Már lassan 2 óra és bár úgy csináltam sokat mintha dolgoztam volna, teljesen értelmetlennek érzem az egészet. Mármint nincs semmi látszatja, foganatja, stb. Nyűgös is vagyok, de megfogadtam, nem panaszkodom az időjárásra. Kalandnak fogtam fel a délelőtti túrát is a havazásban. Hétvégén megnéztük a Pirosszkát, aminek az animációja hagy némi kívánnivalót maga után, viszont a sztori korrekt volt. Kár, hogy tettek bele dalbetétet. A másik kellemes meglepetés pedig, hogy láttuk az eredeti Dick és Jane-t, a Mókás párost. Tényleg aranyos film volt, főleg a korabeli (70-es évek csúcsa) nyomor meg az etnikumi bandák ábrázolása volt pöpec. Ezek után persze majd előbb utóbb megnézzük az új feldolgozást is. Jah és készül az új blogmotorom:) Talán jövő héten már itt lesz. Össze kéne szedni magamat és külalakot is váltani. De mostanában valahogy nem ez köt le. (Ez a postmennyiségből is látszik)

Akkor ma megint ott jártam. Beléptem az ajtón, a pasas rögtön:
Csókolom, éppen várjuk a magácska rendelését. Állítólag 3 perc múlva itt lesznek vele, de még érkeztetnem is kell.
Szóval mehetek még 1x vissza érte. Próbáltam persze lobbyzni, hogy az ember fejezze be az egészet, hisz ő kezdte még a múlt szombaton, amikor megrendelte a cuccot, amiért én azóta naponta járok vissza, cserélni meg feleslegesen is párszor, ideges voltam és aludni se bírtam stb. De azt mondta, ez már az én kanosszám.

Azt gondolom az elmúlt hetek slágertémájának köszönhetően mindenki tudja, kinek van a szülinapja?

Van egy számítástechnikai üzlet, ahol elsápadnak az eladók ha belépek. Persze nekem se kifejezetten öröm 4x visszamenni másodszor visszavinni valamit amit rendeltünk. Az egész annyira stresszelt, hogy hajnali 3-kor fenn voltam és nem tudtam visszaaludni, mert ezen járt az agyam. Miért is nem vagyok határozottabb és rámenősebb?

V-vel, a cseh típusú kollegával spontán találkozni a Bazilika előtt is élmény. Mikor meglátott, előhúzott a zsebéből egy zacskó Haribo gumigilisztát és megkínált. Menetközben, meg se álltunk, csak kikaptam egyet, köszöntünk egymásnak és ő is ment tovább meg én is. Egyébként ő tartja el édességgel a céget. Ráadásul antikváriumokba jár ebédidőben, s mindenkire gondol közben, legutóbb például nekem hozott egy Fox in Sox könyvet, mert emlékezett rá, hogy az Elveszett Dr. Seuss költemény ki van plakátolva az irodámban. Nem is tudta, hogy otthon már van egy Dr. Seuss könyvem, a Cat in the hat

Nőnapi keresőszavaimnak hála tegnap egyéni csúcsot döntöttem. 141 látogató. Köszi Clara Zetkin. Egyébként szeretném elmondani itt, hogy annak idején bizony Zetkin Klára bölcsödében kezdtem szocializációmat. Biztos valami égi jel volt. Erre emlékezve íme akkori külsőm. Ezzel szeretném megköszönni a nőnaposoknak, hogy ennyire feltornázzák a statisztikámat. Nesze:

Azért vannak, akik nagyon készülnek a nőnapra, ugyanis az elmúlt héten a keresőszavaim közt olyanok szerepelnek, mint versek nőnapra, nõnapi versek, vicces smsek nőnapra, nőnapi üdvözlőkártya, nőnap sms stb. s még jó néhány hasonló kombináció. Clara Zetkin nem hiába élt.

Remélem én vagyok az egyetlen aki jobb híján kénytelen volt az RTL-es közvetítést nézni. Szeretném feliratni a két kommentátort, de főleg Balázsy Pannát a halállistára. A legkiakasztóbb az volt, amikor a montázsok alatt (és ez az Oscar díj kiosztás bezzeg teli volt velük) igyekezett megmondani, melyik filmből vannak a részletek. De persze csak olyanokat ismertek fel, mint a Cápa, Csillagok Háborúja meg ET, amit a hülye is. A Film Noir résznél jó nagy bajban voltak. Ráadásul amikor az elmúlt évben elhunytakat mutogatták, ott kiírták mindenkinek a nevét, olvasni azért még tudunk, nem kellett volna elmondani ki kicsoda. Meg akkor már égés, ha csak minden másodiknál tudjuk kiről van szó, így néha nagyokat hallgattak. Balázsy Panna nem értette Björk nevét, úgyhogy a “Björk couldn’t be here tonight. She was trying on her Oscar dress and Dick Cheney shot her.” beszólásnak se lett értelme az ő adaptálásában.
Na meg persze nem fordították le azt a mondtatos se, hogy “Man we are cruisin’ tonight. We’re going to get home early enough to watch Desperate Housewives.” Elkezdték, aztán hirtelen abbahagyták, amikor kiderült, hogy a poén a vége a Született feleségek ami ugye TV2 tulajdon.
Szóval kedves RTL klub! Ha megint közvetítetek, a kommentároknak tiltsátok meg, hogy szinkrontolmácsolással foglalkozzanak. A szünetekben beszéljenek, vitassák meg mi történt az előző 15 percben, de közben kérem szépen, NE tegyék. Komolyan, aki fennmarad hajnalban megnézni a műsort és nem vár a rövidített változatra, az azért teszi, mert érdeklődik a hollywoodi filmek iránt, s kb 80%-ban tud jól angolul, tehát segítség nem kell neki. Dícsérendő, hogy megveszitek a közvetítési jogokat, de szerintem még spórolni is lehetne, ha kihagynák belőle a kommentátorokat, vagy olyan embert tennének oda, akinek az van benne a munkaszerződésében, hogy foglalkozása: szinkrontolmács. Akkor ugyan elmaradnának az érdekességek, viszont a szövegeket lehetne érteni.
Remélem jövőre vagy lesz TV hozzáférésem, vagy sikerül Pro7-es változatban megszerezni a díjkiosztást. De azt hiszem ezt minden évben elmondom.
Na meg azt is, hogy semmi értelme felháborodni az Oscar-díjon. Ez amerikai díj, amcsik fényezik magukat 3 órán keresztül, mi meg azért nézzük, hogy csorogjon a nyálunk, ilyet nem tudunk, mert valahogy eltosszuk a dolgokat (Spéter Erzsébet, valaki?), hát inkább irigykedünk (tipikusan magyar hozzáállás). Ha ez valakinek jól esik, tessék. Részemről az Oscar-díj móka, szórakozás. Egyébként is, az én ízlésem kommersz.
Sue me!

Annak ellenére, hogy nincs tévénk azt álmodtam, felébredek fél 4 felé és nézni akarom még az Oscar-díj kiosztó végét. Ahogy így elnézem, alapjában beigazolódott a papírforma, és nem volt kérdés melyik animációs film a legjobb. V., a cseh típusú kollega felvette nekem az egészet, ráadásul DVDn kaptam meg, úgyhogy munka után megnézem a showt, remélem nem volt nagyon szörnyű az RTL klubos kommentálás, mert sajnos Pro7jük nem volt, ahol csak a sörreklámokat kell átpörgetni, egyébként nem próbálkoznak szinkrontolmácsolással amatőrök.

Nem biztos, hogy jó ötlet volt munka előtt elmenni egyet tornászni, ráadásul stepkondi-ra, aztán meg beülni a kedvessel a szaunába. Most legszívesebben lehajtanám a fejemet a billentyűzetre és hagynám, hogy az ügyfelek kilopjanak mindent körülöttem. Pedig már kávét is ittam. Lehet, hogy kell majd még egy újabb löket.

Nos, íme itt a trailer. El Lobo the movie.

A várakozásnak vége, hisz ma érkezett a postával:

A tegnapi fejfájás úgy döntöttem, még nem a tavaszi fáradtság jele. Ugyanis abban a pillanatban indult, ahogy kiléptem a metróból, s elindultam a cég felé és fél hétkor, fél órával a munkaidő vége előtt elmúlt, s aztán nyoma se maradt. Szóval azt hiszem, hogy inkább szabira kéne menni, pihenni és jobban leszek. Igaz, ma nincs semmi bajom, viszont szombaton is ügyelni fogok, tehát még korántsem biztos a dolog.

Március 2 és máris tavaszi fáradtság lenne rajtam? Mondjuk amint látható most éppen bloghanyagolóban vagyok. Februárban is szemtelenül keveset írtam. Most is csak életjelként vagyok itt, ráadásul amint délelőtt beértem a központba, hogy akkor most irány a munka megfájdul a fejem. S azóta nem múlik el. Pedig csináltam mindent. Igaz, gyógyszert még nem vettem be, csak a többi dolgot: sétáltam, ittam kávét, kajáltam is, talán még a csokit kéne kipróbálni. Remélem nem ez lesz a trend tavasszal, a fejfájás.

Most, hogy Aeonflux csinálgatja a maga listáját a filmjeiről, s említette, hogy:
akartam már mondani, hogy srácok, szívesen hostolom a ti toplistáitokat is – persze, arra ez nem vonatkozik, aki saját bloggal rendelkezik. ellenben szívesen olvasnék mindenki kedvenceirõl.
A minap én is elkezdtem legalább egy 100as listát összeállítani. Mit ne mondjak, nem egyszerű. Viszont jött közbe néhány ötlet egy újabb LoboTenhez 🙂

Szóval a lényeg az, hogy két hete kaptam egy levelet, amelyben felajánlották, küldenek már publikált kortárs költők verseit, amiket esetleg kirakhatnék a versblogra, vagy csak olvasgassam őket. Mivel nem válaszoltam rá, megkaptam, hogy csak a látszat kedvéért csinálom a versblogot, nem is igazán szeretem és ismerem az irodalmat, és kultúrálatlanul viselkedtem. De most már jobb is, hogy mindez kiderült rólam. Persze erre a levélre már válaszoltam magánban, pedig az ember szerint itt kellett volna. A versblogot persze nem akarom belevonni semmibe. Az az enyim. S mivel az enyém, teljesen szubjektív. A versfelajánlásokat többnyire spam-nek tekintem. Mivel nem ez volt az első eset, sőőőt. Néha elolvasgattam, amit kaptam, elmentem az oldalra amit küldtek, de legtöbbször nem találtam semmi érdekeset, nekem tetszőt, inkább elhatároztam, nem foglalkozom az egésszel. Ez egyszerűbb, mint hogy megírjam, nem tetszik, vagy csak a tukmálás miatt valami fura becsületkódexnek engedelmeskedve hagyjam elburjánzani a gyűjteményemet. Amúgyse ismerem és feltétlenül értem, szeretem a kortárs költészetet, volt már, hogy nekem tetsző modernebb verset kitettem a versblogba, arra megkaptam, hogy elrontom vele az addigi művemet. Hát nem, továbbra is hagyatkozom magamra és kész. Ha ezek szerint csupán felületember vagyok, akkor az vagyok. Elismerem, válaszra méltathattam volna a levelet, hogy kösz nem. De a felületesség mellett még rohadtul lusta is vagyok. Szóval ez van, volt. A versblog az enyim, ne szóljon bele senki és különben se reklámozásra van. Annyian úgyse olvassák. Még ezt a blogot is többen nézik, mint azt. Ez van a tegnapi idézet mögött. Egy felbőszült olvasó.

…Ön a közölt verseket csak felhasználja arra, hogy mutassa a külvilág felé “hihetetlenül nagy irodalmi szeretetét és ismeretét”! Mindez persze szemfényvesztés …
Persze nem mentegetem a viselkedésemet, ami nem volt tisztességes, hisz válaszolatlanul hagytam egy levelet. Csak kicsit erősnek tartom ezt az ítéletet.

Szóval valami ilyesmi lett volna a reggeli beszámoló.

Már kedden kiakadtam a MÁVra, amikor nem kaptam csak dohányzó jegyet a vasárnap esti IC-re. A péntek délelőttire nem volt gond, ráadásul Kelet felé még egész jó arányban mennek az intercityk, mintha arrafelé lenne valami politikája a vasútnak, bezzeg Nyugat az más tészta.Kanizsára például nem gond eljutni IC-vel, de onnan vissza vasárnap képtelenség, hacsak nem kelsz fel a hajnalihoz, mert például a hírhedt Venezia nagyon pölec eurocity kocsikkal működik, csak éppen kiszámíthatatlan, hogy mennyire pontos, s mire ér Magyarországra, onnantól kezdve pedig nincs esélyed semmiféle jogos panaszra a MÁVnál, mert nem az ő felségterületükön történt a késés. Egyébként meg milyen szar lehet a dohányzóknak, hogy még a számukra kijelölt helyen is szembe kell nézniük azzal, hogy a kényszerűségből oda jegyet kapott utasok felhúzott orral, fintorogva, bunkón mennek odébb a közelükből, ha néha merészelnek rágyújtani.
A hétvége ugye a 80 éves születésnap apropójából lett ilyen utazós. A nagymama rendesen meglepődött, amikor a családbol mindenki aki nincs ágyhoz kötve és éppen külföldön megjelent, voltunk 38an. Ez a szám köszönhető annak, hogy vannak unokák akiknél már 4 illetve 4 gyermek is van. Ők persze műsort is rendeztek, volt ének, vers meg ima (lelkész házaspár volt a főrendező). Mivel előre tudtuk, hogy nem lesz egy könnyű menet az egész, a párom fotós teendőket vállalt én meg felajánlottam, hogy a legkisebb, alig 9 hónapos kislányt lekötöm, így nem kellett intenzíven figyelni a történtekre. Aztán volt sok kaja meg kevés pia, például a család nagy kedvenc gömbszörpjéből csak egy kicsi üveg, ami sitty sutty elfogyott.
Vasárnap aztán elmentünk meglátogatni az ágyhoz kötötteket. A haldoklás nem szép. Ha pedig lepukkant szociális otthonban történik, az maga az iszony. Megbeszéltük, hogy legalább valami életbiztosítást fogunk kötni, mert nem szeretnénk így végezni.

Lehet, hogy reggel még volt benne több csavar és frappáns fordulat is, például az íjászatról s ez már csak egy koppintása eredeti gondolataimnak amiket még saját magamnak se sikerült megjegyeznem.

Már 120ezerszer megfogadtam, hogy nem a szerkesztői felületbe írok ha hosszasabban fogalmazok de megint saját csapdába estem. Reggel óta igyekeztem összefoglalni mi is volt a 7vége, MÁV, szülinap, életbiztosítás, íjazás stb, erre a másik ablakban tanulmányozott szoftverdokumentáció lefagyatszott mindent és huss a hosszú szöveg elszállt. Most csak életjel és talán újrafogalmazok. De most már tényleg wordben