Mivel az üzemi konyha nem állt elő semmi ínycsiklandozóval, hát kimentem a helyi Kínaiba. Elgondolkoztam, hogy vajon itt nálunk miért nem divat a szerencsesüti? A tengerentúlon még az üzemi étkezdében is kapott az ember, ha kínai félét evett. Persze, lehet hogy itt nem kifizetődő.
De akkor is, ha hatalmas előre gyártott csomagolt dobozból kellett kivenni a sütiket, mindig teljesen izgalomba jöttünk, hogy vajon milyen cetli, milyen kínai mondás lesz benne és hogy az mennyire illik ránk, akkori helyzetünkre, jövőnkre, szerencsénkre.

Tegnap este elmentünk megnézni a filmet. Erre a következőket álmodtam. Catherine Zeta-Jones asszisztenseként az erősen terhes csajt kísértem az Oscar díj kiosztásra, utána kellett néznem, hogy biztosan minden rendben van-e azaz orvoscsoport várja az ifjabb gyermek születését. Mászkálva a színfalak mögött sikeresen elkaptam egy fekete bérgyilkost is, ugyanis észrevettem, hogy lőni készül (azt nem tudom, kire) és megláttam az arcát. Persze azonnal nekem ugrott (ahelyett hogy lelőtt volna), mire jól behúztam neki egy akkorát, hogy elájult. Így a tehetetlen testét kellett cipelnem az FBI helyi emberéhez, hogy jól letartóztassa. Közben meg Zeta-Jones kapott Oscart meg le is babázott. Ennyire emlékszem. Fene hogy nem találkoztam az Oscar díj kiosztáson mással még, mint Jamie Bell-el a Billy Elliotból.
Ami meg a filmet magát illeti, jó volt, jó volt, de semmi falrengetés mint a Moulin Rouge esetében. Klassz zene volt, és inkább éreztem színházban magamat mint moziban, néha majd’ feltapsoltam egy-egy jobb táncbetét alatt (pl. hasbeszélő, Cella tangó, Mama, Gere szteppje stb.). A feliratok viszont, legalábbis a daloké eléggé hajmeresztőek voltak. Megfordult a fejemben, hogy talán nem is fordították le újra, csupán fogták és átvették a magyar változat szövegét. Nehezményeztem még, hogy a magyar csajt egy orosszal játszatták így aztán kb mire befejezte a mondandóját jöttem rá, hogy jééééé ez magyarul beszél (horrribilis kiejtés), és hogy Lucy Liu keveset szerepelt. De biztos fog egy csomó Oscart kapni, pedig a filmes musical felvirágoztatásában már csak a Moulin Rouge mögött kullog.
Jah és nem csoda, hogy Renee egyetlen dolgot élvezett amikor meghízott Bridget szerepére, hogy hirtelen lett melle.

Még nem is írtam, hogy A. szerelmes. Ráadásul viszonzottan. Végre nem foglalkozik a volt férjjel, az új pasas érettebb, felnőtt, és elvitte vacsorázni is, amitől A. szinte sírvafakadt, mert hogy őt még soha nem vitték kettesben vacsorázni, foglalt asztallal stb.
Erről persze eszembe jut, hogy még tartozom a kedvesnek egy vacsorával. De most már meg fogom várni a hóvégi születésnapját, aztán majd akkor elmegyünk.

Kúl, a múltkor a pénztáros csaj mesélte, hogy van egy testvérpár, fiú és lány akik lejöttek ugra-bugralni. Azt hittem, valami gyerekekről van szó, max 18 évesek. Na ma reggel is voltak, és idősebbek. Tényleg mókás, hogy egy srác ott igyekszik rázni a hátsóját, meg tekerni a csípőjét. Láthatólag nem erre van berendezve sem ő, se a teste. De azért igyekszik. Dícsérendő

Sose voltam úgy különösebben oda a gyerekekért. Jah, hogy tanárképzőbe jártam, meg au-pair voltam? Nos igen, de mindegyiknek más más oka volt. A szakpárom az előbbinek, a nyelvtanulás az utóbbinak. De nem voltam soha az a spontán meglátok-egy-kisbabát-jajj-de-aranyos-gügyögni-kell-hozzá típus. Persze a villamoson azért előszeretettel vigyorognak rám a kisdedek, de ezt betudom a szemüvegemnek.
Ott van ellenpéldának az unokatestvérem, aki most elsős, és akivel sose sikerült igazán közel kerülnünk egymáshoz.
Anyu például helyből megtalálja minden törpével a hangot és nem erőltetetten. A hugom is ilyen volt. Komolyan klassz anyuka is lett belőle.
Most pedig itt a Dóri. Akit végülis a családból a leggyakrabban látok, szinte minden héten. S nekem adott először puszit is, előbb mint az anyjának és én csak annyit mondtam neki búcsúzóul múlt héten, hogy gyere adj egy puszit, ő jött és adott. A szüleinek meg lepottyant az álla, merhogy eddig ilyet nem csinált.
A hétvégén anyuval beszélgettünk erről, szerinte pontosan a visszafogottságom az, ami vonzza a Dórit is. Bezzeg a másik hugom meg kezét lábát töri, ha együtt vannak a kis kópéval, de az meg direkt húzza és rendszerint az anyja barátnőjének nevén szólítja (összes hasonlóság, hogy mind a ketten szőkék).
Most még nem tudom elképzelni, hogy ha eljön az idő én hipp-hopp jó anya leszek, mert hatalmas anyai érzések támadnak fel bennem.

Azok után, hogy a hétvégén szombaton meg hétfőn is korán keltünk, lévén vonatokat kellett elérnünk, ma nem volt kedvem elmenni tornászni. Valószínűleg az is közrejátszott a dologban, hogy nem sütött be a nap az ablakon.
Viszont, hétvégi szellőztetés után ma felavattam a komódot és oda pakoltam be az ágyneműinket. Igazából megállapítottuk, hogy így jóval macerásabb lesz a ki-be ágyazás, mert eddig csupán rávorítottuk az ágytakarót a párnára paplanra, de most cüggölni is kell a cihát.

A hétvégén nemcsak tévét, de jó pár filmet is megnéztünk.
Kezdtük a Focilázzal, ami a könyvet olvasva nem volt rossz, lehet, hogy aki nem ismerte az eredeti művet (egyébként Hornby írta a forgatókönyvet is), keveselte volna benn az igazi fociutalásokat, nem vesztegetett a film túl sok szót Paul 18 évnyi szenvedésére, de sebaj. Valószínűleg a forgatókönyv még Hornby részéről is a könyv továbbgondolása volt, ezért kapott benne nagyobb szerepet a szerelmi szál is. Elvileg megint meg fogják filmesíteni, (legalábbis az IMDB szerint), kíváncsi vagyok milyen lesz. Jah, és jó volt Colin Firth-öt kevésbé elegánsnak látni. De a filmnek adhadtták volna az eredeti címet.
Aztán jött a Még egy kis pánik. Nyomába se ért az elsőnek. Csupán pénzt akartak keresni vele és az elején még érdekesnek tűnő sztorisztál nagyon nagyon nagyon ellaposodott. Közhely: a legjobb poénok benne voltak az előzetesben.
Peacemaker. Ami csak azért volt klassz, mert együtt néztük anyuékkal. Amiót megvan a tévé a hálószobájukban, ők hétvégén mindig visszavonlunak oda és ágyból nézik, hogy aztán jól elalhassanak. Na meg végre valami olyan film, ami mindenkit érdekelt, egyikünk se látta, ott volt George Clooney és ki a fenét érdekeltek a hibák. Néztük, beszélgettünk közben, nevettün, pezsgőztünk. A film nem is olyan fontos itt most, a környezet, a hangulat, a körítés számított, ami nagyon jól esett.
Megnéztük még az Aliast is, ugyan csak az első részt, de legalább értem, hogy miért is választották Jennifer Garnert Elektra szerepére. Tud rúgni a csaj. Majd nagy ritkán, ha tévéhozzáférés adódik szívesen megnéznék egy-egy részt.

Nyugi volt, 1000rel. Szülői látogatás. Nagy tévé csodálás. Sok reklám nézés. Mozizás. Pihi. Korán kelés. Vonat. Munka. Majd délután lesz Dóri. Felvigyázás lefújva.
Jah és TAVASZ van 😀

Tegnap kiderült, hogy Dóri nem hiába köhécselt már hetek óta, bár a náthája már jóval elmúlt. Új doktornőhöz vitték a hugomék a csimotát, mert akinél voltak, az csak vitaminokat írt fel. Hát az új seprű meg is állapította, hogy bizony lábon kihordott tüdőgyulladásról van szó. Még egy hétre visszavették hát a bölcsödézésből. Hétfőn reggel ha visszajöttünk otthonról én megyek és vigyázok majd délelőtt a kiscsajra. Biztos nagy élmény lesz, még sose vigyáztam rá ennyire hosszú ideig.

És igen, utolérjük az angolokat, mert lassan már mi is az időjárásunk megszállotjai leszünk és arról fogunk csak beszélni, beszélgetni. Ma regge hófúvás, most meg idesüt a nap 😀

Anyósjelölt telefonált (mivel munkahelyen, ezért éppen nem sikerült semmit félbeszakítania, elvégre nem is viszem túlzásba a dolgozást már így délután), viszont a fia megint nem volt itt. Holnap jön a komódunk, amiben ezentúl az ágyneműnket fogjuk tartani, és amit Karácsonyra csinált nekünk apósjelölt, de még csak most sikerült fuvart szerezni, hogy felhozzák vidékről. Most már van annyi bútorunk, hogy bárhová költözhetnénk, egészen be tudnánk rendezni.

Komolyan, nő vagyok és imádom és éppen csak nem voltam itthon tavaly augusztusban, már csak azt láttam, hogy Clueless Susie megváltozott, legalábbis a blogja és eltűnt a korábbi dühös csaj, akinek indult. Hmm és a mai bejegyzése kicsit elgondolkoztatott a történtekről. Hova is lett és ki miatt… ?

Ma a főnök úr vendégei voltunk, azaz ingyen ebédeltünk. Lám lám megéri törzsvendégnek lenni, a múltkor ingyen desszertet is kaptunk.

Na ma reggel aztán igazán friss vagyok. Ugyanis nem volt melegvíz torna után. Éljen a feszes bőr.

Csaltam, most már el fogok tudni menni a Körre.
Ma estére lett betervezve, hogy akkor utolsó köröket futjuk a lefolyóval. De szerintem nem lesz kedvünk, mert végre egy este, amit nyugisan, 7től együtt tölthetünk otthon. Egy teljes este. Együtt. Ez a lényeg. Lefolyó elnapolva.
Jah és ma egész nap nem tudtam Confu Zeust olvasni.

De nagyon. És most nemcsak azért mert itt benn a légkondink … na de ebbe most nem akarok belemenni. Viszont kint. Elmentem kaptam kazettát (birom ezeket a blind date-eket, mert az ember leírja levélben, hogy néz ki, memorizálom én is a másik alapadatait és míg várok rá, addig tuti legalább négy ember jön arra, aki hasonlít valamiben, mondjuk 4 ismertetőjegyből 3 megvan, csak 1 hiányzik, pl a hajszín, magasság vagy a kabát, aztán hirtelen, amikor oda se figyelek megszólal valaki mögülem és bingó, ő rámtalált), megpróbáltam bejutni egy postára, elmentem fényképekért stb. Szóval ebédidőztem és megsültem. 15 fokot mutatott a hőmérő. Őrület, de jó, csak az a nap, az a szép napsugár, az hiányzik.

Hmmm és valóban minden úgy alakult mint tegnap délután elterveztem. Annyi módosítással, hogy háromnegyed nyolcig aludtam. Elszalasztottam két metrót, az egyiket mert futni kellett volna utána, a másikat mert sokan voltak rajta. Gondoltam, megszívom, mert a következőn majd biztos megint kismilliárdnyian lesznek, mert persze az, amelyik után szaladni kellett volna szinte tök üres volt. De szerencsére megúsztam, még helyem is volt a kényelmes olvasáshoz.
Éppen két könyvet olvasok, ugyanis a Forgandó szerencse túl vastag és ha tornacuccozok, akkor a táskám már kezd töltött dagadóra emlékeztetni, ezért ezt otthoni kényelmes ovlasgatásra tartogatom. Kis könyvként pedig Vonnegut Börtöntölteléke van nálam.

Itt volt a mai délután, amikor egy csomó mindent csinálhattam volna, például a cikkeken dolgozni, mert azt még munkahelyen is elnézik, elvégre szakmai dolog, de hát roppant nem volt kedvem. S otthon se sok mindent fogok csinálni, lévén a gép majd a páromé lesz. Úgyhogy a mai nap totál kilőve az ablakon. Mára befejeztem. Holnap sokáig alszom (kb 1-2 8ig), asszem kihagyom a tornát és kipihenve fogok dolgozni. Legalábbis ez a terv és ha még a tavasz is kicsit jobban előbújik a ködből ezzel nem is lehet semmi gond.

Nem semmi, ahogy indul a film. London üresen, szemétben állva, de a folyó még továbbra is koszos, olajfoltos és lassan folyik. Néhol az egész olyan, mintha dokumentumfilm lenne és ettől válik durván reálissá és kétségbeejtővé az egész. Kis költségvetésből (biztos hajnalban forgatták az üres Londont, és csak sminkre kellett költeni stb.) is ilyen klassz filmet bírtak forgatni… wow. Az ember megnyugszik, Danny Boyle visszatornázta magát a Sekély sírhant és a Trainspotting vonalába. Jah a zene meg nagyon ott van.
A Vonzás szabályainak szörnyen jó a posztere 😀 Naughty plüss nyuszik. Eszembe jutott, merhogy amerikaiak Trainspottingjának tartják.

Hmm megdőlt ma reggel az elméletem, hogy a Mini az egy kimondottan női kocsi. Persze az is lehet, hogy a pasi a barátnője/felesége stb. helyett ült a volán megett és vitte az autót szerelőhöz.