Na ma megkezdem a felkészülést a Körre. Elmegyek és megnézem a délután a 28 nappal késöbb-et. Aztán meg persze szerintem nem sokat fogok haladni a fordításommal, mert itt van az új Empire is, amit ki kell olvasni.
Jah és közben kerítenem kell valakit, aki majd felveszi nekem az Oscar-díj kiosztást is videóra. Csak feltétlenül a lelkire kell kötnöm, hogy nehogy úgy járjon mint tavaly A., aki naívul elhitte, hogy az egész csak addig fog tartani, amíg a műsorújság megjósolta. Persze hogy az utolsó háromnegyed óra így lemaradt. Az Oscart úgy kell felvenni, hogy az ember berakja a videót, beállítja mikor kezdődik aztán uccu neki, a szalag előbb utóbb elfogy, maximum rajta lesz még egy kicsi a következő műsor elejéből is.

Lassan már két napja a kedves a lefolyóval mérkőzik. Vagyis már jóval régebb óta, de most igazán intenzívvé vált ez a meccs. Ilyenkor nekem tehetetlenségi rohamaim és olyan vágyaim vanak, hogy elmenni innét saját helyre, vagy ez miért nem a mienk, mert akkor rég szétverhettük volna, kijavíttathattuk volna stb. De a párom megnyugtatott, és elmondta, ne felejtsem, hogy nem ebben egyeztünk meg, és hogy még várni kell egy kicsit, de most már ő is benne van, hogy ne ezt az albit vegyük meg, hanem egy kicsivel nagyobbat.
Mély levegő és ha legyűrjük a lefolyó mummust, akkor már itt a tavasz, lehet az erkélyre teregetni, kikapcsolni a fűtést és egyéb heppi dolgokat.
Különben a nagytakarítás fele most a hétvégén elkészült (nem számítjuk a lefolyót), egy jó kis ablakpuceválás és függönymösás van még hátra. Kitettük végre a fenyőnket is, egyelőre csak az erkélyre, majd szerda sete sötétben ki is dobjuk. Pénteken meg apósjelölt hozza a komódunkat, ami a kiskarácsony helyére fog kerülni. Azért van minek örülni. Most már csak a napnak kéne kisütni hogy tényleg tavasz legyen.

Ahhoz képest, hogy a múltkor amikor szombaton ügyeltem itt pangtam rendesen, most rohadt sokan vannak. Miért nem mennek az emberek kirándulni? vagy valami hasonló? Lényeg, hogy ne legyenek itten. grrrrr

Anyósjelölt többnyire akkor telefonál, amikor nincs otthon a fia, vagy éppen vacsorázunk esetleg az előjátéknál tartunk. Ez biztos valami sokadik érzék nála.

Nah megvan az első abszolút negatívc kritika a Körről. Persze hogy a Mancsi-pancsiban (by Boss néni) volt . Nem is tudom, szokott e ott öt csillagos filmkritika lenni. Azt hiszem, nem túl sűrűn … de hát ott valószínűleg ez a trendi

Azért nem sámli úgy kimenni innen előtem, mellettem, amikor a bejárati ajtóban ülök, hogy nem köszön. Rendszeresen megteszik péntekenként. Persze a Köcsög az, aki visszatért, beteg volt, míg a férje elutazott Olaszországba a síparadicsomba, a kedves szerint a pasinak legalább volt egy nyugis hete. Egyébként még Főnéni is mindog köszön jöttében, mentében, még akkor is, ha nem venném észre, mert éppen el vagyok havazva munkával, azért ideszól.

Az informatikusoktól egy gyönyörű rózsacsokrot kaptunk. Sajnos, pont nem voltam itt, amikor. Viszont lehet benne gyönyörködni mert a főnéni mint vándortrófeát egyelőre a mi irodánkba tette. S mire hétfőre továbbkerül… nos a többiek nem gyönyörködhetnek benne úgy mint mi 😀
Jah és tényleg tavasz van ma már érezni lehetett.

Fodrászhoz menet nézelődtem és tépelődtem, hogy vajh miért van ez a rengeteg virág jobbra balra, minden sarkon virágot árulnak. Pedig reggel még a rádióban is hallottam, de amikor szembesültem azzal, hogy nőnap lesz, akkor elsőre azért nem esett le. Jah a hajam jó rövid lett, adok egy hetet neki, aztán még színezem is és részemről kész leszek a tavaszra 😀

Azt hiszem, itt az ideje, hogy idén tavasszal is elhatározzam, márpedig én saját bejáratú “herb garden”-t csinálok egy kis ládában, az erkélyre. Ez komoly feladat olyan valaki számára, akinek télen az örökölt muskátliját a szomszéd gondozza (ősszel lekapja a konyhaablakból, eltűnik vele és valamikor tavasszal egyik nap arra megyek haza, hogy a muskátli megint ott van az ablakban), s egyetlen, két éve névnapra kapott cserepes virág küzd rendületlenül az életéért az íróasztalon. Itt persze rólam van szó.
Olyan elképesztően jól esne friss metélőhagymát, bazsalikomot, rozmaringot stb-t használni a tavaszi-nyári salátákhoz, kajákhoz.
Tavaly már eljutottam addig, hogy kikalkuláltam, mit mennyiért és hol lehetne venni, valamint elmélyedtem néhány kertészeti könyvben (amely minikertekről szólt, meg erkélyekről). Kíváncsi vagyok, idén továbblépek e. Ha igen, feltétlenül tudósítok.

Komolyan nem tudom, hogy mit tegyek ezzel a Kör című filmmel. Szeretném megnézni, de amennyi ember mondogatta, hogy micsoda nyomasztó a dolog, meg horror, satöbbi, azóta kicsit elbizonytalanodtam.
Voltak horror filmek, amik meg se kottyantak. Így például amikor osztálytársunkhoz jártunk nyári délutánokon és a Péntek 13 összes részét néztük, az tiszta hawai volt. Én tudtam aludni utána, a régi barátnőm, persze nem, hajnalig olvasott.
Igaz, ő a Ragyogást se bírta végigolvasni, miután a fürdőszobás jelenetbe beleolvasott, ugyanis megvolt az a rossz szokása, hogy előre olvasta a könyveket.
Aztán mondták, hogy moziba kell nézni horror filmet és amikor bejöttek hozzánk is, pl a Sötétség hercege elmenetem, megnéztem, hazamentem, aludtam.
Aztán voltak olyan filmek, amiktől nem tudtam aludni, például amikor a fősulis barátnőmmel éjszaka megnéztük a Kampókezet, na utána tényleg hajnalig beszélgettünk, mert valahányszor elszunnyadtunk volna, mind a kettőnknek eszébe jutott a film.
A Sikolynál meg kis városunkban, nyári zivatar tört ki, kétszer borult sötétbe a helyi mozi (akkor még nem volt Multiplex), második után fel se bírt tápászkodni az egész környék áramellátása, hát a fodrozódó vihar árnyékában este teljesen lámpafény nélkül mentünk haza, nem tudtuk meg a film végét, és még a gépész bácsi is csak halványan emlékezett, ki is volt a gyilkos, szóval nem tudta lelőni a poént.
A Halálhajót a régi pasim nézte ki, semmit nem tudtunk róla, a plakát után azt hittük, valami Alien utánzat lesz. Hehhe, felkészületlenül se szabad moziba menni, mert az a film is megfeküdte a gyomromat, főleg a hajónapló zavart rendesen. Innentől kezdve az exszel mindig olyan filmre mentünk, amit én választottam ki, rámhagyta, mert belátta, hogy amikor kétszer az ő javasolatára választottunk filmet, az csúfos katasztrófa volt. Hogy a döntés érthetőbb legyen : a Halálhajó előtt még a Mortal Kombat 2-vel próbálkozott.
És most itt van ez a Kör, amit emberek sokadszorra bírnak megnézni. Szóval nem szeretem az olyan filmeket, amiktől rossz álmaim nyugtalan éjszakáim lesznek. Ugyanakkor nagyon hajt a kíváncsiság és meglehet, hogy nekem mondjuk nem jön így be a dolog, azaz nem fogok rosszul aludni, de ezt nem tudom meg, amíg nem megyek moziba. Mindenesetre már most parázok. Lehet, ha valaki lelőné a poénját, akkor elmennék és megnézném, de akkor meg biztosan kevésbé értékelném az atmoszférát. Szóval ez itten a saját különbejáratú 22-es csapdám.

Egyébként meg, She oldskul cuccairól eszembe jutott, hogy az összes Loreal, Margaret Astor, Maybelline még sehol se voltak, amikor a Mystic rúzs már csók, kaja, eső, de legfőképp víz és szappan állók voltak.
Három a kislány címmel mind a hárman kaptunk de persze más-más színű rúzst (mer az egyik zöld volt, a másik sárga a harmadik kék – és még egy lánytestvér kellett volna a teljes skálához), amit fogkefével suvickolva se sikerült leszedni cseresznye ajkainkról, amely a sok dühöngést követően egyre vadabb lila színekbe öltözött.
A rúzsok aztán kb 3szori használat után (mert azért az összes színt ki kellett próbálni), a fürdőszobai tükör alatt levő kis fiókocskákba kerültek. Ahol fésűk, csipeszek, Labellók laktak.
Itt szépen el is voltak addig a pillanatig, amíg apu egy téli napon el nem indult anyu elé a munkahelyére. S mivel szörnyű hideg volt, gondolta felvértezi amúgy is kicserepesedett ajkát és előkapott egyet az ajakírek közül, s jó alaposan magára kente. Persze tükör meg minden nélkül kis vékony szájának vonalán is túlmenve, hogy az ottani érzékeny bőr is ellenálló legyen.
Aztán így megindult anyuhoz gyalog, útközben találkozott néhány ismerőssel és amikor beért, nem értette, hogy anyámmal első pillantásváltásuk után miért nem lehetett órákig normálisan beszélni a nevetőgörcstől.
Aztán meg apu félórát töltött a helyi mosdóban, hogy megszabaduljon a Mystic utolsó nyomától is, s amikor hazaért, az összeset kihajigálta.
Azóta ez a családi urban legend a Mystic rúzsról.

Nos igen, köszi annak, aki beírta a varázsgömbbe, bár azt nem mondtam, hogy álmomban hozzászólásként (azaz egy bejegyzés alatt) szerepelt a romaság. Még egyszer kösz, mert ez volt az első beszólás amin hatalmasat röhögtem 😀

Tegnap kaptam egy levelet, megkérdezte az írója, hogy nem vagyok-e véletlenül meleg. Kicsit elgondolkoztam, vajon miből gondolta. Erre éjszaka azt álmodtam, hogy még egy hozzászólás is volt a blogomhoz, ami meg arról szólt, hogy stílusomból meg hasonlókból rájött valaki, hogy mi is vagyok.
Hozzátette, hogy mennyire örül: végre van egy nöi roma blogoló, és hajrá csak így tovább. Álmomban tisztára kisebbségi blogger lettem 😀

Moatanában annyit láttam Daniel Day-Lewist kopaszon, hogy teljesen úgy nézett ki, mintha parókával játszotta volna anno Newland Archer-t.

Múlt héten előállt a boss néni azzal az ötlettel, hogy egyik szakfolyóiratunk megkereste, hogy munkatársai közül nem lenne e aki vállaja, hogy mindenféle könyv, vagy cikk ismertetéseket, fordításokat írogatna a sajtóorgánumba. Főnéni úgy gondolta, emelné intézményünk hírét nevét, ha kedves kollegák közül lennének, akik rednszeresen foglalkoznának ilyesmivel.
Hej, gondoltam ez aztán a nekem való, elvégre ha valaha mégis eszembe jutna, hogy phdzzek, akkor lenne mindenféle publikációs gyakorlatom mán most. Ráadásul minimális juttatás is várható, s minden fillér számít. Szóval jelentkeztem. Tegnap délután beszélte le a dolgot főnéni a szerkesztőséggel, s persze lábon kell majd elmenni az első környi fordítandóért.
Ma reggel már egy halom emil fogadott a kollegáktól, melynek fő témája volt az a hatalmas szenvedés, hogy ki legyen, aki elmegy az anyagért.
Így tudtam meg, legalább kik azok a kollegák, akiket még érdekel ez a mellékes szakmai tevékenység. Megírtam, hogy csigavér csajok, majd én elmegyek holnap. Legalább ha holnap elmegyek érte, útközben átnézhetem, és lenyúlom az értelmesebbjét. Ennyit megérdemlek a fáradozásomért, döntöttem így. 😀

Jó napom is lehet ma, mert miután kivettem a bankautómatából egy kisebb vagyont, amit albérlet címen kell ma átadnom fedéladónknak, találtam egy százast. Lehet, hogy be kellett volna ugranom a lottózóba.

Na, ma elmegyek megnézem hova jár a Dóri bölcsibe, a hugommal megyünk együtt a csajsziért. Biztos nagyon örülni fog, talán még hazamenni is lesz kedve, mert a tesóm szerint a múlt héten úgy kellett kirimánkodni a társai közül, hogy ugyan, induljon már haza az anyjával. Bírja a társasági életet.

A Magyar Nemzetes cikk tkp. csak olyan, mint a többi ebben az újságban megjelenő iromány. Semmi konkrétum, az ismeret teljes hiánya, illetve abszolút felületessége, emberek lelkébe való gyaloglás és még azt is képes volt negatívumként feltüntetni, hogy a blogoknak, internetnek (jómagam is egy netes fórumon tudtam csak követni az eseményeket) mennyi haszna volt 2001 szeptember 11-én. Az az igazság, hogy nem érdemes felhúznia magát rajta az embernek.
A pozitívum, hogy lám milyen a bloggertársadalom, csupán egy héttel később tudja meg az egész cikket (azaz nem olvas Magyar Nemzetet), ami az én munkahelyemen se kötelező olvasmány, sőőőőőőt.
Ja és igazából még az is szerencse, hogy névtelenül jelentek meg az idézetek, legalább aki helyből nem ismeri meg, nem is fogja később elolvasni, utánajárni, hogy mi vagy ki írta amit vakvilágba beidézgetett Dévényi István.
Sőt tkp tök ciki, ha idéztek.

Vasárnap délelőtt a SPAR teli van fiatal párokkal, gyermekméret, és -szám változó. A legmeglepőbb, hogy nnéha olyan házaspárt látok akár több csemetével is, akikről sose jutna eszembe, hogy családjuk van. Sőt első ránézésre plaza cica teljesen normálisan beszélgetett, mesélt kislányának, aki kiflit majszolt a kocsin.
Szóval, ahogy a chokitó reklám is már megmondta, ne ítélj első látásra.

Még ősszel egy MTVs Eminem napon volt egy riportműsor arról, hogy a filmet a hivatalos bemutató előtt elvitték egy amerikai főiskolába. Talán éppen valahova Detroit környékére. A diákok persze tiszta izgatottak voltak, hogy a világon először ők láthatják a 8 mérföldet, sőt elterjedt a pletyka arról is, hogy még Eminem koncert is lesz. De minden ilyesmireményt hamar lehűtöttek a szervezők.
Holott tényleg nagy titokban a színfalak mögött készültek egy “spontán” koncertre. Még magát a sztárt is becsempészték párszor, hogy próbálhasson.
Aztán eljött a nagy nap, a filmre érkezési sorrendbe kaptak jegyet a srácok. Nagyon izgatottak voltak.
Lepergett a 8 mérföld és a végén, ahol Rabbit elindlul vissza a gyár felé, a mocskos sikátoroban, s megszólal a Loose yourself, felment a vászon és Eminem jött a színpad szélére, folytatva a dalt.
Na ott aztán volt tombolás. Tisztára irígy vagyok, mert az aztán hatásos jelenet, koncert lehetett.Komolyan vártam, reméltem, hogy velem is történik valami ilyesmi a film végén. Nos, persze a Corvinban ilyen azért nem fodul elő. Azért ez az Eminem gyerek tud valamit.