Hehhe, most látom, hogy a statsector is behalt. Nem értettem, hogyhogy kilencedik vagyok. Még egy kicsit örülök a helyzetnek hogy benn vagyok a TOP10ben. Aztán majd sírok, hogy alulról szagolom.

Sikerült, időben teljesítettem a tervet. Kész vagyok. Kedden leadhatom.Most még viszem ellenőrzésre Cicához. Hétvégén mehetek nyugisan ünnepelni a hugom szülinapját haza, vidékre. Lehet, hogy már lesz újabb ultrahangfotó a babájáról, talán nemet is tudunk. Mindenesetre nyugodtan ehet majd dobostortát, nem kell az alakjára vigyázni. Három lány, háromféle torta születésnapokra. Enyim a gyümölcstorta, az anyu féle, a joghurthabos, piskótás, idénygyümölcsökkel a tetején, nagyobbik hugomé a dobos torta, egy időben anyu sütötte azt is, de szerintem most lesz unoka is, úgyhogy biztos megrendelte már a Gerőnél, kisebbik hugom pedig a marcipános. Tizenhetedik szülinapjára anyu egy éjszakán keresztül csinált marcipánfigurákat, tizen hetet (a végén hotline volt a családdal, hogy mondjanak neki egyszerű alakokat, amiket meg tud mintázni), egyes számú unoka Dóri egyelőre a csokitortát szereti, de csak azért, mert azt nem ehet egyébként.

Tegnap végre sikerült Dr. Oetker díszdobozt vennem. Ami kicsit régies stílusú, van benne 6 darab vaníliás meg 3 csokis puding is (ha jól emlékszem). A dobozt már régóta hajtom, mert mindenféle női magazinokban (a kedves szerint ezek közé tartoznak a Spar, Tesco, Kaiser, Auchan stb. füzetek) már egy ideje hirdetik és én anno a 3 féle ízesített cukrot is megvettem, hogy legyen Ezüstkanál angyalos cukrosdobozom, de mindenhol már csak az üres pultokat láttam. Tegnap a rohamnál korábban sikerült eljutnom a Sparba ezért aztán lett piros dobozom sok sok pudinggal, valamint megtudtam, hogy Dr. Oetker vezetékneve A-val kezdődött. Azt hiszem August volt a szegény doki.

Tegnap elmentem a Média Márkba, mert bár szombaton beugrottunk a kedvessel, hogy megvegyük a karácsonyi ajándék Tripodot, ám lett volna még egy feladatom, hogy a hugom hétvégén tartandó szülinapjára botmixert nézzek, azonban leragadtam a DVDk mellett így megfeledkeztem róla. Tegnap aztán megvettem a botmixert. Megint ácsorogtam egy sort a DVDk és a karácsonyi CDk előtt. Az utóbbiakat elvetettem. Az előbbieknél is csak a bombaárasakat néztem. Az egyetlen, ami megbizsergetett persze a Közönséges bűnözők voltak. Emlékszem micsoda nagy élmény volt számomra, mikor a szombat esti sussexi bébiszittingelés alatt, míg a srácok aludtak én nekiálltam filmet nénzni és a kórházban lévő manusz fogta magát és megszólalt magyarul. Felugrottam a fotelből.
Na de a DVDn nincs semmi extra. Ez elvette a kedvemet.
Különben is már kitaláltam, ha sikeresen leadok mindent (s tegnap kaptam levelet az összekötőmtől, hogy jajj jól állok, jajj rendes vagyok) akkor 8db Gyűrűk urát veszek. A Szövetségből meg a Két toronyból is az extrákat. Ez lesz a Karácsonyi ajándékom magamnak.

Délelőtt a céges fordítás ürügyén összeültünk Boss néni szobájába, hogy megvitassuk a hogyan tovább kérdéseit. Nagy vita alakult ki.
Főnéni ugyanis több minőségi javítást kívánt volna belevinni a dolgokba, mert az egy dolog, hogy az alapanyag nem túl csodás, viszont jobb lenne, ha amit majd mi kiadunk a kezünkből, az majd szép és korrekt meg kerek legyen. Két nagy ellenfele volt ebben, V. és Köcsög.
V. kijelentette, ő lefordít mindent szépen úgy ahogy van az eredetiben és ha az egy nagy rakás szar, akkor az egy nagy rakás szar, majd Redhead aki ír-amerikai származásának köszönhetően megkapta a mindezeket összerendezgette (a’la Muppet Show) funkciót, kijavítja. Ez már nem az első meccse volt erről Boss nénivel, ugyanis a kezdetektől vitatkoztak azon, hogy V. nem volt hajlandó racionalizálni a leadandó szövegét. A másik pedig Köcsög volt, aki szinte nyíltan kijelentette, hogy nem hajlandó ennél többet dolgozni az anyaggal. Sőt volt pofája azt mondani, mikor Főnéni kiemelt valami javítandót a szövegéből, hogy azt Readhead tanácsára írta bele.
Ejtőernyős vért izzad, neki ez az első ilyen jellegű munkája, ő nem szólt, az ő szövegeit én nézem át Readhead előtt. Ami meg engem illet… én végzem a munkámat, meg lettem dícsérve és egyetértettem Boss hozzáállásával, hogy nem akar szörnyűséget kiadni a kezéből, és legyünk már nagyvonalúbbak, hogy legalább amit mi csinálunk legyen értelmes.
Végülis maradunk az eredeti felállásban, mert a két nagyobb anyagért felelős személy (Köcsög és V.) ellenállt a változtatásoknak.
Végülis még kisülhet valami jó az egészből, én úgyis átolvasom Ejtőernyős meg Köcsög munkáját, mielőtt Redhead kezébe kerül, aki szerintem nem lesz szívbajos. De legalábbis majd meggyőzöm, hogy ne legyen 😀

Mostanában rendszeresen álmodok horrorosokat. Eddig álmaim nélkülözni szokták ezt az elemet, többnyire kalandosak, romantikusak voltak. Az elmúlt néhány héten azonban megfigyelhető, hogy visszatérnek ezek a 18 éven felülieknek szóló ijesztő motívumok. Bár nem ijedek meg tőlük különösebben, ritkán van az én életem veszélyeztetve, de azért mégis voltak már zombik egyszer, most meg vasárnapra virradóra valami elátkozott város volt, ahol az emberek egyre másra kaptak el ismeretlen betegséget és rohadtak el. Később kiderült, hogy volt valami szörnyű bűne valakinek a városból, s mindenki, aki tudott róla és hallgatott, ezzel is segítve, hogy megússza átkot vont magára. Érdekes mód eleinte az állatok rohadtak el.
A kedves szerint biztos a túlvállalások miatt álmodom ilyeneket. Úgy látszik, eddig még semmi se nyomasztott ennyire, mint a mostani hátralékaim, mert nem emlékszem, hogy korábban előfordult volna velem hasonló.

Tegnap este mikor hazaértünk mind a ketten megdöbbentünk, hogy mennyi vasalatlan gyülekezett eldugva. Ugyanis két nagy kupac ropogós ruha várt minket.

Közben kiderült, hogy a kedves elfelejtette megmondani az anyukájának, hol találja a vasalatlan dolgok nagy részét (a kisebb a szárítón van), de szerencsére nem egy elveszett asszony és megtalálta magának a munkát.
Eleinte valahányszor jöttek hozzánk, extra nagy takarításokat csináltam, épphogy ablakot nem mostam. Mert mégis micsoda dolog, hogy anyósjelölt akar nálam takarítani. Takarítson a lányánál, mégiscsak családban marad. De aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem ítél el engem azért mert nincs valami patyolattisztán, hogy vannak még dolgok dobozokban és zacskókban és nem tuszkolok mindent el a szekrényekbe. Segíteni akar és akkor érzi rosszul magát, ha nem teheti, hát ha ezzel csak jobbá teszem a kapcsolatunkat, akkor had vasaljon, töröljön port. Csak ne pakolásszon, mert akkor én se fogok semmit megtalálni.
Nem vagyok házitündér, pedig úgy gondoltam, ha már együtt lakunk a kedvessel az leszek. Ha összeköltözünk, saját albiba. Na ez volt négy éve. De most meg úgy gondolom, majd ha saját lakás lesz, ahol meglesz majd mindennek a helye, ahol az ember belefúrhat a falba oda ahova akar, szekrényeket, polcokat csinálgathat, akkor majd megváltozom. De elnézve eddigi tendenciákat a majd én megváltozom szlogenre, szerintem saját lakásban se leszek házitündér. Maximum többször fogok majd függönyt mosni.

Ma délelőtt végre eljutottam A-hoz, vittem magammal a fényképezőgépünket is, és csináltam egy adaggal a kisfiáról. Na meg róla is. A kissrác valami tünemény. Vittem neki LEGO kacsát, de persze sokkal jobban érdekelte, hogy elbújhatott a Micimackós zacskóba. A. meg egyre jobban néz ki. S megint van pasija, akivel ugyan nem nagy a szerelem, legalábbis az ő részéről, de a hormonháztartását rendben tartja a manusz. Kismanó előtt pedig nagyon tapintatosan alig beszéltünk az apjáról, úgyhogy róla még részleteket alig tudok. Majd icukázunk róla. Közben pedig megérkezett anyósjelölt is, akivel majd csak este találkozom. Addig is kiüríti szerintem a vasalatlanfiókot.

Most, hogy végre itt az alkalom, írhatok ha akarok nincs ihletem. Csak a késztetés, hogy de kell, valamit kell mert mégiscsak ez az én blogom, amivel foglalkozni illik, a statisztikákat feljebb nyomni az ingadozó színvonalamat tovább ingadoztatni. De nincs kedvem sokat írni.
Belegondoltam egyébként, azt hiszem még sose fenyegetőztem azzal, hogy abbafejezem a blogomat. Erre büszke vagyok. Blogválságaim csak tépelődés formában szoktak előjönni arról, hogy miért nem vagyok népszerű, miért nem olvasnak elegen, mit kéne másképp csinálni, hogy többeknek jussak az eszébe nap mint nap egy kattanás erejéig. Jah persze marha elrettentő, hogy már több mint egy éve (másfél!) írogatom a marhaságokat változó lendülettel, valamint nem írok a szexről (ugyan most nem tudom nézegetni a keresőszavakat, de néha nem árt beleírni, hogy szex meg mondjuk anális, esetleg gruppen, hátha valakitől ezért szerzek egy hitet és az ugye plusz egy látogató, még akkor is, ha első pillantásra kiderül itt nincsenek Hot teen girl-ök).
Ma próbálgattam én is keresgetni esetleg más kedvenceket, de rájöttem, hogy nehéz. Lehet, hogy van valami jópofa kezdő blogger/ina akit jó lenne olvasni de ha abbahagyja akkor mi lesz velem? Úgyhogy maradok az eddig bevált olvasmányoknál, növelem az ő látogatottságukat, vágom magam alatt a statisztikai lehetőségeket és jövő hónapban veletek ugyanitt fogok siránkozni arról, hogy mennyire miniatűra vagyok a hungárian blogoszférában.
Na, ahhoz képest, hogy nem akartam, tudtam, hittem az írásban, megtáltosodtam. A kedves szerint napi 2 minőségi írás várható el tőlem. Most nem tudom, hol is tartok.

Hmm Nem szabad elkiabálni, de egyelőre úgy tűnik, hogy a Freeweb szerencsésen elköltözött. Egyelőre működöképesnek látszanak a dolgok. Szóval I am back 😀

Még tegnap akartam írni, de aztán teljesen kiment a fejemből, hogy jelenlegi kedvenc színészem szülinapja volt. OW zseni, pedig a szőkék nem az esetem. Nagyon sajnáltam, hogy annak idején az Én a kém forgatásakor csak arról cikkeztek mindenfelé, hogy milyen haccacárékat csapdosott Eddie Murphy, pedig ha tudom, hogy erre jár, lehet hogy átmentem volna tizenéves rajongóba és megpróbálom megkörnyékezni egy autogrammért.

Ma szakmai napot tartanak a gyárban, gondoltam, krittyentem magamat, veszek szoknyát, sminkelek meg ilyenek. Aztán reggel hajmosás után minden mástól elment a kedvem, mert annyira meleg van mindenütt kint, a metróban az irodában, én meg utálom, ha harisnyában izzad a lábam. Úgyhogy annyi maradt csak a szépülésből, hogy felvettem megint a kontaktlencsémet, mert így legalább kipróbálhatom az új szemüvegkeretemet, amit direkt monitornézésre csináltattam a céggel, s még nem volt időm kipróbálni ebből a szempontból. Mit ne mondjak, fura. A szemüvegkeret. De legalább jól áll és nyugtat. Mert azt tényleg észrevettem, hogy kontaktlencsével nézni a monitort az nagyon kifárasztja kiszárítja a szememet én meg hajlamos vagyok megfeledkezni a pislogásról.

Ugyan augusztusban adtam le utoljára cikket a szakmai lapunknak, de ma voltam csak szerződésaláírások meg ilyenek miatt a szerkesztőségben. Ott kiderült, hogy keresnek valakit, vagy valakiket, aki átvenné az eddigi kis rövid színes híreket szerkesztgető helyét. S hát persze a főszrekesztő cégünkre és munkatársaira gondolt, merthogy minálunk van angoltudás és könnyű rálátás a szakmai hírekre. Boss néninek említettem, szerinte ha gondolom vállaljam el, esetleg kérdezzek meg mást is, akit érdekelne a környékről a dolog.
Délután jött Köcsög, hogy ő ma hivatalos program alkalmából találkozott a főszerkesztővel és őt is megkérdezték a dologról. Persze ő rögtön V-re meg rám gondolt, de nem ám magára. Ez amúgy teljesen jellemző rá mert azért nem szívesen vállal el olyan dolgokat, amikkel dolgozni is kell, méghozzá komolyabban.
A kedves szerint azért jobb lenne, hogy ha mielőtt belevágok végiggondolnám, mire van időm, meg hogyan, mert megint túlvállalom magamat, mint ugye most is. Igaz, most már látom az alagút végét, sőt elhatároztam, hogy Karácsonyig már semmi különmunkát nem csinálok. (Na jó ma elhoztam két cikket a szerkesztőségből, de az csak referálás lesz)
Mer hát a lakásdologgal is haladni kéne meg az ünnepekre készülni. Tegnapi fahéjas gyertyázás miatt megint elkapott a hév, hogy talán időben kéne készülgetni, ne adj isten adventre is süteményeket csinálni, díszítgetni, időben ajándékokat vásárolgatni, meg hasonlók… (1x már voltam Ikeában vettem karácsonyi szalagokat és piros gömböket) De ismerem magamat, úgyse lesz semmi az egészből. Naív ötlet, hogy idén változtatok a hozzáállásomon. De azért szép elképzelés. Ma reggel ennek köszönhettem, hogy észrevettem, nincs nálam a pénztárcám, az újságosnál ugyanis Praktikát akartam venni (november decemberit mindig megveszem) és kiderült, hogy otthonhagytam az egészet, úgyhogy mehettem vissza érte. Utána meg már az újságról is elfeledkeztem.

Eddig biztos, hogy V. jelenléte miatt az irodában nem történt meg a dolog, de most, hogy már csak csajok vagyunk igen. Együtt menstruálok valakivel. Persze ki lehet találni, hogy kivel. Ejtőernyőssel.

Tegnap esti maradék egy órácskámban megint nem bírtam magammal és skint váltottam:D Különben is, fáztam és teázgattam meg gyertyátgyújtottam. Erre ma 10 fok lesz. Tél. Méghogy.

Dórinál megjelent a 8. és a 9. törpe is. Nevük:

Korgó és Dudor

Folyt, patakokban. Legalábbis ami a filmfehozatalt illeti. Ugye megnéztük végre a Kill Billt. Itt eltértek a vélemények. A kedvesnek nagyon nem tetszett, többnyire látványosan unatkozott, s igazából az utolsó mondattal se keltették fel az érdeklődését a második részre.
Nekem is felemásak voltak az érzéseim. Nem igazán tudtam eldöntetni, hogy stílusos paródiát nézek, vagy tényleg ennyire gagyi. Voltak benne jó részek, szó se róla, a Soundtrack-ért tényleg ölni lehet, de hiányzott belőle a sok jó Tarantinós duma. Engem két dolog miatt érdekel a második:
1. hátha lesz benne több jó szöveg
2. Feltétlenül több lesz benne Michael Madsen.
A másik film a A Sólyom végveszélyben volt. Annak idején kimaradt a moziból, nem is tudom miért már. Pedig… Mindenféle állásfoglalás nélkül a katonák szempontjából mutatta be a történteket. Kevés hősködés Lélegzetelállító jelenetek. Angol színészek, mint a komikus feszültségenyhítők. Valódibb, ezért aztán gyomorforgatóbb véres jelenetek. Megnéztük az extrákat is, ez a Ridley Scott még rohadt jól rajzol is, sőt megtudtuk, hogy az eredeti könyv először az interneten jelent meg, s most néztem, még mindig megvan

Megint alakított. Mire beértem a céghez délutánra, BeeJudy már tiszta ideg volt, mert a lánya, aki a szomszéd utcába jár iskolába, s aki ebéd után bejön és az irodát használja napközinek, miközben tevézik és interneten játszik, míg vége nincs anyja munkaidejének és haza nem mennek (Ja és említettem már, hogy nem köszön?), nem jött még meg. A gyerek mobilja ki volt kapcsolva. Valószínűleg új barátnőjével elmentek sétálni. Vagy valami. De ez mégis Pest, ahol bármi történhet vele, stb. és már 11 éves, tudhatná, hogy szólnia kéne az anyjának.
Mire már mindenki síkideg lett, mert BeeJudy nemcsak magát, de környezetét is fel tudja hergelni, megjelent BabyBee.
Ugyanis itt volt az épületbe. A barátnőjével, bejöttek és egy csendes sarokba leültek házifeladatozni (ami nagy csoda, ugyanis az internetezés után rendszerint 11-ig tanul este otthon a csemete).
De aztán hiába fogadkozott BeeJudy, hogyha a lány előkerül akkor ez meg az lesz, persze nem volt semmi. S még a végén a biztonsági őröket hibáztatta, mert azoknak a portán látniuk kellett BabyBeet bejönni és nem szóltak neki, amikor ő ott rohangált eszét félig elhagyva előttük. Megvédtem, legalábbis igyekeztem, az őröket hogy bocs, de akkora a forgalom és nem figyelnek oda egy kislányra, akiről tudják, hogy bejöhet mert például könnyen észrevétlen maradhat valami nagydarab felnőttcsoport megett (erre persze megszólalt a gyerek, hogy Nem is volt ott akkor senki.)
Na aztán nem lett semmi internettől eltiltás se (pedig én azt javasoltam, mert a tévétől nem tilthatja el a gyereket, ugyanis az nincs nekik), viszont mentek haza, kivételesen normális időben (Pedig mostanában BeeJudy tökre Stahl Judit rabja lett és állandóan a tévéműsorát nézi a neten, meg leírogatja a recepteket).
BeeJudy néha odaszólt azért nekem idegi állapotában, hogy Majd meglátod, ha neked is gyereked lesz ugyanígy fogsz izgulni. Szerintem látta rajtam, hogy bizonyosfokú meg nem értéssel nézem a hisztijét. Valamikor még ő mondta, hogy nem akarja a gyerekét teljes elzártságban nevelni. De hát nem úgy viselkedik, mint aki tartja is magát hozzá.
Egyébként meg ami az izgulást illeti, biztos, hogy nála is jobban fogok. Családi vonás ugyanis. S már én is kezdem tökélyre fejleszteni.

Úgy tűnik, hogy végre vége az egész herce hurcának. A főbérlőnk (nem a Zsófi, hanem az anyja) teljesen ki volt akadva az ELMÜsök múltkori akciója miatt, hogy megvágtak minket 10000 pénzzel, pedig ő nem is akart Amperbővítést, és panaszkodott a cégnél. A héten megint jártak nálunk a szerelők, a kedves érezte, nem is engedte be őket, inkább mi kértünk időpontot, hogy előtte tudjunk beszélni a tulajékkal, van-e valami különleges kívánságuk. De nem volt. Most kaptunk szép új villanyórát, bár az aljzatot nem cserélték ki, azt mondták, azt nem kell.
Aztán elmentem a könyvtárba, úgy gondoltam, hogy utána még hazanézek, de ez elmaradt. Viszont kivettem egy Shirley Bassey essential-t, mivel semmi Cole Porter vagy Sinatra nem volt, a bent lévő Ella Fitzgeraldokat meg a Nina Simone-t már megszereztem, s úgy gondoltam, ha nem látom a nőt, talán el tudom viselni ahogy énekel. Mivel ma meg csak BeeJudy van az irodában, betettem hallgatni a lemezt. Még próbálkozom, de azt hiszem ha végzek a CDvel, nem erőlködöm tovább. Látvány nélkül se őt és úgy várom a Moon River, az I’ve got you (Under my skin) hallgatásakor. Meg kell várnom, mire végre összejön egy újabb randi A-val, aki Sinatra duplalemezt ígért nekem.