Mi lenne, ha a Velvet hírszerzői néha elővennék az eredeti forrást is, nem x-edik kézből fordítanák le a híreket? Minden idők legrosszabb alakításai ugyanis abszolút félreértéseken alapul.
1. Nem közvélemény kutatás volt még, csupán a szerkesztőség állított össze egy 10es listát. A jövő hónapig lehet olvasóknak is véleményt nyilvánítaniuk a témáról.
2. Ráadásul NEM a színészi játékról volt szó, hanem a toplista eredeti címe: “The 10 worst movie accents” Ebbe pedig mindenki belefér, ahogy azt felsorolták. Sőt …
Tessék kiigazgatni. Írnék is levelet, de hát csak általános cím van a Velveten. Ja megkaptam az Empiret, és persze életemet és véremet.
Velveték is fizessenek rá elő, megéri, ne csak az IMDB híreit olvasgassák és fordítsák pletykának.

Aki tervezett strandolást, Balatonozást, napozást, egyáltalán, bármilyen jó idővel, napsütéssel összeköttetésben álló dolgot, az sürgősen felejtse el. Ugyanis ma délelőtt a kedves ujból kovászos uborkát tett el! S mint ez már korábban (ld. június 15) kifejtettem, ilyenkor szokott elborulni az ég, dörögni, villámlani és a hőmérő higanya mínusz felé konvergál. Meleg ruha el fog kelni.

Talán ha elolvasná valaki. Nekem is lennének. Addig vagyok, mint Kázmérunk.

Végülis nagyon jót tett a nyelvtudásomnak, hogy Redhead közénk jött. Már kezdtünk nagyon elmagyarosodni. Vele lehet jó nagyokat beszélgetni, persze angolul. Így aztán amikor megérkeztem kintre, meg is jegyezték, hogy jól megy a nyelv, értettem mindent, képes voltam egész extra kifejezéseket használni, nem volt gond az átállással, magyarról angolra, illetve vissza. Egyetlen dolgot kifogásoltak, az ámerikai akcentusomat. Kijavítottak, ha valamiből (pl. tomato, man) nagyon kilógott a twang. A héten pedig a sok sok bemutató alatt, amit tartottam tényleg meglepődve vettem észre, hogy még az a 7 nap intenzív nyelvhasználat is nagyon jót tett, sokkal jobb előadásokat tartottam, mint tavaly ilyenkor.

Ma már mindenki írt róla, de azért én is. Felfrissül most éppen a levegő. Lehet, hogy a közlekedés megőrül, de most kint az ablakból teljesen esőszag dől be az irodába. S miután a mai napomat is a raktárban töltöttem, ez nagyon jól esik.

Tegnap óta a Matrix Revisited nézése már nemcsak a doboz bámulásából áll. Fizetésnap volt, hát elmentünk és vettünk DVD olvasót a gépbe. Míg a párom beüzemelte addig én is új billentyűzetet installáltam magamnak, végre nem ragad be az u betű. Most már nincs kifogás, el kell kezdenem a fordítást, amit A. adott, elvégre hónap végén le kell adnia. Persze most leginkább az foglalkoztat, milyen filmeket kéne beszerezni az alapgyűjteményhez illetve hol van a közelben kölcsönző, mert a FSZEK augusztusig zárva van.

A fene a hülye freewebbe, reggel még éppen sikerült hozzáadnom az új hónapot, aztán mire begépeltem a Pratechett idézetemet, elszálltak megint. Most már tényleg fogom magam és keresek más helyet. Majd szólok, ha találtam. A napom elbaszódott rendesen és nemcsak amiatt, mert a blogomat képtelen voltam írni. Hiába güriztem egész nap a raktárban, pakoltam, szortíroztam, hogy helyet nyerjek. Nem sikerült. Eléggé elkedvetlenített a dolog. De talán holnap ha áttérek az újabb adagra kicsit jobban összeszedem magam, készívűbb leszek és kiszórok mindent, amit elsõ látásra feleslegesnek ítélek, nem lesz pardony.

Dörömbölés hallatszott a hátsó ajtó felől. Magrat kinyitotta. Élénk színekbe öltözött és szégyenkezo törpék tömege lépett sietve hátra, aztán felbámult rá.
– Ööö – mondta az, amelyik láthatólag a vezérük volt. – Meg … meghalt a vén banya?
– Melyik vén banya? – firtatta Magrat.
A törpe egy ideig eltátott szájjal meredt rá. Majd megfordult és suttogva konzíliumot tartott kollégáival. Aztán visszafordult.
– Hány vén banyája van naccsádnak?
– Kettőből lehet választani – válaszolta Magrat. Nem volt túl jó kedvében s ezért nem érezte indíttatva magát arra, hogy a szükségesnél jobban elősegítse a társalgást. Rá nem jellemző komiszsággal fűzte hozzá:
– Ingyen vihetik bármelyiket.

Az új Pratchett könyvben, ahogy az már láccik, és Ogg Ángyi ki is fejti: “I don’t think we’re in Lancre” Lehet, hogy kicsit hangosan röhögtem a metrón, amikor ehhez a részhez értem. De Korongvilág regénnyel a kézben nem ez éppen meglepő. Mint ahogy az se, hogy megint sikerült félretenni emiatt a Nászjelentést.

A nap legszomorúbb híre:

Elhunyt a négyszeres Oscar-díjas Katharine Hepburn amerikai filmszínésznő. A filmművészet legendás alakja 96 évesen, connecticuti otthonában halt meg vasárnap. Halálának pontos okát még nem állapították meg, de rendőrségi forrásból a Reuters hírügynökségnek azt mondták, elhunytát valószínűleg idős kora magyarázza. A színésznő a kilencvenes évek elejétől Parkinson-kórban szenvedett.
Katharine Hepburnt összesen tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, ebből négy ízben meg is választották a legjobb színésznő kategóriájában. A színésznők közül legtöbbször ő nyerte el a filmszakma e legrangosabb kitüntetését.
1934-ben a Hajnalka (Morning Glory), 1968-ban a Találd ki, ki jön vacsorára (Guess, Who,s Coming to Dinner), 1969-ben Az oroszlán télen (The Lion in Winter), 1982-ben pedig Az aranytónál (On Golden Pond) című filmekért vehette át az elismerést.
Hepburn összesen 44 filmben játszott, a filmezéstől 1994-ben vonult vissza. 1970-1980 között számos tévéfilmben is forgatott, 1975-ben Emmy-díjat is nyert.
Mások mellett James Stewart, Humphrey Bogart, John Wayne, Henry Fonda partnereként játszott, nevét azonban leginkább Spencer Tracyével párosítják, akivel egy életen át tartó kapcsolatot alakított ki. Sokoldalúságával, fékezhetetlen életerejével, nevettető képességével Katharine Hepburn a hetvenes évekig Hollywood legjellegzetesebb művészei közé tartozott

Nagyon szerettem, szerintem nagyszerű színész és ember volt, már amennyire ez utóbbit innen meg lehet állapítani. Továbbra is az elsőszámú kedvenc marad.

szerettette meg magát velem Gyévé. Tegnap ugyanis elfeledkezett arról, hogy ügyeletes, s mivel nincs kijelző az otthoni telefonon, azt hittem, Cicáék telefonálnak, akiket ebédre vártunk, hogy jöhetnek-e, amikor felhívtak bentről, hogy nem tudnék e bemenni. Lévén bloody nice, bejöttem. Három órával azután, hogy Gyévének fel kellett volna vennie a szolgálatot előkerült, telefonált, bocsánatot kért stb. Valami átlátszó kifogása is volt, hogy elfeledkezett az egészről, mert családjával ment ebédelni valahova. Ez persze már azért is gyanús, mert hétközben még tudott a vasárnapi melóról, ráadásul mindig egy hónapra előre készül a beosztás az ügyeletekről, mindenkinek a személyes kívánságait figyelembe véve, aztán meg Gyévénknek be volt vésve az asztali naptárjába, hogy vasárnap ügyeletes, valamint szombaton bent volt az irodájában, mint megtudtam… Nah azért persze egy tábla csokit vagy hasonlót elvártam volna, cserében, hogy megmentettem az arcát. Gyévéről egyre inkább a Mia Farrow alakította csaj jut eszembe a Férjek és feleségekből, akit elvált férje (persze Woody Allen) passzív-agresszívnek nevezett. Akkoriban kezdtem gyanítani, hogy valami nincs rendben a házasságukkal.

Ahogy azt januárban feltételeztem, az mostmár teljesen világossá vált. Ugyanis a HVGben megjelent a következő hirdetés:

Az Esti Showder és az Activity Show csapata Médiaszakos gyakornokokat keres.

Azaz a TV2 és RTL Klubbal kapcsolatos nagy Összeesküvés elméletem továbbra is tartja magát. Sőt erősödik.

Nyolc nyelven beszél. Megáll az eszem. Az utolsó kettő az olasz meg a magyar, az előbbit megérti, az utóbbit meg most intenzíven használja és tökéletesen el tud kommunikálni unokatesóm családjával, akik közül csak a barátnője tud vele folyékonyan franciául beszélni. Tegnap este minden probléma nélkül váltogatta a nyelveket, franciául, magyarul, angolul folyt a csevely. Azt hiszem, meg kéne tanulnom nekem is még egy nyelvet. Talán spanyolul. Abban még segíteni is tud ez a brazil srác. Aki egyébként szívesen telepedne itt le nálunk. Megkérdezte, van e havas képünk, mert hogy életében először idén télen látott közelről hóesést Belgiumban és teljesen elvarázsolta. Persze kérdés, hogyan fogja bírni itt a telet, amikor Brüsszelben hat réteget viselt magán októbertől márciusig.

Ez az első nap az óvodába elég meredeken kezdődött. Felhívott unokatesóm, hogy nálunk aludhatna e ő meg a brazil pasija ma este, ha netán maradniuk kell pesten. Mondtam, persze. Közben meg arra gondoltam, hogy a fenébe akkor ki kell csomagolnom, elpakolnom, rendetraknom. Remélem lerendeznek mindent, mielőtt indul haza a vonatjuk. Ha nem, akkor bevásárolok. De hát olyan bloody nice vagyok.
Aztán meg volt egy kis staff meetingünk is. Ahogy aztat kell. Elfogyott a shortbread amit hoztam, bár egyet azért megmentettem a kedvesnek. Egész nap álmos vagyok, de azért szerintem megnézem, maradt-e még egy kis veresbor mert az fincsi volt.

Első nap a munkahelyen. S mivel tegnap este értem vissza, ezért aktívan fogok pihenni, azaz alig dolgozni. Nagyon kellemes elhatározás. Utána kell néznem az összes levelemnek, blogoknak (a lassú kinti net miatt teljesen csak magánlevelezésre használtam a hálón töltött időt és egészen meglepődtem, hogy nem is hiányzott annyira az egész), Message Boardoknak stb. Meg egy rendes beszámolót rittyenteni ide. A kis kockás füzetemet persze, amit magammal vittem offline blogolásra vagy régisebben naplót írni, nem használtam ki. Az elején részletes leírás van arról, hogy milyen volt a repülőút, viszont a partyról már semmi. De majd behozom.

Persze a könyv, amit kinéztem, hogy megveszek és viszek ajándékba angolul elfogyott. Finnül, spanyolul meg egyéb nyelveken mindenhol kapható, csak angolul nem. Merhogy nagy siker volt. Jövő hétre ígérik az utánnyomást. Na az már késő nékem. Úgyhogy valami emergency ajándék után kell még kutatnom. Úgy elszaladt ez a három nap, már attól félek, hogy semmit nem fogok tudni elintézni. Para 100rel. Holnap délután pedig megy a gépem. Most még elugrok a bankba is az előlegemért.

PS. Azt hiszem, ma belefutottam Myreillebe ha zöld ujjatlan vászonruhás rövid szőke hajú csaj ő volt a Deák tér környékén. A róla látott képek alapján tippeltem.

Tegnap este elbeszélgettünk arról, hogy mi minden vár rám az elkövetkező két hétben. Felmerült az ötlet, hogy írok listát arról, mit kell elintéznem még az elkövetkező két napban, milyen programjaim vannak. De elvetettem, mert egyrészt nem vagyok egy nagy listairogató, másrészt meg ha lenne is listám vagy itthonhagynám, vagy úgy elhánynám valahova, hogy pont amikor kéne, akkor nem tudnám előkeríteni. A kedves rákérdezett, hogy fogok e postolni, amíg kint leszek. Mondtam, hogy elvileg igen, a gyakorlatot meg majd meglátjuk. De már kinéztem azt a kis füzetet (van itthona fiókomban egy csomó üres naplónak, jegyzeteknek való füzetecske, mert nehezen bírok ellenállni az írószernek, viszont már alig használom őket), amit esetleg offline blogolásra, élményrögzítésre használhatok.
Ezek után persze nem csoda, hogy az angolokkal álmodtam. Ott voltam náluk, érdekesmód a hugaim társaságában, Roger és Jayne felzárkóztatott, hogy mi is történt velük az elmúlt években, a legnagyobb gyerek, Natalia emlékezett rám, George nem, a legkisebb, Francesca pedig már aludt. Míg élményeket cserélgettünk az ablakon keresztül láttam a garázs feletti egykori kisszobám ablakát, amely mögött hívogatóan villogott egy számítógép képernyője.

Ami más esetében az autómosás vagy locsolás, az nálunk a kovászos uborka. Tavaly is a nagy hőség közepében, amikor már kezdett normalizálódni az uborka ára, szereztünk 5 literes üveget és az erkélyre tettük, amely többnyire teljses napfényben fürdik. Természetesen másnapra beköszöntött a zima. Pénteken este eldöntöttük, ha már itt a hőség nem fogunk a kedvező uborkaárra várni, hanem fogjuk magunkat és elmegyünk beszerezzük a szükséges dolgokat (a kaprot kizárólag kovászosuborkán tudom elviselni) és megtömjük az üveget. (Többessszám visszavonva, az egész nagy részét a kedves csinálta) Természetesen beköszöntött a hűvösebb idő. Pedig ma ebédre is direkt hideg Gazpacho-t terveztünk levesnek. Azért elkészült minden. Talán az uborkára többet kell várni, de a leves finomra sikerült.

Június 11

Tegnap delután rövid időre beigért Freeweb szervercsere egész estig tartott persze. De azért akadtak délutáni tapasztalatok is. Például, hogy elmentünk abba a bizonyos testvér intézménybe, s mivel megígértem Redheadnek, hogy elviszem oda, mennem kellett, ott azonban csak körbevezetés volt. Semmi nagyember, nem kellett senkit elkápráztatnom. Jó is, így legalább mindig megállhattam a légkondik mellett.
Lefoglaltam a jegyemet, junius 19 es 25 kozott a 20 fok körüli angol levegot fogom szívni. Igen, Igen Igen!
Este icukán beszélgettem A.-val, úgy tűnik a románc behal. Közben pedig, nem tudom, ő észrevette-e de teljesen más stílusban írogattam neki, mint eddig szoktam. Amolyan blogosan. Persze nem tudom visszanézni, mert a múltkor beállítottam, hogy ne logolja a historyt. Na most cseszhetem a bizonyítékot.

Június 12

Kedvenc hirdetésem megint megjelent az újságokba. Három hétvégés továbbképzés fiataloknak, akik szeretnének tévés drámákat írni. Persze A Grundy szervezi. Mindig meglep, ha kiderül, hogy vannak írói is a Barátok Köztnek 😀
Kicsit idegesit, hogy Redhead annyira eager beaver és például ma, amikor ügyeletben vagyok itt liheg a nyakamban.

Június 13

A blogtalanság harmadik napja. Vannak tünetek. Írni és posztolni akarok. Még a végén fogom magam és elkezdek sokat írogatni a barkkba. Már eddig is nehezen ment, hogy visszafogjam magam.
Ma reggel korán keltem, üdvözöltem a borús eget, a szelet, nem is vettem fel ujjatlan pólót. Gondoltam, nem az időjósok mondják a tutit, hanem az az igazi, ami kint van és most. Ez aztán csak fokozódott, amikor leszállva a metróról torna felé menet cseperegni kezdett az eső. Gondoltam, hogy míg kiizzasztom magam a teremben addig jó kis zuhé lesz én meg majd a friss levegőre lépek ki reggeli testmozgástól, zuhanytól feldobva. De a monszunra jöttem ki. Ez kérem nem ér!
Ami vígasztal, az az, hogy jövő héten ilyenkor ott leszek kint a zöldben, lehet hogy elviszem egyet sétálni a kutyát reggeli után és lemegyek a folyópartra. Mindezt valószínűleg melegítőben és gumicsizmában. Mert azért ha meggebednek, az angolok akkor se fognak tudni ilyen hőséget produkálni jövő péntekre.

Június 14

Tegnap délután rövid időre mintha magához tért volna a freeweb. Postoltam is. Nem tudom, hogy megmarad-e.
Munka
A biztonsági őrömnek dührohama van egy rejtvénytől. Káromkodik és az asztalt ütögeti. Ennyire hogy húzhat fel valakit egy plusz egy vicc? Hát nem egy Szakács Béla az tuti.

Főnéni kirándulást szervezett ma délutánra, hogy tekintsünk meg egy úgymond társintézményt. Hát nem tudom, van e nekem délután 1kor metrózni a vársoban. NINCS! Szóva eldöntöttem. Persze, ha akad még valaki, aki megy Köcsögön kívül, akkor lehet, hogy nekivágok. De ha Köcsög lenne az egyetlen társaság, akkor talán kihagyom. Pedig eleinte az volt a tervem, hogy megyek aztán majd és a főnéni mellett bizonyítom mennyire vagyok sziporkázóbb, okosabb, rátermettebb mint a másik. De ilyen döglesztő hőségben nem igazán fog működni a dolog. Sziporkák csak melegítenek. Kedves úgyis rendszerint azt mondja: “Téged se az eszedért szeretlek!”

A meleg ellenére kaptam két emilt, ami elég ahhoz, hogy feldobjon. Először is, úgy tűnt, hogy pénzemet saját hülyeségem miatt nem kapom meg utazás előtt, de írt a csaj, hogy megoldható. Másodszor Jayne is írt, hogy bármikor megyek, bármeddig maradhatok. Szóval nincs akadálya a repülőjegy foglalásának. Most már csak az kell, hogy a kedvesnek sikerüljön a mai nyelvvizsgája.