I’m sorry, but the position of annoying talking animal has already been TAKEN

Úgy tűnik vége az angol postás sztrájknak. Megérkezett az Empire. Tényleg Jó nekem csütörtök van.

Miközben fordítani kéne meg dokumentációban kutatgatni, mindezt hivatalosan, de közben elvarázsolódtam és Minonát olvasgattam.

Reggel Happy Endre felszólítására én is belegondoltam és tényleg, a csütörtököt szeretem a legjobban itt az üzemben. Főleg a reggelt, még akkor is, ha nem vár KV, de nekem kell feltenni, ugyanis Angyalka éjszakás, Ejtőernyős ügyeletes délelőtt, BeeJudy iskolában van. Így az irodában kettesben vagyunk Mentorommal, akkor nyitjuk ki az ablakot, amikor akarjuk, addig hagyjuk tárva, amíg kedvünk tartja, s azt hallgatunk a rádióban amit csak kívánunk, sőt kazettát meg CDt is lehet. Könnyebb csupán 1 emberhez alkalmazkodni, mint többhöz. Ez tény.

Mai napom nem igazán tartozik a kedvencek közé. Ebédidőben ugyan kimentem fejet szellőztetni, de miközben az utcákat róttam folyton olyan érzésem volt, hogy akkor én most mindjárt összeroppanok a sok feladattól, szorító határidőtől, nem is beszélve a problémákról. Itt bent megint kegyetlen idő van, az ablakot nem igazán lehet kinyitni, mert a többiek fagyosak. Ráadásul nem volt senki, akinek kihisztizhettem volna magamat. Csak hülyepicsa napok jönnek, tudom de akkor is jól esett volna tombolni. Pedig nem szoktam, de most tisztára ketrecbeszorított vadnak éreztem magam. Ráadásul délelőtt megint nem volt freeweb, a céges projekt, amit elvállatunk meg nagyon idegesítő. Amikor mások hülyeségeit kell átpofozni és angolra fordítani úgy, hogy olvasható legyen, mert mi valamennyire szeretnénk öregbíteni a nevünket és nem csak összehányni valamit, na attól is könnyedén felmegy a pumpa.
Pedig tegnap este meg ma reggel még nagyszerű postötleteim is voltak, de most nagyon lepöttyedtem. Szerintem nagyon is találó Permi banánhasonlata rám is, bár legalább betegségek nem környékeznek.

Akkor is úgy fogom jegyezni magamat, mint az elsőt a környezetemben, aki hallott a Meatrix-ról. Ma ugyanis már GyéVé küldte körlevélen körbe. Remélem nem a blogomból olvasta.

Hálta Karennek, sikerült rátalálni 5 kiamradt jelenetre a Mátrixból. Egyszerűen nem értem, miért nem maradtak benne a filmben, szerintem nagy hibát követtek el a készítők.

Deleted Scenes

Na jó, előbb utóbb abbahagyom a Mátrix-szal kapcsolatos linkeket, de olyan jóóók 😀

Nah kiderült, hogy én is beleestem abba a kb 100 ügyfélbe, akinek gondja támadt a Házimozi Dogma DVDjével. Pedig csak és kizárólag ezért vettem meg az újságot. A következő levélrészlet szerintem nagyon érdekes:

Összesen körülbelül 100 visszajelzés érkezett szerkesztõségünkbe, miszerint a magazinunk idei 6. számához mellékelt Dogma címû DVD lejátszásával problémák vannak.
A Dogma “parallel track” technológiával készült, ami szabványos ugyan, ám mostani tapasztalataink azt mutatják, hogy a lejátszók kb. nem egészen egy százalékának gondot okoz ez a formátum.

Azon filóztunk a kedvessel, hogy ez akkor azt jelenti, hogy a HáziMozinak 10,000 előfizetője van? Mert ha igen, akkor nem csoda, hogy újra foják nyomni a kárvallottak kedvéért. Csak december eleje után érdeklődjünk.

The Meatrix

Nekem semmi problémám nem volt a filmmel. Nem értettem ki hol röhögött, mi volt olyan szörnyű… lehet, hogy nem ugyanazt a filmet láttuk? Persze mi feliratos változatot néztük, a szinkronosra még sose vitt rá a lélek. Az Újratöltve hatalmas érthetetlensége után ez egy egyszerű, egyenesvonalú film volt, elegendő harccal, látvánnyal, kevés hülye filozófiai fejtegetéssel, amit csakis azért tettek szerintem a második részbe, hogy az érthetőség kedvéért mindenki legalább még egyszer nézze meg. Benne van néhány folytatás esélye, ha még egyszer valaki vetemedik , lehet róla még vitatkozni, hogy akkor most hogy is van? Mint írtam, sokat nem vártam és kellemesen csalódtam. Megértem én a fanokat, hogy átkozzák a Wachowski bratyókat, de hát szegények igazából az elvárások áldozatai lettek. Méghozzá a nagy elvárásoké, amiket a közönség támasztott velük szemben és teljesen irreális volt. Sci-fi akció filmként korrekt volt a Forradalmak (bár maga a forradalom nem sok volt benne, mert már az elsőben forrongtak).
Mindenesetre volt előtte a Trója trailere. Wow 😀

A mai az a nap volt, amikor ha kitettük alábunkat a házból, valami nem egészen úgy sült el, mint ahogy képzeltük. Kezdődött az ebéddel, mikor elmentünk a közeli szocreál étterembe. Vizeskancsó és üvegpoharak az asztalon, amik zöldek, piros, támla nélküli műbőrüléses székek, pult, tálca, egy csaj szolgál ki, a piszkos edényeket kis ablakon kell visszaadni, a menün pedig olyan örökzöldek szerepelnek, mint főzelékek vagdalttal, túrós csusza, krumplistészta, vargabéles, cigánypecsenye, stb. A kedves már a múltkor kinézte a pacalpörköltet én meg a székelykáposztát, de akkor nem volt szerencsénk. Reméltük, hogy ma az lesz és tudunk valami ilyesmit enni. Tudtunk. Viszont nem volt annyira finom, mint vártuk volna. Délután jöttek Cicáék, hogy végezzünk adatmentést a vinyójukról, ami azonban nem sikerült tökéletesen.
Majd elindultunk, hogy meglátogassuk a kedves unokatestvérének kislányát, aki már több mint egy hete szívpanaszokkal fekszik kórházban. Kihajtottunk ugyan az Üllői útra, de ott hatalmas dugó volt, mintha nem is szombat késő délután lenne. Sikerült kikerülni, bármi is okozta a fennakadást, s megérkeztünk a kórházba tíz perccel a látogatási idő vége előtt. Felvettük a nejlonzacskókat a cipőinkre és beóvakodtunk az osztályra, hogy ott az ügyeletes nővértőé megtudjuk, a kislányt hétvégére hazavitték a szülők vidékre, majd jön vissza hétfőre.
Ezek után narancsokkal, üdítővel és pilótakekszszel megrakodva állítottunk be Láthatatlan Unokatesómékhoz vacsorára. Ott aztán életünk első fondüjébe sikerült belebotlanunk, ami nem aratott osztatlan sikert, a kedves közölte is, hogy nem kell mostanában fondükészletet kérni ajándékba.
Hazafelé meg baleset miatt csak a Nagyvárad térig jártak a metrók. Várakozás közben a pótlóbuszra várva láttunk lépcsőn verekedést talpalatnyi helyért, de a legjobb mégis az a csaj volt, aki mikor leszállt a Kőbánya felől érkező buszról így szólt a társaihoz: Mégis miért várnak itt ennyien a buszra, ha egyszer innen már megy a metró? A társaságból valaki halkan felvilágosította, hogy az utasokat a másik irányba is vinnie kell a busznak. Végül sikerült hazatérni.
Azt hiszem a nap tanulsága, hogy mivel teljesen közhelyes dolog, hogy a baj csőstül jön, az első rossz előjel után vissza kell fordulni a lakásba és megvárni, amíg elvonul a rossz passz valahova máshova.

Hétvégén mi is meg fogjuk nézni a Mátrixot. Biztos lesznek benne akciók de teljesen fölösleges megint elvárni ugyanazt a hatalmas katarzist és meglepetést, amit az első rész váltott ki. Mert akkor 1999-ben tényleg nagy durranás volt a film. A történet, a kivitelezés minden új volt. Sose lehet többé a meglepetés erejére hagyatkozni egy ilyen film folytatásánál és sose fognak akkora hatást elérni, mint az elsővel, amilyen még nem volt. Ráadásul a közben eltelt négy év alatt sikerült annyi sületlenséget belemagyarázni az egész filmbe, olyan elméletekkel előállni, amelyektől józanabb érzésű embernek felállt a haja. Végülis a W testvérek fogták magukat, rámásztak az akcióra, trükkökre, látványra, a misztikumot és a történetet meg hagyták a fenébe. Egyébként meg minek kukacoskodni azon, hogy szarok a karakterek, a kapcsolatok stb. Még az eredetiben is eléggé egysíkúak voltak a figurák, csak hát jól öltöztek:D és akkor ez mindent feledtetett. S mint már egy évtizede tudjuk, az Igazság odaát van. Megyek megnézem majd a filmet, persze feliratosan ismét, eltátom a számat az akciókon, aztán meg rohanok a WC-re mert tuti pisilhatnékom lesz utána, a kedvessel pedig megbeszéljük, mit hogyan értettünk értelmeztünk az egészben.

Ja szóval megint itt vagyok. Már ha érdekel ez valakit, de a statisztikák szerint nem igazán. Miért kellett ledöglenie a StatCenternek? Miért kellett minden nagymenőnek a StatSectort választania és kitúrni engem a kényelmes kis 8 helyemről a többi noname blogger közül? Biztos hülye időjárás miatt vagyok nyafka, meg hogy ma délelőtt nem csinálhattam azt amit akartam. De mindegy, ez van, most ezt kell kibírnia mindenkinek tőlem. Beeee

Egész héten nem írhattam, pedig lett volna miről. Hogy hétfőn megint sikerült Köcsöggel egy hivatalos programon részt venni, ahol megint alakított, hogy évfordulónk volt, hogy új projektbe kezdtünk bele itt a cégnél, hogy zombisat álmodtam ami a 28 nappal későbbre emlékeztetett, de a kedves volt az akcióhős benne, stb. Meg a fejemben is van még egy csomó téma. A reggeli metrócikkre való reagálástól az irigységen keresztül a miben változtak a bloggerek-ig. Mivel azonban még mindig tart a freeweb két naposra ígért ingyenesek nem frissíthetnek dolga, dolgoztam egy csomót. S ez már a vég.
Ja meg végül megvettem a Földvájókat.

Természetesen a november 3-ra és négyre ígért frissíthetetlenség még 5-én is tartott. A sorokat offline írogattam, még otthon. Tudom, tudom, váltani kéne. Csak hova menjek? Lassan úgy leszek, hogy nem érdekel, de még évi 5000 forintot is hajlandó leszek fizetni, csak valami megbízhatóbbal találkozzak.

Na persze ma volt az a nap, amikor lett volna időm írogatni a freeweben azonban nem lehetett frissítgetni.

Valamikor az Édesvíz kiadó jelentette meg először a Sofőröket, beharangozva egy új sorozat kezdetét, 1993-ban. Pár évvel később szereztem meg a könyvet valami antikváriumban, azt hiszem a Mágia színét kerestem, de nem volt kapható, csak ez ekkor találkoztam először tényleg Pratchett nevével meg a manákkal (anno Angliában nézegettem a könyveit, mert mókásak voltak rajta a rajzok, de úgy gondoltam, kicsit kemény dió lenne el is olvasni őket). Aztán csak vártam, csak vártam, de sose folytatták a sorozatot. Most viszont a Szukits nekiállt. Rögtön kiadta az első két részt, gondolom hamarosan jön a harmadik is. A dilemmám persze az, hogy megvegyem-e a Sofőröket is ebben az új, keménykötésű, kisebb változatban, vagy se. Komoly probléma, hogy szépen egyforma nagyságban sorakozzanak-e egymás mellett a könyvek a polcon, vagy se.
K0zben meg rájöttem, hogy mindenféle könyves múltam jelenem és jövőm miatt, részemről a legjobb, ha mindenkinek ajándékba könyveket adok. Különben se vesz a család könyvet amióta nem vagyok otthon. Apu is inkább könyvtárba jár, ha olvasnivalót akar, illetve tőlem kapja az olvasmányait. Ezen felbuzdulva vettem meg 8 éves unokatestvéremnek az Angol rózsákat is, mert most volt a szülinapja. Gondoltam legalább én is elolvasom. De cserélhetem ki, mert valaki megelőzött ;s m’r megvolt neki. Még jó, hogy nem írtam bele semmit.

Mi voltunk a 7vége hősei. A nagyszülők teljesen ellágyultak, mikor meglátták, hogy az unokával érkezünk. Szombat hajnalban a hugom és Dóri jöttek értünk, a kiscsaj nagyon elemében volt, már alig várta, hogy felszálhasson a vonatra, elvégre mégiscsak ez volt neki az első alkalom. Rögtön utasított is minket, hogy ki hova üljön, az anyját meg elküldte, hogy szálljon le.
Azért közben néha nyűgösködött, mert mégiscsak korán kellett kelnie, és ahhoz még nem volt hozzászokva. Szemben ülő néni meg is jegyezte, hogy nem látják, hogy fáradt? Próbálják meg altatni. Mire a gyerek becsukta a szemét, majd kinyitotta, a nénire bámult és közölte, hogy Nem. Nem is aludt.
Aztán apu jött ki elénk az állomásra, merthogy éppen dolgozott, ezért aztán a szolgálati sárga autóval magasan ülve utazhattunk hazáig.
Anyu meg persze elbőgte magát, hogy micsoda születésnapi ajándék, mikor kinyitotta az ajtót és ott álltam kezemben a Dórival, akinél ott volt egy csokor és azt mondta, hogy : Itt egy virág.
Innentől persze kezdődött a nagyszülők ugráltatása is, ami vasárnap estig tartott, de ezt minden résztvevő élvezte. Anyu szülinapjára volt torta, majdnem elfelejtettük átadni neki az ajándékot a hugommal, akin meg a terhesség úgy ütközik egyelőre ki, hogy ha nem figyelünk oda, hirtelen elalszik.
Vasárnap esti visszaút nem volt olyan nyüszis, viszont sokkal több SMSt kaptunk családtagoktól, hogy bírjuk az utat. Mert lefelé, lévén meglepetés, csak a hugom érdeklődött kislánya hogyléte felől.
Mindenesetre hatalmas jópontot kaptunk mindenhonnan, hogy el mertük ezt vállalni, meg kitaláltuk és végrehajtottuk.

Nagyképűen kijelentgettem, hogy nah majd én bezzeg a Mrs. Dallowayt angolul fogom elolvasni. Nos, nem igazán megy flottul a dolog. Már vagy két hete nyűglődöm vele. Közben levettem a polcról a Bridget Jonest és azt olvastam el újra, magyarul (egyszer már azt is kéne angolul). Azért még gyűröm majd egy darabig Ms. Woolfot, rámfér.

Tegnap volt mozi, jót dumáltunk A-val, úgy tűnik, túl van a nyárvégi depresszióján, most már csak meg kéne állnia a fogyásban, mert egy év alatt 20 kilót leadott, s az már elég.
Aztán este még egyszer beszéltem a szülőkkel, hogy mikor érkezünk szombat reggel, persze nagy meglepetést nem lepleztem le, hugom is annyit mondott ma reggel anyunak, hogy szülinapjára majd küld valami kis meglepetést. Azért izgulok. Mindenesetre az útra Tesz-vesz városon kívül más könyvet tuti nem kell vinni.
Ebéd után elkezdett fájni a fejem. Jó lenne ha az időjárás eldőntené, hogy akkor most ősz van, tél oder tavasz?