Tegnap nagyot alakítottam a mozizásnál. Úgy volt, hogy A.-val majd a mozi előtt találkozunk, merhogy ő tornázik én odaérek előbb, vegyek jegyet. Rendben, azért a Westendbe érve felhívtam, hogy minden okés-e útban van-e már a filmszínház felé.
Persze, most szállok le a metróról, de éhes vagyok, veszek valamit a Csirkefogónál, találkozzunk ott.
Oké, megveszem a jegyet, elindulok a Westend kajahelye felé, lenézek a mozgólépcsőről. Höö itt nincsen csirkefgó mondom magamnak, de eszembe jut, hogy a Kaiser mellett van egy csibés, vettünk már ott szendvicst, amikor A. pocakos volt. Van még negyed óra a film kezdetéig, nézem meg a mozijegyen, merhogy már hetek óta meg kéne javítani az órámat. Rohanás a Kaiser felé. Hiába, teli az aluljáró, A. viszont sehol. Lecsapok egy kártyás telefonra megint, felhívom.
Hogy hol vagyok? Hát itt ülök, tudod ott hátul, ahol a kínai kaja is van
Rohanás vissza a Westendbe, de kihagyom az aluljárót, inkább a Váci úton loholok, legalább kapok egy kis levegőt az arcomba. Tényleg hátul van egy Csirkefogó. Mindenesetre A. jót röhögött rajtam.
Szerencsére a reklámok miatt nem maradtunk le semmiről.

Persze megint az emeletről kellett levadásznom a bögrémet, úgyhogy nagyon úgy tűnik, elhamarkodtam a kijelentést, miszerint használt a feliratom. Elkiabáltam tegnap.

Tegnapi mozi egész nézhető volt. Még sose láttam Jackie Chan filmet, úgyhogy jót szórakoztam, legjobban azonban az tetszett, hogy a Dreamworksnél egyetlen színész van aki őrült orvosokat alakít. Ugyanis az itteni Dr. Simmons (vagy mi vót a neve) volt a szemész a Minority Reportban is (egyébként erősen emlékeztet Ted Dansonra, csak magasabb a homloka)

Anno EMke és KoKo irodájába egy üvegajtón keresztül lehetett bejutni, amelyet csak bentről, felőlük lehetett nyitni, illetve annak volt kulcsa hozzá, aki az ajtó megett dolgozott. Mi több pórnép, ha arra akartunk menni, akkor bekopogtunk, integettünk, vagy elkértük a portáról a kulcsot, aláírtuk hogy felvettük, stb.

Ha szerencsénk volt, akkor ott voltak benn a csajok és beengedtek. EMke íróasztala esett közelebb az ajtóhoz, de mindig el bírta játszani, hogy nem veszi észre az embert, illetve olyan lassan fejezte be amit éppen csinált, hogy KoKo megelőzte és bár távolabb últ odaért és beengedett.
Most hogy nincs EMke, helyét GyéVé foglalta el.
Az előbb jártam feléjük. Bekopogtam, GyéVé szép lassan hátrafordult, hogy beengedjen, de KoKo, a kismama megelőzte. Szóval nemcsak EMke munkahelyét, de munkastílusát is átvette az utód.:D

Mingyá vége a munkaidőmnek és megyek megmoziztatom A.t, aki szerdánként kimenős, ilyenkor anyukája vigyáz a törpicsekre. Elmegyek megnézem vele a Szmokingert, bár nem szeretem Jackie Chant, de ő igen, és úgyis az a lényeg, hogy kiszabadul otthonról és együtt lehetünk. Ha rossz a film, majd végigdumáljuk

Úgy látom, hogy most éppen mindenkinek beszartak a dolgai.
Confu Zeusnál ki van írva, hogy nem megy a mysql, ahogy elnézem Suematra is éppen stílust vált.

Amelett, hogy utálom ha a bögréimet, poharaimat elhasználják, szó nélkül (bár erre mostanában, hogy EMke veszélyeztetten otthon van, és legalább 3 gyermeket szeretne zsinórban, valószínuleg nem fogok panaszkodni, mer ő volt az akinek mindig a másé kellett), van még egy meglehetosen kekec dolgom.
Méghozzá ha az én PCmre töltögetnek le pakolnak fel olyan programokat, amik 1. illegálisak (illegálisat csak én tehetek a saját gépemre), 2. elszarják a már meglévő beállításokat.
Teljesen tudom, hogy V. csinálja ezeket, mer nálam van a CDíró, tehát az én gépemre töltöget, ott néha ki is próbálja a mindenféle cseh szoftvereket amik aztán úgy bépülnek a windóz alá, hogy csak lesek amikor elszáll pl. a Media playerem. Mer most éppen ezzel van a gond.
Rengeteg levelet írtam mindig az összes kedves kollegának címezve, hogy ne legyen 1 emberre kihegyezve a dolog (na meg persze éljen a kerüljük a konfliktusokat alapbeállítottságom), és beleértve az össze közös gépet is, ahova nem szabad új betűtípust, mp3 playert stb. letölteni, mer bezavarja a szoftverünket. De úgy láccik ez nem működik, mer nem veszi észre magát, sem azt, hogy valahányszor újból rácuppan a gépemre újra kell töltögetnie a korábban már installált programjait.
Ki fogok tenni a gépemre is egy feliratot, mint a munkahelyi konyhába (ami kb. annyi, hogy
Állítsuk meg az emigrációt ebből a szekrényből, hozzuk vissza az elvitt evőeszközöket, poharakat tányérokat!, Csók, Lobo és még rajzoltam is hozzá, de bevált, bár volt aki úgy gondolta, naív vagyok, ha így akarom nevelni a kollegákat), hogy Ne bazirgáld a szetapomat!.
Főleg azért is utálom, ha V. partizánkodik a gépemen, mer kénytelen vagyok arra gondolni, hogy lám lám az ő PCjét sose lehet normálisan lezárni (reggel mindig azzal fogadja a windoz hogy szalajt egy ScanDisket), és míg az enyém kb 3 éve okésan megy, neki az elmúlt 2 évben, amióta itt van legalább 4x kellett format C:zni (na jó, ez nem mindig az ő hibája, gyakran a komputereseink gondolják azt, hogy ez az egyedüli üdvözítő és lehető legkevesebb fáradtsággal járó megoldás).
Szóval én nem akarom ezt a jövőt

Most éppen szörnyű helyzetben vagyunk, ugyanis kénytelenek leszünk Őszibarackos Voila-t iszogatni, mert Mini Morrist lehet vele nyerni. (Kapcsolatom a Minivel továbbra is egyoldalú rajongás, de úgyis a reménytelen szerelem a legszebb)
Tényleg hatalmas áldozat. Mindenesetre próbáltuk az összes többi Voilát de eddig csak a barackos jött be. Jól lehűtve. Nyamm, bár azt hiszem baracklikórrel és sima száraz pezsgővel is össze lehet hozni ezt az ízt.

Azt hiszem a legszinglibb szingli film-témát a legjobban feldolgozó sztori még mindig a When Harry met Sally. Pedig mennyivel megelőzte a korát, hiszen 1989 ben készült 😀

Úgy látom, hogy Myreille ötletével nincs egyedül.
De itt még használt zoknikat, harisnyákat is lehet venni, méghozzá hasznlátan. 😀

Megvan a második nap. Otthon sikerült konvertálgatnom, lehet commentezni live. Kaptam jótanácsot a karakter kódolás miatt, Mivel Unicode UTF-8 szerintünk a jövő, ezért ebben írok. A legtöbb brozernél be lehet állítani, hogy automatikusan ismerje fel a karakterkészletet.
Akinél ez mégse működik, azaz hottentotta feliratokat olvas elmésségeim helyett, az állítsa át a Kódolást (Encoding az én IE-mnél) Auto-selectre. És többé nem lesz problémája az olvasással.
Szolgálati közleményünket olvashatták.

A délelőtti izgalom után délutáni pihi következik, Dórikával spékelve.
Holnap pedig hozok egy újabb verziót a blogmocihoz, úgyhogy megint lehet majd izgulni. Gondolom az izgalom kedves olvasóinkban is a tetőfokára hág. Azért remélem senki nem fog rosszat álmodni. Ha mégis, annak csak és kizárólag a későn elfogyasztott vacsora lehet az oka.

Azt álmodtam, hogy férjhez mentem. Vagyis az esküvőm volt. A legjobb az egészben, hogy nem én szerveztem, nem is tudtam róla, egyszer csak kaptam aputól egy meghívót, hogy jelenjek meg a Saját és Párom kézfogóján. Tök szép bordó keretes meghívó volt, kalligráfiával.
Hófehér kosztümöt viseltem. Kívülről láttam magamat. A vendégek közül csak volt kollegáimra emlékszem, akik meg sorra azzal jelentek meg, hogy válófélben vannak.
A szertartás eléggé érdekes volt, mert a szokásos vers ének gitár dalolás helyett színdarabot játszottak méghozzá híres szinészek (Robin Williams kis barna bajusszal volt a detektív) arról, hogy Páromnak ellopták a jegygyűrűjét.
Azt hiszem ez valami olyat jelenthet hogy én igazán nem bízok az egész esküvő bizniszben. Jobb ötleteket is várok.

Reggeli üzeneteim amit a blogringen is jeleztem, elvesztek. Már 2 órája tesztelük. Vannak hibák. Nem is kevés. De azért nem adtuk fel.
Holnapra pedig még jobb lesz minden.

Nagyon izgalmas ez az egész, sokkal könnyebb postolni, nem csodálom, hogy Graphomania annyit ír, lehet hogy én is rengeteget fogok ezentúl frissíteni beeeeee 😛
Jah ami meg a designt illeti, úgy tűnik tegnap éjjel egy régi verziót pakoltunk össze, szóval holnapra még lesz néhány válotzás, az én életem viszont könnyebb lett, hála a Xiarynak (XML alapú napló, azaz diary, Kedvesem találmánya, aki nagy spanyolviasz feltaláló, de ezért szeretjük)

Most már azonban mennem kell dolgozni is.

A szükséges, méghozzá azért, mert tesztelünk. Egyébként teljesen meg vagyok elégedve a Kedvessel azért is, mert voltunk bizony szombaton farmert vásárolni. Szerencsére persze az első boltban a második nadrág rögtön megfelelt, így nem kellett csak másfél órát utazással és SPARral együtt is eltöltenünk az Árkádban. A blogért meg különben is megkapta tegnap este a jutalmát.

Megkezdődhet az offline blogolás is. Hatalmas taps, és köszönet illeti Kedvesemet, akinek hála most már van saját blogmotorom, amivel akár itthon is tudok postolni, illetve van saját blogadmin oldalam.

Annyira menő vagyok már, hogy csak na 🙂

Ez az egész Karácsonyi hangulat onnan jött, hogy tegnap elmentem vásárolni. Gondoltam, ha mást nem legalább ötletet szerzek arra nézvést, hogy mi van a piacon, kinek mit kell lehet érdemes stb vásárolni. Nagy reményeket fûztem ahhoz, hogy elmegyek a svédekhez és a karácsonyi bazárjukból vásárolok olyan gömböket, amiket tavaly is vettem a fenyõnkre, meg kis szalmafigurákat, mert tök jól nézett ki a kis minimalista fa, na meg szalagokat és csomagolópapírt, meg illatos gyertyákat. Hát nem nagyon volt szerencsém. Természetesen az és olyan, amit akartam nem volt. Csak lila gömbök, meg nagy gyertyák és piros szalagok. Szóval idén se fogok adventi koszorút csinálni (de ez sejthetõ volt, bár én még mindig minden évben reménykedem). Viszont ruhát vettem magamnak, nadrágot és pizsamát. Ez utóbbira nem volt nagy szükségem, de beleszerettem. Közben pedig rájöttem arra, hogy nem az igazi egyedül vásárolni. Legutóbb a hugommal voltam blúzt venni a diplomaosztóra, és rájöttem mennyivel kényelmesebb úgy menni, ha van valaki az emberrel. Mert tegnap, a kövektezõket játszottam el. Összeszedtem egy csomó ruhát, hogy egy fordulóra minden engem érdeklõ cuccot felpróbáljak. Táska, kabát, ruha cipõ le. Próba. Hmm ez nagy, az kicsi, amaz meg hülyén áll. Cipő, ruha, kabát, táska fel, függöny elhúz, ruhák lead, újabb adag összeválogat, nagyobban, kisebben, más színben. Vissza az öltözõbe, táska, kabát, ruha, cipõ le. Próba. Na már volt ami stimmelt, de még nem az igazi. . Cipõ, ruha, kabát, táska fel, függöny elhúz, ruhák …Na ezt spórolja meg az ember, ha van vele egy másik olyan ember, akit ki lehet küldeni, hogy ugyanebbõl a színbõl de másik méretet, vagy éppen ugyanebbõl a méretbõl de másik színt hozzon, vagy az a másik csak megjelenik és bedug egy olyan ruhát, amire korábban nem is gondoltál volna, pedig tényleg milyen jó. Igazából nagyon ritkán jártam így bevásárolgatni bárkivel is. Eleinte nem engedhette meg magának az ember, aztán meg nem volt kivel (pedig elhatároztam, hogy 1x elmegyek és a Bloomingdale’sben felpróbálok egy sor estélyiruhát, mer onnan nem nézik ki az embert:D) , hímnemûvel meg ezt nem lehet eljátszani, õ csak olyan helyre hajlandó elmenni vásárolni, ahol már tudja, mit fog venni, melyik méretet, stb. Nadrágot azért 1x hajlandó felpróbálni, de nem szabad erõltetni azt se. Hetek óta akarunk új farmert venni neki. Mi volt a mai kifogás? Ilyen esõs nyálkás nyirkos idõben nincs kedve farmert venni. 😀
Tegnap kidobtam a tavalyi csokis kekszeket, 1 évig hermetikusan záródó fémdobozban nem lett semmi bajuk. Sajnos kicsit odaégettem õket tavaly, ezért nem volt sikerük. Na de majd idén D

Nekiálltam Karácsonyi zenéket keresni. Otthon van egy õsrégi Csendes Éj lemezünk, ami rendkívül recseg, de mindig az szól gyertyagyújtáskor. Mivel nincsen otthon CD ezért elhatároztam, hogy kazettákat fogok gyártani. Mert 24en egész nap valami zene kell hogy szóljon. Ha a VH-1 szól, akkor anyu fakanalat, krémet eldobva rohan be a szobába, “Ez a kedvenc számom” felkiáltással és 1000szer is végignézi a Wham! Last Christmas-ét. Ha viszont kazettát teszünk a magnóba, azt kint a konyhában is hallgathatja és nem fog beleszólni a karácsonyfadíszítésbe. Bár ezt úgyse tudja megállni 😀
Egyelõre egy Sinatra Christmas albumot sikerült beszereznem.

Párommal fel vagyunk háborodva, hogy van egy csomó vetélkedõ, játék stb. Amibõl ki vagyunk rekesztve, merhogy nincs mobiltelefonunk és nem tudunk SMSt küldeni. Hátrányos megkülönböztetésben van részünk. Fujj und fujj

Elképesztõ azért mit meg nem eszik az ember. Itt vannak ezek a valóságshowk, ahol a kiesett játékosokat véres kardként, hatalmas szelebritiként hordozzák körbe. De ezt nyugaton kiatalálták, még az Empire is tudósított olyan filmpremierrõl, ahol a színészek, rendezük stb. között ott volt Alex a Brig Brotherbõl (Persz a UK változatból). Komolyan, lassan a nõi lapok lesznek az utolsók, ahol nem foglalkoznak azzal, hogy kinek miért megy tönkre a családja a Bratyó házakban. Hogy ez most Cosmosznobizmusból vagy copyright jogok miatt van így, azt nem tudom, de nem is érdekel. Nekem ez egyszerûen azt jelenti, hogy az emberek mindenhol ugyanolyanok, a média ugyanúgy tud hatni mindenkire mindenhol. Ezeket a fogásokat kipróbálták az USAban, bevált, aztán átvették a britek, németek, csehek, lengyelek magyarok, oroszok és biztos hogy Taiwanon is van BB. (ha nincs, majd Susie Clueless megmondja) Biztos, hogy jobban idegesít ez így, hogy nincs tévénk, mintha lenne, mert akkor nézném 😀

Nah én is belépek az álmokat leírók sorába. Az én álmaim nem fantasztikusak, nincsenek mély értelmük, többnyire tudom milyen napi eseményhez kötni. Most éppen Suematra olvasása volt az oka. Igazából amióta kint van Londonba, a beszámolóitól folyamatos nosztalgiahangulatban vagyok. Az éjszakai betetõzése ennek az volt, hogy íme iksz év után kint jártam és felkerestem a családot, akiknél két évet töltöttek. A gyerekek persze alig emlékeztek rám, bezzeg én rájuk, meg a barátaikra igen. Hosszasan beszélgettünk arról ami történt velünk Jayne-nel, sokkal jobban állnak már anyagilag, a vidékrõl Londonba költöztek, sõt még egy nyaralót is vettek a tengerparton. De nemcsak õk, hanem a kedvenc szomszédok is velük jöttek lakni a fõvárosba, s este átjöttek vacsorázni, s finom portóit hoztak, s újbol folyt a francia bor és pezsgõ, s persze a Cointreau, pedig Jayne férje már nem a franciáknak dolgozik ahogy anno tette (Remy Martin forvever:), hanem söröket forgalmaz.
Hmm lehet, hogy összeszedem magam és írok nekik. Bár eddig is mindig én voltam, aki igyekezett tartani a kapcsolatot. De hát hiába én csak egy kis alkalmazott voltam anno, bármennyire is igyekeztünk másképp viselkedni.