Anya, apa én nagyon szeretlek titeket. Mert én vagyok a világ legjobb szeretője.

Vasárnapi program ismét az volt, hogy kimentünk Szadára. Útközben még beugrottunk a Wish által felajánlott ruhákért, s még a XIII. kerületből is egész jól kiértünk a birtokra. Zsebi egész jól bírta a túrát, csak akkor türelmetlenkedett, amikor megálltunk. Kint is jobb időnk volt, nem volt nagy meleg, lehetett a házikóban is lenni, ami jól jött, mert ott jobban el tudtam helyezkedni szoptatáshoz.

Vittünk husit és grilleztünk, a fiúk elmentek nagyot sétálni a környéken, felfedeztek néhány turistautat is és nyilvánvalóvá vált, ha velük akarunk mi is tartani a kicsivel, valami hordozóeszközre lesz szükségünk, mert míg a babakocsi városban jó, vidéki kirándulásokra már nem igazán. Babszem aztán fára mászott, meg persze elfoglalta a kisebb szobát a vonataival aztán meg felfedezte a rozsdás láncot, amivel a kaput csukjuk és legszívesebben hazahozta volna. Mert kötele van a vonatokhoz de lánca még sose volt és lánc nélkül a vasút semmit se ér. De végül kiegyezett abban az apjával, hogy kap majd egy vadiújat az Obiból.

Szilvát, szőlőt, paradicsomot hordtunk haza, mert bár még mindig van cukkini és nő is, már kicsit elegem van belőle, s a répát se nagyon tudjuk tárolni. Talán lesz majd füge is hamarosan meg a birsalma és a naspolya is lassan beérik. A diófa mászásra jó, de olyan sok termés ahogy elnéztem, nincs rajta.

Íme egy fürt szőlő:

Estére az egész család hullafáradtan került ágyba, persze.

Annak idején Babszem nem lázasodott be az első oltások után. Már el is feledkeztem mit kellett csinálni, de tegnap a védőnő még azt is mondta, estére mindenképp adjak fél kúpot a gyereknek, a biztonság kedvéért, hátha lesz hőemelkedése. Nos, nem kellett kivárni az estét, mert Zsebi már délután belázasodott, úgyhogy kúpot is kapott. Viszont lázat nem mértem, csak a saját érzékszerveimre támaszkodtam. A kúp elég a fenekébe, úgy döntöttem, a lázmérést majd ráér megtapasztalni később.

Mára már szerencsére jobban volt.

Persze miután megkérdik az embertől, hogy és nem félsz egyedül, akkor azonnal minden rossz szceniárió az eszébe jut. Mint ahogy nekem is, végiggondoltam, hogy mégis mi minden történhet. De aztán túl azon, hogy az utolsó éjszaka nem aludtunk sokat, mert pont akkor járt itt a front (szombatra virradóra) nem volt semmi gondom. Szombatra is berendeltem a kaját, még péntek délután vettünk kenyeret és még látogatónk is volt, Cica személyében. Leendő keresztanyjára azonban erősen fütyült horkolt a gyerek, ugyanis épp délutáni nagy alvásában volt, amikor a színe elé járultak, úgyhogy nem volt fogadóképes. Mondjuk ugyanezt csinálta szombat délután is, amikor megjöttek a fiúk, s velük voltak a svéd csajok is, mert este mentek vissza Stockholmba. De hiába volt itt Adri, hogy megnézze Zsebit, ő jóízűen aludt. A húgom viszont, aki pont 4 hete látta, elcsodálkozott, hogy tényleg mennyire kitelt.

Babszem meg rengeteget nőtt 3 hét alatt. Ez volt a leghosszabb, hogy távol voltunk egymástól, s bizony nagyon hiányzott, de ő is egész este igencsak bújós volt, odaült mellém, míg Zsebit szoptattam és mesét olvastunk, meg sokszor mondta, hogy szeret és nagyon hiányoztam. Sok élménye volt Balatonszerényben, már ő is bandázott, talált vele egykorú haverokat az utcában, na meg a lány unokatestvérekkel hol vonatoztak, hol meg Barbie filmet néztek. A bringázás meg annyira ment neki, hogy elkerekeztek Máriára, ami oda-vissza legalább 5 km lehetett. S volt vitorlázni is:

Vasárnap délután pedig családilag kimentünk Szadára a telekre. Megnéztük mi újság van arrafelé. Kipróbáltuk, milyen nem az autópályán menni. 10 perccel hosszabb volt még így vasárnap is az út. Zsebinek ez volt az első vidéki kiruccanása, nem mondanám, hogy annyira oda volt érte. Eleinte még elnézelődött, aztán neki hamar hűlt a levegő és nehezményezte, hogy az etetés nem a megszokott helyen meg pózban történt. Hiába, neki még az állandóság fontos. Szerencsére oda-vissza út nagy részén azért aludt. Babszem azonban nagyon élvezte a kertet és leginkább azt, hogy porozhatott.

Le kellett mosdatni, mielőtt hazaindultunk és még jó, hogy vittem neki váltás ruhát, pedig mostanában már nem szoktam, hisz nagyfiú.

Tegnap óta kettesben vagyunk Zsebivel, mert az ember lement munka után Balatonszerénybe, hogy pár napot Babszemmel töltsön, aztán szombaton meg visszajöjjenek. Többen is kérdezték, hogy mi miért nem megyünk, meg a Balaton a jó levegő stb. biztos jót tenne nekünk, csakhogy van egy olyan elvünk, hogy amíg lehet, nem visszük hosszú útra a gyereket. Annak idején Babszem esetében ezt nem volt nehéz betartani, mert csak akkor lett kocsink, mire 4 hónapos elmúlt, s most Zsebivel is szeretnénk legalább ennyit várni. Tudom a hordozók biztonságosak, nem mutattak ki semmi gondot az utazással kapcsolatban, de ez ilyen fóbia nálunk, hogy nem hiszünk abban, nem árt a gyerek kis gerincének meg izomzatának több órányi kocsiban csücsülés. Úgyhogy max. városi közlekedés van előirányozva neki. Balaton majd jövőre.

Szóval itthon vagyunk, tesszük a dolgunkat, Marcsi a folyosóról kérdezte, hogy nem félek egyedül? De mondtam, hogy nem, meg mitől félnék? Ma például UH-n voltunk, ugyan 2 hetes késéssel a 6 hetes kontrollon, de csak mostanra kaptunk időpontot. Így is a Budai Egészségközpontba irányított minket a doktornő, mert szerinte most már a klinikán – ahol anno Babszemmel voltam és nagyon korrektnek tartottam – sok minden változott, ráadásul a szabadságolások miatt még ha szülés előtt kértem volna időpontot akkor se adtak volna csak mondjuk szeptemberre. Úgyhogy fizetős helyre mentünk, Budára. Taxival, s Zsebi az odaút végét már nagyon unta, kicsit el is törött a mécses, de aztán amíg sorunkra vártunk, meg a vizsgálat elején voltunk, igencsak jól viselkedett. Aztán persze megunta a banánt és eltörött a mécses, de hazafelé meg úgy bealudt, hogy miután megérkeztünk még közel egy órát aludt kinn a folyosón. A lényeg persze, hogy minden a legnagyobb rendben találtatott, a fejében rend van, a hasában is és a csípője is megfelelően működik. A doktornő kérdezte, hány kiló, mondtam, hogy nem tudom, majd jövő héten derül ki a 2 hónapos státuszon, de már biztos van vagy 3200 gramm, szerinte ránézésre három és fél kiló a gyerek. Meg lettünk dicsérve, hogy szépen gyarapszunk és csak így tovább az anyatejjel. Szóval jó kis páros vagyunk Zsebivel.

Zsebit hason szoktam letenni aludni, mert háton mindig sokat rúgkapál még és felébreszti magát. Hason meg már el tudja küzdeni magát előre a felhúz a láb, majd kirúg, felhúz, kirúg és így tovább mozgáskombinációval. Ma hajnalban köztünk is aludt és beküzdötte magát ezzel a technikával az apja párnája alá. De az ágyában is tud már keresztbe feküdni.

Ma délelőtt alvás helyett megint csak mozgott és véletlenül hasáról az oldalára fordult. Azért nem tovább, mert belegabalyodott lába a takarójába. Mindenesetre elég mérges lett:)

Csütörtökön mentem vissza a dokimhoz a 6 hetes kontrollra, igaz egy hét késéssel, de azt hiszem ennyi belefér. Persze azért szervezést igényelt a dolog. Feljött Teszvesz néni, reggel óta fejtem, hogy nehogy éhezzen a manó. Délután mielőtt elmentem már evett a nagyi kezében, aztán aludt. Jómagam alig fél óra alatt végeztem és ebben benne volt az odaút is. Úgyhogy még el tudtam menni vásárolni is. Egyedül, autóval az InterSparba! Nagy élmény volt.

Úgyhogy el is határoztam, ha ez ennyire ment, akkor pénteken délelőtt elugrom az IKEA-ba is, amíg a nagyi vigyáz Zsebire. Csakhogy a fiatalember megsejtett valamit terveimből, ugyanis egész reggel le se lehetett vakarni rólam. Ezért aztán nem mentem sehova, meg a párom megígérte, hogy szombaton majd együtt elmegyünk ágyneműhuzatot venni.

Szombaton tehát délután IKEA-ztunk, ki kellett használni a kedvezményes ágyneművásárlást mivel mostanában Babszem ragaszkodik ahhoz, hogy ugyanolyan huzatja legyen, mint a mienk, úgyhogy pótlást vettünk meg egy új garnitúrát 3 személyre. Zsebi hatalmas szemekkel nézelődött végig az áruházban, mindenki jól megjegyezte, hogy milyen kicsi meg aranyos. Pedig nem is, hiszen már 7 hetes. Igaz most van úgy 3,2 kiló (pontosan majd augusztus 20. után a 2 hónapos státuszon tudunk), de kb. most akkora, mint amekkorának Babszem született.

Az egyik félelmem az volt, hogy Zsebi majd hasfájós lesz. Úgyhogy remegve vártam az első kajákat, majd a nagy könyv szerinti 3. hetet, mert ugye még utána szokott ugye befigyelni a dolog. Na ezeket szerencsésen megúsztuk. Annak idején Babszem se volt hasfájós csupán 3 durva fájós emlékünk van, az elsőnél tudom körbetelefonáltuk a családot, mert úgy ordított a gyerek, végül úgy döntöttünk, a máj lehetett a ludas, amit én ettem. Szóval pont nem olyasmi, ami általában tiltólistán lenne.

Na tegnap hasonlóan jártunk Zsebivel is. Este 7-től 10-ig sírt kisebb-nagyobb megszakításokkal. Majd aludt (ájult) egy fél órát, aztán megivott 100ml tápszert (nem mertem anyatejezni, inkább fejtem és kiöntöttem) és első körben aludt 4 órát éjjel. Végigvettük, hogy mit ettem olyat, amit addig nem és a szombati ebédnél maradtunk. Sajtot grilleztünk, direkt grillsajtot vettünk hozzá, ez volt az újdonság az étrendemben. Kisebbik fiúnk gyomra is a más által normálisnak tartottra érzékeny ezek szerint.

Babszem Húsvétra kapott ugye szép biciklit, nagyfiúsat és persze pótkerék nélkülit, mert úgy gondoltuk, hogy a futóbicikliről nem fog semeddig se tartani az átszokás a tekerősre. Erre láttunk tavaly példát Balatonszerényben a mi utcánkban. De a gyereket nem nagyon érdekelte a bicikli. Mindig mondogatta, hogy majd a Balatonon és továbbra is a futóbringával közlekedett, jó gyorsan mondjuk. Anyuék is mindig forszírozták, hogy mikor fog végre felülni rá, de a bringa csak porosodott a folyosón lelakatolva.

Tegnap azonban megkezdődött a balatoni nyaralás, mert idén augusztusban anyuéké a villa. Úgyhogy Babszemet levitte augusztus 1-én az apja és mind a két bringát be kellett tenni a csomagtartóba. Mivel ezen felül még csak egy táska volt, szerencsére befértek. Már itt a folyosón fel-felült rá a gyerek, csak a pedállal voltak gondjai. Aztán Balatonszerényben úgy másodszorra már, ha lassan is, végigment a Muskátli utcán a partig és vissza. Nem esett el, szépen szállt le, csak a tekerést kell még megtanulnia.

Úgyhogy ő volt a nap hőse:

Mint második gyerekes anyuka tudom, hogy bármi, amit kijelentek, hogy így vagy úgy csinál Zsebi, az még aznap délutánra megdől. Egyelőre nem is vonok le semmiféle következtetést a legfiatalabb családtag viselkedéséből. Elég annyi, hogy ingadozó. Volt, hogy napközben alig aludt 20-25 perceket, kivéve, ha sétálni voltunk, éjszaka mondjuk felkelt 2 óránként. Manapság azonban legalább itt elértük a közel 3 óra alvást. Mármint éjszaka. Reggelente szokott Zsebi a legjobb kedvű lenni, reggeli után, tisztába téve sokáig elnézelődik, el van egyedül és délelőtt szokott nagyot aludni is, mondjuk max. 2 órát. Délután a sétára tartogatta az alvást. Estefele azonban már nem olyan társasági ember, főleg csak a kezemben, vállamon, hasamon, mellemen van el. A frontok pedig érzékenyen érintik. Szóval messze nincs még napirend, bár a múlt heti délutáni sétákat tudtuk tartani.

Viszont Babszemmel nagyon összeszoktak, az előbbi most már mindig hozzáteszi Tüzes Spekilit is, ha bármiről családi vonatkozásban beszél, gyakran simogatja, puszilgatja és a babakocsi tologatás, meg a kistesóval villogás az oviban nagyon ment neki. A múlt héten összevont csoport volt, nem a megszokott óvónénivel, aki péntek délután megkérdezte Babszemet, hogy hívják a kistestvérét. Mire a válasz a szokásos kimerítő volt: Apa és anya Edvárdnak, a nagyszülők Edinek, én Tüzes Spekilinek.

Ötletet merítve Mirwentől, s nem terhelve a letöltési sebességet, havi albumot készítek a srácokról: Az első hónap képekben.

Pár napos késéssel ugyan, de az az igazság, hogy most vagyunk ott, hogy kicsit kevés az idő magunkra: ha Zsebi nem alszik akkor enne, délután 2 órás program legalább az oviba menni Babszemért. Mert utána sétálunk egy nagyot – eddig szerencsénk volt az idővel -, s a nagytestvér tolja a babakocsit! Még segíteni se nagyon lehet neki, de eddig nem voltak emberáldozatok, Zsebit pedig nem zavarja ilyenkor semmi, séta elejétől végéig alszik, csak akkor riad fel és reklamál, ha hosszabb ideig vagyunk egy helyben. S mire este 10kor a gép elé ülhetnénk, elfogy az ihlet és a kedv, meg inkább az ágyba dőlünk, hogy reménykedjünk 2-2 óra nyugodt alvásban.

Szóval meg lettünk tegnap dicsérve, hogy milyen ügyesen gyarapodik Zsebi, aki holnap lesz egy hónapos és ennyi idő alatt több mint fél kilót magára szedett. De nem csoda, mert ez a kedvenc elfoglaltsága:

Szóval ezen a héten már azt próbálgatjuk Zsebivel, hogy milyen kettesben az élet. A hétvége elég pörgősre sikerült, ugyanis TEMOFEST2011 volt az Északi Járműjavítóban. Ez pedig nemzetközi vasút és vasútmodell kiállítást takar. Ahogy az várható volt, Babszem teljesen fel volt dobva. Szombat reggel elmentek az apjával, aztán ebéd és alvás után délután megint, a nagyival kiegészítve estig ott voltak. Majd vasárnap délelőtt a vasútrajongó a nagymamájával ismét az Északi Járműjavítóba ment terepasztalokat nézni. Igen, az apja már azt is nézegeti, hogy hova fog majd modellező szakkörbe járni:) Úgyhogy a hétvégi élmény megvolt, hogy aztán vasárnap késő délután elutazzon Tiszavasváriba, ahol még egy hetet tölt a nagyszülőkkel.

Ezért vagyunk mi most kettesben Zsebivel: nagyszülők otthon, Babszem vidéken, apa dolgozik. Heti feladatunk, hogy edzünk a délutáni sétákra, mert jövő héten lesz egy kis ovi is. Tegnap itt volt a védőnő, nagyon gyorsan végzett, meg van elégedve velünk, de úgyis el kell mennünk rendelésre szerdán vagy csütörtökön (az időtől függ), ahol lemérik majd a babát.

Amúgy Zsebi kis lusta gyerek, hamar bealszik a cicin aztán egy óra múlva megint sír, hogy éhes. Legalábbis a múlt hét végén ezt csinálta, azt hittem, hasfájós, de amióta odafigyelek jobban és nem hagyom 5 perc után bealudni, meg mindkét mellből szoptatom és estére még egy jó adag lefejt tejet is kap (tegnap 50ml-t cuppantott be), az alvás ilyenkor megy flottul.

A meleg miatt nagyjából lakásfogságban vagyunk. Mert itthon lehet 26-27 fokot csinálni, s csak késő délután (esetleg kora este) kimenni a folyosóra levegőzni. Mondjuk az internetnek hála nem érzem magam beszorítva, sőt az olvasás is megy 1000rel, mert megint lehet szoptatás közben is betűt falni. S mennyi pénzt spórolok! 🙂 Bár erősen nézegetem a netes boltokat és szoptatós melltartót már vettem is úgy, hogy ki se kellett tenni a lábam itthonról. S mióta az ebay a barátunk lett Thomas ügyben, ott is megnézek minden akciót s elképesztő, hogy pl. cipők, ruhák még szállítással is mennyire megérik.

Ja és fodrászon is spóroltam, mivel úgyse fogok eljutni mostanában szalonba, pláne órákra, a hajam meg már a katasztrófa határát súrolta, megkértem az embert, hogy vágja le nekem. Úgyhogy most nagyon rövid, nagyon tüskés és nagyon ősz. Jövő héten festem.

Igazából lassan levehetem jobb oldalról Pampalini visszaszámlálást, mert ma lett volna ugye a nagy nap, amire vártuk a második gyereket. Aki holnap már 3 hetes lesz. S még mindig nagyon jó gyerek. Főleg eszik meg alszik, néha 2 evés közt nézelődik, ezt szerencsére lassan napközben teszi meg, este felé pedig extrán éhes lesz, úgyhogy még mindig tartok készenlétben úgy 40-50 mili lefejt tejet, mert azt ilyenkor többnyire 1 sluggal benyomja. Aztán éjszaka úgy 2x kel fel 3-4 óránként és reggel 8 után kezdi a napot. Nagyon odafigyel arra, amikor beszélünk hozzá, szereti nézegetni a színes állatkáit meg a könyvespolcon a tarka könyvgerinceket, láthatólag hízik, de mérlegünk nincs, szóval nem tudom mennyit. Eddig nem úgy tűnt, hogy hasfájós lenne, csupán az az 1 rosszabb éjszakánk volt múlt héten.

Babszem is alkalmazkodik, bár kicsit elkanászodott a nyáron, későn fekszik, korán kel, de azért délután még alszik nagyot. Ha a kistestvér sír, akkor rögtön engem hív, hogy nyugtassam meg Tüzes Spekilit anyatejjel. Ha úgy van, végignézi amikor tisztába teszem, megkérdezte tegnap, hogy tudja odaadni Zsebinek a cumiját, ma pedig ebéd közben, mivel épp panaszkodás volt a szobában ő szaladt be, hogy “megkérdezze” a kistesót, mi a baja. Babszem roppant örült, amikor Kanizsáról visszatérve megkapta a nagyon várt expressz kocsikat és volt meglepetés is, hogy megérkezett a kistestvér ajándéka is. Úgyhogy most nem is igazán tudja, mivel játsszon. Ja és persze a kocsiszín dobozát nem lehetett kidobni, pedig most már majd minden szelektív hulladékot elvittek a mamával, de ennek még maradnia kellett.

Elkezdtük a levegőztetést is, már a fél óra a folyosón jött volna tegnap, de egyszerűen nem sikerült jó időpontot találni hozzá. Mert ugye délelőtt oda süt a nap, délután 5-6 körülre azért jó idő lesz, viszont Zsebi délután aludt, mint a bunda, s már sötétedett, mire felébredt. Ma azért újabb kísérletet teszünk. Egyelőre a mózeskosárba teszem ki, nem a babakocsit használom, bár közben gyakoroltam azt is hogy lehet kinyitni. Ha majd lemegy a kánikula, indulhat végre a sétáltatás is. Addig meg maradunk a folyosón.

Zsebit is kicsit megviseli a meleg, nyugtalanabb, meg többször eszik, ami meg jó, mert nem szárad majd ki, illetve növöget. A héten itt volt teszvesz néni, úgyhogy én pihentem rendesen, a háztartásra nem volt gondom, csak a gyerekre. Jövő héten meg anyu jön és Babszem is itthon lesz. Elmondhatom, hogy szerencsém van, mert kijövök minden nagyszülővel, akiknek a segítségét pofátlanul el is fogadom így aztán elkerül az első hetek pánikja, kétségbeesése, amit annyian megtapasztalnak. Az egyetlen gondom, hogy én nem nagyon tudok napközben aludni, úgyhogy éjszakák 3-3 órás bontásban az én időm.

Két hetesek lettünk hát és mára virradóra megtörtént az első húzós éjszaka is. Tegnap este 11-től volt nyűgös Zsebi (bár már napközben is többet volt fent és ficergett, mint eddig), igazából nem sikerült teljesen kideríteni mi okozta, hogy sírt, tekergett, nem nyugodott meg csak a kezemben és nem lehetett az ágyába tenni fél 4-ig. Lehetett a front, lehetett valami amit én ettem és az anyatejben megkapta… Mindenesetre aztán fél 4-től aludt egyhuzamban 5 órát, akárcsak én, úgyhogy kicsit összeszedtük magunkat.

Pedig pont ma 2 hetes. Ma egyelőre visszatért a jófiú szerepbe, de nem csoda, van mit kipihennie.

Ma kijött a védőnő és elmondta a szokásosat, legalábbis amit anno Babszemnél is elmondott. Azzal megerősítve, hogy egyen gyakran Zsebi, hogy nőjön. Megbeszéltük, ha már be kell mennünk a rendelőbe délután – mert nem sikerült a vérvétel a PKUhoz a kórházban és pénteken kaptunk levelet, hogy meg kell ismételni -, majd ott lemérik a babát, ha már itthon mérlegem nincs.

Elvileg a doktornőnk szólt a helyettesének – mert a héten szabadságon van -, hogy megyünk és vegyenek tőlünk vért, de ez nem történt meg. S természetesen az ügyeletes doktornő asszisztense harciasabb volt, mint mindenki más, de azért sikerült aránylag rövid idő alatt bejutni a vérvételre. Szegény Zsebi sírt rendesen. Viszont aztán le lett mérve és 2170 gramm. Azaz múlt szerda óta már 90-t magára szedett. Ügyesek vagyunk tehát. S ma egész nap nem volt cumisüveg!

Ami meg Babszemet illeti, nagyon jól viselte az elmúlt hetet. Hiányoztam ugyan neki, amikor a kórházban voltam, de elég izgalmas volt az élet apával is, aztán meg mikor hazajöttünk itt volt a nagyi is segíteni. S szerencsére csak az első éjszaka sírt fel hangosabban Zsebi, akit aztán kiköltöztettünk a mi szobánkba, s hagyta aludni a bátyót, még akkor is, amikor szokásos szombati köztünk alvását ejtette meg. Hétvégén meg voltak a Keleti pályaudvaron (kivitték a nagyit a vonathoz), ahol olyan mozdonyokat meg vagonokat látott (hála a GYSEV-nek meg a Railjet-nek), amilyeneket még soha. Délután meg elmentek Monorra.

Vasárnap meg feljött érte busszal anyu és azzal is mentek le Kanizsára, ahol most szüleimnél két unoka is van, Babszem és Adri, Svédországból, aki rengeteget nőtt, s akkora copfja van, mint Harisnyás Pippinek:)

Nagyon elszaladt, Zsebi már 1 hetes lett.