Babszem természetesen csak olyan szavakat hajlandó ismételgetni, ami tetszik neki is. A cipő meg a csizma már régóta megy, a hétvégén az apja tanítgatta olyan hasznos dolgokra, mint Nike meg Ungabunga. Az ilyeneket előszeretettel ismételgeti. De hogy valami hasznos is legyen a szókincsében az nagyon nem érdekli.
Viszont egyedül iszik pohárból.

A februári torkos csütörtök féle rossz élmény óta nem jártunk a Zilában. Pedig nyár eleje óta már nézegettük a hirdetéseiket, meg a hatalmas transzparenst a Gergely utcában, hogy megnyitották a látványkonyhával egybekötött kerthelységet (ez utóbbi néven eddig egy 2m széles csíkban elhelyezett 4 asztal funkcionált). Na de ma végre eljutottunk oda, hogy lemeózzuk az újításokat. A vendéglő tehát kibővült, mert megvették a szomszéd házat és udvarát, átalakították az egészet, nagy fedett terasz van, kényelmes székekkel, elég szellős helyekkel. Mivel 4 után mentünk már/még nem voltak sokan, így Babszem, akinek ez már az alvás utáni uzsonna ideje volt, szóval nem számíthattunk sok asztal mellett ülős jelenetre vele kapcsolatban, egész zavartalanul motorozhatott.
Az Orja levesük még mindig kiváló és lemeóztunk két bárányos kaját is, ahol a hús iszonyú finom volt, a köretek összeállításával akadtak problémák. Nálam a krokett nagyon jól sikerült elem volt, viszont a csőben sült karfiolt feledni lehetett. A páromnak meg puliszka jutott és medvehagyma mártás. Ez utóbbit én is kíváncsian vártam, mert idén a gasztroblogokban a medvehagyma volt a tavasz sztárja, de nem ájultam el tőle, valamint a puliszka túl erős volt köretnek. Kivételesen mind a ketten kértünk desszertet is, fagylalt kelyhet meg karamellizált almát fagyival. Az előbbit azért, mert úgy gondoltuk, abból a gyerek is eszik. De Babszem számára a fagyi az tölcsérből nyalandó dolog, ezért a kanállal, tejszínhabbal meg öntettel tálalt variáció teljesen hidegen hagyta. Úgyhogy ő később, amikor sétáltunk megkapta a szokásos 1 gombóc vaníliáját az Óhegy tetején.
Összességében megenyhültünk a Zila iránt, de már nem fogjuk olyan gyakran felkeresni, mint korábban. Ugyanis ahhoz képest, hogy a minőségen olyan sokat nem javítottak, az árak aránytalanul megnőttek.

Azt hittem, ha hazajövünk, sokkal rövidebb idő kell Babszemnek, hogy visszaszokjon az itthoni dolgokba, főleg az alvás terén. De éjszaka megint fel-felébred, tegnapelőtt vagy 4x is, igaz, ezt betudoma  közelgő hidegfrontnak. Mindenesetre mire hozzászokik a helyhez, megint megyünk majd, a Balcsira. Na de onnan mindenképp legalább egy héttel a bölcsi előtt visszajövünk, hogy visszazökkenjen, s megint átaludja az éjszakákat, délutánokat.

A nagymamának egy csomó szavát ismételgette a gyerek. De legalábbis a szavak elejét ismételgette, főleg szövegkörnyezetben Milyen virágot hoztunk anyának? Dá… (dáliát), Mit főzött a nagypapa bográcsban? Öhö (öhönt), Melyik hordóból öntsünk? Ebbő… , Mit evett a nagymama? Ten (tengerit) stb. Nekem meg az apjának semmi ilyesmi produkcióra nem hajlandó. Mert mi megértjük meg elmondjuk helyette. Nincs rákényszerítve, eltoltuk.
De annyira huncut, mert próbálom ugyanúgy mondogatni a dolgokat, mint a nagymama tette (nem az ő mondatait, hanem újakat találok k), de ő csak vigyorog rám és kiröhög. Ma ebédnél azt találta roppant mulatságosnak, hogy az ivást próbáltam kimondatni vele bármilyen formában (iszik, iszi, ivás, szomjas, víz, citromlé stb.)

Amióta itt vagyunk, Babszem előszeretettel játszik, fekszik a nagy ágyon. Altatás során legalább kétszer kell odamennünk és ott kicsit fetreng, aztán amikor felélénkül annyira, hogy kimenne a szobából, akkor viszem újból és altatom. Ha felébred éjszaka akkor nem tudom visszatenni a kiságyába, mert arra felriad, úgyhogy most már az a módszerem, hogy odateszem az ágyra, melléfekszem és úgy öt perc múltán pakolom be a helyére (vagy több, ha közben én is elalszom akkor kicsit később). Igazából nem bújik hozzám a gyerek, csak maga az ágy, mint olyan tetszik neki. Ma reggel 6-kor kelt, aztán a reggelije közben visszaaludt de tanulva az elmúlt napokból nem a kiságyába, hanem a nagyra fektettem még 2 órát aludt ott, engem erősen a margóra szorítva. Úgyhogy megint csak megerősítést nyert a hozzáállásom az együtt alvásra: csak kivételes alkalmakkor, mint betegség, idegen hely, rossz álom van/volt/lesz engedélyezve. Most szerintem úgyis az apja hiánya miatt van, hogy a franciaágyba kívánkozik.

A ma délelőtti program (persze Bob a mesteres trikóban, stílusosan):

A Tv Paprika szerintem rúgja ki az operatőrét. A saját készítésű műsoraikban, amikor 1 szakács főzőcskézik valami konyhában, úgy rángatják a kamerát, olyan élesek a váltások és annyira értelmetlenül, hogy mire elkészül az étek, engem már a hányinger kerülget a sok pörgéstől, vágástól, közelítéstől.

Ugyebár minden nagyszülői nyaralás alkalmával történik valami kisebb baleset. A mostani napokat eddig szerencsésen megúsztuk. Eddig, mint mondtam. Ma délelőtt ugyanis virágnézegetés közben megcsípte Babszemet egy méhecske. Természetesen hatalmas sírás-rívás volt, nehezen hagyta magát még leápolni is, aztán teszvesz nénivel figyeltük, mennyire dagad a mutatóujj és nem lesz-e valami allergiás reakció. De nem volt. Úgy fél óra után már csak kiejteni nem szabadott Babszem előtt, hogy méhecske, mert azonnal sírni kezdett, de már mozgatta az ujját és ebédidőre meg már teljesen le is apadt az egész.
A nagymama persze jobban kétségbe volt esve, meg teljesen odavolt, hogy mi történt, plusz később még azt is mondta, hogy ő ezt megérezte, mert már tegnap gondolt rá, hogy mi van, ha a nagy locsolgatások, virágnézegetések közepette  az ő egyszem unokáját megszúrja egy méh vagy darázs. Amúgy is túlaggódja, félti a gyereket sok mindentől amitől én már nem, plusz mindenki inkább a saját kárán tanul. Pedig a párom szerint még én is eléggé paraanya vagyok.

Minek utána gyerekkorom egyik nagy élménye volt az Abba film, nem volt kérdéses, hogy a tegnap szabadnapomon, amikor moziba mentem a Mamma mia! végül lealázta a többi filmet, amit játszottak délután Nyíregyházán. Természetesen a mozi úgy 1/3-ig volt tele, ami délutáni vidéki filmszínházban azért nem rossz teljesitmény, s a nézők 98%-a volt nő. Kb 3 férfi lehetett, akik nagyon rendesek voltak a csajukkal.

Egyébként meg a filmről Isolde megírt mindent, amit érdemes. Ideális az lett volna még, ha van legalább egy Abba cd-m, amit benyomhatok hazafelé a kocsiban, de a helyi Retro rádióban csak Rapülőket játszottak, pedig bennük még bíztam. Még annyit, hogy mondtam a páromnak, ő is nyugodtan énekelhet otthon Babszemnek, mert ha Pierce Brosnan ki mert állni az ő hangjával egy ilyen filmben, akkor senkinek nincs semmi szégyellnivalója.

Az alvás már alakul, ma már negyed 7-kor kelt a csemete. Viszont most evéssztrájk van. De ezt a meleg számlájára írom. Meg inni mondjuk iszik eleget. De azért kicsit aggasztó, hogy ennyire megbomlik a rendszere, ha eljövünk a nagyszülőkhöz. S érdekes mód, valamiért Kanizsán ez nincs így… Itt meg mire megszokja a környezetét, rendesen alszik meg eszik megyünk is haza. Persze tudom, gyerek éhen még nem halt és jelzi majd, ha éhes meg akkor majd zabál is, csak jó lenne tudni mi a tuti oka ennek az ingadozásnak. Hogy kicsit nyugodtabb lehessek én is.

Ma délelőtt Babszem a nagyapjával volt kinn a kertben és kedvenc elfoglaltságát űzte: virágokat locsolt. A nagyszülők persze vettek neki egy méretben hozzá jobban passzoló öntözőkannát. S megtanulta azt is, hogy az esővízgyűjtő horóból kell merni a  vizet. Odamegy a hordóhoz, felemeli a kannát, jelezve, hogy akkor ezt most egy felnőtt legyen szíves megtölteni neki, aztán megy és eláztatja a mézvirágot, lobéliát stb. Délelőtt a nagypapa átszoktatta a garázs mellett álló hordóhoz, merthogy az volt árnyékban, ő ott állt mellette (nagypapa híresen a kényelmes megoldások híve), s valahányszor az unoka a másikhoz ment és ágaskodott, mondta neki, hogy “Inkább ebből” és Babszem egy idő után átoldalgott oda és pipiskedett addig, amíg meg nem kapta a víz adagját.
Délután én voltam öntözőkanna ügyeletben és hozzám már úgy jött a gyerek, hogy azt MONDTA, tisztán, érthetően: “Ebből”. s a diófa árnyékában álló hordó mellé ment.
Mindig is tudtam, hogy a lustaság viszi előre a világot.
Babszem továbbra se vette szájára azt, hogy anya, bár este a nagymamának mondta már, hogy “mama”, sőt valami nagymama szerűt is hümmög az elejére (nanmamma). Na de hát mit várjon az ember a gyerektől akinek az első érthető szava az volt,  hogy töltő.

Új hely, megint új alvási szokásokat kell felvennie a gyereknek. Vagy ha nem is kell, mindenesetre ezt teszi. Ugyanis tegnap is hajnali fél 6-kor kelt és ma is. Mondjuk sikerült még vagy 20 percre visszaaltatni ma reggel, de előző este meg másfél órán át tartott a fektetés. Csak játszani akart a francia ágyon, ami a szobánkban van. Nem volt tehát egy fáklyás menet. Az lehet a baja, hogy nagyon ragaszkodik a saját kis megszokott dolgaihoz és nehezen alkalmazkodik. Mondjuk nem a környezethez, mert most nagyon jól kijön a nagyszülőkkel, reggel a nagypapával kell menni motorozni, tehát már nem az van, mint legutóbb, amikor nem maradt vele kettesben, mert hozzá kötötte azt, hogy mindenki más lelépett vásárolni. Sőt simán elmehettünk szombaton moziba, tegnap pedig én voltam megnézni, milyen is az új Outlet az M3 mellett, Polgárnál.
Azt hiszem, nem én vagyok a célközönsége ezeknek az üzleteknek. Vagy legalábbis addig nem olyan érdekesek, amíg még újak, mert kevés bennük az anyag és persze pont olyasmit, amit kerestem, nem lehetett kapni (3/4-es vászonnadrágot és egy jó kis esőkabátot), na meg nem vagyok egy márkafanatikus, hogy nekem mondjuk csak Nikeban esik jól az aerobic.

Babszem öregíti magát, ma ugynis megtanította neki a nagymamája, hogy mutassa, hány éves. És 2-t mutat.

Most hívtak a laptopszervízből, hogy már nem lenne gazdaságos a gépünk javítása. Többe kerülne az alkatrész beszerzése, mint amennyi jelenleg a notebookunk piaci értéke. Azt javasolják, próbáljak meg inkább venni egy másikat, ha mindenképp szükségem van hordozható gépre. Úgyhogy be kell ütemeznünk az új asztali pc vásárlása mellé (ami már a finishben van, csak arra várunk, hogy a párom által kinézett alaplap kapható legyen itthon is), egy laptopot is.

Apósjelölt kapott egy laptopot és vett wireless rootert is, úgyhogy most aztán lehet netezni két gépen is náluk, nincs az ember helyhez kötve és még azt próbálja megoldani, hogy úgy helyezze a hardvert, hogy az udvaron is jó legyen a vétel. Legalább ott, ahol az asztal szokott állni. Egyelőre falon kívül 2 méterrel még van juice, utána nincs. De a rooter kábelében még vannak rejtett tartalékok (úgy 3 méternyi).

Mivel a fiam még mindig mormotát játszik én meg már mindent kitakarítottam, letöröltem és csak pakolni kell, úgy döntöttem addig is vasalok. Csakhogy a vasaló bemondta az unalmast. Fogta magát és egyszer csak megállt: nem melegít, nem csinál semmit. Pedig alig 4 hónapja vettem nagy lelkendezve (igaz azóta halogatom a self-clean-t de azért 4 hónapnak nem szabadna megártani neki, a másik 7 évig működött rendszeres tisztítás nélkül), s tök elégedett voltam vele.
Na mind1, most akkor a legtöbb ruhát vasalatlanul viszem, mert ugye tengerpart után mosás már több is volt, vasalás még semmi. Úgyhogy akkor meg pakolok.

Anyuék mennek Svédországba. Apu és Lobi kocsival, komppal, hogy legyen ott autójuk. Anyu a húgommal és Adrival meg repülővel. Ott maradnak 5 napot, aztán a szüleim a levegőben jönnek vissza. Apu határozottan tart a komptól, a tengeri betegségtől. Múltkor, mikor náluk voltunk, épp azt hallgattuk a rádió kabaréban, amikor Badár elmeséli Északi tengeri hajós élményét. Vigyorogtunk, na majd apu is így fog járni. Azért szervezni kellett az utazást is, mert Stockholmból Pozsonyba érkeztek július elején a svéd rokonok, s onnan is mennek vissza. Amikor szó volt arról, hogy majd anyu a húgommal elmegy oda kocsival, aztán beállnak a parkolóba, visszaúton meg majd apu vezet már. Bárki aki meghallotta ezt a lehetőséget hangosan röhögni kezdett, ismerve anyu meg a húgom tájékozódási képességeit. A húgom például hitte már Körszállónak a Teve utcai Rendőrszékházat is. Anyu meg annyira óvatos vezető, sötétben és idegen helyen nagyon annyira bizonytalanná lesz, hogy egyszer konferenciáról hazafelé este a 7-en nem mert kielőzni egy kamiont, akit aztán Siófoktól Kanizsáig követtek (még autópálya előtti időkben történt ez).
Most inkább a nagybátyáim fognak gondoskodni arról, hogy eljussanak Pozsonyba a csajok, aztán majd apuék onnan visszajöjjenek.

Most így július végére összejöttek a nyaralások. A héten inkább itthon tettünk-vettünk, mostunk, takarítottunk, BB megint szervízbe ment, ugyanis behalt a légkondi hűtője, de úgy, hogy cserélni kellett. Ma meg elvittem a pár hete sztrájkoló laptopot is szervízbe. Van egy bizonyos összeghatár, amíg megjavíttatjuk, azon túl inkább nem. Elvégre már vagy 5 éves gép, s most éppen asztalit fogunk újat rendelni, de a laptop kiváló lenne mondjuk a konyhába. Vagy odaadhatjuk Babszemnek. Utóbbi időkben úgyis ő nyúzta. Szóval készülődünk, mert holnap meg utazunk vidékre, az apai nagyszülőkhöz több mint egy hétre. Ez lesz az igazi nyaralás. Nekem mindenképpen, mert a nagyszülők, meg az új kutya alig várják Babszemet. Úgyhogy most majd biztos tudok napozni meg olvasni. Na jó, a napozásban annyira nem bízom, elnézve az elmúlt napok tendenciáit. Aztán augusztus 20. előtt még a Balatonra is kimegyünk anyuékhoz legalább egy hétre.