Azt hitük, korán megyünk kajálni, de úgy tűnik, hogy a japán túristák is korán kelnek. Gyorsan teli lett a kis reggelizőszoba. Reggelire nem kaptunk angol reggelit, mert mint kiderült azért előre kell szólni, de ezt nekünk még véletlenül se mondta a bajszos/vigyorgós portás. Úgyhogy ezt persze pótoltuk, nehogy a többi napon is csak pirítóson kelljen élnünk.
Elmentünk a Westminster megállóig, ahol a Parlament mellett átgyalogoltunk a másik oldalra, s elindultunk a Tower Bridge felé. Természetesen azt már elhatároztuk, hogy a kerékre felülünk, csak éppen mondjuk nem vasárnap, remélve, hogy hétköznap nem kell számítani tömegre. Megnéztük, mi lesz a teendőnk majd a London Eye környékén, hol kell jegyet átvenni stb., Láthatólag még nem volt teljesen főszezon, ugyanis most se volt olyan óriási a tömeg, mert ennél jóval hosszabb sorokra voltak berendezkedve.
A Queen's Walkon folytattuk az utunkat megnézegettük a 60-as 70-es években épült nem éppen legszebb művészeti épületeket. A National Film Theatre előtt éppen kipakoltak a könyvárusok. Azért a sok betonépület mellett voltak helyes kis sarkok, a Millenniumi híd, Sir Francis Drake hajója, mólók, Belfast hadihajó, ahol az iskolás gyerekeknek ottalvós bulit is csinálnak, na meg rengeteg üvegiroda. Az épület ami leginkább felkeltette az érdeklődésünket a Robocop volt, ami igazából Polgármesteri Hivatal, de a párom szerint a filmben volt a főszereplőnek ilyen a sisakja.
Szóval jó 6 kilométeres gyaloglás után végül elértünk a Tower hídhoz, ahol is átszeltük a Temzét a Towerhez. Első körben csak mászkáltunk egyet körülötte, meg körbefotóztuk, aztán végül úgy döntöttünk, hogy egye fene, nézzük meg, kifizetjük a nekünk horribilisnek ható belépődíjat (15 font/fő), legalább elmondhatjuk, hogy ezt is láttuk, nem csak Beefeatereket fotózgattunk a kapun innen. S valóban megérte. Körbejártunk mindent, rendesen, csupán időhiány miatt a végén 1 kápolnába nem tudtunk már bemenni.
Szerencsére még eléggé szezon előtt voltunk, ezért aztán nem kellett órákat sorban állni a koronázási ékszerek megtekintéséhez, csak végigmentünk a két termen, ahol normális körülmények között három-négy sorban is állnak az emberek, miközben levetítenek nekik néhány filmet az országalmáról, jogarról, fejdíszről és magának II. Erzsébetnek a megkoronázásáról. Ahogy ott végignéztem három képernyőn 2-3 nézetből mutatva az egészet, teljesen meghatódtam és elpityeredtem. Micsoda nagy esemény volt ez 1953-ban, s még ma is az. A párom szerint ez nem csak a hormonoknak tudható be (ld. előző bejegyzés), mert az a vetítés ott tényleg rohadt hatásos volt. Hatásosabb, mint a Fehér toronyban (ahol klassz fegyverraktárakat lehetett megnézni), vetített sorozat Guy Fawkes-ról meg az egész összeesküvésről, ami a V. mint Vendetta miatt amúgy is aktuális volt, s amit igyekeztek mai bulvár stílusban előadni.
Miután 3 órát töltöttünk a Towerben, eljött a záróra, úgyhogy ott ücsörötünk még egy kicsit a falakon kívül, ahol minden épületnek valami köze van a Tower-hez, amikor egy amerikai házaspár megkérdezte tőlünk:Nem tudják mi ez a vár itt? Persze nagyon udvariasan válaszoltam, hogy de igen, ez a Londoni Tower, aztán röhögtünk amikor elmentek.
Hazafelé végülis a Victoria pályaudvarnál kötöttünk ki és egy Subway-ben ettünk. Még megnéztük a híreket, az időjárás végett, s mivel esőt jósoltak úgy döntöttünk, kicsit átszervezzük a hétfői programot. Az esti elalvással nem volt gond.
Hormonok
Most éppen ott tartok, hogy mozifilm előzeteseken is képes vagyok elpityeredni. Valahányszor megnézem például az új Keanu Reeves Sandra Bullock film előzetesét a The Lake Houset meghatódom. Ráadásul ma láttam először Oliver Stone WTCs filmjének a beharangozását is, ahol először még vigyorogtam Nicholas Cage bajszán aztán már csak könnyeztem a trailer felétől.
Szemészet
A védőnő amint meglátott anno szemüvegben azonnal ajánlotta, hogy szemésszel vizsgáltasssam meg. Dokibácsi az ő javaslatára beutalt. Ma pedig elmentem, hogy megtudjam az igazat. Jó alaposan megvizsgáltak, de minden rendben van a szemfenekemen, szóval spontán szülhetek.
Csalódás
Kezdtem azt hinni, hogy valaki végre értékeli a beszámolóimat. Erre önreklám helye ez itt. Mondjuk dícsérendő, hogy magyartudás nélkül kibogozta hova és hogy írogasson be 🙂
Május 6. szombat
Reggel ugyan felhős volt az ég, de nem tűnt úgy, hogy esni fog, hát régi emlékeimre meg a Jayne által rajzolt eléggé nagyzolt térképre hagyatkozva kirándultunk egyet. Gyalog átszeltük a környező mezőket, kizárólag a közös gyalogutakat róva két birtok határán így jutottunk el Slinfoldba a legközelebbi kis faluba, hogy egy kis angol vidéket fotózgassunk, házakat, templomkertet. A helyi pubnál SMSeztünk találkozót Jayne-ékkel akik még felajánlottak nekünk egy kis kirándulást, s autóval folytattuk az utat. Elmentünk Leith Hill kilátóhoz, az alján parkoltunk és kutyasétáltatással egybekötve felmentünk a dombra, meg a toronyba. Igazi angol szokáshoz híven kinn az erdőben is volt kávé, tea meg sütemények a kilátó aljában és egy fontba került, hogy felmehessünk, de legalább ennyiért tényleg szépen rendben volt minden tartva. A toronyból jó időben el lehet látni Londonig. Most arra felé inkább csak a szmogot láttuk, de a környékben lehetett gyönyörködni.
Ebédet még a házigazdáktól kaptunk, aztán irány Horsham vasútállomás, hogy menjünk végre Londonba. Roger ötlete volt, hogy vegyük meg retúr a jegyünket, mert akkor olcsóbb lesz, hisz visszafele jöhetünk Gatwick felé, ahol leszállunk és kész. Csakhogy nem nyílt végű jegyet kaptunk, hanem még aznap kellett volna vissza is utazni Horsham-ba. Úgyhogy megérkezve Victoriára első dolgom volt, hogy visszaváltsam a jegyet, ami sikerült is, bár a srác rámutatott, hogy valószínűleg én kavartam meg vidéki kollegáját, amikor "Open day return"-t kértem, mert ha benne van a day a kifejezésben, akkor ő úgy értelmezte, hogy még aznap vissza akarok jönni, s egyszerűen ignorálta amikor dátumot is mondtam, hogy május 10. lenne a visszaút.
A szállásunk a leírás szerint az Earl's Court megállótól nem messze volt, kb 5 percnyi gyaloglással lehetett elérni az Exibithion Court Hotel 1 csillagos változatát. Azonban amikor odaértünk a portás közölte, hogy teli vannak és mi egy másik, épp felújított, s jobb hotelben kaptunk szállást, de nem kell semmi többletet fizetni.. A York Hotel alagsorában még dolgozgattak, s igazából még nem minden tökéletes, de nem panaszkodhattunk, mert a pénzünkért legalább egy kategóriát ugrottunk, s még egy beépített minikonyhánk is volt. Végezetül sétáltunk egyet a környéken, megvacsoráztunk a Burger Kingbe és bevásároltunk a közeli Tescoba, ahogy azt kispénzű túristáknak illik.
GenerationX
Tegnap Dóri(4,5) és Adri(2) MSN-eztek egymással, de már nem elégedtek meg a hang+képpel, hanem írtak is. A modern technika gyermekei.
Menő Manó
Annak idején el tudtam játszani a hangját, meg a mozdulatait, magánszámom volt ez Zánkán az úttörőtáborban, amikor a szobánk a Szombatesti Filmkoktél megelevenítését tűzte ki célul. Ugyanis korábban ezzel szórakoztattam este a lakótársaimat. Most jó néhány epizód megnézhető belőle itt is. Mennyivel jobb volt fekete-fehér tévén, nem ugráltak a háttérszínek 🙂
Nyamm
Wow, 7 percnyi bepillantás az X3ba. A Dell jó helyre teszi a pénzét, ahogy elnézem 🙂
Bekk
Tegnap este óta csak igyekszem behozni a lemaradásokat. Igaz, a céges leveleimbe nem merek belenézni, olyan 500 körül lehet a spam mennyiség. Ma reggel Ultrahangon kezdtem, 13. hét, a babszemjanka/ó megfelelően fejlett, semmi elváltozást nem láttak rajta. Jól bírta az utazást, néha húzódott a hasam, de kb. ennyire jelezte meglétét. Készült vagy 800 kép az utazás alatt (és ezek már szűrve vannak), íródik a beszámoló is. Talán nem leszek lusta 🙂
Ámokfutás
Akkor most megkezdem az utolsó pillanatban történő intézkedést, ahogy kell: pénzváltás, fodrász, átalakított farmer átvétele, kontaktlencse átvétele (bankban már voltam és a biztosítást is megkötöttem) aztán meg esti nyeremény mozi.
Lottó
Nem vagyok rendszeres lottózó, de ha 700milla fölé szokott menni a nyeremény veszek egy 5 heteset, addig biztos elkel a milliárd és legalább nem mondhatom, hogy nem adtam legalább egy esélyt arra, hogy valami nekem is bejöjjön. Pénteken mivel éppen elmentem a lottózó mellett vettem egy szelvényt. Rendszerint random számokkal játszom, többnyire nem is emlékszem, hogy miket tettem meg, most azonban kivételt tettem. A szülinapom közeledvén a saját számaimat játszottam meg, hónap, nap, év aztán maradék kettőnek a dátumot, amit a doki legutóbb mondott a Babszemjanka/ónak. S hármasom lett, ami jelenleg 5562Ft-ot ér.
Fórumok
Ugyan megnézem mindig a babaszoba-n, hogy is állok éppen az adott héten, babás fórumokat nem olvasgatok. Kaptam kismamakönyvet a védőnőtől (aminek közel a felét a szociális juttatásokkal kapcsolatos tudnivalók teszik ki), a húgom kölcsön adta a Gyermeket várunk című kötetet és megvettem a Kismama magazin 9 hónap című különszámát, amit anno a hugaimnál is láttam, s ugyan még a szülinapomra kértem egy babás Dorling Kingsley könyvet (amiben már fürdetésről, meg gyerekbetegségekről is van szó, a kiadó szokásához híven sok képpel illusztrálva), s úgy döntöttem ennyi szakirodalom nekem elég. Ha még gondjaim, kérdéseim vannak ott a család, az ismerős babások és a doki. Aztán előbb utóbb összefutok hozzám hasonló cipőben járó pocakosokkal is (mostanában jóval több terhes nőt látok, mint korábban). A nagyobb internetes közösségeket ilyen témában inkább kerülöm, ennek több oka is van, részben a rémtörténetek meg az okoskodás, ami ott folyik na és A. nyomán azt is tudom, hogy milyen kíméletlen a harc a szereplők között. Nekem erre nincs szükségem.
Remember, remember
Az ember azt mondta, őt nem vonzza a V mint vérbosszú, hát az esővel dacolva fogtam magam és elmentem megnézni. S nem csalódtam, mert bár az eleje nehézkesnek tűnt, ahogy bonyolódtak, meg simultak ki a szálak, úgy tűnt sikerült végre megtalálnia a tempót minden érdekeltnek. Mintha a rendezőtől kezdve az utolsó statiszáig végre magukra találtak volna és belerázódtak a szerepbe, a feladatokba, a látványba és bár azt hittem több lesz a látványos Mátrixra emlékeztető harc, ez a rész sikeresen vissza lett fogva. Nem ismerem ugyan az eredeti graphic novel-t, de meg kell hagyni, hogy a Sin city mellett még anno a From Hell is nagy hatással volt rám (szintén ugye a V-t eredetileg jegyző Alan Moore rajztáblájáról), azért a V for Vendettának is sikerült belopnia magát a szívembe.
Azt pedig, hogy bőgtem a végén a hormonokra fogtam.
Lehetetlen küldetés
Rádiókba betelefonálni. Mindig foglalt. Kivéve, ha mondjuk szombat hajnali fél 8-kor már fent vagy és valami piti kérdésre kell válaszolni ahhoz, hogy Mission Impossible III jegyeket nyerjél. Úgyhogy kedden este, mielőtt még elutaznánk megnézhetjük, hogyan győzi le Tom Cruise az Oscar díjas Philip Seymour Hoffmant, aki Simon Peggel karöltve (Shaun, a vöröshajú zombivadász) lenyúlja majd a jeleneteket. Megfigyelés: reggeli hangom elég búgósra tud sikerülni rádióban.
Szagok
Az egyik legsúlyosabb dolog ebben az egészben, a feltupírozott orrom. Olyan szagokat vagyok képes messziről és erőteljesen megérezni, amiknek létezéséről eddig nem is tudtam. Természetesen ezek nem a kellemes kategóriába tartoznak. Sőt. Semmi reggeli rosszullét, de ezek az ingerek azért néha meglifteztetik a gyomromat. Mit mondott erre a párom, akinek persze már alapból vadászkutyát megsemmisítő szimata van, hogy na legalább megértem, miért nem jó, ha az embernek kiváló a szaglása. Azért arról nem tud meggyőzni, hogy a hosszú és sűrű szempilla is hátrány, mert sokkal több keveredik irritálón az ember szemébe. Remélem a gyerek ezt a vonását majd tőle örökli, s nem az én szerencsétlen rövid párszálamat.
Letudva
Megkaptam végül a megnyugtató levelet:
Hello Ms Lobo,
I can confirm that your booking has been accepted and secured.
Many Thanks.
Fogalás part 2
Azért még volt egy kör izgalom, ugyanis a bankkártyáimról nem bírták levenni a pénzt a hotelben. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy ez miként lehetséges, mert már vásároltam külföldről online (ld. Complete Calvin and Hobbes), mire azt mondták, hogy na az volt valami kivétel, mert egyébként nem jogosult ilyenre a kártyám, szóval a hiba ott történt. Kaptam mindenféle ajánlatot, mit érdemes akkor beszerezni, csakhogy ezzel még mindig nem lett rendezve a brightoni szállásom. De szerencsére van nekem olyan barátnőm, hogy A. aki nagyon felkészült ilyen szempontból (e-bay guru is, onnan szerzi a gyerekruhákat, nagyon csiniket), és megmentette a haza becsületét. Örök hála. Úgyhogy megvan a szállás. Kő lehengeredeik. Megyek ebédelek, mert erre enni kell.
Csernobil
Hihetetlen, hogy már 20 éve volt, s az is igaz, hogy tényleg egy korszak határa. Olvastam a kérdést, hogy Hol voltál Csernobil napján? gondoltam megválaszolom, itt.
Vidéki lévén mégis Pest környékén voltunk. A mamának volt egy kis faháza Budakeszin, Makkosmárián és ott töltöttük a hétvégét. Aztán amikor hazaértünk, s meghallottuk a híreket, anyuék egy darabig sopánkodtak azon, hogy ha a fenekünkön maradunk Kanizsán, akkor még kevésbé lettünk volna kitéve a sugárzásnak, mint így, hogy közelebb voltunk és kint a szabadban. De ez azért csak para maradt.
Fogalás
Sikerült magamra hozni a frászt. Jayne-től kaptam levelet, hogy akkor jövő pénteken várnak és kérdezte, mégis hol szállunk meg Brightonban. Gyorsan, mondom megnézem, hogy hol is. Erre kiderült, hogy bizony a hotel, amit foglaltam igazából a várostól vagy 5 km-re van, mert persze én naív csak az árat néztem. Úgyhogy gyorsan lemondani, másik után nézni, így pont 1 héttel érkezés előtt. Végül sikerült találni egy kisebb és olcsóbb szobát viszont a városközponthoz jóval közelebb. Úgyhogy tanulság: mindig mindent el kell olvasni, nem csak azt nézni, hogy de jó olcsó helyet találtam.
MTV Mozi díjak
Mindig ez az utolsó, vagy éppen az első a díjak közt. Ahogy elnézem, kicsit alakítgattak a kategóriákon, nincs külön férfi meg női színész, egybe van jelölve Steve Carell, Reese Witherspoon meg hasonlók. Na meg populizmus 1000rel, hisz 1etlen Oscar-ra jelölt alkotás sincs a legjobb film kategóriában, ahol olyanok közül lehet választani, mint a 40 éves szűz, Batman Kezdődik, King Kong, Sin City és a Wedding crashers.