Ma délelőtt elindultam, hogy mielőtt a hugaimmal ebédelek, veszek magamnak melltartót, ami persze nem jött össze, mert nem találtam olyat amilyent akartam, viszont vettem egy pólót. És majdnem egy széldzsekit. Mert a reggeli belepillantásom a financiális helyzetembe ezeknek még nem szab gátat. Sőt gyakran előfordul, hogy az elhatározásomhoz képest valami egészen mást vásárolok. Lásd mint most. Pedig már kezd alakulkni a nyári ruhatáram, van elég ruhám, szoknyám, sőt most tettem szert egy marha jó nadrágra is, a Scholl szandál pedig nem hajlandó évek óta lerohadni a lábamról, viszont a nagy probléma az, hogy nincs egyszínű felsőm, ami a nadrághoz, szoknyákhoz menne. Azok ugyanis mind mintásak. Topok közül pedig a legjobbak szintén vagy mintásak, vagy színben nagyon ütik a derékon alul viselhető cuccost. Méretem és igényeim miatt többnyire nagyon nehéz beszerezni a kellő cuccot és amikor ott állok egy klassz nadrág vagy top előtt a legritkábban szokott eszembe jutni az, hogy van e mit hozzá felvennem. Ez a malőr mindig csak otthon derül ki. És rendszerint újra meg fog ismétlődni máskor is. Bár a mostani póló megy a gatyámhoz, mert éppen akkor vettem, amikor rajtam volt az ominózus ruhadarab.

Reggel fodrászhoz menet vettem ki pénzt az automatából a postánál. Már megkaptuk a fizetést, de papírt róla majd csak hétfőn. Jellemző rám, hogy csak kbra van fogalmam, mennyi lehetett az előző havi záróegyenlegem, mindenesetre ha már most megkaptam azt a 8%-nyi fizetésemelést akkor megint valami béka segge alatti dollárárfolyammal fejtették a béremet. Persze a gyárigazgató ígérte, hogy júliusig még kapunk majd egy félhavi fizut mint kompenzációt de most jönne minden fillér marha jól, ha tényleg Roger ötvenedik szülinapját akarom ünnepelni valahol Broadbridge Heathben.

Kábé 11től egy merő ideg voltam, és egyre jobban belehajszoltam magam. Megbeszéltük a kedvessel, hogy telefonon megdumcsizzuk, bejön e ebédelni, vagy sem, attól függően, hogy van e valami normális a gyári menzán. Spenótos tészta volt, meg vadas, gondoltam ráveszem, hogy jöjjön. De hát nem vette fel a telefont otthon. Eleinte még gondoltam, biztos alszik, reggelizik, konhyázik, nagydolgozik stb. Aztán egyre idegesebb lettem. A telefon kicsöngött de mindig csak a hangposta vette fel. Visszaidéztem, de tegnap este ugyan Dóri játszott a telefonnal, mégis a párom használta utoljára, amikor anyósjelöltet felhívta. Úgyhogy elképzeltem, én hagytam nyitva magam megett az ajtót, betörők jutottak be a lakásba, aztán meg hogy elesett és ott fexik valahol a konyhában kitört nyakkal stb. Rendesen felhúztam magam, úgyhogy amikor egy órakor felálltam, hogy akkor most hazamegyek és utána járok a dolognak és gondoltam rá, hogy melyik is a rendőrség meg a mentő telefonszáma, akkor jött a telefon a páromtól és én elbőgtem magam, hogy jajj akkor most minden rendben. Kiderült, mégis Dóri volt tegnap este a ludas, ugyanis lekapcsolta a telefon csengését, némára állítva azt.

Persze amikor gyerek voltam, tisztára fölháborított, hogy lehettek olyan kegyetlenek a szüleim, hogy május elején van a szülinapom és egy hónapon belül a névnapom. S mivel a Húsvét is április környékére szokott esni, hát karácsonyig nem látok egy fia ajándékot se. Aztán később rájöttem, hogy vannak mások, akikkel sokkal jobban kitoltak a szülei. Például az Éva nevű volt osztálytársam, aki december 31-én született. Egy héten belül minden. Brrr, nekem legalább meg volt a 24 napos távolság.
Tegnap délután bevásároltuk, megvettük az éjjelnappaliba a hűtött söröket, s kapásom volt, apu hívott, hogy hét felé jönnek, majd átadta a telefont a Dórinak aki aztán elkezdte énekelni nekem az Érik a szőlőt, de a második versszaknál lemerültem. Párom veszettül röhögött, mert eddig még mindig az történt, hogy pont akkor merültem le, amikor kerestek vagy fontos telefont vártam illetve SMSt írtak.
Hétre kész lett a kaja, viszont a hugomék is jöttek, akikre nem számítottunk, Dóristul, merhogy elvileg könyvelőhöz mentek volna, de az lemondta a sessiont. Így mindenki kevesebbet evett, de nem panaszkodtak és még jófajta repi Martini pezsgőt is kaptam, meg ajándékot.
Reggel nekiálltam mosogatni, úgyhogy a tornát lekéstem.

Dörgés, villámlás, rohanok fel az emeleti kis kilépőre, ahova Mentorom már egyedül jár cigizgetni és én szoktam kiteregetni a cuccaimat, hogy beszedjem őket, mielőtt bármi bajuk történne, és eláznának. A hétvégén úgyis kintmaradtak a szönyegek a hirtelen zuhéban, hétfőn is rohantam haza a bevásárlásból, hogy be tudjam szedni a szárítót mielőtt leszakadna az ég. Szerencsére a vasárnapi zuhé felénk rövid volt, a szőnyegeknek meg se kottyant, hétfőn is nagyobb volt a készülődés mint maga az aktus (izé az eső), és most is a nagy csinnadratta után alig esett valami. De a türülközőm meg a pólóm már úgyis megszáradt. Apuval beszéltem telefonon, szintén ma érkezett fel Pestre, immár egy unokára két nagyszülő jut, tegnap locsolt a hegyen, de ma már esik otthon az eső. (Huhh közben nagyon nekiállt a zuhé… itt is) Ma este felugranak a szüleim hozzánk, biztos névnapozunk. Talán ajándékot is kapok…

Ugyebár mindenki tudja, hogy mennyire idétlenek az amerikaiak. Éppen ezért vagy 30 éve kitalálták a filmesek, hogy a mozikban mindig csak 555-tel kezdődő számokat használnak (ld. Ford Fairlane). Az új Jim Carrey filmben egy igazi mobilszámot használtak, a főszereplőnek a csipogóján megjelenő szám, amin elvileg Isten, alias Morgan Freeman hívja, nem 555tel kezdődik, hanem ahogy a való életben kell egy mobiltelefonnak. Erre a szerencsétlen, akié ez a szám volt, óránként 20 hívást kapott, mert nem kevesen kezdték el hívogatni a film megnézése után. vajon azt várták, hogy Istennel, vagy Morgan Freeman-nel beszélgetnek majd? És a Bruce Almighty beelőzte a Matrix2t, szóval jó sokan látták a filmet és vajh hány százalékuk próbálja meg felhívni az áldozatot? 😀

Ma van Rgi Barátnőm szülinapja, akivel ovis korunk óta ismerjük egymást. Ugyan nem egy óvodába és általános sikolába jártunk, de szomszédok voltunk, és délután mindig együtt lógtunk a lakótelepen és görkoriztunk, meg egy harmadik csajjal a szárítónkba színházi előadásokat tartottunk a kisebb gyerekeknek (mind a hármunknak hugaink voltak, bár én vezettem kettővel). Aztán amikor általánosba jártunk az ő szülei hétre jártak dolgozni, és egyedül volt otthon, úgyhogy én is mindog korábban indultam el reggel aztn felmentem hozzá és még fél nyolcig játszottunk, aztán indultunk el iskolába (az övé 5 perccel volt messzebb mint az enyim). Amikor felső tagozatosok lettünk, elköltöztek, így ritkábban találkoztunk, de gimibe megint egy osztályba kerültünk, majd padtársak is lettünk és cserélgettük a tízórainkat, mert anyu nekem mindig zsömléket csinált, neki meg mindig kenyér volt a szendvicse, így változatosabban ettünk. Kivéve, ha tojáspástétom volt a zsemlémbe, mert azt sose cseréltem 😀 Jah és ő volt az, akivel fizika órákon torpedóztunk a hátsó sorban. Minden hónap 8-án és 28-én felköszöntöttük egymást, gondosan kiszámolva, hogy ki hány éves és hány hónapos aznap.
Aztán én elkerültem otthonról, s egyre kevesebbet találkoztunk, férjhez ment van két gyereke, de még mindig évente egyszer összejövünk, beszélgetünk jókat, mert olyankor van miről. Azt hiszem, ő a legrégibb barátnőm, tényleg, amióta emlékeszem, ismerjük egymást.
Boldog Szülinapot!

Csemegék:
Moulin Rouge: Dying diva’s nothing Toulouse. True love + coughing = coffin.
Harcosok klubja: Even anarchists have rules. Blame IKEA for insanity. Calvin. Hobbes. With violence.
Csibefutam: Chickens plan egg-scape Farm-movie Wallace style
Mátrix: Dude, I’m Christ? Whoa! Keanu Reeves gets downloaded. ‘Johnny Mnemonic’ with attitude. Sci-fi for dummies.
Mátrix2: Smiths. Lots of Smiths. Keanu still knows kung-fu.
A többi itt van.

Egy fiatalember az újságosnál lestoppolt és megkérdezte, hogy tudok-e angolul. Mint kiderült, telefonkártyát akart, simát, de az újságos csaj egy NeoPhone-osat adott neki, s mivel már kibontotta nem akarta visszavenni tőle, vagy másikat adni helyette. Az újságos gondolva, hogy külföldre akar telefonálni a manusz adta ezt neki. De a srác csak valami vodafoneos számot mutogatott. Fel volt dúlva, ami érthető. Az újságos is. Mielőtt azonban lerendezhettük volna ab ékítés és közös megoldástalálást még egy agresszív hölgy közbelépett, akit felháborított, hogy a turista követelte, hogy adjanak neki másik kártyát. Hogy mi lett a dolog vége, nem tudom, ott hagytam őket. Mert nem akartam, hogy rajtam, szegény tolmácson csattanjon az ostor. Nem oldottam meg semmit. Közben azért kiderült, hogy az újságosnak volt 500 forintos sima matávos telefonkártyája is, de inkább a 2000-t érőt sózta a fickóra. Szóval nem jöttem igazán be, mint dolog elsimító, takarító.

Viszont, tudjátok honnan lehet felismerni a nagy melegben a cseh túristákat? Ők ásványvíz helyett a kezükben sörösüvegekkel mászkálnak Budapesten.

Cica sok tanulása, kutatása, azért megérte, mert sikeres felvételi után phdzni fog szeptembertől.

Dórinak a múlt héten megtükrözték a tüdejét, merthogy szinte egész télen mindenféle köhécselős betegsége volt, alig bírt kilábalni egyikből, máris elkapta a nátha a másik oldalról. Mondták rá, hogy kihordott tüdőgyulladást lábon, arcüreggyulladást stb. De most kiderült, hogy az van, a tüdejének az egyik oldalát könnyedén le tudja zárni egy nem tökéletesen fejlődő hörgő. Ezért aztán könnyedén elkap minden náthás betegséget is, tehát nem mehet gyerekközösségbe.
Nos a bölcsöde projektnek tehát lőttek. A doki felajánlotta a hugomnak, hogy akkor visszaírja gyesre gyedre vagy mire, de az építkezés miatt, amibe most belevágtak ez nem az igazi megoldás. Úgyhogy most bébiszittert keresnek, aki heti kb 3 napot tud a kiscsajra vigyázni.
Jelenleg persze a nagyi van itt fönt az unokával. Pénteken látogattam meg őket, kiértem kb. 10re, anyu még mindig pizsamában, merhogy ő fürdés nélkül új ruhába nem bújik és a Dóri miatt reggel hét őta nem volt ideje lezuhanyozni. Nosza lekötöttem a gyereket, elbújócskáztam vele (be mellé a függöny mögé), tízóraiztattam, stb. hogy szülőm tisztálkodhasson és cigizhessen végre. Aztán persze munkába kellett mennem és estig csak kettesben voltak, de túlélték.

Az teljesen olyan volt, hogy jobbat nem lehet kívánni. Meg az egész 7vége. Leszámítva, hogy dolgozás volt, de még az is végetért háromkor. Késői ebéd, gyros tál, a Töröknél, ahol már amikor belépünk a csajok tudják, mit fogunk rendelni. Majd megkaptam a Mátrix revisited DVDt (születésnap és az e héten esedékes névnap mián, jobb is, mert nem sikerült összehozni, hogy kedvessel együtt elmenjünk és kiválasszuk álmaim nyári táskáját, ami egyébként is nehéz ügy, mert sose lehet olyat kapni, amit elképzelek). Persze a hétvégi DVD nézegetés csak abból állt, hogy néztük a dobozt, mert maga a lejátszó a nyári budgetből fog a gépbe kerülni. De a kedves levadászott HMMIV kampányt is nekem, amivel teljesen lekötött, úgyhogy a szombati vacsorát és a vasárnapiebédet is neki kellett megalkotnia. És a desszerttel még kalóriáktól is szabadultunk meg. Álmosító délután és korai lefekvés. Nem is érzem, hogy hétfő van.

Tegnap este is munka, meg ma délelőtt. Bár elvileg később kellett nyitnunk, ugyanis ahol a szerverünk van, abban az épületben áramkimaradás volt és hát adatbázis nélkül kicsit működésképtelenek vagyunk. Szóval 11ig ígérték az áramszünetet, Redhead azt javasolta, nyissunk akkor fél órával később, hogy a számtecheseknek legyen idejük a szervert rebootolni. Persze félkor még minden tök süket volt. Kiderült, hogy még vagy háromnegyed óráig áramszünet lesz, addig próbáljunk adatbázis nélkül élni. Megtettük.
Kész szerencse, hogy hiába ez a korai nyitvatartás hétvégén is, alig lézengünk páran a gyárban. Így komolyabb fennakadást nem jelentett a dolog. Most már minden a helyén van, működik és netezhetek nyugodtan, mert munka az nincs. Ezért szeretem az ilyen szombat délelőtti ügyeleteket. Egyébként megállapítható, hogy tiszta szerencsém volt, hogy titkos álmaimmal ellentétben a boss néni nem emelt ki SZS helyére (mert bármennyire nem vagyok főnök alkat, azért persze megfordult a fejemben a lehetőség, s úgy képzeltem, mint régi motoros, aki sok mindent átéltem már itt, hozzá tudnék járulni a gyár fejlődéséhez), mert akkor első dolgom lenne hülye ötletekkel és intézkedésekkel előállni. SZSnek is voltak abszolút feleslegesen kiadott feladatai, amelyekkel nem ment egy fikarcnyit se előre az élet, és ugyanez megfigyelhető most is. Redhead mindenkinek személyesen nyomtatta ki, és adta a kezébe azt a bizonyos Style Guide-ot, ami az intézményi levlistán is el lett küldve, csak hát a legtöbben átnézték, majd törölték, mert úgyis fenn van a közös szervereken. Most pedig kitalálta, hogy a könyvek élettartamát úgy lehetne növelni, ha azokat a köteteket, amelyek túl nagyok és nem férnek be a polcokra, s elfordítva vannak, azokat mind mind a gerincükre kell fordítani, ugyanis eddig a gerincük volt felfelé, s bár úgy tökéletesen láthatóak voltak a rajtuk lévő jelzetek, sokkal jobban megroggyantak a borítók és a papírok, és sokat kellett köttetésre fordítani. Úgyhogy most a nagy harci feladata a kisegítőknek, hogy véghezvigyék ezt a munkát, azaz menjenek körbe és fordítsanak át minden nagyméretű könyvet a gerincükre. Ezek a kötetek persze a gyűjtemények kb az 1 ezrelékét teszik ki, ki lehet számolni a hatalmas megtakarítást.

Megáll az eszem, Joan Collins ma 70 éves. Itthon lehet, hogy jobban ismerik a testvérét, a bestseller író Jackie-t, viszont a 80as években, amikor nyugati sorozatokat csak az Osztrák meg a Jugó tévén lehetett nézni (ez utóbbit azért is bírtam, mert minden, még Garfield is feliratos volt, azaz lehetett angolt tanulni), A Dynasty nekem nagyon bejött. A kapitalista felsőosztály, hülye intrikákkal, de mindig marha elegáns ruhákban, csodás sminkkel, jóképű pasikkal na meg Heather Locklear-ral, mint Sammy-Joval, amit nagyon pöpec névnek tartottam. A főgonosz persze Alexis volt, akit Joan Collins játszott, mindig talpig sminkben, szőrmékben és feltupírozott hajjal. Hihetetlen, hogy 70 éves, mert még mindig kinéz valahogy, nem igazán nagyis. Happy Birthday!

Karrier teszt alapján a következő embertípusba tartozom:

Az Ön által felépített rendszer szinte alkalmazhatatlan a mindenapi életben, több bajt hoz Önre, mint amennyi eredménnyel jár. Valószínűleg túlságosan befolyásolható, és könnyű becsapni Önt. Legyen sokkal tudatosabb, amikor emberekkel találkozik, és ne hagyja, hogy az érzelmei alapján ítélkezzen emberek felett.

Akinek nincs jegye a Mátrixra, nem dolgozik, nem bulizik és van tévéje, az nézze meg az Utolsó Mohikánt, Daniel Day Lewis-zal. Ráadásul az M1en jáccák, szóval még reklámok se fogják zavarni az élvezetet.

Az Újratöltésről. Vagyis a PestiEst kritikája kivételesen nem annyira ironikus, bezzeg az Index lehúzta. Kerestem a Mancsba is az 1 csillagot, de majd biztos a jövő héten lesz. Viszont már 43 hibát találtak a filmben. Ja meg persze vannak pletykák. De ki nem kakilja le? Majd saját szemnek hiszek. Be kéne rekesztenem a filmmel kapcsolatos írások olvasgatását és majd jól megformálom a magam véleményét.

Csóró vagyok, mindig is így volt. Alig egy hete azonban úgy nézett ki, hogy egész jól alakulnak majd a dolgok. Lesz kis pénz, és lehet majd rá felvenni kölcsönt amivel lakás is lesz. Végre saját. Persze a kormány az nem így gondolja. De én tipikusan az vagyok, aki képtelen új lakásra befizetni, s párhuzamosan nyomni a törlesztést meg az albérletet, amíg bele nem költözhetek az új, hibátlan, csilivili de rohadt kicsi kis lakásomba, ha közben nem megy tönkre az építtető, kivitelező stb. Úgy gondoltuk, veszünk egy használt lakást, esetleg kipofozzuk. Továbbra is így lesz, csak éppen jobban fog rámenni a gatyánk. A nagy lelkesedésem kicsit lelohadt.

Egy újabb szinglibloggercsaj, a szókimondóbb fajtából.

A BBC csinált egy felmérést a 100 legkedveltebb könyvről, íme itt vannak ABC sorrendben. Aztán meg volt ugye tavaly az Olvasás éve alkalmából itthon is egy szavazás, amiről szintén készült egy top tíz. Ha összehasonlítom, a magyar listákkal egész jól állok, csak a Nyomorultakat meg a Márait nem olvastam. Viszont a két lista közt rengeteg különbség van. Az angoloknál van sok gyerekkönyv, nálunk meg szinte Csak kötelező olvasmányok, ami a magyar regényeket illeti. Ez vagy nem vall nagy fantáziára, vagy kevés más magyar szerzőt olvasunk. A külföldi irodalomban nagyobb a szórás, bár nem értem, hogy kerülhet ennyire egy helyre Harry Potter és Jean Valjean. Nem hiszem el, hogy ugyanannyian olvasták a kettőt. Az utóbbira biztos sznobságból szavaztak 😀 )hogy legyek rosszmájú).
Az angoloknál pedig hiányolom Virginia Woolfot, Vonnegutot, Ecot és Nick Hornbyt. De azért lévén a százas lista itt nagyobb a szórás.