Kedvesem kizárólag azért akart volna nálunk Szilveszterezni, mert anyu olyankor mindig csinál kocsonyát, és eddig ez az egy étel van, amit a saját szülője főzéstudománya elé helyezett. Nekem persze semmi kifogásom anyukám főztje ellen, sőt anyósjelölté is nagyon ízlik, de nem csinálok helyezéseket.
Szó ami szó, a kocsonyázás anno elmaradt.
Viszont most szombaton feljött anyu Pestre, és már előre mondta, hogy csinál kocsonyát és magával hozza, merthogy megígérte nekünk.
De lebeszéltük, mondtuk, inkább főzze meg itten.
Amit meg is tett. Unokánál aludt, rá vigyázott, közben meg kocsonyát főzött, amit tegnap este mi is megkóstoltunk.
Sőt, Dóri is, mert annyira tetszett neki a kocsonya szó, amit emlegettünk, aztán nekiállt szajkózni, hogy beültette magát az etetőszékébe, és megkóstolta. Ízlett neki. A legjobb az volt, amikor az első falat kicsúszott a szájából és a kocsonya az állán ragadt. Próbálta a nyelvével lepiszkálni, nyújtogatta, nyújtogatta, de nem ért le neki odáig. Míg ő elmélyülten, koncentrálva dugdosta a nyelvét mi jobbra balra dőltünk a nevetéstől.
Aztán meg egész este vedelte az innivalót a sós kocsonyára.
Akocsonya egyébként nagyon finom volt.

Gyorsan megírtam a gyűlés jegyzőkönyvét, de közben meg Főnéni lelépett, hát még várhatok a visszajelzéssel. Persze nem akarok sokáig, inkább mennék haza.
Egyébként a fizetésemelés általános dolog, a cég kompenzációja, többnyire mindenki egyenlően kapott. Persze megint itt van pl. a Mentorom, aki megdöbbentően keveset, míg SZS megdöbbentően sokat, szerintem az elmúlt pár hónap alapján legalábbis nem megérdemelten.
De ez már megint az, amire A. azt mondta ne morogjak. Mivel szinte én vagyok az egyetlen aki tudok erről, telefonon se kotyoghattam ki a páromnak, de majd ha hazamegyek levezetem rajta a felesleges energymet.

Főnéni ma jött dolgozni (eddig holidayen volt), és megkért, hogy délután menjek a nagygyűlésre és igyekezzek alaposan mindent lejegyzetelni, merthogy a jövő évi költségvetésről lesz szó.
Most gyorsan még oda is adott egy szigorúan bizalmas anyagot, hogy fénymásoljam le, mondván, ez az ajánlat a fizetési kérelmekre. Hmmm. Persze hogy megnéztem magamét. Hááááát. Nem lenne rossz.
Úgyhogy most szurkolok, hogy megszavazzák.

Azt hiszem, az első rész kicsit jobban elvarázsolt mint ez, mert minden új volt és lélegzetállító, most meg ezeket ugye elvárta az ember.De nem panaszkodom, szintén profi munka volt, és bárki bármit is hoz fel, hogy így úgy megváltoztatták Tolkien művét igazán belátható, hogy egy ilyen volumenű mű filmreviteléhez kompromisszumokat kellett kötni, és nem rosszakat kötöttek.
A skizofrén Gollam-Szmeagol beszélgetés egyszerűen szenzációs volt (nekem a film csúcspontaj). Ahol pedig a törpe hölgyekről volt szó, helyből Terry Pratchett és az Őrség! Őrség! ugrott be 😀 Párom szerint az enteknek az volt a hibájuk, hogy jobban emlékeztettek emberekre, mint fákra.
Majd megyünk A.-val és megnézzük angolul is.

Most olvastam a Velveten, hogy a túl szűk csípőnadrág nem hasznos az egészségemre. Meg az idegeimre se.
Nekem van egy nem túl szűk csípőnadrágom, karácsonyra kaptam az anyukámtól (láccik nem követem a divatot, kicsit későn jelent meg e típus a gardróbomba, és csak azé mer meleg), felvettem. És állandóan lecsúszott, úgy éreztem, hogy builder’s bottommal mászkálok. Teljes idegroncsként értem haza.
Na ebből le lehetett vonni sokféle következtetést (nincs csípőm, ami megtartsa, vagy éppen van és az a gond, vagy a pocakom van útba, esetleg minden, vagy csak a hülye rugalmas sztreccs a sok stb.) Mindenesetre itt befejeződött a kapcsolatom a csípőnacival. Esetleg odaadom a hugomnak. Majd meglátom. De legalább az egészségemet óvom 😀

Holnap megyünk ugye LOTR-et nézni, matinéra, azaz délelőtt. Ma elmentem hogy jegyet vegyek és sikerült 2 db jegyet 300 forintért vennem. S mivel a csaj a pénztárban annyira mísz volt, nem szóltam neki, hogy egy ezressel többet adott vissza, hanem felmarkoltam a visszajárót, jegyeket és Gyűrűk ura kártyát, s eljöttem.
Valamint sikerült jó könyveket kivennem a könyvtárból és az egyik antikváriumban is megtaláltam a rég keresett Egy antikvárius visszaemlékezései című könyvet. És még fodrászhoz is eljutottam végre.

Jah, mivel blogolni tegnap nem tudtam, dolgoztam egy csomót. Meg másokat olvastam. És a MancsiPancsit is. Magunkró, a nőbloggerekről.

Tegnap a freeweben karbantartottak, ezért nem írtam egy bötűt se. Illetve csak offline. De most megosztom:
Szállingózik a hó. Kis pelyhekben, amikor jöttem be, torna után, azaz féltíz magasságában még nem tudtam eldönteni, hogy a szél fújja le a kis szemeket a tetőkről, vagy éppen tényleg rendesen esik. Tegnap este szikrázott a környékünk, mintha apró csillámokat szórt volna szét valaki és jóval világosabb volt nyolckor mint más normál napokon.
Jó volt bent ülni a melegben és kinézni az erkélyen át, szinte vidékies hangulatom volt a csendben, a kopasz fák alatt a hótakarót nem törte meg még a léptek nyoma se, s autók is alig jártak.

Daniel Day-Lewis resists the temptation to twirl his handlebar moustache, but his superb impersonation of Robert De Niro (once set to play the Butcher) is sociopathic, show-stealing Grand Guignol, as he ruthlessly wields cleavers, knives and power with disturbing expertise. A xenophobic monologue he delivers seated by Vallon’s bed, draped in a bloody Stars and Stripes, is absolutely hair-raising. Forrás

Úgy döntöttem, hogy nem veszem fel többé a telefont, ha belső hívás érkezik. Van egy csaj, aki átlag 2 percenként telefonál, részletesen elmagyarázva, hogy mi lenne a dolgom. Mintha nem tudnám. Közben meg percenként nézi az adatbázisunkat a neten és nehezen érti meg, hogy vannak dolgok, amiket feldolgozni számítástechnikailag rövidebb ideig tart, mint fizikailag helyre pakolni.
Meg ott van a másik eset, akik nyáron ránk lőcsöltek egy csomó, számukra felesleges dolgot, hogy foglalkozzunk ezentúl velük mi. Hát megtettük. Beleöltünk x munkaórát, anyagot, pénzt stb. Most meg szeretnék visszakérni egy részét, hogy elajándékozzák őket.
Akkor meg még nem számítom a kollegák részéről az év ezen szakaszában hirtelen felmerülő inkompetenciát, mert még ők is szoktak ilyenkor hülyeségekkel zaklatni, ha pedig én kérek tőlük valamit (és az elmúlt három évben ugyanazt az emilt szoktam a használati utasításokkal elküldeni nekik ilyentájt, hogy miben könnyíthetnének a helyzetemen és a sajátjukon) azt képtelenek megjegyezni.
Jó lenne kimenni sétálni a hóba, mert az úgy érzem, jót tenne, de 5ig nem mozdulhatok.

Tegnap megkaptuk a levelet, hogy lehetőleg a jövő hét elejéig írjuk meg a kívánságlistánkat az infósoknak, hogy milyen hardver meg softver dolgokat szeretnénk.
Kedves tanácsát megfogadva hosszú és alapos listát fogok írni, mert ha nem írok akkor tuti nem kapunk semmit, így meg legalább megvan az esélye, hogy igen. Van egy csomó minden, amit meg is tudok okolni, hogy miért akarok. Vagyis miért lenne jó a részlegünknek. pl. egy laptop, egy TFT monitor, HTML szerkesztő, Photoshop stb.
Aki még tud segíthet.

Akár ez is lehetne:James Bond never has to put up with this sort of shit.
Kimerészkedem…

In the year 2003 Uma Thurman will Kill Bill

Mamacash is alátámasztotta a kedves elméletét, hogy ha szerelmi, magánéleti, párdolgokkal kapcsolatos gixer van az ember életében, esetleg szexhiánnyal küzd és azt megírja a blogjában, mindjárt többen kezdik el olvasni. De szerinte ha leírnám azt, hogy mi és hogyan folyik az ágyunkban (vagyis nemcsak ott) azzal is lehetne olvasókat csábítani.
Persze kevesebbet fájna az ember feje, ha a statisztikákat leszedné, ám hiúak vagyunk, hisz lám az én blogom is magánban indult, aztán nem bírtam magammal és közkinccsé tettem.
Ráadásul miután leszedtem a statisztikákat, újat tettem fel 😀 De lehet hogy ezt is leveszem mer már nem vagyok benn a top 10ben.
Ja azt azonban még mindig nem tudom, a keresoszavakat azt ki hogy számlálja. (pl. Zeus)

Miért van az, hogy az emberek jobban örülnek az első hónak? Amikor először esik november második felében vagy decemberben akkor mindenki extra hepi, bezzeg most… Pedig ez az igazi hóesés. Nekem nagyon tetszett. Reggel, tornán voltak akik a hatos óra után öltözködve még nem is tudták, hogy mi a helyzet, s hogy akár egész nap sűrűn hullhat.
A Roosevelt téren átgyalogolva kedélyesen meghallgattam egy lányt, aki sápítozott, hogy ő szereti a havat, de nem itt, hanem mondjuk az Alpokban, vagy éppen Svájcban. Egyébként is, miért tol így ki velünk a mindenható.
Jót mosolyogtam rajta.
Egyetlen fenntartásom van. Nevezetesen, hogy bármerre is mentem, mindig szemből esett a hó, s mivel ilyenkor nem szemüvegezek, hanem kontaktlencsézek, természetesen alig tudom felemelni a fejem és bámulni.
A Duna part, amennyit a 2es villamosból láttam, gyönyörű volt.
Más mindenki duzzoghat, én csak vigyorgok 😀

Hát ez haláli.
Persze vannak más infok is.
Az viszont tuti, hogy most megint nem fogok egy darabig szelvényt venni. De azért jó móka volt szelvényeket feladni. Büszke vagyok, hogy sose álltam sorba.
Nu megyek haza és főzök spenótot. Cica recept alapján 😀

Azt hiszem, mára kidolgoztam magamat. Elfaradtam. Sebaj, holnap már kevesebb lesz a munka. Mindenesetre jó az új rendszer, mert ami eddig félévente 2 napi fizikai és favágó pécés munkámba került, azt ma fél nap alatt elintéztem.
Remélem a héten megjön az Empire is, mert úgy láttam, hogy hatalmas Gangs of New York Special van benne. Persze Leonardoval a címlapon, ami negatív, de hát ismert, hogy szívem csücske Daniel nem éppen az interjúiról híres. De úgyse azé szeretjük.

Na jó, aki már beleőrült, hogy mi a fenét is akarok ezzel a versikével, annak szolgálok most magyarázattal.
Az óvodában tanultuk, ki voltak vágva az alakok és egymás alá téve, s így egy igazi fenyő formát kaptunk. Ez alapján kellett elmondanunk ezt a versikét, ami nem volt persze egyszerű.
Aztán az egészet elfelejtettem. Később főiskolásként kerestem a verset, de sehol se találtam, s csak annyira emlékeztem, hogy egy csíz a csupasz körtefán.
Aztán amikor Angliában tanulgattam a gyerekekkel karácsonyi dalokat, akkor került elő a Twelve days of Christmas. Amit Jayne-nel mindig úgy énekeltünk, hogy And a partridge on a pear tree AHA! Utalva kedvenc Alan Patridge (aka Steve Coogan) műsorunkra (Knowing me knowing you AHA! with Alan Patridge ).
Egyébként az angoloknál karácsony tizenkettedik napja után, (Vízkereszt, azaz Twelfth Night) lehet leszerelni a fenyőfákat.
Na és most végre, sikerült szert tennem a versre, a Nöklapjából. Angol népköltés, Karácsonyi mondóka címmel.

Karácsony tizenkettedik napja van,
Köszönt és minden jót kíván
Tizenkét ugrabugra úr,
Tizenegy táncos, tarka úrnő ,
Tíz tekergő kéménysepő ,
Kilenc kötényes kisleány,
Nyolc nyúl a vadász oldalán,
Hét hattyú, tolla tiszta hó,
Hat tyúkanyó,
Öt szélkakaska,
Négy nyafka macska,
Három verébzenész,
Két gerle és
Egy csíz a csupasz körtefán.

Reggelente évek óta nem eszek semmit. Csak lenyomok egy nescafét, jó sok tejjel, hosszan. Próbáltam enni, de a korai evésektől csak hányingerem lesz. Valamikor vagy három éve a kedves elkezdte hétvégi reggeleken ágyba hozni nekem a Kvt, cserébe, hogy én többnyire reggelit készítettem neki, míg a víz a KVmhoz felforrt.
Na már most a továbbfejlesztett változatával lepett meg karácsony után, tejszínhabbal dúsítva és fahéjjal megszórva nagy pohár kávét kaptam ágyba. Szóval lehet irigykedni. Ráadásul mostanában, hogy két hete nem dolgoztam, tornáztam, keltem korán ő igazából nem kapott tőlem reggelit.
Ilyen rendes, önzetlen a pasim, amellett, hogy blogmocit ír, még kényeztet is. De nagyon.