Akkor most orvosi javaslatra beköltözöm a kórházba, hogy jól megfigyelhessenek. Nem mondom, hogy így képezeltem, ezért aztán csalódott vagyok, de azzal igyekszem győzködni magam, hogy jó kezekben leszek. Azért tegnap este bosszúból megittuk a születésnapi alkoholmentes pezsgőt. Felpakoltam persze könyvekkel, meg jegyzetfüzettel, nem akarom, hogy a laptop miatt főjön a fejem. Úgyhogy mostantól nem lesz frissítés:) A párom azt ígérte, majd beírja, ha történik valami, na meg akinek tudom mondjuk az SMS elérhetőségét, azt értesítem is.

Elolvastam Jools Oliver könyvét a terhességéről és a gyerekeivel töltött első évéről. Nos, nem voltam elájulva tőle, az biztos, viszont kiderült, hogy a híres emberek se sokban különböznek tőlünk, ugyanolyan paráik és hibáik vannak mint bárkinek, sőt talán rosszabb stílusban írnak, mint akármelyik kismamablogger. Csak persze az én nevemmel nem lehetne több millió példányt eladni egy könyvből.

Tessék, ha ma született volna Babszem, akkor egy napot mondhatna magáénak Owen Wilsonnal (na meg még néhány más emberrel, de lássuk be, engem ez jobban érdekel).

Megvannak az alapanyagok, hogy egy jó kis chilis babot csináljunk, de a párom lebeszélt arról, hogy ma estére. Inkább holnap ebédre. Ha megérem. Mert ugyan jól aludtam (leszámítva a begörcsölt vádlit és hogy azt álmodtam, elfolyt a magzatvizem, de felébredve konstatáltam, hogy a bugyim, lepedőm száraz), voltunk vásárolni, sétáltunk és elmentem NSTre is, itt már úgy tűnt, valami történik a méhemmel, összehúzódást mutatott, függetlenül attól, hogy érzem-e vagy sem. A gép kirajzolt egy nagyobb eltérést ami nem Babszem volt, pedig egészen aktívan viselkedett a vizsgálat során. Sőt most még kivételesen a szívhangját is sikerült állandóra megtalálni, nem nekem kellett utána mászkálnom az érzékelővel. Mindenesetre ha semmi nem történik holnap ebéd után beköltözöm a kórházba, mert innen már megfigyelés alatt akarnak tartani. Ez az, amihez nincs kedvem. Bár még egyrészt jól kipihenhetném magam, olvasgathatnék egész nap, másrészt meg ott lennének körülöttem a szakemberek,ha bármi is történik. De azért szívesebben lennék itthon és ücsörögnék a net előtt, feküdnék a saját ágyamban, sétálgatnék a környéken.

Játék, amellyel lehet a klaviatúra pötyögést gyorsítani. Csupán be kell írni az ellenfél szavait, s kilövöd őket. Még a könnyű pálya is nagyon be tud vadulni. Word Shoot

Az éjszakáim mindig simán telnek. Sőt mostanában egyre jobban alszom, s csupán a nap folyamán elfogyasztott folyadékmennyiségtől függ, hogy 1-2-3-4 alkalommal keresem fel a pisildét. Ami most, hogy kiköltöztünk a nagyszobába egész közel van, félálomban történik az egész és gyorsan vissza is alszom utána. De azért most már minden nap van 3-4 telefon, hogy vagyok, osztódtam-e már. Tegnap például a gyógytornász csaj hívott fel, mielőtt a kismama tornát tartotta volna, gondolom, hogy be tudjon számolni a többieknek is, mi velem a helyzet. Hát még mindig semmi. Pedig reggel mondtam Babszemnek, hogy lehetne a mai a születésnapja, holott én utálom a páratlan napokat, de ennyi engedményt adhatok. Most fogom magam és sétálok egy nagyot, BKV, könyvtár, lépcsőzés, hátha használ:)

R.I.P. VHS, 30. Hol vannak a régi szép idők.

Tegnap Láthatatlan Unokatesóm hívta össze a pesten fellelhető rokonságot, gyerekestül egy kis összeröffenésre. Mivel épp keresztanyám is itt volt családlátogatáson egyik kanizsai unokájával a végeredmény 6 és fél gyerek volt. Babszem, mint fél gyerek viselkedett a legjobban, de legalábbis nem szaladgált, kiabált, játszott stb., s ugyan az unokatestvérek hangjára nagyon felélénkült (gyerekkörnyezetben mindig jobban pörög), de ezt csak én érzékeltem. Viszont továbbra is igaz, hogy minél több a gyerek egy helyen, annál kevesebb gond van velük. Dóri meg a két nála közel 1 évvel idősebb fiú bujócskáztak, veszekedés se volt, a kisebbekre meg mindig odafigyelt valaki. Végül rábeszéltek a fürdetős vödörre, úgyhogy azzal felpakolva jöttem haza.
Odafelé SZS*-vel találkoztam, akki gratulált a pocakhoz, megkérdezte, mikorra várom, mondtam, hogy elvileg hétfőn kellett volna szülnöm, elképedt, hogy ahhoz képest nem is nagy a hasam. Most megint irány a kórház és NST. Csak megnyugtatásként jelentkeztem be:)

*Blogom kezdetén az egyik főnököm volt, akivel sok harcot vívtam ugyan, de azért kijöttünk egymással

Még egy ismeretlen, ám blogoló sorstársnőnek született meg a kisfia, pedig ő elvileg 1 héttel utánam várta. Komolyan, most már csak én malmozok itt.

Azt mondtam anno, hogy nem fogom túlzásba vinni az információ gyűjtést, csak a lényegre szorítkozom, de persze nem tudtam betartani a fogadalmamat, mert könyvek terén nem én lennék az, aki vagyok. Úgyhogy most így a terhesség végén, napokra a szüléstől a következő köteteket fogyasztottam el, vásároltam, kaptam meg vagy kölcsönöztem ki a könyvtárból.
Saját könyvek:
Kisbabám naplója születésnapomra kaptam a hugaimtól, egyelőre még nem írtam bele semmit, remélem később tényleg vezetni fogom. Nagyon szép és még nem láttam senkinél se lelkiismeretesen írt és kitöltött kötetet a hasonló fajtából.
Elizabeth Fenwick: Kismamák nagykönyve Ez a könyv már 5 éve bejött a hugomnál és úgy döntöttem, mindenképp meg kell szerezni, s meg is kaptam szintén születésnapomra. Kézikönyv, sok képpel, hasznos tanáccsal és a gyerek 3 éves koráig kihasználható. Ráadásul az összes unokahugom imádta nézegetni a képeket a sok kisbabával.
Jean Piaget-Barabel Inhelder: Gyermeklélektan Egy klasszikus tudományos megközelítésben. Még nem néztem bele, kicsit későbbre tartogatom. Kölcsön kapott kötetek:
Libby Purves: Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? Még el is olvastam, nem csak lapozgattam, sőt a párom is és talán néhány ötletet meg fogunk szívlelni belőle.
Dr. Rákóczi István: Gyermeket várunk igazi ismeretterjesztő, klasszikus orvosi kötet, száraz lényegretörő stílussal de rengeteg korrekt információval. Eleinte nagyon hagyatkoztam arra, amit írt, a terhesség elején innen szedtem a paráimat:)
Konczné Bakos Éva: Baba született : válasz a kismamák mindennapos gondjaira Védőnők által írott könyv, nem szép és csillogó, s igazából születés utántól hasznos, a nagyobbik hugomtól kölcsönben, tájékozódásképp.
Babamasszázs érintés, gyengédség, melegség Unokatesómnál kuncsorogtam le a polcról, de majd csak szülés utánra.
Könyvtárból:
Selma H. Fraiberg: Varázsos évek Első nem annyira gyakorlati, mint gyereknevelési könyv. Azóta egy másikat is elkezdtem olvasni, de meguntam és félretettem.
Dr. Carol Cooper: Ezernyi kérdés, ezernyi válasz csecsemőkről, kisgyerekekről mostanában ezt olvasgatom, lapozgatom, mert legalább annyira jó, mint a Kimsamák nagykönyve. Korrekt és alapos, ráadásul én szeretem a Dorling Kingsley könyveit a sok képpel. Előjegyeztem néhány antikváriumban, hátha sikerül megkaparintanom.
A baba első 18 hónapja Az előbbi kötethez képest jóval soványabb, s mivel ugyanabban a kategóriában elmarad tőle, viszem is vissza hamarosan.
Peter Walker: Babamasszázs kezdőknek Ez a babamasszázs dolog nagyon érdekel, remélem majd tudom alkalmazni. S nekem mindig bejött a minél több írott információ behabzsolása.
Pamela Rhatigan: Nyugodt baba Az új könyvek közt volt kitéve a könyvtárban, kicsit több minden van benne mint csak masszázs, ráadásul könnyű kötet, szerintem viszem majd a kórházba, hogy ott lapozgassam.
Tracy hogg, Melinda Blau: A suttogó titkai I. Nos ez ugye most a sláger kötet, Dr. Spock után (amit én most direkt messzire kerültem, de tényleg), ezt viszont, ha már egyszer bent volt, kihozatm. Van aki esküszik rá, van aki nagyon leszólja. Sajnos véleményt még nem tudok mondani, mert 2 hete csak áll a polcomon.

Egyelőre ennyi volt, amibe benéztem, belelapoztam, elolvastam vagy érdemesnek ítéltem, hogy még itt legyen nálam mert úgy vélem talán később hasznát fogom venni.

Volt valami eredménye annak is, hogy a múltkor kiborultam az SZTKban, mert ma már telefonon is tudták, kiről van szó, s nem kellett semmit se várnom, csak bemenni, kopogni és megkaptam a táppénzes papíromat soron kívül. Sőt, már elő volt készítve, s az asszisztens sok sikert kívánt újból, meg hogy legyünk ügyesek.

Ugyebár már többször is bejött a szombat reggeli rádiós nyereményjegy, még utoljára próbálkoztam egyszer, hogy megnézzük Az ember gyermekét. Bejött, tegnap hát ott ültünk a moziban, közben néha görcsösen kapaszkodtam a székbe, a párom néha rám szólt, ennyire ne izguljak, és egyszerűen még utána is képtelen voltam kiverni a fejemből a filmet, sőt néhány motívuma éjszaka is velem maradt. A film alapjául a krimiíróként nálunk is ismert P.D. James* hasonló könyve szolgált. 2027-ben az emberiség már 18 éve meddő, Anglia határai lezárva, a bevándorlókat menekülttáborokba kényszerítik, és az állam öngyilkossági készletetet reklámoz. A főszereplőt, Theot felkeresi volt barátnője, aki még mindig politikai aktivista, míg a férfi kiábrándult hivatalnokként dolgozik, s megkéri, segítsen eljuttatni egy terhes menekültet a Human Projekt-hez, akiknél biztonságban megszülheti gyermekét. A férfi pénzért elvállalja a dolgot, s később azt veszi észre, hogy a forradalmárok és rendőrök között a lány már csak rá számíthat. Sötét jövőkép, kiderül, hogy nincs nagy különbség forradalmár és kormány között az erőszak pedig semmire se megoldás, hanem csak hülyeség. Azt hiszem a legjobban az kavarja fel a nézőt, hogy ez annyira igaz is lehet. Nincsenek trükkök, minden nagyon szürke, a rendező kíméletlenül őszinte világképet ad, a színészek meg, főleg Clive Owen és a hippi Michael Caine kiválóak. Tuti, hogy a film benne lesz az éves toplistámban, s most bizony még az ember is egyetért velem.

*P.D. James ráadásul nő, amit sokáig nem is tudtam.

Na ma a dokibácsi kijelentette, nem úgy néz ki, hogy az elkövetkező 1-2 napban szülni fogok (nem igazán jelentősek a jóslófájásaim, a méhszáj zárt, a méhlepény is tartja magát stb.). Mondtam én, hogy tudom, ha hivatalosan mereven ragaszkodunk a 28 napos ciklushoz ami nekem sose volt akkor lenne ma a nagy nap. De én renitens voltam mindig, ráadásul szinte 1 nap eltéréssel tudjuk mikor fogant a Babszem, szóval én még mindig szombatra szavazok. Ennek ellenére azt mondta, hogy csütörtök NST, aztán ha utána semmi akkor szombaton is és ha még vasárnap is egyben vagyok akkor biza beköltözhetem a kórházba, mert szoros megfigyelést akarnak napokig. Úgyhogy megint beszéltem egyet Babszemmel, elmeséltem neki a menetrendet, hogy holnap az apjának fontos napja lesz, szerdán délután teadélutánozok unokatestvéreimmel, hugommal meg az összes gyerekükkel, a csütörtöki NSTn még tehetünk egy kórházlátogatást, de aztán mondjuk péntek-szombat magasságában (esetleg vasárnap délelőtt) már nyugodtan nekiindulhat a világnak.

Nagyjából megcsináltuk, amit terveztünk a hétvégén, legalábbis kikapcsolódás és pihenés tekintetében. Igen, a folyosó előttünk még mindig nehezen járható, mert a régi íróasztal darabjai meg a festéshez-mázoláshoz-gletteléshez használt cuccok ott vannak, de már a szemeteket, kiselejtezett ruhákat, szelektív hulladékokat eltüntettük. Szombat este ugye volt játék és raclette party, tegnap pedig eljutottunk moziba is. Nekem bejött A Tégla, mondjuk én sose láttam az eredeti filmeket, tehát nincs összehasonlítási alapom. De majd bepótolom. Olyan volt a film, mint amire számítottam, intelligens modern rabló-pandúr történet, kiváló színészekkel, s igen, Leo is egyre jobb lesz. Tök fura, hogy még mindig mint fiatal suhancként gondol rá meg Matt Damonra és Mark Whalbergre is az ember, pedig mindegyik elmúlt már 30. Na és persze Jack Nicholson, akiről igazán nehéz rosszat mondani, talán csak annyit, hogy bár kitűnően lett visszaadva az őrület határán való imbolygás azért még egy kis mélységet lehetett volna írni a karakterébe. A film legalább kárpótolt a másik kettőért amit megnéztünk még a napokban, az R.V. pocsék, a Pénz beszélnek meg se füle se farka nincs, s hiába jók a színészek, ha egyszer a történetnek nincs semmi értelme, tetőpontja, tanulsága stb. akkor azért minden hiába.

Majdnem sikerült a lehetetlen, hogy nyerjek a Puerto Ricoban, de aztán a legnagyobb meglepetésünkre 3-as győzelem született. Ebsikkel az előkelő második helyen, mi többiek pedig (Mirwen, az ember meg én) az utolsó előttiek lettünk. Meg is jegyeztem, ez még mindig nem igaszságos, hogy a lányokat nem hagyják nyerni, mert legalább egy fiúnak oda kell pofátlankodnia a dobogóra. Pedig még azt is felajánlottuk, hogy iszapbirkózással döntjük el az aranyérem sorsát.

Azt hiszem, innentől kezdve már kicsit uncsi lesz a dolog az olvasóknak, mert bejelentkezem, hogy még mindig egyben, hogy még mindig várakozó állásponton vagyunk, esetleg pár eseménnyel spékeljük a napokat. Ma még társasozás, holnap talán egy Tégla, hétfő estére is van nyereményjegyem moziba. meg a szokásos vizsgálat, minden nap séta (ma pl. levittük a szelektív hulladékot és üvegvisszaváltottunk), málnalevél tea stb.

Szóval itt tartunk, még egy hét. S tegnap este valami fantasztikus pörgés-forgást mutatott be:

Úgylátszik, az hogy a hugom még ha más típusú orvos is itt aludt, meg már túl van egy szülésen és feltétlenül akart velünk jönni a kórházba ha bármi is van, lenyugtatta mindenki kedélyeit. Vacsoráztunk egy jót, néztünk Gilmore girlst, Babszem előadta szokásos esti műsorát, megkerestük a dokimat a wiwen és tényleg, eddig fel se tűnt mennyire hasonlít apai nagyapámra (meg apura is), aztán lefeküdtünk. S ugyan a megnövekedett málnalevél tea mennyisége miatt is 4x voltam wécén éjszaka, de mindig simán vissza is aludtam. Sőt még a szülésről is álmodtam, ami gyors volt, szinte fájdalommentes, viszont azonnal elvitték tőlem a gyerek, meg se mutatták, úgyhogy később amikor megmosdatva megkaptam kicsit kételkedtem, vajon tényleg az enyim-e. Viszont már újszülöttként roppant okos volt és szinte artikuláltan beszélt hozzám.

Tegnap este megállapítottuk a párommal, hogy bizony kezd eltorzulni, felpuffadni az arcom. Annak idején a kisebbik hugom napokkal a szülés előtt kezdett így kinézni. Szóval úgy döntöttünk, ez már tuti a visszaszámlálás. Ma koradélután beállított a nagyobbik hugom, aki a szomszédos utcába jött konferenciázni és nálunk fog aludni. Amikor meglátott két dolgot mondott:
1. Nincs is olyan nagy hasad
2. Hogy el van torzulva az arcod. Neki, mint mondja aznap reggel nézett így ki a feje, amikor szült. Úgyhogy a délután egy részét azzal töltöttem, hogy figyeltem a testemet, akkor most van valami, vagy nincs valami. Igen, elkezdtem a kismamaparát, hogy jajj felismerem-e majd a tüneteket, nem fogok-e elkésni (a sógorom épp a hétvégén nyugtatott meg, hogy a szülőszobáról nem lehet lemaradni, de legalábbis nagyon nehéz). Érdekes mód magától a szüléstől még mindig nem tartok, ott majd alakul ahogy alakul, fáj amennyire fáj stb. csak az izgat, hogy odaérjek. Megbeszéltem ugyan Babszemmel, hogy nem szeretném, ha az éjszaka közepén döntene úgy, hogy kíváncsi a világra, mert jó lenne még egyet aludni a nagy találkozó előtt, s mivel eddig is tartotta magát a kéréseimhez, reménykedem.

Tegnap este elmentünk moziba megnézni a Crankot, ami valóban alig másfél óráig pörgött, viszont nagyon sokat levont értékéből a közönség. Sikerült kifogni a leghangosabban és legundorítóbban röhögő pasit, aki mellettem állandóan felvihogott, ha mondjuk kivillant Jason Statham hátsója, s ez egy 10 perces jelenet alatt kb. 105-ször fordult elő. Hazafelé meg persze kaptuk az ideges telefont anyósjelölttől, hogy hol vagyunk, csak nem szülünk?