Tegnap este nyereményjeggyel megnéztük a Narnia krónikáit. Előre bocsátom, a párom szörnyen unta és nagyon rossznak tartotta. Gyűrűk ura klónnak hívta. Én nem osztottam a véleményét.
Először is, maga a regénysorozat itthon messze nem örvend akkora népszerűségnek, mint például angolszász nyelvterületen, ahol majd mindenki olvasta, akárcsak a Gyűrűk urát. Ráadásul C.S. Lewis sorozata egy az egyben a gyerekekhez szóló mese. Hisz a főhősei is négy testvér, akik egy ruhásszekrényen keresztül a titokzatos, mesebeli lényekkel benépesített Narniába csöppennek, ahol fontos szerepet játszanak a világ megmentésében. Annak idején bébisintérként nem egyszer hallottam a rádiójátékot és olvasgattunk a könyvből is. Amikor hazajöttem egyszer találkoztam egy sráccal, aki buzgón fordította a regényeket, holott azok már a 80-as évek végén és a 90-es közepén megjelentek. Most persze újra kapható a sorozat. Na de vissza a filmhez. Természetesen elkerülhetetlen az összehasonlítás egyszer a Gyűrűk urával (elvégre Tolkien és Lewis ismerték egymást, sőt beszélgettek is erről a témáról, a mágikus világaikról), másszor pedig a Harry Potterrel. Az előbbivel a korabeliség és a varázslatos alternatív világ miatt, az utóbbival pedig a főhősök miatt. Hisz Narinában kalandozó testvérek gyerekek, de a kalandok során felnőnek.
Na de most nézzük a filmet. Korrekt munka, ha kicsit hosszú is, de tuti ha kihagynak valamit belőle, akkor lincselések lettek volna, hisz a könyv nagy kedvence sokaknak. Bár igazából miután felnőnek az olvasók, elveszíti a varázsát, e tekintetben igencsak különbözik a Gyűrűk urától. A film jobb, mint a Harry Potter, bár nagyon komolyan veszi magát, viszont kitűnően vannak megoldva benne a trükkök. Igazából gyerekfilm, vagyis a kamaszabb korosztálynak szól (10-től felfelé, a Jégboszorkány seregében résztvevők miatt, láthatólag az alkotók élvezték a mindenféle gonoszabbnál csúnyább résztvevők ábrázolását), a főhősök kora és az események miatt, mert ki ne akart volna annak idején mesés események résztvevője, irányítója lenni. A film másik kellemes meglepetése, hogy feliratos (ez persze nem kedvez a fiatalkorúaknak), viszont mi élvezhettük a nagyszerű hangokat (Liam Neeson, Dawn French, Rupert Everett stb.).
Azt hiszem kellő előismeret nélkül kevés embernek fog tetszeni a film. Ha viszont nem teljesen tájékozatlanul ülünk be a moziba, akkor határozottan értékelni tudjuk a látványt. A hosszal viszont nekem is bajom volt.

Most jöttem haza 3x karácsonyi bevásárlásból, piacról, boltból. Még van 1 köröm, melynek végén fenyővel állítok haza. Aztán többet egy tapodtat se. Viszont nem volt vészes a tömeg sehol. És megvettem minden ajándékot, már csak csomagolni kell. Ügyes vagyok.

Ezek a térd fölé érő zoknik/harisnyák másnak is lecsúszkálnak, vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Pedig úgy döntöttem, jól állnak nekem.

Mindenki a végét járja, várja.
Pattanásig feszült idegekkel.
Mindenhol.
Már csak holnap van munkanap.
Aztán majd ünnepek.
Gyöngytyúk tovább bonyolódott, de most már úgy tűnik megoldódik az is, hogy kerül hozzánk.
Szóval életem első gyöngytyúklevese figyelj, jövök.

A hétvégi filmtermésekből végülis csak 1 volt, ami nem jött be. De az nagyon. Persze jócskán el vagyok maradva mindentől, hisz ez a film a Nagyon nagy ő volt. Azt képzeltem, ha Jack Black benne van, akkor nem lehet olyan vész. De az volt. Brrr… Aztán a Közelebb az teljesen rendbetette a romantikára éppen érzéketlen lelkemet, annyira valóságos, annyira felnőtteknek való volt. Meg kellett állapítanom, hogy Jude Lawt még mindig nem komálom, ellenben Clive Owen ebben a filmben mindenkit lejátszott a képernyőről. Aztán a vasárnapra maradó filmek pedig igazán szórakoztattak. A Csak szex és más semmi merőben jobb volt, mint a Terézanyu, főleg a hossza volt szimpatikus, na és a kitűnő szereplőgárda. Igen, még Dobó Kata is, sőt. Este pedig a Mobilt néztük ami szintén 90 perc pörgés, kitűnő vasárnap esti lazulás volt.

Ma 13.17-kor megszületett Eszter, 3900g-os 56 centis nagylány. Háromszoros nagynéni vagyok.

Eljött az idő, hogy újból elgondolkozzak azon, akarok e továbbtanulni. A nyári sikertelen próbálkozás után elhatároztam, ezt a szakot újra megpróbálom, de most okos leszek, nemcsak az államilag finanszírozott, hanem a költségtérítésesre is beadom a jelentkezést, aztán ha felvesznek jól elmegyek GYESre. Ember tervez, OM és a Bologna terv végez. Olyan, hogy filmelmélet és filmtörténet szak már nincs. Mer az ember, már 1 esetleg 2 diplomával is csak azt teheti, hogy elmegy a bölcsész alapképzésre, aztán majd szakosodik. Másoddiplomásoknak az ELTEn vagy 25 ilyen helyet hirdetnek, ide tartozik azonban nemcsak az én kedvencem (s ugye velem együtt még vagy 47en jelentkeztek tavaly csak az általam kispécizett szakra) hanem a többi, pénzt nem lehet ezzel keresni szakr (filozófia, esztétika, etika, vallástudomány, kommunikáció- és médiatudomány, művészettörténet) is. Szóval nézegetem a tájékoztatót és nem tudom mit csináljak. Valamit tanulni kéne. De nincs kedvem irodalomból meg történelemből felvételizgetni. Az elbeszélgetés az még hagyján. Utazni nem akarok, pedig talán vidéki egyetemekre nagyobb az esély bekerülni, vagy spórolok és befizetem magam valami névtelen, de drága helyre… attól meg tartok, hogy annak semmi értelme. Február 19-ig még van időm eldönteni…

Kb. a felénél, a nyári szünet előtt elveszítettem az érdeklődésemet A Nagy Könyv iránt. A.-val beszéltem róla tegnap este, szerinte bunda, mert nem hiszi, hogy a Harry Potter meg a Gyűrűk Ura nem került be az utolsó körökbe és hogy mindenki az Egri csillagokat szereti. Én a végén már az Abigélnek szurkoltam, de az első kör után nem szavaztam többet. Az Egri csillagok persze nekem is nagy élmény volt annak idején, az első vastag könyv, amiben nem voltak képek, megkaptam kb a 8. szülinapomra és kiolvastam s persze halálosan szerelmes voltam Bornemissza Gergelybe és amíg felsős nem lettem rendszeresen újra olvastam, de az ostromot utáltam benne, aztán megfordult a helyzet. Általánosban az összes Egri Csillagok vetélkedőt megynertem az osztályban. Egy idő után már kizárt imádott magyartanárnőm és nem szólított fel, hogy hagyjunk másnak is teret a kibontakozásra. Aztán amikor a főiskolán kötelező olvasmányként újra elővettem, már kicsit megkopottnak találtam, szájbarágósnak nagyon gyerekeknek szólónak. Lehet, hogy bunda volt, mégis annak végül örülök, hogy az utolsó körben magyar regények voltak, s a top12-be se került be a Da Vinci Kód.
Amúgy meg mindig érdemes nézegetni a különböző olvasási felméréseket. A 60-as években Jókai, Gárdonyi mellett fujj fujj-ként jelent meg Szilvási meg Margaret Mitchell. A nagy magyarok tartották magukat, csupán a lenézett bestsellerek változtak (Szilvási, Berkesi, Fable, Lőrincz L. stb.). Azt hiszem alapjában arról tanúskodik az egész, hogy a többsége hazafiainknak irodalmilag nem művelt. Elolvassa (jó esetben) a kötelezőket, aztán vagy nem olvas és ha kérdik csupán az iskolából ismerős neveket tudja idézni, vagy azt olvassa, amit reklámoznak és az orra alá dugnak.

Nos úgy döntöttem itt az ideje és előfizetek egy női lapra. Az Elle-re esett a választás, úgyhogy tegnap már meg is érkezett a januári szám. Kérdés persze, ha majd lesznek hozzá mindenféle promós anyagok, azt hogy fogja a postás begyűrni a ládába? Megrongálja, vagy mehetek majd érte rendszeresen a postára? Esetleg vegyek nagyobb postaládát?

Ha valaha is csinálok egy toptent a modern klasszikusokból, az Ocean’s elven-nek benne kell lenni. Most jöttem rá, hogy Jen olyan mint R2 vagy Csubakka, a néző egy szót se ért abból, amit mond, bezzeg a banda többi tagja igen. Te meg csak találgathatsz, hogy mi a fenét is mondhatott, amikor nem válaszol neki senki, csak ránéznek aztán bámulják tovább Matt Damon hogy szökik meg a biztonsági őrök elől az intézetben.

Ma reggel munkábajövet beugrottam a postára és bepillantottam néhány irodába. Elhűltem, hogy milyen rend volt az emberek asztalán. Na ez nálam nem fordulhat elő. A legjobb amit el szoktam érni, az kb ennyi, és ugye nem láccanak a polcok, az irattartók, kis asztalkák.

A kép egyébként a Mikulás ünnepségen készült, közvetlenül az után, hogy Ejtőernyős gyerekeivel Bungee Jumpingot játszottunk az ajándék Macikkal. Plüss állat nem sérült meg a kaszkadőrmutatványok közben, bezzeg az olló…

Nahát még alig van vége az évnek, a filmesnek is, de máris itt van az első nagy díj esélyeseinek listája. Arany Glóbusz. Érdekes választások. Engem mondjuk nem kérdeztek, tévé nélkül ahhoz hozzá se tudok szólni, de például az Egy cipőben többet érdemelt volna komédiaként nem csak Shirley MacLane jelölését. Ja és az Arany Glóbuszosoknak is ideje lenne animációs film kategóriát indítaniuk, mert valahogy nem látom a listában Wallace-ékat.

A húgom megbízott, hogy ha kint járok a Józsefvárosi piacon akkor vegyek sapkát Lobinak. Ugyanis a múltkor is ott vettek neki egyet végre, amit persze alig egy héten belül elhagyott. Mivel már ott tartottunk, hogy visszamegyünk, a sapkán kívül mindent megvettünk amit akartunk, felhívtam hát a húgomat, hogy nem találtam sehol fekete sapkát, amire rá van írva, hogy Disney, pedig azt mondta, hogy minden téliruhásnál kapható volt. Jót röhögött és közölte, hogy kék sapkát mondott és Diesel felirattal. Ami persze tényleg mindenhol volt.

Pénteken délután volt egy óra, négytől ötig, amikor ha éppen nem lettem volna ügyfelekkel lefoglalva, nehezen bírtam volna. Anyu telefonált, hogy aput műtik, mert ami felületi trombózisnak nézett ki a lábán hét elején csak nem akart múlni a kezelés ellenére se. Műtét meg muszáj volt, nehogy komolyra forduljon a dolog. De mindez még hagyján, mert rutinnak számít az eset. A vizsgálatok során azonban kiderült, nem lehet őt altatni, olyan állapotban van a szíve. Elképzelhető, hogy kihordott lábon egy de talán két infarktust is. Szóval helyi érzéstelenítéssel ment a dolog. Péntken ötkor már apu telefonált, hogy jól van, azóta is lábadozik, viszont tovább kell vizsgálni, mi legyen a szívével. Mindenesetre péntek óta már nem dohányzik.

A film egy kisvárosban játszódik, ami mintha bennragadt volna valahol a 80-as években. Persze rá kellett ébreszteni magamat, hogy de nem, hiszen a főhős 32 éves bátyja Kip egész nap a neten és chatszobákban lóg, ráadásul a bulis Alphaville szám mellett azért volt tánc Jamiroquaira és Backstreet Boysra is. Egyébként semmiről nem szól az egész film, csak egy szerencsétlen tinédzserről, aki a nagyanyjával meg a testvérével él, aztán megjelenik támenetileg Rico bácsika, aki tönkreteszi az életét, ugyanakkor az iskolában megpróbál beilleszkedni, s talál egy hasonszőrű srácot, akivel nagy terveket eszelnek ki. A film hatalmas siker volt Amerikában, pedig független, kis pénzből készült, de előbb fesztiválokon nyűgözte le a közönséget, aztán rendesen hozott a konyhára mozikban is. Nem mondom, voltak benne igazán klasszikussá válható jelenetek, a Rex Kwan Do oktatás, vagy az időgép na és persze Napoleon tánca. Azonban nem tudtam megkedvelni a főszereplőt. Teljesen unszimpatikus maradt. Kicsit kedvesebb figurával még nekem is jobban tetszett volna. Jellemzően azonban a mellékszerepek, Rico bácsi, Kip meg Pedro ütősek.

Azért látszik, hogy 10 előtt nem nyitnak a boltok, a Deák téri metró egészen kihalt volt fél kilenckor. Tegnap is jól haladtunk a költözéssel, ma is folytatjuk. Apu is jól van.

Miuán már többször is megkerestek azzal, hogy honnan ered ez a karácsonyi mondóka, gondoltam összefoglalom szépen.
Először is a szövegek angolul ésmagyarul, a Versblogomból.
Aztán a magyarázat.

Karácsony 12 napja az ünnepektől Vízkeresztig tartó időszakot jelöli december 25-től január 6-ig.
Maga a dal angol eredetű, bár persze a franciák rögtön jelezték, hogy a dallam tőlük származik. Többféle magyarázat is van egyébként a versike keletkezésére. Az egyik ami leginkább tartja magát, hogy VIII. Henrik uralkodása alatt és utána, amíg az angoloknál tiltott volt a római katolikus vallás az igazi hívők ezzel a dalocskával, amelynek minden sora valamely keresztény jelképet ábrázol, s ezt énekelve tartották magukban a lelket a nehéz időszakokban.
Igazából ezt a mítoszt lerombolták. A Karácsony 12 napja csak a nyugira, kikapcsolódásra, ünnepségekre utal, mert Karácsony és Vízkereszt között szakadatlanul buliztak a középkorban. Például felcserélődtek a hagyományos szerepek, az urak szolgáltak ki és a nők férfinak öltözhettek, stb. Szóval inkább pogány eredetű az egész tradíció.

Akit továbbra is érdekel a téma és tud angolul, az elolvashatja a jelképek jelentését egy katolikus oldalról, illetve annak a mítosznak a lerombolásáról az Urban Legends honlapon, na és persze ne hagyjuk ki a wikipediát se.

Igen, a technika már azzal jár, hogy maga Mikulás is ír blogot. Sőt van podcatstingja is.

Tegnap este összeszámoltuk, a 13. havi fizetésekkel egész jól állunk és akkor mire is kéne költeni a fennmaradót? Ami nem nagy összeg, de már lehet gondolkodni rajta. Míg a párom teli volt ötletekkel, addig én nem igazán. Kicsit úgy voltam vele, mint Huba: