Megtartom a csíkjaimat, csak hogy én is legyek annyira kismama,
hogy ilyen giccset csinálok:

Annak idején nagyon jól döntöttünk, hogy a Zorro Legendáját nem néztük meg moziban. Míg az előző Banderas-os Zorro jópofa volt gyönyörű főszereplőkkel (nő létemre néha nagyon el tudok ámulni Zeta-Jones-on, olyan csodaszép), itt kábé az 5. percben szerettem volna pofán vágni az összes szereplőt, de legfőképpen a kisgyereket. A párom vigyorogva jegyezte meg, mivel össze-vissza firkálgattam egy papírra, hogy rég látott ennyire látványosan unatkozni egy filmen. Az a helyzet, hogy most még Catherine se tudott feldobni. De azért végigkínlódtuk. Azt mondom, még az a 450Ft-nyi kölcsönzési díj is sok volt érte.

Idén is lesz. Zsűriben a tavalyi nyertesekkel. Hajrá. Majd szavazok megint, sőt talán még a díjkiosztóra is elmegyek, ha megint ingyenes és nyílt lesz, bár sajnos a koktélokról le kell mondanom 🙁

Úgy látom, a tegnap éjszakai szélvihar több embert is zavarba hozott. Én még 11 felé tapasztaltam, amikor a páromnak gyártottam a hideg epres-túróst, amit ma vitt a névnapi összejövetelre, hogy volt eső is. Kerek 2 percig. Aztán az éjszaka egész jól telt, az előzőekhez képest nem voltam fenn órákig, csak perceket forgolásztam.
Egyébként tegnap volt először, hogy magamra kellett ébrednem, nem bírom már az iramot úgy, mint babszem előtt. Természetesen a kollegák rám szóltak, hogy képzeltem a pakolászást, de hát úgy gondoltam, ez nem árthat, ment eddig is. Most már nem fog, mert hamar lefáradtam. Lassabban is gyaloglok, s abból se bírok annyit mint régen. Mi lesz így a szokásos antikvárium körútjaimból? Amikor a délutánt azzal töltöttem, hogy boltból boltba kalandoztam. Holnap ismét védőnő, aztán doki pénteken. Hogy teljen pecsétekkel a kis füzetem. Még hétfőn okosított ki a bérszámfejtőnk, hogy szülés után küldjem majd be hozzá a kispapát a sok papírral, vagy ha nincs elég papír ő majd elmondja mi kell még, s jobb ha felkészülünk, azt az 5 napot, amit az apuka is kap gyermek után hivatali sorbanállással tölti. Feltéve ha akarunk mindenféle pénzeket időben megkapni. Na és ki ne akarna. De persze ismerem a rémtörténeteket, hogy meddig kell várni a különböző juttatásokra még így is.

Én aki annak idején nagyon elleneztem, hogy bloggerekkel találkozzam, még szeptemberben, az OBL keretében elindultam a lejtőn. Azóta volt sokkal nagyobb lélegzetű OBL is, meg kávézás celebbloggerekkel, koktélozás TGI-ban. Ma délelőtt pedig a Sövényen túl voltam, Myreillelel, aki igazán önfeledten tud kacagni. A film pedig szerintem jobban sikerült, mint a legutóbb látott Verdák ebben a kategóriában.

A párom szombatra szervezte a szülinapi meglepetésemet. Titkolni akarta, de mivel ott tartottam, hogy délutánig megszervezem a napunkat bevásárlással, házon kívüli ebéddel stb. kibökte, hogy kettő utánra haza kéne érnünk. Innentől kezdve meglódult a fantáziám, hogy vajon mi a fenét szervezhetett be. Voltak publikus és kevésbé publikus ötleteim is. Végül amikor besétált a csaj a lakásba, kicsit leesett az állam, mert kiderült hennát festeni jött. Mivel a kairói kaland eredménye mind a kettőnknek nagyon tetszett, hát ez volt a megkésett ajándék aminek igazán örültem.
Ugyan a nyakamra került festés nem állta ki az idő próbáját és a párom bőre se az igazi lakhely egy halvány festésnek, a kezem és a sárkány a bokámon még mindig jól vannak. Tervezzük a továbbiakat is.

Anno a 23. oldal játékot is Hónyomitól szereztem. Most felpakoltam magam a térképükre. Ha gondolod, csatlakozz.

Azért úgy tervezzük, hogy az idei nyár se maradjon lakásfelújítás nélkül. Pénteken reggel volt nálunk az ablakos, felmérte a helyet, a lehetőségeket, megbeszélgettük, hogy milyen elképzeléseink lennének. Nekünk egy dolog a fontos: a zajszűrés. Úgyhogy ehhez képest kapunk (vagyis veszünk) szép új ablakokat. Mai napra ígérte a manusz az árajánlatot. Elvileg 3 hét a gyártás. Lesz még valami légkondink is. A tervek szerint légbefúvásos rendszerrel, nem túl hidegre, csak kellemesre, hogy mondjuk jövő ilyenkor ne főljünk meg otthon a gyerekkel. Mindehhez szponzort is találtunk, ma írtam alá a kölcsönszerződést, 10 napon belül pár órára hatalmas összeg lesz a számlámon.

Természetesen online mindenféle naptárak vannak terhességhez, gyereknövekedéshez, házassági évfordulókhoz. Ez a fajta azért tetszett, mert sokkal több infót mondd, mint a többi:

De lehet azért a sima változat is.

Nem vagyok az, aki sorbaáll és Garfieldot utánozva gyűlöli a hétfőt. De talán a mai nap máris véget érhetne. Úgy kezdődött, hogy a Kőbányai út állt. Miután 10 percig tartott eljutni a Mázsa tértől az Egészségházig úgy döntöttem, leszállok. Legalább beugrom megnézni, hogy mikor rendel ezen a héten a kinézett doki. De persze most nem volt kiírva a beosztás. Mivel a Kőbányai helyzete nem változott, hát inkább felültem a 28-asra. Az Orczy téren felszálló ellenőrök megpillantásakor beugrott a reggel. Hogy a pénzemet rendezgetve kivettem a tárcámat, hozzá volt tapadva a bérletem, amit leválasztottam és a laptop tetejére tettem. Látom magam előtt, hogy még most is ott van. Bemutatót tartok. Ehhez képest aztán a 7esre már nem sokat kellett várni, s a Váci utcán is legalább hűvös volt. Szép lassan becsorogtam a gyárba. Régen tartott másfél órát a reggeli közlekedés.
A nap hátralévő részében nem akarok kimozdulni az irodámból.

Megpróbáltam vizittel feldobni magam, elmentem a régi irodámba, hogy a többiektől valami kis bíztatást kapjak, mert ez a mai péntek délután valahogy extrán álmosít. De sajnos Mentoromék sincsenek top formában. Úgyhogy visszatértem kókadozni az íróasztalomhoz. Még kitalálom, hogy mivel foglalkozzak. Bár semmi munkához kapcsolódó vérpezsdítő dolog nem jut eszembe…

Bár már megállapodtunk abba, hogy ugyan összejön a könyvklubunk, de nem feltétlenül a feladott könyvről fogunk beszélgetni, azért a héten nekiálltam a családregénynek. Még pár hónapja vettem meg Jablonczayék sztoriját valamelyik antikváriumban, szinte ugyanazt a kiadást, a barna borítóst a Szabó Magda sorozatból, ami otthon is fenn van a szüleim polcán. Mikor olvasni kezdtem, felfedeztem, hogy az előző tulajdonos benne felejtett egy képet, s az öltözékből ítélve a kisfiú korombeli lehet. Immár a második jópofa antikváriumi dolog idén. Ha valaki felismeri magát, vagy az anyukáját (nincs nagy esély….) annak visszaadom a képet. Sajnos a hátulján csak egy T betű van, semmi más.

A belváros kicsit olyan, mint a 28 nappal később Londonja, ahol kórházi köpönyegben Jim bandukol. Plusz rendőrök meg gyalogosok persze és feketeruhások a Le Meridien tetején, de autók sehol. Viszont van madárcsicsergés és valami olyan csend, amit szerintem az itt lakók még éjszaka se nagyon tapasztalnak, s a buszom is kiváló időt futott és kevesebb mint 30 perc alatt a Madách téren volt.

A rendőrök azért nagyon oda is figyelnek az eseményekre. Egy pasi úgy gondolta 2 pillanatra, amíg beugrik a Duranba szendvicsért megáll a Deák téren. Még ki se szállt a kocsiból megjelent mellette egy rendőrautó és visszaparancsolta a volán mögé, s azt a kifogást, hogy sehol se tud parkolni elütötték, hogy forduljon be az Andrássyra ott még van hely. S tényleg volt.