V-vel, a cseh típusú kollegával spontán találkozni a Bazilika előtt is élmény. Mikor meglátott, előhúzott a zsebéből egy zacskó Haribo gumigilisztát és megkínált. Menetközben, meg se álltunk, csak kikaptam egyet, köszöntünk egymásnak és ő is ment tovább meg én is. Egyébként ő tartja el édességgel a céget. Ráadásul antikváriumokba jár ebédidőben, s mindenkire gondol közben, legutóbb például nekem hozott egy Fox in Sox könyvet, mert emlékezett rá, hogy az Elveszett Dr. Seuss költemény ki van plakátolva az irodámban. Nem is tudta, hogy otthon már van egy Dr. Seuss könyvem, a Cat in the hat

Nőnapi keresőszavaimnak hála tegnap egyéni csúcsot döntöttem. 141 látogató. Köszi Clara Zetkin. Egyébként szeretném elmondani itt, hogy annak idején bizony Zetkin Klára bölcsödében kezdtem szocializációmat. Biztos valami égi jel volt. Erre emlékezve íme akkori külsőm. Ezzel szeretném megköszönni a nőnaposoknak, hogy ennyire feltornázzák a statisztikámat. Nesze:

Azért vannak, akik nagyon készülnek a nőnapra, ugyanis az elmúlt héten a keresőszavaim közt olyanok szerepelnek, mint versek nőnapra, nõnapi versek, vicces smsek nőnapra, nőnapi üdvözlőkártya, nőnap sms stb. s még jó néhány hasonló kombináció. Clara Zetkin nem hiába élt.

Remélem én vagyok az egyetlen aki jobb híján kénytelen volt az RTL-es közvetítést nézni. Szeretném feliratni a két kommentátort, de főleg Balázsy Pannát a halállistára. A legkiakasztóbb az volt, amikor a montázsok alatt (és ez az Oscar díj kiosztás bezzeg teli volt velük) igyekezett megmondani, melyik filmből vannak a részletek. De persze csak olyanokat ismertek fel, mint a Cápa, Csillagok Háborúja meg ET, amit a hülye is. A Film Noir résznél jó nagy bajban voltak. Ráadásul amikor az elmúlt évben elhunytakat mutogatták, ott kiírták mindenkinek a nevét, olvasni azért még tudunk, nem kellett volna elmondani ki kicsoda. Meg akkor már égés, ha csak minden másodiknál tudjuk kiről van szó, így néha nagyokat hallgattak. Balázsy Panna nem értette Björk nevét, úgyhogy a “Björk couldn’t be here tonight. She was trying on her Oscar dress and Dick Cheney shot her.” beszólásnak se lett értelme az ő adaptálásában.
Na meg persze nem fordították le azt a mondtatos se, hogy “Man we are cruisin’ tonight. We’re going to get home early enough to watch Desperate Housewives.” Elkezdték, aztán hirtelen abbahagyták, amikor kiderült, hogy a poén a vége a Született feleségek ami ugye TV2 tulajdon.
Szóval kedves RTL klub! Ha megint közvetítetek, a kommentároknak tiltsátok meg, hogy szinkrontolmácsolással foglalkozzanak. A szünetekben beszéljenek, vitassák meg mi történt az előző 15 percben, de közben kérem szépen, NE tegyék. Komolyan, aki fennmarad hajnalban megnézni a műsort és nem vár a rövidített változatra, az azért teszi, mert érdeklődik a hollywoodi filmek iránt, s kb 80%-ban tud jól angolul, tehát segítség nem kell neki. Dícsérendő, hogy megveszitek a közvetítési jogokat, de szerintem még spórolni is lehetne, ha kihagynák belőle a kommentátorokat, vagy olyan embert tennének oda, akinek az van benne a munkaszerződésében, hogy foglalkozása: szinkrontolmács. Akkor ugyan elmaradnának az érdekességek, viszont a szövegeket lehetne érteni.
Remélem jövőre vagy lesz TV hozzáférésem, vagy sikerül Pro7-es változatban megszerezni a díjkiosztást. De azt hiszem ezt minden évben elmondom.
Na meg azt is, hogy semmi értelme felháborodni az Oscar-díjon. Ez amerikai díj, amcsik fényezik magukat 3 órán keresztül, mi meg azért nézzük, hogy csorogjon a nyálunk, ilyet nem tudunk, mert valahogy eltosszuk a dolgokat (Spéter Erzsébet, valaki?), hát inkább irigykedünk (tipikusan magyar hozzáállás). Ha ez valakinek jól esik, tessék. Részemről az Oscar-díj móka, szórakozás. Egyébként is, az én ízlésem kommersz.
Sue me!

Annak ellenére, hogy nincs tévénk azt álmodtam, felébredek fél 4 felé és nézni akarom még az Oscar-díj kiosztó végét. Ahogy így elnézem, alapjában beigazolódott a papírforma, és nem volt kérdés melyik animációs film a legjobb. V., a cseh típusú kollega felvette nekem az egészet, ráadásul DVDn kaptam meg, úgyhogy munka után megnézem a showt, remélem nem volt nagyon szörnyű az RTL klubos kommentálás, mert sajnos Pro7jük nem volt, ahol csak a sörreklámokat kell átpörgetni, egyébként nem próbálkoznak szinkrontolmácsolással amatőrök.

Nem biztos, hogy jó ötlet volt munka előtt elmenni egyet tornászni, ráadásul stepkondi-ra, aztán meg beülni a kedvessel a szaunába. Most legszívesebben lehajtanám a fejemet a billentyűzetre és hagynám, hogy az ügyfelek kilopjanak mindent körülöttem. Pedig már kávét is ittam. Lehet, hogy kell majd még egy újabb löket.

Nos, íme itt a trailer. El Lobo the movie.

A várakozásnak vége, hisz ma érkezett a postával:

A tegnapi fejfájás úgy döntöttem, még nem a tavaszi fáradtság jele. Ugyanis abban a pillanatban indult, ahogy kiléptem a metróból, s elindultam a cég felé és fél hétkor, fél órával a munkaidő vége előtt elmúlt, s aztán nyoma se maradt. Szóval azt hiszem, hogy inkább szabira kéne menni, pihenni és jobban leszek. Igaz, ma nincs semmi bajom, viszont szombaton is ügyelni fogok, tehát még korántsem biztos a dolog.

Március 2 és máris tavaszi fáradtság lenne rajtam? Mondjuk amint látható most éppen bloghanyagolóban vagyok. Februárban is szemtelenül keveset írtam. Most is csak életjelként vagyok itt, ráadásul amint délelőtt beértem a központba, hogy akkor most irány a munka megfájdul a fejem. S azóta nem múlik el. Pedig csináltam mindent. Igaz, gyógyszert még nem vettem be, csak a többi dolgot: sétáltam, ittam kávét, kajáltam is, talán még a csokit kéne kipróbálni. Remélem nem ez lesz a trend tavasszal, a fejfájás.

Most, hogy Aeonflux csinálgatja a maga listáját a filmjeiről, s említette, hogy:
akartam már mondani, hogy srácok, szívesen hostolom a ti toplistáitokat is – persze, arra ez nem vonatkozik, aki saját bloggal rendelkezik. ellenben szívesen olvasnék mindenki kedvenceirõl.
A minap én is elkezdtem legalább egy 100as listát összeállítani. Mit ne mondjak, nem egyszerű. Viszont jött közbe néhány ötlet egy újabb LoboTenhez 🙂

Szóval a lényeg az, hogy két hete kaptam egy levelet, amelyben felajánlották, küldenek már publikált kortárs költők verseit, amiket esetleg kirakhatnék a versblogra, vagy csak olvasgassam őket. Mivel nem válaszoltam rá, megkaptam, hogy csak a látszat kedvéért csinálom a versblogot, nem is igazán szeretem és ismerem az irodalmat, és kultúrálatlanul viselkedtem. De most már jobb is, hogy mindez kiderült rólam. Persze erre a levélre már válaszoltam magánban, pedig az ember szerint itt kellett volna. A versblogot persze nem akarom belevonni semmibe. Az az enyim. S mivel az enyém, teljesen szubjektív. A versfelajánlásokat többnyire spam-nek tekintem. Mivel nem ez volt az első eset, sőőőt. Néha elolvasgattam, amit kaptam, elmentem az oldalra amit küldtek, de legtöbbször nem találtam semmi érdekeset, nekem tetszőt, inkább elhatároztam, nem foglalkozom az egésszel. Ez egyszerűbb, mint hogy megírjam, nem tetszik, vagy csak a tukmálás miatt valami fura becsületkódexnek engedelmeskedve hagyjam elburjánzani a gyűjteményemet. Amúgyse ismerem és feltétlenül értem, szeretem a kortárs költészetet, volt már, hogy nekem tetsző modernebb verset kitettem a versblogba, arra megkaptam, hogy elrontom vele az addigi művemet. Hát nem, továbbra is hagyatkozom magamra és kész. Ha ezek szerint csupán felületember vagyok, akkor az vagyok. Elismerem, válaszra méltathattam volna a levelet, hogy kösz nem. De a felületesség mellett még rohadtul lusta is vagyok. Szóval ez van, volt. A versblog az enyim, ne szóljon bele senki és különben se reklámozásra van. Annyian úgyse olvassák. Még ezt a blogot is többen nézik, mint azt. Ez van a tegnapi idézet mögött. Egy felbőszült olvasó.

…Ön a közölt verseket csak felhasználja arra, hogy mutassa a külvilág felé “hihetetlenül nagy irodalmi szeretetét és ismeretét”! Mindez persze szemfényvesztés …
Persze nem mentegetem a viselkedésemet, ami nem volt tisztességes, hisz válaszolatlanul hagytam egy levelet. Csak kicsit erősnek tartom ezt az ítéletet.

Szóval valami ilyesmi lett volna a reggeli beszámoló.

Már kedden kiakadtam a MÁVra, amikor nem kaptam csak dohányzó jegyet a vasárnap esti IC-re. A péntek délelőttire nem volt gond, ráadásul Kelet felé még egész jó arányban mennek az intercityk, mintha arrafelé lenne valami politikája a vasútnak, bezzeg Nyugat az más tészta.Kanizsára például nem gond eljutni IC-vel, de onnan vissza vasárnap képtelenség, hacsak nem kelsz fel a hajnalihoz, mert például a hírhedt Venezia nagyon pölec eurocity kocsikkal működik, csak éppen kiszámíthatatlan, hogy mennyire pontos, s mire ér Magyarországra, onnantól kezdve pedig nincs esélyed semmiféle jogos panaszra a MÁVnál, mert nem az ő felségterületükön történt a késés. Egyébként meg milyen szar lehet a dohányzóknak, hogy még a számukra kijelölt helyen is szembe kell nézniük azzal, hogy a kényszerűségből oda jegyet kapott utasok felhúzott orral, fintorogva, bunkón mennek odébb a közelükből, ha néha merészelnek rágyújtani.
A hétvége ugye a 80 éves születésnap apropójából lett ilyen utazós. A nagymama rendesen meglepődött, amikor a családbol mindenki aki nincs ágyhoz kötve és éppen külföldön megjelent, voltunk 38an. Ez a szám köszönhető annak, hogy vannak unokák akiknél már 4 illetve 4 gyermek is van. Ők persze műsort is rendeztek, volt ének, vers meg ima (lelkész házaspár volt a főrendező). Mivel előre tudtuk, hogy nem lesz egy könnyű menet az egész, a párom fotós teendőket vállalt én meg felajánlottam, hogy a legkisebb, alig 9 hónapos kislányt lekötöm, így nem kellett intenzíven figyelni a történtekre. Aztán volt sok kaja meg kevés pia, például a család nagy kedvenc gömbszörpjéből csak egy kicsi üveg, ami sitty sutty elfogyott.
Vasárnap aztán elmentünk meglátogatni az ágyhoz kötötteket. A haldoklás nem szép. Ha pedig lepukkant szociális otthonban történik, az maga az iszony. Megbeszéltük, hogy legalább valami életbiztosítást fogunk kötni, mert nem szeretnénk így végezni.

Lehet, hogy reggel még volt benne több csavar és frappáns fordulat is, például az íjászatról s ez már csak egy koppintása eredeti gondolataimnak amiket még saját magamnak se sikerült megjegyeznem.

Már 120ezerszer megfogadtam, hogy nem a szerkesztői felületbe írok ha hosszasabban fogalmazok de megint saját csapdába estem. Reggel óta igyekeztem összefoglalni mi is volt a 7vége, MÁV, szülinap, életbiztosítás, íjazás stb, erre a másik ablakban tanulmányozott szoftverdokumentáció lefagyatszott mindent és huss a hosszú szöveg elszállt. Most csak életjel és talán újrafogalmazok. De most már tényleg wordben

Most komolyan, van még Magyarországon bárki, aki elhiszi, hogy lesz itt Liza Minelli koncert az életben? Az előző legalább 2 átcseszés után? Ha van, akkor szerintem elkezdek Fank Sinatra koncertre jegyeket árulni.

Ma megint kiderült, mennyire kicsi a világ. Ennek nyomán gyorsan keresgéltem még egy kicsit és megtaláltam azt a srácot is, akibe 6. koromban a Zánkai úttörőtábroban teljesen belezúgtam. Persze az utolsó búcsúdiscón, mert engem kért fel lassúzni (12 évesen, fiú, lányt, önként nagy szó) nem a mellettem ülő barátnőmet aki már 3 hete próbálta elkapni a srác tekintetét. Ráadásul magasabb fiú volt, mint én, ami szintén nagy szó volt akkoriban, ugyanis a legtöbb srác akit ismertem kábé 16 éves korára tudott behozni engem. Mivel másnap elváltak útjaink eléggé rövid életű volt a személyes kapcsolat, de aztán utána még legalább egy évig lehetett álmodozni róla. Bevallom akkoriban Ernő volt sokáig a kedvenc nevem, az összes kabalaállatomat úgy hívták. Esetleg Ernőkének és elhatároztam, hogy ha fiam lesz akkor Ernőnek fogom hívni. Aztán felnőttem.
Most ugye Kázmérra hajtunk

Tavaly már láttuk ezt a filmet, csak akkor Madagaszkár névre hallgatott és a DreamWorks csinálta.

Minden nagyon jól indult, mert időben felkeltem, nem félórát nyammogtam a reggelimen, már tegnap este összekészítettem a cuccot, s ugyan az első harisnyámat elszakítottam, de mégis sikerült már fél előtt az Őrsre kiérnem. Aztán meg ültem 12 percet a metrón, mert műszaki okok miatt nem indult. Vicces volt, hányan telefonálgattak, hogy bocs, késni fogok, mert a rohadt BKV szaraxik. Egy idő után már leszállni se lehetett, mer nemcsak a kocsik voltak teli, de már a peron is. Aztán mégis elindultunk, minden megállóban persze sürgették a ki és beszállást, meg hogy használják az összes ajtót, stb. volt morgás is és végül csak 3 percet késtem a tornáról.