Debrecen óta kicsit rákattantunk erre:

Persze csakis szárazan, meg feltétlenül az olivabogyókkal. Viszont a múltkor csalódott lettem, amikor kiderült, hogy a hidegpultos olivák nem frissek, csupán egy 5 kilós Figaro konzervből öntik fel a tálat. Most éppen poharat nézünk hozzá. Azt hiszem kiváló karácsonyi ajándék lenne a készlet. Bár valószínűleg sikerülne anyuékat zavarbahozni a kéréssel, hogy Martinis poharat szeretnénk. Mert fogalmuk se lenne milyen az. Majd hazaviszem ezt a képet nekik. Akár kinyomtatva :), heti 1x úgyis kell edzeni a tintasugarainkat.

Elmentünk és megnéztük, s kicsit vegyes fogadtatásra talált a dolog. Néhol túl horroros volt, néhol túl zagyva. Alapjában az ötlet jó, a színészek jók voltak, az atmoszférát nem sikerült megteremteni. Vegyesvágott lett belőle, s mint olyan nem az anyu féle finom csalamádé, hanem valami készen kapható vacak. Mintha Gilliam nem csilloghatott volna, valami, vagy valaki(k) visszafogták (pénz, pénz, pénz). Inkább DVDn kellett volna megnézni.

Négy éves és megörökítette magát:

A húgom a héten dolgozik utoljára, hisz már csak alig 4 hete van hátra és jön a 3. lányunoka, pakolászik a munkahelyén, végrendelkezik. Visszahozta a kölcsön adott Kevin Smith gyűjteményemet (nem tetszett nekik), szabad délutánon tehát bemegyek hozzá érte. Ez volt a terv. Előbb azonban még elmentem körbenézni gyorsan a Múzeúm körút antikváriumaiban, kivételesen célirányosan, hogy feltérképezzem, hol kapható a könyvklubunk elkövetkező 2 hónapjára kirótt olvasmánylista. Az egyik helyen olcsón megtaláltam a Harper Lee könyvet, fizetni akartam és ekkor jöttem rá, hogy a pénztárca bizony a munkahelyen maradt. Szerencsére holnapig félreteszik a kötetet. Tikkával telefonon lebeszéltem az akciótervet, ő hova rejti a tárcát tartalmazó fiók kulcsát, mert holnap nem lesz, de azért én megtaláljam majd. Aztán irány a trolimegálló. Mire odaértem voltak már akik 15 perce ácsorogtak. Kiolvastam a Pesti Estet, eltelt 20 perc, troli még sehol. Vissza akkor a 7-es buszhoz. Ami persze elment előttem és a 3-5 perc helyett 10 perc múlva jött. Aztán a hugomtól visszafele (kaptam tőle pénzt, mindjárt nem éreztem olyan rosszul magam, hogy nincs nálam egy fitying se), gondoltam kipróbálom a stadionoktól felénk közlekedő buszt. De persze az is lépésben haladt. Nem volt hát egyszerű a délután. Azt hiszem legjobb lesz, ha már 5kor elindulok, hogy 6-ra tutira odaérjek a tornámra. Biztos ami biztos alapon, mert köd, tél, villamossin-felújítás nagyon be tud tenni a tömegközlekedésnek. Viszont belegondoltam, hogy kocsiban ülve nem tudtam volna olvasni. Így viszont haladtam.

Nem volt annyira felhőtlen szórakozás, mint a Kutyátlanok, viszont jó film volt. Kitűnő színészek (valóban egy kakukktojással), kifogyhatatlan téma több oldalról megvilágítva, igen, kicsit szájbarágósan viszont mindenkire rábízva hogy ítéljen a szereplők és tetteik felett, s azt is dícsérendőnek tartom, mindezt sikerült 2 óránál kevesebben megoldani.

Úgy gondoltam, ma lesz alkalmam délelőtt szép hosszú bejegyzésekkel terhelni a kedves olvasótábort. Ugyanis a kéményseprőket vártam (a honlapjukat hangfallal tessék megszemlélni, megéri!), akik ugye 8-12 között jelentkeztek be, másodszorra. Első kiírásukat nem láttam, aztán már csak a cetlit találtam, hogyha nem jönnek akkor biza súlyos problémáim lesznek, s a szomszéd néni határozottan állította, hogy ő otthon volt, de be se kopogtak/csöngettek hozzá, már csak a zöld felszólítást tűzték az ajtajára. Ezt mindig meg kell ismételniük, függetlenül attól, hogy a mi házunk arról híres a kéményt megépítésekor befalazták és sose használta senki, de azért ugye nézni kell mindig. Aztán telefonáltam tegnap, hogy ez a 8-12 között azért dolgozó, pénzt kereső embernek durva, jöjjenek 10ig. Annyit még le tudok csúsztatni itt bent. Otthon meg mosok egyet és hosszú blogbejegyzéseket gyártok. Ámde csodák csodája, jött a pasi 9 előtt 2 perccel. Úgyhogy 10kor már beértem. A mosás megvolt.

Vissza kell vonnom a kijelentést, hogy a Nőklapján még nem nyertem semmit, ugyanis tegnap este nekik hála jutottunk el a májusban beharangozott romantikus vígjátékra. Ami pont olyan volt, mint vártam. Vicces, internetes-kutyás, romantikus, könnyed, kedvelhető szereplőkkel ráadásul néhány jópofa poén is akadt benne, főleg az internetes társkeresésről. Igazi szórakozás. Még a páromnak is tetszett (egyébként elmondanám, ő is kedveli a romantikus vígjátékok vonalat, például a Bridget Jones-t és a Love Actually-t bármikor újranézi velem). Ma este megint nyereménymozi lesz, Ütközések. Súlyosabbnak ígérkezik, mint a tegnap esti popcorn mozi.

Telefonos segítség:

Szerintem az, hogy a Sulinet utolsó napján (vagyis azon a napon, amikor még alkatrészeket is lehetett venni, mer ugye most már csak komplett konfigurációt) sikerült 1 óra alatt nyélbe ütni az üzletet, úgy hogy én elég tanácstalan voltam. Akartam is egy nyomtatót meg nem is. Nagy dolgokra nem volt keret, s tényleg munkahelyen van nyomtató, a nagy dolgokat el lehet intézni, és a tintasugarassal csak a gond van, a lézer meg jó, de drága, pláne a színes. De aztán mégis úgy gondoltam, ha most nem, akkor soha, mert külön nem adok rá ennyit, pedig tényleg olcsó. S ténlyeg tintasugaras lett. Úgyhogy RAMbővítés mellett lett egy ilyenünk:

A héten igazi méhecske leszek, szorgoskodni fogok, legalábbis itt a munkahelyen. Már ma is szorgoskodtam. Szerda kivételével megbeszélés hegyek, ráadásul jó szokásunkhoz híven persze az utolsó nap akarjuk a Sulinetet is kihasználni, s persze pont az, ami kéne nincs. De azért futottunk már pár kört. Hazafele az utolsót, aztán vagy gyorsabb lesz otthon a gép, vagy nem. Mindezek felett a szokásos ha jól vagyok, kipihent stb. kétbalkezes vagyok dolgot is előadtam, hisz reggel azzal kezdtem, hogy magamra borítottam a kávémat.

Olyan típusú a bőröm, hogy ha csak csúnyán néznek rám, azonnal belilul. Ehhez társul még a saját kis kétbalkezem és lábam, mert ahol lehet megbotlok, beütöm magam és még rendszerint ejtek késsel, krumplipucolóval stb. sebeket a kezemen is. Most éppen van az alkaromon egy szörnyű égés nyoma, a térdemen valami lila és tegnap reggel nemcsak eltörtem egy pezsgőspoharat félálomban, de persze az egyik ujjamat is elvágtam, nem túl kellemes helyen. Azt hiszem, lassan magyarázkodnom kell, hogy nem, nem ver a párom én vagyok ennyire béna. S a legszomorúbb, hogy képtelen vagyok kinőni mindezt, hiszen már gyerekként is repülve közlekedtem otthon egyik szobából a másikba, ugyanis rendszerint belerugtam a küszöbökbe és megbotlottam.

Úgy emlékszem Isolde szokott arról írogatni, vajon mit szólnak a villamos utasai, ha ilyen-olyan könnyvel a kezében látják őt. Én is szoktam skubizni ki mit olvas. Ma reggel például egy vigyorgó csaj kezében látható könyv betűtípusáról, könyv méretéről és a papír anyagáról tudtam, hogy Vavyan Fablet olvas, méghozzá a Szennyből az angyalt, ami ugye most jelent meg újra és az utolsó igazán jók közé tartozik (mondjuk nekem sose volt nagy kedvencem, ez abból is látszik, hogy kb 2x olvastam csak). Viszont az interneten van egy hely, ahol lehet álborítókat rendelni a könyvekre. Amiket ha felrakunk rá a villamoson melletünk ülő (hacsak nem olyan szemfüles mint én, hogy belső oldalakról is felismeri az olvasmányt) elhűlhet hogy olyanokat olvasunk, mint Halottkém levelezőn, Csináld magad lézeres szemsebészet, Hogyan csalj a főiskolán és szerezz diplomát, Hogyan ölj meg egy idegent és úszd meg?, Hogyan győzd le a nimfomániádat stb. Na persze, mindezt angolul. A magyar változathoz jó üzleti érzékkel és pénzzel rendelkezők jelentkezését várjuk.

Vajon melyik számít az évfordulóhoz. Az első randi, az első csók vagy az eslő együttlét (szex, csak szépen fogalmaztam), vagy az összeköltözés. Ez utóbbi, hiába volt gyorsan, azért nehezebben behatárolható. Nem tudom már, hivatalosan mikortól fizettük együtt az elbérletet, erre nem lehet apellálni. Ezért az első három időpontot ünnepelni szoktuk. Legalább egy pezsgővel. Az biztos, hogy 7 éve volt az első randi.

Ja és ha levelet akartok írni:

Illetve megcsinálható Google mail aláírás bárkinek.

Hmm eszembe jutott, hogy elvileg ma lenne a blogmentes nap. Csakhogy én már szombat óta nem foglalkoztam blogokkal, azaz megvolt nekem majd 4 nap is. Ezért aztán lelkiismeretfurdalás nélkül olvasgattam ma másokat és írtam a blogomat is. Ráadásul végre aktualizáltam az olvasmányokat is, bekerült néhány új ember. Persze álnéven, szokás szerint. Lehet csemegézni.

Mint minden családlátogatásos hétvégén az ember akaratlanul is tévéközelbe kerül. Mivel nálunk egy tévé sincs, anyuéknál meg majd minden szobában van, máris jobb a tévé/négyzetméter eloszlás. Így aztán megnézhettem a rádióban hallott számok videóit, Jamie Lee Curtis táncáig a True Lies-t, Vukot, Pamela Anderson csodás életét, a legrosszabb Metál eseményeket meg németül a Szex és New Yorkot. A legtöbb időt azért az ismeretterjesztő csatornákon töltöttük. A párom háborús dolgok iránt érdeklődött, én utazást meg főzést lestem. Láttam klassz ausztrál piacot, ahol adtak Kenguru combot is, kilóra. A Spektrumon volt egy szépen fényképezett Görögországról szóló film, de 5 perc után kénytelen voltam elkapcsolni, mert szörnyű fordítás mellett az alámondó csaj hangjától az a képzetem támadt, hogy legszívesebben elvágnám a hangszálait csak ne kelljen több szót kiejtenie. Végülis a legnagyobb sikert a Discoverys Mythbusters aratta körünkben.
Na meg a Dórinak volt egy gagyi Hófehérke videója, ahol minden törpét Joe-nak hívtak.

Kicsit késve, de a hétvégi hangulat:

A csúcson kell abbahagyni:

A délutánom Aeonfluxnak hála ezzel a játékkal telik. Sajnos nem bírom felülmúlni magam.

A hét nagy eseménye munkafrontom megint az volt, hogy egyes emberkék pattogásai, morgásai miatt rendezkedni kellett, szabályokat kitalálni, illetve meglévőket írásban lefektetni, mert mindig vannak emberek akik nem tudnak/akarnak alkalmazkodni és bármennyi jó történik velük, bármennyi engedményt kapnak, nem veszik észre, hogy mások nem, sőt állandóan csak nő az étvágyuk és többet akarnak. Ja és ha megírom az embereknek levélben, hogy választ várok, mert ha nem válaszolnak úgy veszem benne vannak a dolgoban bezzeg ha a lejárt határidő után a nem válaszoltakat beleszámolom fel vannak háborodva. Márpedig kiírja ám nekem az emil, hogy kinyitották és elolvasták. Grrrr. 4 napos hétvége (temető, utazás, anyu szülinap, nyugdíjazás), amit még egy 5.-kel fogok megspékelni, hogy szerda este elmehessek és Jane Austen Book Clubot játszhassak a csajokkal.