiket ő nem is szeret. Mert azt mondja, hogy az igazi édességhez legalább három-négy óra pepecselés kell. Nem tudom még én se, hogy milyen lett az alkotásom, mert meg nem kóstoltam, de ma reggel szenvedtem vele amíg behoztam a metrón, mert kézben kellett tartanom a gyümölcstortasütő tálamat. Nehéz volt. Ráadásul nem kaptam vaníliaöntetet a kisboltba, ami kéne még hozzá (hogy ha nagyon rossz, elnyomja az ízét 🙂 Jah és ma teljesen festive-re vettem a figurát felavatom az új ruhámat is, remélem, hogy le nem fogom enni. Egyébként mivel holnap az utolsó nap, ma már senkinek sincs kedve dolgozni. Velem az élen.

Csillagkönnyek

A holdjavesztett éj vak csüggedéssel,
Sötétlő arccal áll a föld felett,
Kihalt világ,csak nyárfák remegése
Sóhajtja vissza a derüs eget.
Halálra fáradt hattyúdal hasitja
Keresztül a tavat, mely átremeg,
Az ég e kék, mély éjszakába sirta
A csillagkönnyeket.

Ma BabyBee messziről rámköszönt.

Olvasom, hogy Minona ír a kísérletéről, amiről nekem nem a Karfiol virága című csíkos könyv jut eszembe (amit én egyébként nem is olvastam, de előttem van a képe, amolyan zöldes kékes csíkos volt a borító és egy karfiolfejű csaj volt az elején, hát rendesne elvette a kedvemet az olvasástól), hanem a Bridget Jones, ahol Bridget azt írja, hogy Londonba kerülésekor megpróbált mindenkire mosolyogni, mindenkihez kedves lenni egészen addig, míg egyszer valaki rá nem maszturbált a kabátjára valami zsúfolt metrón.
Ifjúlány koromban nekem is a csíkos meg a pöttyös könyvek voltam a kedvenceim. Persze a Két Lotti vezetett, de nagyon ott voltak Kertész Erzsébet regényei is, mindig úgy képzeltem, hogy meg kéne őket filmesíteni, főleg ami az Elizabethet meg a Bettina három életét illeti. Mióta azonban elolvastam Paul Johnson Értelmiségiek című könyvében a Marxról szóló fejezetet, nagyon meginogtak bennem a gyermekkorom Jenny, Laura Tussy regényéből fennmaradt képzetei.
BeeJudy mostanában éppen a Hárman a szekrény tetejént hozta be Ejtőernyősnek és rájöttem, hogy jé vannak olyan pöttyös regények, amiket én még nem is olvastam. Igaz, volt néhány anyu örökségéből, amire nem bírtam rávenni magamat, főleg a szovjetek, volt egy, most nem jut eszembe a címe, aminek még a címlapján is valami tipikusan ronda szőke lány volt (felpuffadt sápadt arc, bánatos kék szemek). Annak idején pszichiáterpalánta hugom elolvasta őket, de nem tudott róla semmi jót mondani, amivel rábírhatott volna engem is, hogy kövessem a példáját.
Mindenesetre a további kedvencek közé tartozott még A Nyakigláb apó, Aranyeső, A Szöszi sorozat (bár az Iskolatársakban már sok volt nekem a szocreál), Nagyanyájink idején (huhh mennyire szerettem volna én is visszautazni a 19. századba, úgy gondoltam, hogy a krinolinos szoknyák valami szörnyen klassz dolgok lehettek).

Ma reggel nézegettem pár jövendőbeli filmelőzetest, mert tegnap is próbálkoztam vele, de marhára idegesített, hogy Ejtőernyős jött és mögémállt és feltétlenül kommentálni akarta a látottakat. Lesz új Spiderman meg Garfield is. Tényleg kész szerencse, hogy Bill Watterson megtagadott minden jogot és megtartotta őket magának, különben még képesek lennének Kázmért és Hubát is megfilmesíteni. Brrrr

Ma reggel fél kilenckor még mindig működött mindkét mozgólépcső a kékmetró vonalána Deákon. Ez azért nagy dolog, mert többnyire 8 óra 15 perckor legkésőbb az egyiket leállítják. Ezért aztán sose bírtam megérteni azokat, akik fel vannak háborodva, hogy az ember nem áll jobb oldalra és engedi el a sietőket, amikor fél kilenckor egyszerre érkezik meg a két irányból a szerelvény a Deák térre és a tömeg megindul az egyszem mozgólépcső felé így is öt percig tart feljutni a tetejére, mi lenne, ha mindenki balra állna.

Tegnap nagyjából elintéztem. Persze a legtöbb dolgot magamnak vettem. Végre azt a kötényruhát, amit már régóta nézegettem, mert volt a kedvenc, burgundi színemben, meg könyveket magamnak is, bár azt hiszem, hogy a Tom Jones megvan otthon, de sebaj, abból sose árt még egy. Voltam mindenfelé, csak éppen moziba nem jutottam el, pedig délutánra úgy terveztem, de azért rendesen elfáradtam. Még kell néhány dolgot venni, de azt hiszem, hogy a nagyja már megvan.

Délelőtt elmentem a Bankba, hogy adatot egyeztessek, nem ám nem kapom majd meg jövőre a pénzemet, ha nem tudják mi anyám lánykori neve. Természetesen háromnegyed órát vártam arra, hogy a félperces dolgot elintézzem. Közben meg a legdühítőbb az volt, hogy nem hoztak létre egy külön embert, aki csak ezzel foglalkozna, hanem ki kellett minden lakossági számlával kapcsolatos gondot és bajt várni. Ja persze csak 1 ember volt szolgálatba. Ráadásul már csak 1 ügyfél volt előttem, mikor visszatért egy korábbi panaszos és megint tíz percre lekötötte a bankoskisasszonyt. A hab a tortán meg az öregek voltak, akik becsoszogtak, nem bírták kezelni az ügyfélhívó berendezést, viszont beálltak az első kézreeső pulthoz és elintéztették maguknak az adategyeztetést. Nem is voltam ám dühös. ÁÁÁÁ

Nagyon nem kapott még el a hangulat. Biztos az idő miatt van. Ilyenkor hiába izgat a forraltbor illat a Vörösmarty téren, nincs kedvem megkóstolni se, mert az úgy az igazi, ha az ember már kesztyűben is didereg és fogja a meleg műanyagpoharat, orrából és szájából jön a fehér pára, ami összekeveredik a borból felszálló illatokkal. Még ajándékokat se vettem, bár eldöntöttem, mindenki könyvet fog kapni. Nagyjából. Kivéve a kedvest, mert neki még jár egy pár dolog a könyv mellé, amit ráadásul már réges rég kitaláltam. Holnap délelőttömet, amit ugye a péntekért kaptam erre fogom fordítani. Az ugyanis a naív ötletem, hogy talán ezzel a huszárvágással kikerülöm a tömeget. Azért tegnap este előszedegettem, mint minden évben ilyenkor a Praktikáimat, karácsonyi receptújságaimat, aztán végiglapozgattam őket, motoszkál bennem egy-két ötlet, de inkább főzésügyileg, mint másképp, arról már úgyis rég lekéstem. Meg egyébként se vagyok egy kreatívoskodó kézügyességben jeleskedő lény.

Vendégek délelőtt jöttek, láttak, elmentek. Tegnap még Főnéni nagy veszekedést rendezett Redheaddel, ugyanis ma volt Ejtőernyős szülinapja, plusz volt egy cseregyerekünk, akinek szintén a mai volt az utolsó napja, és 2 legyet egy csapásra alapon piciny ünneplést tervezett nekik az ír-amcsi csaj. Boss néni pedig teljesen felháborodott, hogy ő nem lesz itt, a vendégeket nem lehet kidobni, s tudja, hogy mindenki majd a bulira akar rohanni, a látogatókat meg hagyja magára. Pedig Redhead igyekezett magyarázni, hogy a “buli” csupán rövid kis köszöntés lesz ráadásul csak akkor fog kezdődni, ha vendégek már elhúztak. De tipikusan az a helyzet volt, amikor főnéni zsigerből nem akart odafigyelni Redheadre és meghallgatni őt. Aztán ma ugye minden szépen sikerült: vendégek itt voltak, nem maradtak túl soká, rövid kis köszöntés is megtörtént. Nekem Főnéni aszonta nyugodtan vegyem ki a maiért cserébe a hétfőt és még köszönőlevelet is kaptunk tőle (Köcsög, Redhead, Angyalka meg én), hogy istápoltuk a vendégeket.
Egyedül Beke duzzogott mert szabin volt, de bejött és múlt héten még azt mondták neki, hogy 2-kor lesz a lakoma, de közbejöttek a vendégek, hogy az ünnepeltek hamarabb mentek el stb. Mire beért már mindennek vége lett. Na és persze még ő volt felháborodva, hogy neki senki se szólt. Pedig ott lett volna a nagy barátnője, Köcsög, aki tudott az egészről, de nem értesítette Bekét. Egyébként se volt nagy dolog az egész, hogy ezért én be nem jöttem volna, az tuti. Ráadásul csupán egy üveg borocska volt inni is.

A nap jó híre, hogy Cicának sikerült a nyelvvizsgája. Grats.

A király, ráadásul mindenkinek tetszett. Nem lesz csalódás úgy látom.

Erre ma mit olvasok az Empiren:

Oh yes, the film. Well, we don’t want to give away too much before the official Empire review goes up but suffice it to say that the final part of the trilogy is everything you dreamed it would be. And more

Tegnap megint néztünk egy kis extrát, mikor megjelent Elijah Wood a kedves felkiáltott: “Jé, ennek az életben is ilyen nagy szeme van?”

Ma tizenháromórázom. Jó nekem. Itt vagyok már 9-re és este 10-ig tart a munkaidőm. Kedd magasságában hívott talán be a főnéni, hogy a mai látogatókat megbeszéljük és én hiába vágtam pofákat sóhajtoztam, tettem cinikus megjegyzéseket, nem értette meg, hogy csupán az a gond, hogy pénteken ügyelni szoktam. Konstans. Vagy három éve. Mindenki tudja. Mindenesetre ez éppen senkit se érdekelt. Cserébe viszont hétfőt megszereztem magamnak Readhednél, hogy akkor ne kelljen jönnöm. Úgyhogy ma egyetlen reményem, hogy a vendégek röviden maradnak és szörnyen nem fogja őket érdekelni semmi.

Nagyon megnagyítózva az egyik képen még mi is rajt vagyunk A-val.

Az, hogy tegnap ki voltam akadva, nem kifejezés (tökéletesen látszik a nyelvezetemből). Bőgtem egy jó nagyot a céges klotyóban, aztán hazafelé a kedves nem győzött vígasztalni, hogy még semmi sincs veszve, de ha nagyon akarom, és úgy érzem, már csak egy kiút van, vegyek nyugodtan öthetes lottót. Az egyetlen vígasztaló, amit mondott, hogy képzeljem el, ha most ősszel megvettünk volna valamit, mondjuk a kínaiakét akkor mekkorát szívnánk a hatalmas részletekkel.
Most akkor várunk, megint csak. És persze januártól emelkedik az albi ára is.

Nemcsak bulgáriai nyaralásom nem lesz soha, de lakásom se bassza meg. Anyámék felnevelnek 3 gyereket két ember fizetéséből, továbbtaníttatják őket, hogy aztán nem tudnak segíteni rajtuk ennél többet, az már nem az ő hibájuk. Végzettségemhez képest egész jól sikerül elhelyezkednem. Piacképes a fizetésem. Csakhogy Pesten. Csakhogy albérlet. Mire kinéz valami örökség, mire van idő, hogy lakást nézzek addigra paff megnyalhatom az egészet. Nem akartam új lakást, nem akartam lakóparkot, nem akartam ugyanazért a pénzért, amit megengedhetnék magamnak 30 négyzetmétert 50 helyett. Komolyan úgy érzem, hogy én rendes voltam, nem csaltam, hazudtam, loptam, csak dolgoztam, próbáltam megélni, valamit csinálni, valahova lépni és kit szívatnak meg? Engem és még fogadjunk, hogy több kisebb, hozzám hasonlót. Lehet, hogy nem annyira szerencsétlent, de azért mégis… én most annak érzem magam. Magasan tojnak rám. Életem végéig maradhatok albérletben, mert az még mindig olcsóbb mint lakástörlesztés. Vagy fogom magam és benevezek a zöldkártya lottóra. És tényleg itthagyok mindent, pedig én nem ezt akartam

Megkatpa saját oldalát: www.szakacsbelanaploja.hu

Már kezdek nagyon éhes lenni, de egyelőre nem mehetek innen el, lévén egyedül vagyok az irodába. Mentorom szabin, Angyalka éjszakás, Ejtőernyős ügyel, BeeJudy pedig miután lefutotta a szokásos köreit (hogy már vagy 100,000-szer kinyomtatta felírta a karácsonyi vonatindulásokat de nem találja majd félreír az elvirán stb.) elment a Keletibe megvenni a december 22-re szóló vonatjegyeit. Mondtam neki, hogy a sarkon van egy GWK ahol lehet jegyet venni, finoman utalva arra, hogy onnan gyorsan megfordul, de nem, ő elhúzott a Keletibe. Pedig még fel is sóhajtottam, hogy hát akkor nekem maradnom KELL. De nem értett belőle. Le kéne már vetkőznöm ezt a rendes vagyok, alkalmazkodom tartom a pofámat stílust és igazi Irodai patkánnyá (Office Bitch vagy az Office Picsa talán jobb lenne) válni.