Ma van a szüleimnek. Mint arról már korábban (ld. 2003 április 9.) megemlékeztem, apu születésnapja 1 nappal az évforduló után van. Gyengébbek kedvéért, holnap. Nagy vidáman mondogattam, hogy bezzeg ő sose felejt. Na tegnap beszéltem a hugommal vagyis mindkettővel és mind a ketten tutira összekeverték az ünnepeket, és rámfogták, hogy miattam cserélték ki a naptárjukba a napokat, előbbre véve a szülinapot, utóbbra a fordulót – szerintem egész életükben keverni fogják:D – és amikor én kijavítom őket akkor csak arra koncentrálnak, hogy nem jól emlékeznek, mire átfirkálják gyorsan a napokat. Na de mind1, nem is ez a lényeg, hanem hogy a nagyobbik trécselt apuval tegnap reggel és kiderült, hogy kivételesen apu tényleg megfeledkezett az évfordulóról, ugyanis teljesen lefoglalta, a tegnap rárakott 24 órás vérnyomásfigyelő, ugyanis a hétvégén nagyon magas volt neki, ezért megfigyelést javasoltak.

Már hetek óta figyelem a filmplakátot, hirdetik ugye nagyban hatalmas betűkkel, hogy Brad Pitt, Catherine Zeta-Jones, Michelle Pfeiffer. És hát magyar mozikban Ezzel a szereposztással senki se fog találkozni, lévén szinkronizált. Azért ha alaposabban megnézzük ott van ám, hogy Stohl András meg Nagy-Kálóczi Eszter a magyarhangok. Remélem valahol azért foják szinkronizálva is játszani, mert a trailerek alapján egész jó.

James és Winnie szinte mindenben egyetértenek. Határozott véleményük van.
– Valami nincs rendben azokkal az emberekkel, akiknek nincs intelligens, kialakult véleményük a dolgokról – mondta Winne Jamesnek, amikor először találkoztak…
Íme néhány dolog, amiben egyetértenek: gyűlölnek mindenkit, aki nem olyan, mint ők. Gyűlölnek mindenkit, aki gazdag, sikeres, és írnak róla a lapok (de különösen Donald Trumpot). Gyűlölik a divatmajmoló embereket és a divatos cuccokat (bár James most vásárolt egy Dolce és Gabbana napszemüveget). Gyűlölik a tévét, a nagy költségvetésű filmeket, a pénzszerzés kedvéért készült, rosszul megírt könyvet a New York Times bestsellerlistáján (és az embereket, akik elolvassák ezeket a könyveket), a gyorséttermeket, a fegyvereket, a republikánusokat, a neonáci ifjúsági csoportokat, a jobboldali vallásos abortuszellenes csoportokat, a modelleket (és a divatlapok szerkesztőit), a zsíros vörös húst az ugatós kistermetű kutyákat és azokat az embereket akiknek ilyen kutyájuk van.
Gyűlölik azokat, akik drogoznak. Gyűlölik azokat, akik túl sokat isznak (kivéve, ha az valamelyik barátjuk, de akkor később panaszkodnak róla másoknak) Gyűlölik a Hampton-vidéket (de azért bérelnek ott egy házat, a Shelter-szigeten, ami már nem is tartozik igazán a Hampton vidékhez, szokták mondogatni). Hisznek a szegényekben (nem ismernek senkit, aki szegény, kivéve a jamaikai dadust, de ő azért nem igazán szegény). Hisznek a fekete írókban (kettőt ismernek, és Winnie most próbál összebarátkozni egy harmadikkal, akivel egy konferenciát találkozott). Gyűlölik a zenét, különösen a Music TV-t (de Winnie néha megnézi a Hová tűntek? című műsort a VH1 zenecsatornán főleg, ha a szóban forgó művész drogfüggő vagy alkoholista lett). Úgy gondolják, a divat ostobaság (de titokban a Dewar’s reklámban szereplő emberekkel azonosítják magukat) Úgy gondolják, a tőzsde egy nagy csalás (de James azért befektet évente tízezer dollárt és minden reggel ellenőrzi a részvényeit az interneten.)…
Hisznek a női írókban (legalábbis addig, amíg a nők nem lesznek túlságosan sikeresek, vagy nem kapnak túl nagy figyelmet, vagy nem írnak olyasmiről, amit a Dieke házaspár helytelenít…
Winnie mélyen keserű és James is mélyen keserű, de erről sosem beszélnek.

Éppen most olvastam, és azt hiszem, teljesen igaz minden öncélúlag kinevezett elitre

A minap éppen arra volt jó, hogy elkezdtünk gondolkodni, mikor is vettük az ágyunkat? Hol kéne tartani a matracforgatásban? S csak fellapoztam és kiderült, hogy augusztusban, miután visszatértünk a szabiról. Most, hogy már több mint egy évnyi anyag van benne, biztos, hogy nem kapok új olvasókat, akik veszik a fáradtságot, hogy végigböngésszenek és ha érdekes neveket találnak, kikeressék ki is az, micsinált, hol bukkant már fel az elmúlt évben. Jah, hogy májusban tettem egy ígéretet, hogy mindezt összeszedem és csinálok egy oldalat a’la Suematra a magyarázatokról? Nos ez megint csak lustaságom falába ütközött. De már ilyeneket, amik munkába kerülnek, nem is ígérek. Bár most ez a blogskin váltogatás nagyon tecc, az lehet, hogy gyorsabban fog menni 😀

El kezdtem gyúrni valami frissítésre, merthogy a sok eper elfogyott. Felfedeztem a klasszikus 50-es évek beli pin-up girlöket. Nekünk még volt is francia kártyánk, amin ezek a pikáns hölgyek voltak feltüntetve. Persze a legjobb site-ot az oroszoknál találtam.

Mától újra körünkben a Köcsög, vége a szabadságának. Holnaputántól Boss néni húz el nyaralni, azaz itt maradhat ő szinte teljhatalmúként. Ugyanis anno SZSvel egyenlő jogaik voltak, de most Redheadnek nincsenek. Néhány hét nyugalom után biztos megint fogok majd dúlni fúlni miatta. Az is elképzelhető, hogy holnaptól felújúl megint a légkondi mizéria. Jah, közben annyira keveset írtam a munkámról, hogy el is felejtettem említeni, V. elköltözött körünkből, felkerült az emeleti irodába. Ott jobban kéznél lesz a Főnéninek. Mi ugyanis új kolleganőt kaptunk, amolyan beépített embert, mondhatni ejtőernyőset.

A kedves teljesen beindult, hogy veszünk a nagyszerű Sulinet express keretében egy digitális fényképezőgépet. Mert hogy neki ez még jár. Szombaton kiválasztottuk a lehetséges jelölteket, megvizsgáltuk őket, meglett a két befutó. Az egyik talán kapható, a másik biztosan az akció keretében. Alig várta, hogy ma reggel végre megnézhesse az ügyfélszolgálat telefonszámát és normális tájékoztatót kérjen szóban, mert azt ha megfeszült se talált az interneten. Erre a honlapon szereplő információs szám a kezdetek óta egy magánlakásé. Durva?

A HVG-ben jelent meg egy cikk a Szökevényvdászokról. Eddig meg voltam győződve arról, hogy ezt a foglalkozást is csak regényekben tupírozhatták fel. Mint pl. Stephanie Plum (Mazur nagyi rulez! :D) esetében, vagy filmekben, ld. Szárnyas fejvadász.

Nos tegnap este megkaptam a születésnapomhoz még járó utolsó ajándékot is A-tól, nevezetesen Az operaház fantomjára szóló jegyet. Nagyszerű szereposztást fogtunk ki, Mahó Andrea, Sasvári, Miller, Mikó, Galbenisz Tomasz, Sáfár Mónika. Jó, persze nem a legjobb helyen voltunk, a fantom páholyát nem láttuk, de igazán nem volt részem még ekkora produkcióban. A muzsikát ugye ismertük, a sztorit anno elolvastam (Láthatatlan unokatesómmal számoltuk, hogy Raoul hányszor fakad sírva Gaston Leroux “gothic” regényében, de aztán kb. a hatodik alkalommal feladtuk), az ORF napi kívánságműsorában hetente legalább 1x kérték a főzenét Sarah Brightmannel, és még a némafilmet is láttam. Régóta esedékes volt végre megnézni is a darabot, s nem csalódtam. Hazafelé még mindig a dalokat dúdolgattam. Még egyszer köszönöm A-nak!

Úgy voltam vele, hogy az elsőt még megvettem. Elolvastam a többit is, de egyre inkább erőltetettnek, hatásvadásznak stb. éreztem. Nem hiszem, hogy kimagasló. Csak népszerű. Vannak benne jó részek, ötletes, de többezer jó gyerekregény van, magyarul is. Egyik kolleginával megbeszéltük, hogy ez az 5. kötet nagyon olyannak tűnik, amelyiket csupán a mindenféle nyomásnak engedve írt meg J.K. Rowling, s beletett sok mindent, amitől szülőknek, gyerekeknek felállhat a haja, csupán azért, hogy ne követeljék tőle a követekzőt és sürgessék a 6. rész miatt. Mindenesetre van kéznél angolul 2 kiadás is (egyébként kivételesen az amerikai borítója jobb mint az angol), de nem vonz a dolog. Megvárom, míg megjelenik magyarul, aztán kölcsönkérem és elolvasom.

Na tegnap aztán fogtam magam, és inkább elmentem a szerkesztőségbe, minthogy telefonálgassak. Így sikerült a két titkárnő közül a normálisabbal beszélnem, ráérek hát hétfőig és augusztus közepére kaptam a következő adagot. Mivel az előző irományaimért már megkaptam a pénzt, ami szégyenletesen kevés, inkább nem ölök bele túl nagy energiát, de legalább a nevem itt vagy ott megjelenget. Egyébként nagy valószínűséggel nem is rám volt mérges a csaj, hanem GyéVére, aki március óta nem csinálta, meg amire kérték, illetve nem küldte vissza a neki kiadott anyagot. Én amikor rákérdeztem nála, azt mondta, hogy már több levelet írt a csajnak és kész is a cikke… namármost itt van valami stikli 😀

Tegnap emlegettem a szendvicseket, meg A-t. Ma bejött hozta a kisfiát, akit mindenki megcsodált, én meg vettem nekik egy doboz szendvicset, mert arra fájt a foga, hogy ne éhezzenek. Gyönyörű egy gyerek. Elejtett egy-két dolgot, az elmúlt két hétben sikerült nem túl sokat beszélnünk, úgyhogy megállapodtunk, holnap úgyis egy órával kezdés előtt vehetjük fel a színházjegyeinket, hát majd beülünk valahova egyet kávézni és akkor jót pletykálunk.

Tegnap azzal a harci feladattal mentem haza, hogy otthon a kedves útmutatását követve, mert hogy ő már használt ilyet, meg egyébként is a függvények nekem kínai, s nem lesz egyszerű összehozni két listából egy harmadikat. De az volt! Két órán keresztül szarakodtunk vele. Végülis az Excel sok mindenre jó. Csak érteni kell hozzá, ismerni kell. Mivel úgy döntöttem, hogy ezek után már nem fordítok, otthoni honlapomat babráltam, meg lezavartam egy HMMIV pályát, míg a párom szerkesztőségi ülésre ment. Na ma reggel lazán jövök be, erre azzal fogadnak, hogy az én szerkesztőségemből valamelyik csajszi hisztizve hívott, persze az volt megbeszélve, hogy Ma megyek és adom le a cikket, de ezt el akartam tolni, mondjuk hétfőre. De lehet, hogy ezek után holnap lesz belőle? Mindjárt gyűjtök lelkierőt és felhívom őket.

Szendvicsért mentem ki. Anno A-val ez volt a kedvencünk, ha már minden kötél szakadt, és nem volt kajánk, meg máshoz kedvünk, akkor itt aztán mindig bízhattunk abban, hogy azt ehetünk, amit szeretünk pepperónis és juhsajtkrémes, például. Nyammm! Persze anno 6db kevesebb volt mint 400 Ft, most egy 5 db-os dobozért 535-öt fizettem. Csak ritkán járok már oda. De megtaláltam, hogy még a Frommersen is ajánlják:

…we recommend the small open-faced sandwiches available at Duran Szendvics (another chain of sandwich places in town)… Three or four of these colorfully displayed sandwiches would make a meal.

Úgy látom, hogy blogger körökben most éppen nagy felfordulást kelt egy bloggerolvasó kritikus. Bárónő a 7kerből. Elindult ugye a Statcenter listája alapján és olvas, meg kritizál. Merész, mert megkérdőjelez olyanokat, akiket nem illik. Csak olvasni és vagy szépet mondani róla, vagy hallgatni. Mert aztán rádszólnak. A kritikát pedig mindenki nehezen viseli.
Tudom, én is azt mondtam, nem érdekel. Mert magamnak írok. De nem csak, mert mások olvassák és véleményt mondanak róla. Vagy azzal, hogy soha többé rá nem néznek, vagy azzal, hogy belinkelik vagy böffennek a Varázsgömbbe, valami rosszat esetleg. Persze én is linkelném, ha szépet írnak rólam, sőt idézném is, mert azért szeretem ha szeretnek. Ki nem? Mivel azonban én se írok senkiről szépet, vagy kritikusat, nem teszem meg. Csak felsorolom, akiket rendszeresen olvasok, néha utalgatok rájuk stb.
Nem vagyok merész, ráadásul a lista közepén elhelyezkedve igencsak érdekel, hogy a már meglévő olvasókat ne veszítsem el, valamint kerüljem a konfliktusokat. Nekem nem kell, hogy véres karddal valaki a nyakamba ugorjon, levelekkel bombázzon, nyilvános vagy kevésbé nyilvános fórumokon fikázzon. Politically correct vagyok. Illetve gyáva, ha úgy tetszik.
De nem bánom, sőt élvezettel olvasom, voyeourködöm, ha más nem az. Éppen ezért, bármi is lesz, remélem még folytatja a bárónő. Akármit is fog mondani, ha eljut hozzám és tart még a lelkesedése és nem tiporják le, merthogy lám kimerte nyilatkoztatni a véleményét.
Az pedig, hogy ki hogyan dolgozza fel ezt, szintén egyéntől függ. Van aki jobban szeretné magánban megkapni a véleményt, de akkor ne írjon a netre, mert magával hozza azt, hogy nemcsak szeretni, de gyűlölni és utálni is fogják. És ezt megmondják, akár virtualice. Hiába flegmáskodik bárki is, a helyzet bizony az, hogy a legmélyén mindenkit érdekel a másik véleménye. Még a bárónőé is. Persze a legjobb, ha ez a vélemény pozitív. Az általános fíling úgyis az, hogy

én bírom a kritikát, csak nem tűröm.

Tegnap éjszaka a kedves azt álmondta, hogy régi haverjával együtt voltak nyelvvizsgázni. A havernak 100-ból 107 pontja lett, a kedvesnek meg a következő állt a papírján: “Imádkozzon!”
Kicsit késleltetett hatása van az egész haccacárénak, mert igazából júniusban meglett a nyelvvizsgája 😀 De én leglább jót röhögtem reggel, ami a lustálkodással együtt sokkal jobbá tette az ébredést… hmmm még ilyet.

Budapest. Ugyanis tegnap mozi után összefutottam Láthatatlan Unokatesómmal és a Brazillal. Unokatestvérem neve még középiskolás koromból származik, amikor is kisvárosiak lévén két gimnázium között választhatott ugye az ember. Én jártam egyikbe, rá három évre kezdett ő is ott. B. barátnőmnek beharangoztam, hogy kedvenc unokatestóm is ide jár (azért kedvenc, mert együtt faltuk a könyveket, filmeket anno, csereberéltük a köteteket, együtt jártunk moziba stb.), majd meg kell ismerkedniük, de eltelt az ősz és nem futottunk össze vele egyszer sem a suli folyosóin. Mivel ez akkoriban volt, amikor titkos levelezéseinkben B-vel minden szerelmünknek és osztálytársunknak nevet adtunk (mint most :D), hát ő is elnevesült, Láthatatlan Unokatesó lett belőle. Tegnap a Brazil (na őt nem kell elnevezni, úgy látom) megkérdezte, játszák-e még valahol az Isten városát, mert azt nagyon meg kell néznünk. Miközben kerestem, találtam brazil költőket is magyarul.

Nagyon más volt, mint az eddig látott képregény adaptációk. Ang Lee tisztelgett a tévésorozat előtt is, nem csak egy Lou Ferrigno cameóval de magával a képszerkesztésekkel, az egy jelenet több szemszögböl egymás melletti bemutatásával. Zseniális volt, tényleg mintha 80as évek hőskori sorozatait idézte volna, Hazárd megyétől Csárli angyalai-ig. A szerelmi szál kegyetlen, elgondolkoztató: Vajon Te mit tennél ilyen helyzetben? A fiatal Sam Elliotot játszó színész nagyon eltalálta az igazit (akinek szerintem szerencsétlenül volt lenyírva a bajsza), Nick Nolte pedig szörnyen élvezhette a szerepet. Azt hiszem az egész inkább Batman (the original by Tim Burton), mint Pókember. Ja, és ajánlom Demszkyék figyelmébe, nagyszerű megoldások láthatók 4-es metró gyors, olcsó kivitelezésére.

Megvolt. Adatbázisunk elkezdett rosszalkodni. Nekem csak a szoftverhez van jogom, mentéseket nem én csinálom, hanem a számítástechnikusaink. Valahol az ő térfelükön történt a hiba. Nálunk viszont nem működött a rendszer. Természetesen Radar (a rendszeradmin, akinek a nyomába lépnék) mától van szabadságon, én vagyok a helyettes. Miért is ne most történt volna meg ez a hiba is. Ráadásul a fiúk nem bíztak bennem, felhívták Radart is. Persze addigra én már kapcsolatba léptem a szoftveresekkel is, akik több joguk lévén mindenhez mint nekünk helyben, lerendezték a dolgot. Közben persze leizzadtam párszor. Most majd fogom a dokumentációt és kinyomtatom a releváns oldalakat tanulmányozásra.
De most megyek és kikapcsolódom. Talán még a Hulkot is megnézem.

Megtaláltam én is Adro sztoriját, méghozzá a Nászjelentésben ( by Vavyan Fable p. 225), ahol is a következő jelenet játszódik le, mikor főhősnőnk először találkozik a leendő anyóssal és apóssal. Előbbi kifejti:

… Azt viszont már biztosan nem tudjátok, hogy a híreszteléssel ellentétben a szerelem egyáltalán nem örök, hanem elmúlik. Bizony, elillan! – Arca elé tartotta kézfejét, ráfújt, és mélyen a szemembe pillantva így szólt: – Huss, ennyi csupán!
– Drágám, ne izgasd fel a gyerekeket – protestált szerényen Kent. – Honnan tudhatnánk, hogy ők nem lesznek holtukig szerelmesek, mint Rómeó és Júlia?
– Ugye, kitalálod, miért lehetett holtáig szerelmes az a két veronai kölyök? Mert fiatalon meghaltak! – tromfolt a mama.