Tegnap délután elindultam sétálni, meg vásárolgatni, nézelődni. A párom kérdezte, mi a célom. Mondtam, hogy megnézni mi a trendi, fagyit enni, s ahogy magamat ismerem szerintem ruha/cipő helyett majd valami könyvvel térek haza. S az egyik antikváriumban meg is találtam a kincset. Igazából mindig megnézem az ifjusági és gyerekkönyveket, hiszen a pöttyös-csíkos regényeket gyűjtöm (ha mégis Kázmérunk lesz annak ott vannak a fantasyk, esetleg majd beerősítek a Delfin könyveknél). Itt éppen az Álarcosbál volt eladó. Igazából nem akartam megvenni, mostanában szereztem elég Szabó Magda könyvet, és a könyvkulbban is a következő forduló a Régimódi történet lesz, de azért belelapoztam, hogy milyen állapotban van. Aztán elvesztem. Ugyanis a következő volt benne:

Persze a borítékban levél is lapult, sőt még egy igazi régi Szerencsi csokipapír is. Úgyhogy fogtam és vittem a pénztárhoz a kötetet. Az eladó persze kivette a borítékot, én meg visszakértem, hogy azzal együtt szeretném elvinni. Mert így van története az egésznek, múltja a kötetnek, hogy valakik a 70-es 80-as években fiatalembereket figyeltek meg 🙂

Szombaton reggel felkerekedtünk kirándulni indultunk. Túl azon, hogy jóidő, meg kell a levegő feltétlenül ki kellett próbálni az új állványt meg objektívet. Megmásztuk a Hármas határhegy bizonyos részeit, s bár eleinte alig találkoztunk valakivel, a végén nehezen fértünk fel a lefelé tartó buszra, mert sikerült kifogni egy unoka-nagyszülő kirádnulócsapatot. A fényképezőgép nagyon profin nézett ki az obival, állványon, de sajnos nem volt másik gépünk, hogy megörökítsük a látványt. Sajnos azonban kiderült, hogy az objektív nem funkcionál tökéletesen, azaz vissza kell vinni és másikat kérni helyette. Ez persze megint úgy fog történni, hogy az ember lebeszéli telefonon én meg visszaviszem a kütyüt meg megyek esetleg a másikért. Újabb számtech boltot fogok terrorizálni.

Jó kis játék az index-en:

2006.03.20.-2006.03.27.
Március 30-án mutatják be a magyar mozik a Jégkorszak 2 című animációs filmet. Játsszon velünk a héten és amennyiben helyesen válaszol kérdéseinkre az InterCom jóvoltából Jégkorszak-ajándékokat és jegyet nyerhet a film március 25-én, szombaton tartandó díszbemutatójára!

Szóval ha nyerek, akkor majd 27-én közlik, hogy elmehettem volna 25-én a film bemutatójára?
Egyébként megnéztük a Belső embert, ami teljesen korrekt film volt, jó színészekkel, csavarokkal. S rájöttem, hogy november után egy darabig nem mehetek majd moziba. Mi lesz velem? Lehet, hogy én is kalózkodásra adom a fejem?

Mivel a csaj, akihez járok (már vagy 2x voltam, höhö) éppen az előző kuncsaftot fejezte be, először más állt nekem. Az első néhány próbálkozás után nyilvánvalóvá vált, hogy még csak tanuló. Jóval lassabban, ügyetlenebbül dolgozott. Annyira, hogy a végén a paszta rajtam ragadt. Gyorsan segítséget hívott, a második versenyzőnek se sikerült sokat javítani a dolgon, már ott voltak, hogy lemossák rólam a drága anyagot, amikor jött a profi, hisz az előző vendégét befejezte. Nah mindjárt más volt a felállás. Megmentette a combomat, a pasztát és annyi idő alatt amíg az első csaj 2 négyzetcentit csupaszított le ő végzett a nagy generállal is. Telly Savallas.

S most éppen én is ott tartok, hogy mások ajánlásai nyomán elveszejtettem magam az Elfeledett Könyvek Temetőjében és annak koncepciójában. Sőt, találtam egy olyan oldalt, ami az elhanyagolt könyveket gyűjti össze, azokat a köteteket, amelyek feledésbe merültek, mert megváltozott a közízlés, vagy éppen a kritikusok látómezején kívülre került. De esetleg meg lehet őket venni még mondjuk online antikváriumokban vagy az amazonon (persze angolszász irodalom a kulcsszó).

Ja igen, a hét végén sikerült beszerezni az első 3 Wallace és Gromit filmet DVDn. Végre lehet szinkron nélkül gyönyörködni a remekekben.

A párom ha ideges valamiért, akkor két dolgot csinál. Az iskolájával álmodik, hogy valamiért mégse sikerül elvégeznie és diplomát kapnia, holott már megszerzett tavalyelőtt 2t is. Illetve csuklik. A csuklás nála csak úgy jön, nem annyira sűrű, de órákig tart, és szinte semmilyen hagyományos népi módszerrel nem lehet elmulasztani. Az egyik legemlékezetesebb csuklással töltött hétvégéje az volt, amikor először találkozott az egész családdal, a hugaim diplomaosztójára rendezett bulin. Akkor hiába igyekezett elfoglalni magát (húspanírozással, szeleteléssel stb.), a csuklás addig tartott, amíg el nem jöttünk a Balcsiról. Most pénteken kezdődött este. Néha elmúlt, például ha aludt, vagy még az első feles is segített neki. Na meg próbáltuk kitalálni, mi lehetett az oka az egésznek. Vasárnap estére elmúlt. Addigra mintha minden értelmet nyert volna, a jelek kezdenek egyértelművé válni. Az pedig biztos, hogy a párom szemmértéke eddig még nem csalt.

Az elmúlt hetekben mindenki az után siránkozott. Elvileg Sándor hozza a meleget. Utána meg úgyis ez lesz:

Nem vagyok gyakorló sofőr, pláne nem hatalmas autókon, de vazze azok az emberek miért kapják a jogosítványokat? Ismerik egyáltalán a KRESZt? A Táblákat? Tudják milyen magas autót vezetnek? Igen a kedvencem a vasúti sinek alá való beragadás. Gondolják, hülyeségből van kint a tábla meg a mérőléc? Hogy x méteren felül ne menjenek tovább? Mert nem férnek be a híd alá? Hányszor fordul elő ilyen a Hungárián, meg felénk a Liget térnél (kedvencem, amikor hetekig a járdán hevert a mérő, ugyanis valami nagyokos magával rántotta), például a múlt héten is tolatnia kellett egy pótkocsis hatalmas kék kamionnak.
De térjünk rá a ma reggelre.
Valami gond lehetett a villamosokkal, mert amikor kiértünk a megállóba egymás után jöttek, szinte feltorlódtak. Gondoltam de jó, akkor legalább az én irányomba menni fog minden, úgy látszik a hiba elhárult, most indult be megint a közlekedés. Valóban a villamos ment is mint a karikacsapás. Aztán az Éles sarok után, a vasúti átjáró előtt nagy csattanás, fékezés. Egy hulye teherautósofőr magas szállítmánnyal besasszézott szépen a híd alá, valami hatalmas fém izét szállítva, ami persze leesett és elszakította a villamosvezetéket. Úgyhogy torlódás az Őrs felől, mert először az autósok nem álltak meg segíteni, aztán meg a teherautósok elpaterolták az útból a leesett cuccot, viszont a helyszínlelés vagy mi miatt a teherkocsi meg szépen maradt az úttest közepén. Nem is beszélve a kanyarban álló villamosunkról, amiről leszálltunk és átgyalogoltunk a buszmegállóba.
Igazából alig 10 percet késtem így, de sikerült megint jól el elmélkednem az emberi hülyeségről.
És még az utóbbi napok irói blokkja is feloldódott.

Végül beparáztam attól, hogy fűtetlen buszon zötyögjek egy órát felfázás gyanúsan, s inkább hazajöttem sok sok teát inni.

Éljen a villamosvezeték. Mert ugyan áram nem volt a környéken, viszont a vezeték felfogta a fa esését, így aztán se kerítésbe, se házba nem esett kár. Apuék tegnap terepszemléztek a katasztrófa súlyotta környéken, s megállapították, szerencsésen megúsztuk. Vagyis a vityillió Balatonszerényben. Én meg hamarosan megint buszra szállok és kimegyek vidékre családlátogatásra. Állítólag Esztinek tegnap rossz napja volt, ma viszont jó van. Dögönyözni fogok.

Nah, valljuk be férfiasan, azért kicsit csalódtam az Empire díjakban. King Kong mint legjobb film? Azért ez túlzás. Viszont legalább a legjobb rendező Nick Park és Steve Box lett a Wallace és Gromitért (persze ez is hülyeség).
De akkor is, a King Kongért még számolunk!

Lassan 1 órája próbálok összehozni egy megbeszélést, amolyan kötetlent. Nekem egyetlen időpont nem volt jó, a csütörtök 11 előtt, de a többiek még mindig nem jutottak dűlőre. Most már jövő keddnél tartunk.
Körbeküldtem ijesztő képeket a tegnapi viharról, s visszaírt a kanizsai unokatesó, hogy tudom-e, balatonszerényi villánk előtt is kidőlt a hatlamas fenyő (ami legalább 40 éves és amióta az eszemet tudom a nagybátyámék minden évben el akarták küldeni a parlamentbe karácsonyfának), szerencsére nem a házra. Telefon haza, anyu persze meglepődött, honnan tudok a dologról. Ők 11-kor hallottak róla, apu meg nagybátyám kimentek terepszemlére. Állítólag lámpaoszlopot is kidöntött, nem volt áram a környéken. Remélem lesznek fényképek róla, apu nem felejtette el, hogy van már digitális kamera, amivel nem csak az unokákat lehet fotózni.

Már lassan 2 óra és bár úgy csináltam sokat mintha dolgoztam volna, teljesen értelmetlennek érzem az egészet. Mármint nincs semmi látszatja, foganatja, stb. Nyűgös is vagyok, de megfogadtam, nem panaszkodom az időjárásra. Kalandnak fogtam fel a délelőtti túrát is a havazásban. Hétvégén megnéztük a Pirosszkát, aminek az animációja hagy némi kívánnivalót maga után, viszont a sztori korrekt volt. Kár, hogy tettek bele dalbetétet. A másik kellemes meglepetés pedig, hogy láttuk az eredeti Dick és Jane-t, a Mókás párost. Tényleg aranyos film volt, főleg a korabeli (70-es évek csúcsa) nyomor meg az etnikumi bandák ábrázolása volt pöpec. Ezek után persze majd előbb utóbb megnézzük az új feldolgozást is. Jah és készül az új blogmotorom:) Talán jövő héten már itt lesz. Össze kéne szedni magamat és külalakot is váltani. De mostanában valahogy nem ez köt le. (Ez a postmennyiségből is látszik)

Akkor ma megint ott jártam. Beléptem az ajtón, a pasas rögtön:
Csókolom, éppen várjuk a magácska rendelését. Állítólag 3 perc múlva itt lesznek vele, de még érkeztetnem is kell.
Szóval mehetek még 1x vissza érte. Próbáltam persze lobbyzni, hogy az ember fejezze be az egészet, hisz ő kezdte még a múlt szombaton, amikor megrendelte a cuccot, amiért én azóta naponta járok vissza, cserélni meg feleslegesen is párszor, ideges voltam és aludni se bírtam stb. De azt mondta, ez már az én kanosszám.

Azt gondolom az elmúlt hetek slágertémájának köszönhetően mindenki tudja, kinek van a szülinapja?

Van egy számítástechnikai üzlet, ahol elsápadnak az eladók ha belépek. Persze nekem se kifejezetten öröm 4x visszamenni másodszor visszavinni valamit amit rendeltünk. Az egész annyira stresszelt, hogy hajnali 3-kor fenn voltam és nem tudtam visszaaludni, mert ezen járt az agyam. Miért is nem vagyok határozottabb és rámenősebb?