Tegnap aztán megvettem a Scholl pacskeromat, amiben dagadhat a lábam, ha akar. Kicsit ugyan még fura menni benne, mert nem szoktam hozzá ahhoz, hogy a sarkamat nem tartja semmi. Nekem ugyanis kimaradt az életemből a flip-flop (leánykori nevén vietnami papucs) őrület, mert simán feltörte a lábamat, amikor
próbálkoztam
vele, utoljára még általános iskolás koromban hordtam papucsokat, akkor is azt a bizonzos Alföldit. De ez a mostani strapabírónak tűnik, ráadásul nagyon jól van berendezve a talp része is.

Jártam reggel a védőnőnél is, aki már megint überfontoskodott, szerinte vérszegény is vagyok, irassak fel magamnak vérképzőt, ami lehet, hogy mindenféle mellékhatásokkal fog járni, de majd nyomom mellé a folsavat. Eddig a doki szerint elég volt az Elevit, de inkább megkérdem őt, mit mond, mert legutóbb szeme se rebbent a vérképempre, csak a cukor miatt volt ugye óvatos. Viszont most nekem is alacsonyabb lett a vérnyomásom, s a hízásom is átlagos.

Ohh, Bozóki András tudja a nevemet. Mit meg nem ér az ember lánya.

Nos kihirdették a Goldenblog
kategória győzteseit
. Igazán érdeklődve várom, ki miért és hogyan fog anyázni. A győzteseknek pedig gratula.

Amikor több mint félórája rákezdte azt mondtam BeeJudynak, ne izguljon ha nincs is ernyője meg kabátja, mert úgyse tart sokáig az egész. Ehhez képest még mindig nyomja és még mindig sötét van. Igaz, most meg majd azért lehet panaszkodni, hogy igencsak megugrott a páratartalom.

Tegnap este elmentünk a
fertőző osztály
ra, hogy megtapasztaljuk mi is ez, meg miért is olyan addiktív ez a társasjáték. S bár eleinte a szabályok nagyon zavarosak voltak, azért sikerült elkapnia minket is a játék szellemiségének. Ugyan a kezdők rohadt nagy szerencséje engem messzire került (utolsó előttikből lettek az utolsók),s a párom hazafelé végig azt mondogatta, hogy bezzeg ha Ebsik meg én nem vásároljuk fel a factoryt előle akkor bejött volna a taktikája és nyerhetett volna, azért határozottan jól éreztük magunkat. Persze az ember már azon is törte a fejét, hogyan lehetne mindezt megoldani akár számítógépen is, hogy egy személy is játszhassa, akár AI-vel.

Már két napja stresszeltem azon, hogy amilyen buta vagyok, simán azt mondtam az endokrinologóus professzornak, hogy kedden 10-kor megyek hozzá, mikor fél kilenckor meg a város másik felében (szó szerint) kezdem a napot a fogorvosnál. Volt egy álmatlan éjszakám emiatt, hogyan fogok odaérni egyik helyről a másikra. S valóban necces volt a dolog, ugyanis a taxira több mint tíz percet vártam, mert a központban félreértették és a 17-es szám előtt várt a sofőr a 47 helyett. Egyébként jó időt futottunk, a XII.-ből a X. kerületbe 25 percet. S pont az a 10 perc hiányzott, hogy pontos legyek, de nem kellett izgulni, mert még 20 percet vártam a profra, aki aztán 5 perc alatt elintézett. Az egy tized az még tényleg nem gáz, egy hónap múlva újabb terheléses vércukor és ha az is magas, akkor megnézi, mit lehet tenni az érdekünkbe. Addig is tartózkodjam az édességtől és egyek sok zöldséget. Semmi új. A fogászat, az persze más téma, ott akadnak gondok. De most legalább félig szép a mosolyom, és búcsút inthettem pár tonna fogkőnek

Azért se akartam sok mindent előre elolvasgatni a terhességről, mert akkor mindenféle bajokat kitalálok majd magamnak. A rutinvizsgálatok menjenek szépen, ha a doki nem szól akkor nem stresszelek különösebben. Na de most ott van az egy tizednyi eltérés a vércukromnál. Sehol megnyugtató választ nem találtam róla a neten, úgyhogy mielőtt nagyon beizgulnék, holnap megyek a dokihoz, mert ha mást nem, akkor diétát legalább megad és megnyugodhatok.

Kicsit bolyongtam az utcákon, mert jó szokásomhoz híven csak a térképet meg a legközelebbi villamosmegállót néztem meg, a bolt pontos címét nem. De azért megtaláltam. Viszont a turkáló nem jött be, mert teli volt nadrágokkal, főleg farmerrel. Fogadjunk, hogy ősszel majd nyári szoknyák meg ruhák lesznek. Akkor most összeszedem magam, randizom a párommal, megyünk megnézzük a Karib tenger kalózait (bibibiiii :).

Mostanában alig számolgattam be arról, miket csináltunk szombat-vasárnap, na de most… Anyuék jöttek szombaton vendégségbe, hogy aztán elvihessenek minket a Zilába ebédre, ami már 1x meghiusult, de mi nagyon akartuk, hogy ők is megkóstolhassák, mit eszünk az éttermen. Sajnos nem arattunk osztatlan sikert, anyu például csalódott egy kicsit. Sétáltunk egy nagyot a környéken, aztán estére kimentem a hugomékhoz megnézni a lányokat. Bogárszemű Esztike 7 hónaposan főleg azzal van elfoglalva, hogy megpróbál felállni, a fürdőkádban már egész jól megy neki. Vasárnap olyan jó pihenős-fázós nap volt (kereszthuzatban kihűlt a lakás). Nem kellett ebédet főznöm, volt délutáni alvás, s míg én fordítgattam, a párom nekem hegesztette az új blogmotort, lassan össze kell szednem magam és hozzátenni amit vállaltam. Akadt még
jópofa-érzelmes
film is és magamhoz képest koránfekvés.