Mostanában keveset írok, megfigyeltem. Ráadásul nem is olyan érdekeseket, hogy jó kis keresőszavaim legyenek. De most még az olvasás is lassan ment, a betegséges hetemhez képest most 1 hét alatt rágtam át magam egy könyvön. Szerintem most se lesz gyorsabb. De azért a hét legalább izgalmasan sűrűnek ígérkezik, meg a jövő hét eleje is, amíg fel nem ülünk a repülőre, aztán huss. Addigra be kell szereznem 1 pár kontaktlencsét, egy kényelmes nadrágot, fodrászhoz is el kell mennem, na meg a 12. heti UH jön. Egyébként jól vagyok. A néha rámtörő farkaséhséget leszámítva, bár már tudom, mikor szokott bekövetkezni. Délelőtt 10 körül, meg délután 4 magasságában. Úgyhogy szépen megfogadtam az összes kismama könyv, újság, honlap tanácsát, többször keveset eszek. A kiránduláson kívül vasárnap egyébként dolgoztam, hazafele a Liberálisok Háza mellett vitt utam, szimpatikus volt a tömeg. Nekünk nem volt 2. forduló, mert Kőbánya annak rendje és módja szerint első körben bepirosodott. Viszont láttunk jó filmeket a 7végén. Végre a Betty nővért is megnéztük, ahol minden szereplő valami csúcs volt, de tényleg Renee vitte a prímet.
Föld napja
Bicikli híján mi nem mentünk Critical mass-ra, viszont voltunk kirándulni. Folytattuk a Budai hegyek felfedezését.

Folyomány
Kicsit megnyugodtam, meg voltam repiebéden, nagyon finomakat ettem (a finom italokat persze ki kellett hagyni), jókat beszélgettem, még a német tudásomat is felfrissíthettem. Azaz tök jól megértettem amiről szó volt, nem vettem igénybe a felajánlott angol tolmácsot, ráadásul ebéd közben simán úgy társalogtunk, hogy a németre én angolul válaszoltam.
Aztán persze utánanéztem még annak is, hogy mennyibe kerülne átrakatni a jegyeket mondjuk 2 nappal későbbre, a fapadosoknál is közel 45 ezer lenne fejenként, pedig a kettőnk jegyéért nem fizettem annyit anno. Szóval megmondtam Tikkának, hogy végleg felejtsen el. Főnéni meg felhívta a figyelmemet, hogy figyeljek rá oda a jövő héten, ne engedjem el semmiképp. Most még az utolsókat simítjuk Boss nénivel. Na meg most írásban rögzítettem, hogy május végén megyünk konferenciázni, nehogy abból is gond legyen.
Grrr
Valamikor januárban foglaltuk le a repülőjegyeket ki Angliába, onnantól kezdve mondogatom mindenkinek, hogy szabin leszek. Közben Főnéni is beszervezett egy utazást magának, így derült ki, hogy május 1ső hetében egyikünk se lesz itt. Vagyis 3 napot, mert 2-án még itt vagyok. Aztán alig két hete kiderült, hogy Tikka is ekkor utazna, vagyis ő május 1-3 között, 4-én hajnalban érne vissza. Szóval a gyárnak egy napot kéne kihúznia a három felsőbb fezetőnk nélkül. Csakhogy ma Tikka bejött és elmondta, milyen komoly gondjai vannak a szállással, meg a repülővel, máskor menne stb., így is sokba került neki, mert átverték stb. Lényeg, hogy május első hetében nem lenne itt. Kéri, változtassak én. Mondtam, nem vagyok hajlandó. Főnéni is mellettem van, hogy mi voltunk ketten akik előre gondoskodtunk magunkról, Tikka ránkszervezett.
Egyébként is úgy érzem, én mindig korrekt voltam, szóltam előre, sose csináltam másoknak kényelmetlenséget, miközben Tikka rendszeresen utolsó pillanatokban változtat szabadságos tervein. Hát nem vagyok hajlandó. Makacs vagyok és kész. Különben is a pénzem bánná, ami ugyan tudom, hogy neki is, de kicsit had legyek már részrehajló magamhoz.
Bölcső
A Húsvét-hétvége visszatérő motívuma volt, hogy Lobi mindenáron ránk akarta tukmálni Adri egykori bölcsőjét. A bölcső igazi, hagyományos darab, Lobi, mint ex-asztalos gyártotta saját kezűleg. Szépséghibája persze, hogy sárga, de hát ezt le lehet festeni. Mindenesetre az ünnepek alatt végig igyekezett mindenbe beleszőni, “Ugye a bölcső milyen jól mutatna a kisszobában” meg olyanokat is mondott, hogy “ha ugye nálatok lenne a bölcső, akkor ezt vagy azt meg lehetne csinálni”. Például odavinni simán a számítógép mellé és csak fél lábbal lökdösni, ha felsír a gyerek. De most már az emiljeibe is beleszövi, legutóbbi továbbított képekhez is hozzáfűzte, hogy “ez még jól jöhet amint a gyerek kinéz a bölcsőből….”. Szóval nagyon igyekszik. De ellenállunk.
Áldomás
Ha már elkezdtem, akkor úgy gondoltam Főnéni után a többieknek is elmondom, mi a helyzet. Nem akartam úgy csinálni, mint Köcsög, aki annak idején mindent titkolt, aztán hirtelen elment veszélyeztetett terhesnek, anélkül, hogy komolyan előkészített volna bármit is. Persze ő nem az a megosztós, beszélgetős fajta volt. Egyébként Boss néni gratulált, örült neki, közölte itt volt az ideje. Aztán ma a kollegáknak is elmondtam, hasonló fogadtatásban részesültem. A visszatérő kérdés: Hát az ember mit szólt hozzá?
Mit szólt volna? Mondtam, hogy együtt csináltuk 🙂 Főnéni egyébként arra kért, hogy gondoljam végig, párhuzamosan vele, hogy kinek milyen munkarészeimet tudom majd átpasszolni. Legalább jövő őszig, amikor elvileg Köcsög visszatér. A többiek meg azon poénkodtak, hogy aki esetleg követni fog az irodámban, arra előbb utóbb szintén gyermekáldás fog várni.
Elmeséljük
Eredeti terv szerint ma nem jöttem volna be a gyárba, de a kedves elfelejtett időben szabadnapot kivenni, így hajnalban visszavonatoztunk. Mivel ma úgyis csak félnapos vagyok, gondoltam bejövök, letakarítom az íróasztalomról ami az elmúlt héten odagyűlt (meglepően kevés), s beszélek főnénivel a helyzetről. Ugyan meg akartam várni a 12. hetet, de ő elutazik jövő héttől aztán meg én nem leszek, úgyhogy essünk túl rajta. Boss néni persze későn jött, mostanáig meg kávézott. Na, de hallom, jön fel az irodába, úgyhogy megyek.
Utazás
Tegnap a védőnő azt mondta, hogy mostanában amíg csak tehetjük mászkáljunk a párommal, kiránduljunk, utazzunk, csavarogjunk. Mert aztán megjön a gyerek és az én életem fogja magát és meglehetősen egyhangú lesz. De legalábbis nagyon úgy fogom érezni. Úgyhogy májusban gyorsan lezavarok két utat is. Először irány Anglia, Brighton, Jayne-ék és persze London. A párommal még nem voltunk együtt sehol. Anno azért csináltattuk meg az útlevelét aránylag gyorsan, mert úgy volt, hogy együtt megyünk Prágába, de aztán ő nem jöhetett, pedig hivatalos lett volna az is. Én meg ugye az elmúlt négy évben egyedül jártam a világot (Bejrút miatt nem mondhatom, hogy Európát :). Na és mi lenne a hely, amit én meg tudnék mutatni Neki, mert ismerem, meg jó lenne ha látná, hol jártam és kikkel töltöttem el 2 fontos évet az életemből. Ráadásul most lesznek majd jó képek is, mert ő fog fotózni. Szóval május 3-10 irány Albion. Januárban vásárolt repcsijeggyel, interneten foglalgatott szállásokkal, izgi lesz. Aztán május végén a konferenciasorozat (Párizs és Bejrut után) Kairóban lesz. A vicces, hogy jövőre nálunk akarják rendezni. Szóval a nehezében már nem leszek benne, nekem csak a szórakozás jutott:)
Ma pedig irány Kanizsa, Húsvétolunk
Fejődés
Az ember ugye végighallgatja, s tudja mik azok a tipikus dolgok, amiket egy kismama produkál (hányás, émelygés, éhség, hormonok stb.) ezért aztán kicsit meghökken, amikor nála rövid vendégszereplés után nem marad más, mint a megduzzadt mellek. A múlt hét óta semmi "terheset" nem éreztem. Persze kicsit elkezdtem aggódni, mert biztos lehet gond a tünetmentesség is. Olvastam ilyenről, naná.
Aztán ma elindultam a kalandtúrára, majd minden kiderül címmel. Megszereztem a terheskönyvemet, szerencsére a védőnő szemtől szemben a nevemen szólított, nem anyukának. Remélem ezt a jó szokását mindenki meg fogja tartani. (Annak idején Régi Barátnőm, amikor teherbe esett megegyezett a férjével, hogy soha de soha nem fogják egymást Anyának és Apának szólítani, maradnak a bece- meg keresztneveiknél. Most a gyerekek 6 és 9 évesek és ők még mindig így szólítják egymást)
Délután pedig, ha már megszereztem minden leleltet, irány a doki az UH, amire 3 hete visszahívott. Babszemjanka/ó szépen fejlődött, 2,5cm, már nem csak egy zsák, hanem van eleje és vége, egyelőre fejnehéz, de már a dobogó szívét is láttam és van róla fénykép. Anyu mondta, feltétlen kérjek, had lássa az új unokát, bár ő még eddig egyetlen unoka képén se bírt kiigazodni orvos létére.
Legközelebb alig 3 hét megint és jön a nagy vízválasztó a 12. heti. A doki meg azt mondta, inkább örülnék, hogy semmi panaszom, mint azon aggódjak, hogy nem normális ha nincs. Naná. Most már én is örülök.
Már megint
Egy isteni Indexes játék, időtartama Április 11-18, nyeremény pedig “A rózsaszín párduc- ajándékok mellett jegyet nyerhet a film április 12-i, premier előtti vetítésére!” Kisorsolnak egyáltalán valakit ide? Vagy csak kamu és a szerkesztőség megy.
Naplók
Ma már nem volt lázam és az étvágyam is megjött, sőt az éjszakám is jobb volt mint a vasárnapi, amikor a választási eredmények mellett mindenféle hülyeségeket is álmodtam. Most csak izzadtam 1000rel és összekeveredtek a fejemben a Neveletlen hercegnő naplóinak részletei. Mostanában ugyanis erre kattantam rá, 1nap 1 napló az átlag (Tisztára mint Tina Hakim Baba). A 4. részig jutottam így. Könyvklub háziasszonyunk (másodállásban iskolai könyvtáros) nyomta a kezembe az első részt, mert mondtam, hogy még azért nem olvastam el, mert a könyvtárban sosincs benn a legelső. A másodiktól negyedikig már megszereztem aztán onnan és a betegség jó alkalom volt, hogy nekiálljak. Jópofa, az ember szeretne újra 10* éves lenni, hogy felfedezhessem az éppen aktuális gyerekirodalmat.
*Először 14 évet akartam írni, mint ahány éves Mia, a neveletlen hercegnő, de rájöttem, hogy 14 évesen már a felnőtt szépirodalomra szabadultam rá, hisz beiratkozhattam a nagykönyvtárba.
Oltás
Eddig tartott az influenza oltás. Sikerült péntek magasságában megfázni annyira valahol, vagy elkapni valakitől valamit, hogy tegnap este volt hőmérkőzés (hugom hívta így kicsiként a hőemelkedést és megamardt a szó a családi szótárban), most meg itthon vagyok, alszom, teát iszom és nem csinálok semmit, csak pihizek. Csütörtökig kihúzom valahogy, remélem.
Védőnő
Felhívtam a rendelőt, ahova úgy volt, hogy hétfőn megyek a védőnőmhöz. Kiderült, hogy a mi utcánkért felelős csaj szülési szabadságon van (foglalkozási ártalom lehet:), úgyhogy majd hétfőn reggel kell újból telefonálnom, hogy megtudjam, ki vette át a mi körzetünket, mert a telefonos kisasszony nem tudta. Viszont végig Anyukának szólított.
Harmadik
Régi barátnőmmel, bár vagy három éves korunktól ismerjük egymást akkoriban költöztünk egy házba, közös játszótér stb. azonban más volt a bölcsink, ovink általános iskolánk. Aztán a gimiben lettünk osztálytársak, ahol sikerült B-vel is összehaverkodni. De a triumvirátus valahogy sose ment, mert régi barátnőm féltékeny volt B-re, ebből fakadt néhány összeröffenésünk. Mindez úgy látszik még mindig bennem van, álmomban ugyanis találkoztam Régi Barátnőmmel, s elújságoltam a nagy hírt. Ő pedig rákérdezett, hogy ugye elsőként tud róla a baráti körből, s mondtam neki, hogy igen, a párom meg a szülők után ő a harmadik. Közben tudtam álmomban, hogy hazudok, hiszen B-vel két hete együtt ebédeltem, s beavattam. De az utóbbi valóban megtörtént, míg az előbbit csak álmodtam. Úgy látszik tudat alatt még mindig nagyon tapintatos tudok lenni a csajokkal.
Fejlemények
Nahát, immár van 2 közös ismerősöm is Galambbal 🙂 A wiw-en 2 dolgot szoktam megnézni ugyanis. Ezen kívül még mindig rákeresek első nagy szerelmemre, hátha… 🙂
-1
Ugyan engem tévétlenül nem zavar, hogy mindenhol a vita van, viszont emiatt a Büntető Mozidélután is csúszik egy órát és 9-kor kezdődik. Igaz, legalább tuti megvacsorázunk addig. Jah és ráadásnak még persze az index is élőben közvetít.
Emailtelenül
Ha nem működik a levelezőrendszer szinte mindenki meg van lőve. Ezért aztán a főnököm is hazament már, mert e-mail nélkül semmit se lehet csinálni. Hacsak nem ügyel az ember, mint például én. Mert ügyeletet tartani e-mail nélkül is lehet. De legalább net van.
Várva várt
Lehet,hogy lesz nyáron MI3, Superman returns, Da Vinci Kód, Karib tenger kalózai 2, X3 de azért van amire már 10 éve várunk, s augusztusban a mozikban lesz, színesen, szélesvásznon. Ahogy kell. Clerks 2.
Kő
Nos, letelt az egy hét, visszamehettem az eredményekért, meg elintéztem EKGt, belgyógyászt és hát egyelőre normális minden. Csak vigyázni kell továbbra is, ahogy eddig, szépen, okosan. És AB+ vagyok.
VIP
A VIP-k azok körülbelül jönnek. Először is nem nálunk kezdenek, hanem a felsőbb vezetésnél van pofavizit. VIPtől függő, hogy milyen az arány. A mieink hajlonganak és örülnek, vagy fordítva a vendégek csapdossák a seggüket a földhöz, hogy itt lehetnek. Minket meg útba szoktak ejteni. Szóltak ma is, hogy jön egy csapat, 3 és 5 között. Lobo balek, maradt itt a strázsán. Igazából éreztem, hogy háromnegyed 5 előtt nem igazán fognak jönni és igazam is volt. Ennek mondjuk az az előnye, hogy utánunk mindig jóval fontosabb program várja őket, azaz gyorsan kell lezavarni a gyárlátogatást. Azt szoktam élvezni, hogy csünggenek az előadásomon, aztán a hátsó sorból a helyi VIPkísérő nekiáll integetni, az óráját mutogatni, hogy menniük kell, mire a vendégek csak nehéz szívvel hagynak itt bennünket. Ma is megtörtént.