Pénteken temetésen voltunk, Zalaegerszegen, Cica anyósától búcsúztunk. Mivel a párom megbetegedett és bár a vezetést magára vállalta, nekem kellett fotóznom. Igyekeztem, de szoknyában és magassarkúban, amit nem sűrűn hordok, nem volt egyszerű a dolog. Modern temetők közül azonban a zalaegerszegi újköz temető eléggé viszi a prímet. Kiváló fekvés, csodás környezet. Legalább akik búcsúznak, azoknak kellemes érzés kijárni oda.
Szombat-vasárnap pedig Kanizsán voltunk. Mivel a temetésre velünk tartott teszvesz néni is, anyuék őt is vendégül látták, s igyekeztek neki mindent megmutatni. Bejártuk a várost, Babszem ragaszkodott ahhoz, hogy elmenjünk megnézni a kiállított 424-t a vasútállomás mellett, úgyhogy szombat délelőtt arra vitt az utunk. S persze Kanizsán évente 1x van arra dugó, ballagáskor és mi pont belefutottunk. Pedig azt hittem minden ballagás már a múlt hétvégén lement. Voltunk kinn a hegyen is és tegnap visszafelé megálltunk Balatonszerényben is. Már lehetett fagyit venni, s az egyik bolt is nyitva volt vasárnap. Úgyhogy nagyon készülnek ám arra is a nyárra. Ráadásul a kis nyaraló felújítása is jól áll: új tető, teraszfedő, már csak az új ablakok vannak hátra.

Amióta elmúltam 30 most először volt az, hogy eléggé megdöbbentett, hány éves is vagyok már. A nagy számok törvénye, úgy látszik most vert fejbe és hiába nem érzem semennyinek se magam, immár a koromra is rettegve gondolok.

Tegnap délután beírattam hát Babszemet a bölcsődébe. Ő volt az 54. a naplóban. Mondjuk az igazgatónővel eléggé úgy beszélgettünk, mintha fix lenne, hogy én már részt veszek az első szülőin. Ennek ellenére azért majd csak június 4-én fogok megnyugodni, ha kinn lesz a gyerek neve az óvoda bejáratánál.

Amúgy a héten szabadidős programokat csináltunk magunknak. Hétfő este ügyeltem, hogy letudjam a havi penzumomat, kedden megnéztük a Vasember 2-t. Szerintem okés volt, a párom meg úgy érezte, neki jobban tetszett, mint az első rész. Szerda este meg Puerto Rico-t játszottunk meg pizzáztunk Mirwenékkel. S először a közös játék történetében én nyertem, s a fiúk lettek az utolsók:) Persze mind a ketten nagyon fáradtak voltak, de legalábbis a párom erre fogta a saját szereplését. Igaz, ő be is lázasodott estére.

Babszem meg közben anyuéknál van, most már szoktunk egymásnak írogatni is, tudja hogy kell skype-on hangulatjeleket küldeni meg le tudja írni a nevét. Megtalálták a Búvár zsebkönyvekből a mozdonyost, úgyhogy tegnap este azt mutogatta nekünk, meg kapott újabb fa vonatokat is, mert elfelejtettem neki levinni Kanizsára a teljes készletét, ezért aztán pótolnia kellett. Volt játszóházban 2x is, meg a Balatonon, mozdonyokat is néztek és kimentek a hegyre. Na meg persze beállította a naptáron a 7-ét, hogy akkor megyünk érte.

Trehány anyuka hol kezdi az óvodába való beiratkozást? Az Okmányirodában.

Annak idején nagyon büszke voltam magunkra, hogy mire kijöttünk a kórházból a párom mindent elintézett, s már megvolt a gyerek összes papírja, Taj száma, lakcímkártyája (hála a szuper bérszámfejtőnknek, aki előtte szépen elmondta, mit milyen sorrendben kell intézni). Aztán a lakcímkártya a TB kártyával együtt benne lakott a csemete egészségkönyvébe, de valamiért tavaly egyszer szétválasztottam őket. S most a lakcímkártyát nem találtam.

Az óvodába való beiratkozáshoz pedig kell születési anyakönyvi kivonat, gyerek lakcímkártyája és anyuka személyi+lakcímkártya. (Idén már nem kell a munkáltatói igazolás, mondták az összes oviban). Úgyhogy a beiratkozás már 1000 pénzemben van, de persze csak magamat okolhatom.

Péntek délután elindultunk Nagykanizsára és másfél órát tartott kikeveredni a városból. Ha éppen nem baleset volt, akkor focidrukkerek miatti készültség akadályozta a forgalmat, ráadásul megint kiderült, hogy mindig rosszul választunk menekülő utat és még a légkondink is elromlott. Szerencsére Babszem teljesen jól bírta a dugózást, szendvicset evett, aztán a térképen keresgélt utat apának, hogy merre menjen. Hármunk közül én voltam a legfeszültebb.

Amúgy már csütörtökön megkaptam Babszemtől az ajándékot, amit a bölcsődében csináltak, egy szívecskét, rajta a fényképével, meg sógyurmát a kézlenyomatával. Elmondta a verset is, amit már tavaly megtanult, de idén azért érthetőbb volt. Később többször elszavalta “édesapát, édesanyát szereti” változatban is. Aztán vasárnap reggel anyunak előadta az “édesmamát” szereti, délután a nagymamának meg “édesnagyit” szereti véggel. Mondjuk péntek reggel még vissza akarta kérni tőlem az ajándékot, amit csinált, de vasárnap már örömmel ajándékozott virágot mindenkinek.

Hétvégén még húgomék is jöttek, úgyhogy három unokája volt anyunak jelen, akik kisebb-nagyobb összezördüléseket leszámítva egész jól kijöttek egymással. Mi lányok meg vasárnap délelőtt elmentünk shoppingolni és desszertnek békákat vettünk, meg tökös-mákos rétest. Az előbbi csalódás volt, mert nem csinálták elég finomra, az utóbbiból ettünk volna még, de az utolsó 3 db-t hoztuk el.

Babszem most egy hétre a nagyszülőknél maradt, mennek majd holnap Balatonra, meg néznek majd vonatokat, mi meg felnőttes programokat csinálunk: dolgozunk, moziba megyünk, játszunk és House-t nézünk többek közt.

Az áprilisi könyvmustra környékén visszatérő téma, legalábbis anyu mindig ezt hánytorgatja fel, hogy bezzeg Könyvfesztiválon már volt Babszem, de az állatkertben még nem. Na de most aztán itt jártak a szüleim és feloldották ezt a paradoxont.

Szombat délután elvitték Babszemet a Fővárosi Állatkertbe. Nehezen jutottak be, aztán Babszem végigrohant mindenen “ez nem érdekel” felkiáltással. Végül a legtöbb időt a kisállat simogatóban meg a játszótéren töltött de amikor hazajött arról áradozott, hogy a Közlekedési Múzeum előtt 424-es volt kiállítva és felmászhatott rá.

Igazából tavaly nyáron a nagyszülők már elvitték egyszer a Nyíregyházi állatkertbe, hasonló eredménnyel,  aztán meg volt már a Gyenesdiási parkban nyáron.

Ma Babszem harmadik alkalommal ment ki a Könyvfesztiválra. Három és fél éves korára ez igazán szép teljesítmény. Sőt, megtörtént élete első könyvvásárlása is.

Esti meséknél ugyanis rendszeresen végigmutogatta, hogy melyik Anna és Peti könyvet szeretné még. Aztán a múlt héten megbeszéltük, hogy a Húsvétkor kapott pénzeket könyvre fordíthatja és azt veszi meg belőle, amit csak akar. Sötétkék pöttyöset választott. Ma délelőtt elvileg úgy igyekeztünk kiérni a Fesztiválra, hogy Babszem megnézhesse Bartos Erikát, míg én könyves programon leszek. De ő inkább a szabad teret választotta, tó partján rohangászott és játszóterezett. Aztán apjával bementek megvenni a könyvet is. Az Alexandra standján kiválasztotta, átlapozta, odavitte a pénztárhoz, elővette zsebéből a pénzét, fizetett és eltette a visszajárót (a párom meg azt figyelte, hogy ne rázzák át :). Mire én odaértem már könyvtulajdonos volt.

Tegnap délután Babszem nem akart biciklizni, mert napközben elfordította a kormányát és én nem tudtam jól megszerelni neki, úgyhogy az óvoda kertjébe mentünk játszani. Jó sokan voltak ott, mert szülői értekezletet tartottak pár csoportnak, úgyhogy gyerekek-anyukák-nagymamák még randalíroztak egyet a környéken. Volt jó pár bölcsis társ is.

Úgyhogy kicsit játszótéri anyukáztam, az oviról beszélgettünk olyanokkal akik ide járnak, meg akik szeretnének már jönni. Persze minden másról is szó volt, aztán a Csabi anyukája mondta, hogy ő kisgyerekként a Skála Kópétól félt, amire én egyből felnevettem, s ezért Babszem is felfigyelt a dologra. Többször meg-megkérdezte a Csabi anyukáját (ja szinte senkinek nem tudom a rendes nevét, de ez szerintem kölcsönös), hogy “Te kitől féltél? A Skála Kópitól?”

Otthon aztán megkerestem és megmutattam neki a Youtube-on, de aztán hamar áttértünk az Idősebbek is elkezdhetik-re, annak a zenéje és a rajzai 10x jobban bejöttek a gyereknek. Igen, minimum ennyiszer néztük meg, egymás után.

Úgy tűnik, hogy megvan a nyertes. Méghozzá a fekete ló, a titkos befutó a körzetes ovi!

Ami ugye azért nem volt szimpatikus mert túl közel van a forgalmas úthoz. De ezen túl semmi más kifogásolnivaló nincs benne. 4 csoport, tágas csoportszobák, felújított mosdó-öltöző, tornaterem sok játékkal, szimpatikus óvónénik, kézműves foglakozások, plusz közel is van. Ma délelőtt azonban elmentünk a nyílt napra. Nem volt rajtunk kívül csak még 2 anyuka+gyerek, aztán a végén találkoztam még eggyel, aki már az előző héten volt, de újra eljött a kisfiával, s aki akárcsak én rögtön az elején kilőtte ezt az ovit, akárcsak a környékünkön lakó többi ismerősünk. Ő viszont már tavaly egyszer mindenfelé körbejárt, de közben megszületett a kistestvér és a fiát inkább nem adta be óvodába, amúgy is most januárban volt csak 3 éves. Mindenesetre figyeltem a gyerekanyagot is, elég sok értelmes tekintet nézett rám vissza, ráadásul nagyon tetszett, hogy a tornateremben a nagyok segítettek Babszemnek, hogy használjon pár játékot.

Szóval május elején úgy tűnik, ide fogunk jelentkezni. Ide van amúgy is a legtöbb esély bejutni különösebb trükközés nélkül. Bár azért még cseréltem telefonszámot az ismerős anyukával ő még otthon van, a jövő héten beugrik pár helyre, hátha megmondja a tutit.

Azért a mostani választások tényleg változásokat hoznak. Régebben alig volt FIDESZes plakát Kőbányán. Mert ugye nem volt csak MSZPs jelenlét a kerületben. Mint ahogy UPC sincs Kőbányán, FIDESZ se volt. De most van, nyomul és plakátok is vannak lépten-nyomon, elvégre ez az egykori erős vörös bástya is kifakult már és hajszálra volt az előző fordulóban a győzelemtől a narancsos jelölt. Úgyhogy most már Viktorral egy plakáton szerepel és a mi házunk falára is ők vannak kiplakátolva.

Bár a plakátragasztó is bosszúálló fajta lehet: Orbán Viktornak összecsúszott a szája, olyan, mintha leharapta volna az alsó ajkát.

Lehet, a változást UPCt is hoz felénk?

A hétvége nagyjából a címben megadottak mentén telt. Szombaton kinn voltunk a Construmán. Ugyebár a tervek között szerepel, hogy nekünk passzív házunk lesz, az ember már több mint 3 éve gyűjtögeti az anyagokat a témában, s most kinn voltak kiállítani azok a cégek, akikkel majd szeretnénk valamit kezdeni (szigetelés, kivitelezés, ablakok, tetőmegoldások stb.), akikkel úgy tűnt itt lehet a leginkább megismerkedni. Amúgy a kiállítás már a péntekbe is beleszólt, mert akkora dugó volt a vásárváros környékén, hogy majdnem nem sikerült a nagymamát eljuttatni a Stadionoktól induló buszához.

Az ember megtervezte, hogy kikkel melyik pavilonban, hányas standon szeretne találkozni, én is hozzátettem pár dolgot, megvettük előre a jegyet és még azt is kitaláltuk, hogy annak érdekében, Babszem kevésbé unatkozzon, odafelé az ingyenes kisvasutat válasszuk szállítási eszköznek. Aztán a gyereket nem is a vasút kötötte le, meg a lovak, amelyek mentén elhaladt (ugyanis a Kincsem parktól indult), hanem attól volt feldobva, hogy az őrs vezér terén láttuk az új, fehér színű metrókat. Amúgy meg persze nem az a kocsi tetszett neki, amin ültünk, hanem ami szembe jött. A Kincsem Park mögött vezető út igazán sokkoló volt: nem gondoltam volna, hogy ilyen istállók vannak erre, meglakótelepek…

Jegyelővétel miatt nem kellett beállnunk sorba, úgyhogy kezdhettük a tervünk végrehajtását. Babszem itt-ott leragadt játszótereket kipróbálni, meg jobban érdekelte mindig a következő pavilon (mikor megyünk a kékbe, lilába mert a térképet neki is megmutattuk), nagyon beizgult, hogy tudunk kenyérlángost enni megint, mert láttunk egy büfénél kemencét és kiírást, de sajnos ennek csalódás és pizza lett a vége: nem csináltak lángost. Az ember meg szerzett pár kontaktot.

Aztán 2-kor Babszem már otthon aludt. Aztán késő délután mentünk bringázni. Meg vasárnap délelőtt is, meg délután is ugyanez volt a program. Annyival kiegészítve, hogy vasárnap délelőtt csak az apjával voltak, míg én befejeztem a takarítást és ebédet főztem, délután meg nem felejtettük el magunkkal vinni a pöttyös labdát és focizgathatott is. Na meg készült végre kép a levágott frizuráról is:

Nem megy ez nekem, mégse, hogy minden nap írjak valamit, pedig nagyon igyekeztem. Közben megint elszaladt pár nap és történt egy csomó minden.

Először is a családot katasztrófával sújtott környezetté kell nyilvánítani.

A hét végén anyu szemébe csapott egy ág a Balatonon, voltak ügyeleten, szaruhártya sérülés, szemleragasztás, ápolgatás stb. Szerencsére most már jól van.

Szerdán feljött anyósjelölt, hogy csütörtök-pénteken Babszemre vigyázzon, mivel van kulcsa, be tud menni hozzánk amíg a gyerekért kell menni a bölcsibe többnyire tesz-vesz. Hát most a forró kávét borította a combjára. Igazából vasalni meg ablakot pucolni akart. Még aznap Cicát bezárta a férje a házba mert magával vitte az összes kapunyitót, valamint otthon a nagypapa fejére borította a lakkot.

Ehhez képest, hogy az ember már 2 hete náthás szinte semmi.

Tegnap délelőtt takarítással indítottunk én a szobákat, az ember a légkondit tervezte megtakarítani, ehhez előbb persze el kellett mennie az Obiba, de sebaj, mert akkor meg már előállt a kocsival, hisz neki Kőbánya csücskébe kellett menni szavazni, míg nekem az óvodába.

X. kerületi közös szavazóhelyiségben már jártunk egyszer. Csak nem bírtunk megegyezni, hogy mikor is, mert tavaly tuti nem EP-zett az ember, viszont az autónk már megvolt, mert odafelé most is ugyanúgy eltévedtünk mint most, tehát 2007 és 2009 között volt az időpont. A Maglódi út végén a Temető és a börtön között van a kijelölt szavazókör, ahová a vidékieket várják. Legutóbb tudom, hogy mentünk, ember be, 5 perc múlva ki. Most is erre készültünk, sőt Babszem is ment vele. S tényleg, ember be, 5 perc múlva ki. Csak most nem szavazott, mert nem volt hajlandó sorba állni. Mondjuk mondtam is, hogy nem baj, mert eléggé eltérő véleménnyel voltunk a pártokat illetőleg. Az óvodában csak bementem, aláírtam, szavaztam. Jött velem Babszem is, aki ugyan elméletileg tudta, hogy a bölcsi melletti tornateremben leszünk mégis megszeppent és hirtelen azt hitte már megint valami kórházban vagyunk.

Aztán elmentünk ebédelni és miközben vártuk, hogy felvegyék a rendelésünket ki jött be az étterembe? A helyi FIDESZes jelölt. Rögtön a főnök szolgálta ki őt és mi kicsit hátrébb kerültünk prioritásban.

Akkor körbetelefonáltam még pár óvodát, az április kicsit sűrűnek ígérkezik, ha dolgozom is meg nyílt napokra is szeretnék menni. Ugyanis az óvodáknál se nagyon gondolnak dolgozó anyukákra, bár igaz, hogy ha meg is szeretnék nézni élőben egy foglalkozást, azt csak napközben tehetem. Viszont a beszélgetéseket még így is legtöbb helyen délután 3-5 közé teszik. Mindenesetre még legalább két ovinézést be kell iktatni, akár egyedül is, ha úgy jön ki, Babszem nélkül. Bár igazán jó lenne, ha ő választhatna, legalább óvónénit.

Persze ne panaszkodjak, mert úgy tűnik egyelőre, hogy akárcsak a bölcsőde esetében nincs igazán gond a férőhellyel és csókosnak se kell igazán lennie az embernek ahhoz, hogy bekerüljön valahova. Plusz a kerületben még választék is van és ha a gyár közelébe akarnám hozni a csemetét (amit nem akarok, mert felesleges napi 1-1,5 órát utaznia), segíteni tudnak abban is a helyiek.

Ma délután elmentünk megnézni azt az óvodát, ami először tetszett meg a környéken, még amikor arra tologattam Babszemet pár hónaposan. Ugyanis klassz, zárt udvara van. Ez volt a nagy vonzereje. Május 3-7 a beiratkozás ideje, most áprilisban vannak a nyílt napok a kerületben, el lehet menni tájékozódni.

Ma tehát korábban mentem Babszemért és elvillamosoztuk azt az 1 megállót az óvodáig. Persze nagyon be volt sózva a csemete, a gondozónőknek is mesélte, hogy délután megy körülnézni az óvodába. Persze azt mondta, hogy “az óvodát szeretem de az óvó néniket nem” pedig még nem is találkozott eggyel sem. Minden rendben volt, vártunk az ovi zsibongójában aztán beirányítottak minket az egyik csoportszobába. Egész addig csak visszafogott volt a csemete, amíg meg nem látta az első fehér köpenyes nénit, s el kezdett sírni, hogy ő nem megy be a szobába. Győztem megnyugtatni, hogy nem doktornénik, hanem óvonők, nem lesz vizsgálat, a rendelők máshol vannak. Aztán feloldódott és talált magának játékokat, amik lekötötték. Az udvar pedig neki is tetszett és mi voltunk kb. az utolsók akik eljöttünk.

Sikerült beszélnem az óvodavezetővel, aki megnyugtatott, hogy nem érkezési sorrendben lesz a felvétel, szóval nem kell május 3-án reggel 8-kor már ott toporogni a bejáratnál, úgyis utólag döntenek, ha minden igény beérkezett. Persze ők is a körzeteseket veszik fel első sorban, aztán jöhet a maradék. Találkoztam pár környéken lakó ismerős anyukával, akik szintén nem ennek az óvodának a körzetébe tartoznak, volt aki már tavaly körbejárta az ovikat, volt aki tudott pletykákat, de szerencsére a kerület egyetlen óvodájáról mondták csak azt, hogy oda csókosok kerülhetnek be. De azt a helyet nem is ismerem és nem is érdekel, szóval megnyugodtam. Ugyanakkor láthatóan a hozzám hasonló anyukák (korban, végzettségben, munkakörben stb.) körében elég népszerű ez az ovi és 27 hely van…

Két dolog hangolt le kicsit: az óvó nénik nem voltak annyira szimpatikusak elsőre, valamint ultrakicsi a csoportszoba, s nincs sajnos tornaterem se, szóval rossz időben mozgásigényes gyereknek (mint az enyém pl.) halál lehet…

Úgyhogy még semmi sincs eldöntve megnézek legalább még 2 helyet. Az egyik a bölcsi másik oldalán lévő lesz, ami ellen csak az elhelyezkedés a kifogás: forgalmas út mellett van az udvara. Eddig nagyon ellenkeztünk (elhelyezkedés, gyerekanyag), viszont lehet, hogy a belső és a személyzet más, mint amit képzeltem eddig. Szóval nézelődni kell.

Pedig megfogadtam, hogy márciusban minden nap fogok írni, mert legalább Babszem életének legyen valami nyoma itt a neten, aztán mindenféle közbejött és maradtak a képek. Szóval először is jött megint a betegség, mivel már rögtön felírt antibiotikumot a doktornő, nem aggódtam és elengedtem anyuékkal Kanizsára, a következő hetet amúgy is ott akartuk tölteni náluk, lévén hazalátogattak a svéd keresztszülők Adrival. Aztán amikor ott is csak ment feljebb a láz és a helyi doktornő injekcióba adta be a csillapítót persze autóba vágtam magam és szörnyű zenekísérettel lerobogtam Kanizsára. Azon a héten kedd-csütörtökön előadást kellett tartanom, ami azért is volt bosszantó, mert míg én fullra készültem, addig azok, akik kérték, hogy tartsak oktatást oda se tolták a pofájukat. Még pénteken is ügyeletes lettem volna, de azt szerencsére átvállalták tőlem a kollégák, amikor csütörtökön délután összezuhanva saját magamat hibáztatva a gyerek állapota miatt kértem tőlük segítséget.

Babszem persze egész este engem várt, de mire megérkeztem nem tudta kifejezni az örömét, az a típus, aki nagyon nagyon zavarba tud esni és nem tudja kimutatni hogy milyen boldog is. (Szerintem tőlem örökölte:) Aztán fogta magát és két nap alatt szinte teljesen meggyógyult. Pont, mire elfogyott az antibiotikum ő is jól lett és még a torokleoltása, amit a kanizsai doktornő küldött a laborba is negatív lett. Úgyhogy múlt hétfőn már teljesen elemében volt, igazi rosszcsontként viselkedett. Húgomék ugyan már szombaton megjöttek Stockholmból de természetesen először még Csácson töltöttek pár napot aztán előhúsvétozni jöttek Kanizsára.

Szerda este pedig megérkezett a másik két lányunoka is, meg a nyuszi és a bringa. Ami azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Igaz ugyan, hogy a védőfelszerelésből egyelőre csak a sisakot meg a kesztyűt sikerült elfogadtatni Babszemmel és az utóbbit is csak akkor kéri, ha fázik a keze. Mondjuk még a markoló és a Kisvakondos társasjáték is nagy kedvencek azóta. Miután először csak a lakásban sikerült kipróbálni a biciklit és a szűk folyosókon megfordulás néhol nyomokat hagyott anyuéknál a falon, csütörtök délelőtt megvolt az éles próba is az udvaron.

Ebéd után aztán elindultunk Pestre. Ahova szépen be is értünk, aztán vagy 1 órát dugóban ültünk, mert ugye megpróbáltunk délután 5óra felé átkelni Budáról Pestre. Ahhoz képest azonban, hogy attól tartottam, Babszem nyűgös lesz, mert nem aludt se a mamáéknál se az úton nagyon jó fiú volt. Persze biztos azért, mert az úti cél apa és a munkahelye volt. (Előző este mondta, hogy “már nagyon hiányzik nekem az apukám“). Úgyhogy volt nagy öröm és férfiak egymásra találása mikor odaértünk meg egyáltalán egész este össze voltak nőve az embereim.

Pénteken jó kis programunk volt, bejöttünk a munkahelyemre, hogy megköszönjem az előző heti beugrást a csajoknak. Az egész persze úgy indult, hogy Babszem nem volt hajlandó felszállni a 9-es buszra. Mert hétvégén valahányszor bejöttek hozzám 109-sel voltak. Talán ha Volvo lett volna ad neki egy esélyt, de nem az volt. Szerencsére épp ott állt egy 151-es, úgyhogy inkább felszálltunk arra és elmentünk a Kökire, majd Metróval a belvárosba. Babszem nagyon élvezte az utat, közben megevett egy almát én meg tökre úgy néztem ki, mint valami szuperanyuka, aki a kisfiának műanyag dobozból előre felszeletelt, hámozott almagerezdeket kínál.

Munkahely látogatás után még elmentünk a HésM-be és vettem Babszemnek tavaszi sapkát, aztán a Vörösmarty téri vásáron ettünk kenyérlángost, majd metróval hazamentünk, közben volt megint almaevészet és a fiatalúr kijelentette, hogy szeret metrózni. A délutáni alvás így jól elhúzódott és későn indultunk Tiszavasváriba, ahol a Húsvét hétvégét készültünk tölteni. De még elég élénk volt a gyerek mire odaértünk és nagyon örült a nyusziknak. Idén két kis nyulat szereztek anyósjelölték, egy feketét meg egy fehéret, a műhelyben tartották őket, gyerekmagasságban, úgyhogy ahányszor arra volt dolga Babszemnek, vagy ha nem is, de kiment, megsimogathatta őket. Az ő feladata lett az elnevezés is: Kormos és Fehérke lettek a nyuszik (legutóbb az új betévedt kóbor macskát nevezte el Virágnak).

Amikor jó idő volt, ment a biciklizés (kép volt már róla), egész hosszú utakon voltunk vele, csak éppen az eredeti terv szerint az lett volna, hogy mi kicsit futunk is, nem engedte meg nekünk, hogy előre szaladjunk ő meg tempózzon utánunk a nagyszülőkkel. Amúgy is szoros összenövés alakult ki közte és az apja közt, elvégre volt mit bepótolniuk. Minimális rokonlátogatás és locsolás után (megtanulta a Zöld erdőben jártam-ot és ha kedve volt, el is mondta) hétfőn visszajöttünk Pestre.

Tegnap megvolt az elsős bölcsis nap, 2 hét után. Délután bringát vittem és még vagy másfél órát mászkáltunk, mire hazaértünk. Szóval itt a tavasz. Azon még filózunk, hogy bevigyük-e napközbe is a járművet a bölcsődébe, mert motorral eddig nem volt gond, az volt kincstári is, meg másnak is, de ez azért  elég egyedi meg új dolog ahhoz, hogy problémákat okozzon a többiekkel.

Tegnap a biciklizés során többen is megjegyezték, hogy milyen ügyesen használja Babszem pótkerék nélkül a bringáját.

Az senkinek se tűnt fel, hogy pedál sincs.

Még Kanizsán volt az első kör az új futóbiciklivel, egyből simán alkalmazkodott Babszem az új eszközhöz, pedig még tökéletesen nem is állítottuk be. Aztán persze elhoztuk Tiszavasváriba is, ahol meg elmagyaráztuk, hogy tudja feltenni a lábát, ha csak gurul, nagyon jól kormányoz és még leállítani is sikerül neki többnyire a biciklit.

Ja és persze nagyon gyors. Gyorsabb, mint a motorral. Szerintem hamarosan mi is csak biciklivel tudjuk majd tartani vele a tempót. De bringánk még nincs.