Most tudtam meg, hogy én csak helyettesítgetem minden címében Köcsögöt, egyetlen szerepére se vagyok kinevezve, ezért hivatalos szórólapokon se szerepelhetek semmilyen címével. Tikka éppen Főnénivel egyezkedik, hogy jó, de akkor mégis mi a fenét írjon oda az én nevem mellé az új prospektusunkba?

Nos, mivel eddig ellustálkodtam az elkövetkező hetekben csak az lesz a feladatom, hogy megkreáljam az új oldalainkat. A helyzet sokat változott ahhoz képest, ami 3 éve volt*. Nevezetesen, most egyedül vagyok, enyém az egész projekt, nincs társam, felettesem. Ezért fordulhatott elő, hogy eddig csúsztam vele. Össze kell szedni magam és szorgalmasnak lenni. Főnéni közben mindent elintézett, csütörtökön utazik, azaz megint 2 hétig én leszek a Jani.

*Igazából annak a cirkusznak köszönhetem ezt a blogot. Ha akkor nem vagyok annyira kiakadva mindenkire és mindenre, nem állok neki. Most ugyan kicsit leengedtem (blogilag is), de majd összeszedem magam. Volt már ilyen fennállásunk óta.

Vacsorára tervezett rakottkarfiol mégse opció. Anyósjelölt, aki tegnap Cicával küldte a pakkot telefonált kétségbeesetten, hogy ne egyek a karfiolból. A lánya ugyanis megtette és reggel óta komoly kapcsolat szövődött közte meg a porcelánbusz között.

Mivel a szandálom elhalálozott, szombat délelőtt a Wellnesshez kapott papucsban vágtam neki az útnak. Igazából a strandpapucs miatt vettem meg a lapot, gondoltam, kipróbálom, hogy is bírom én ezt a típusú cipőt, ami most mindenkinek van, a két ujj közötti pántosat (kínai, kóreai papucs, flip-flop vagy csak saru?). Utoljára valamikor a 80-as években hordtam ilyesmit, a drappot a kis gyöngyökkel, de úgy emlékszem nem szerettem túlságosan, a húgaim jobban bírták. Már a szabadságon anyósjelöltéknél a Tisza parton szoktattam magam hozzá, de az a szombathoz képest igencsak light-os élmény volt. Ugyanis csodás hólyagok keletkeztek a két ujjam közt. Ezért aztán megint nem sikerül követnem a divatot, újból csak hagyományos szandált vettem magamnak.

A hétvégi nagy meleg ellenére egész kellemes kis dolgokat csináltunk. A program látszólag mindkét nap ugyanúgy alakult: Zuhany, mozi, ebéd, vásárlás, zuhany, pihi, zuhany, vacsi, DVD, zuhany, ágy. Csak épp lehelletnyi különbségek akadtak. Moziban volt légkondi, na meg roppant kevés ember, s mivel nem akartunk mást csak szórakozni, még a filmek is jól jöttek ki (Szahara és Csontdaráló, azaz nem kellett gondolkodni). Valamint rájöttünk arra is, hogy teljesen jó ilyenkor plázázni, mert nincs tömeg és a légkondi ott is simán bírja a terhelést. Ráadásul vettünk egy álló ventillátort is szombaton, úgyhogy otthon is sikerült légkeverést csinálni. Ez annyira jól ment, hogy szombat délután vagy két órát aludtunk a lehúzott redőny mögött, míg a ventillátor finoman fújta bőrünkre a hűs levegőt. S mindjárt másképp alakultak az éjszakák is.
Vasárnap meg a délutáni pihit az egyik parkban intéztük el, én olvastam a párom meg igyekezett programozni, de nagyon nem találta kényelmesnek a plédet ehhez a munkához. A közeli kerthelységből szerintem tök jó jazz és latin zene szólt. Úgy döntöttük, ilyet még csinálunk, mert nekünk jó. A sok hidegzuhannyal pedig mindent ki lehet bírni.

Nos, legalább a jobb szandim is szolidáris. Félúton hazafelé szintén szétesett a pántja. A cipész 650-ért vállalta volna a dolgot (akkor még csak a ballal voltak gondjaim), de jobban megnézve, tényleg nincs értelme a dolognak, már a talpa is kezd szétesni. Egyébként meg alig egy hete azon sírt mindenki, hogy micsoda nyár van, két nap meleg után meg mindenki meg akar halni. Már csak 1 nap és megint lehet puffogni azon, hogy nyárhoz képest szar az idő, na ez remélem tartja majd mindenkiben a lelket.

Reggel jót vitatkoztunk a párommal azon, hogy én milyen kis béna vagyok, kifizettem a késedelmi kamatot a lakáshitelezőnek, pedig meg kellett volna várni, hogy a bankom utalja a pénzt. Mert most már lehet, hogy nem kapom meg, mert a bankomnak a másik pénzintézet felé kellett volna utalni. Én meg azzal érveltem, hogy ha tovább kések meg kérek valami elismervényt, akkor csak többet kell fizetnem, így meg legalább rám nem tudnak semmit verni már, az utalásról meg felszólításról na meg a mindenféle gixerekről dokumentáció az van, dátum alapján lehet érvelni. Nem jutottunk egyeszségre, mindenki a maga igazát védte. Most lestem azonban meg a számlámat, hogy jött-e fizu és nemcsak a fizetés volt rajta (igaz, túlóra nélkül és az emelést is csak augusztus 1-től kapm), viszont a bankom kártérítést fizetett. Nekem, az összeget amivel a másik banknak tartoztam. Úgyhogy a dolog rendeződött.
Tanulság: az utalásokat mindig ellenőrizni kell.

Erős vagyok és nem panaszkodom a melegre. Főleg, mert irodában van légkondi, reggel voltam piacon, bevásároltam zöldségeket, hétvégére nagy adag gazpacho készül és még az is lehet, hogy napozni fogok, ha már a szabi alatt ez nem jött össze. Viszont elszakadt a jó kis szandim pántja, amit 2000 forintért vettem Bejrútban. Megpróbálom a sakri cipésznél javíttatni, de ha sokba kerül, hát hagyom, veszek valami papucsot.

Tegnapi teljesítmény: szoknya, jegeskávé, pezsgő. Lehet, hogy minden nap kéne egy sikertelen felvételi, hogy kényeztessem magam. Persze valószínűleg ugyanezt tettem volna ha sikerül.

Én ma a legnagyobb melegben mászkálva a Váci utca környékén (megvettem a szoknyámat, bordó és a szegény ember boltjában, a C és A-ban, ami szerencsére nem drága attól, hogy a Fontanába költözött) szintén láttam reklámfotózást. A modell már az őszi divatot hordta, azaz vastag kosztümben tetőtől talpig és éppen eldöntöttem, hogy az ő életük se lehet talpig tejfel, mert annak ellenére, hogy magas és csonstovány, rohadtul izzadhatott a szürke gyapjúcuccokban és biztos a lába is bűzlött a csizmában. Télen meg ugye fürdőruhában kell ugyanezt játszaniuk a zajló Duna rakpartján.

Azért most lehet, hogy elmegyek és ebédidőben veszek magamnak egy szoknyát. Kompenzációnak. Vagy egy könyvet. Vagy mind a kettőt, s estére tuti veszek egy üveg pezsgőt. Csakazértis.

Azért, mert nem vettek fel.
Filmelmélet és filmtörténetre jelentkeztem, az ELTE-re másoddiplomás levelező kézpésre. Mivel van tanári diplomám, megcéloztam az államilag finanszírozott képzést, ami ezért járhat, ahol 20 fő volt a keretszám. Csupán szóbeli volt, ugye, elbeszélgetés, 48-an jelentkeztek, 43-an első helyen jelölték meg ezt a szakot, tavaly 100 ponttal vettek fel 4 embert. Reggel 10 perccel ébredés után azt mondtam, akkor megnézem az SMSt, mit írtak. Hát semmit, SMSt nem kaptam, úgyhogy beizzítottam a netet. A Felvi.hu nem rohadt le, működött, bejelntkeztem és megnéztem az adataimat.

Ponthatár: 137, felvettek száma 1.

Reggel amikor a hírekben mondták, hogy 140 pontokkal vettek fel embereket, úgy hittem, ez az én választott tanulmányomnál nem fordulhat elő a tavalyi 100 után. Hogy tudok tévedni.
Az egy dolog, hogy azt kívántam, legalább nagy pontaránnyal maradjak le, na de ennyivel? Mert ez ugye azt jelenti, hogy 1 ember kapott a szóbelin 60 pontot, meg volt egy közép és egy felsőfokú nyelvvizsgája. Itt nem lehetett egyéb versenyekkel és plusz pontokkal számolni.
De mondjuk képzeljük el, hogy tényleg olyan valaki jelentkezett, aki nem is rég, csak kb 10-15 éve szerzett tanári diplomát, amikor még nem kellett a nyelvvizsga, illetve csak alapfokú a főiskolákon, viszont most az új tantervek, érettségik stb. miatt amikor már médiaismereteket, meg filmet tanítanak s tovább akarta képzeni magát, kilolvasta a szakirodalmat, jól ment neki az elbeszélgetés, ne adj isten a 60 pontot is megkapta, szóval mindent beleadott, többet mint én, mégse veszik fel. Az ilyeneknek, akik miatt szerintem elvileg indul egy ilyen szak, annak tényleg hol van esélye?
Oké, értem én, hogy mivel ez államilag finanszírozott a keretszám ellenére igyekeznek csökkenteni mindenféle költségvetési dolgok miatt. De akkor is pofátlanság. A másik hasonló szakra (nappali másoddiplomás költségtérítéses) 5 volt az irányszám, 37-en jelentkeztek, 130-as ponthatárral 4-et vettek fel.
Amikor decemberben kitaláltam, hogy márpedig tovább akarok tanulni, szerezni még egy diplomát, tisztára megörültem ennek a szaknak, amire véletlenül bukkantam. Csinálhatok valamit azzal, ami a hobbym, gondoltam, ráadásul az állam még finanszírozni is fog, hát ide nekem az oroszlánt is. Tök mindegy, hogy sikerült megint valami olyat tanulni, amiből pénzt nem lehet csinálni, de nem érdekelt. Anyuékkal azon vicceltünk, hogy én leszek a Réz András, azt mondták, a fogat még elnézik, de szakállt ne növesszek (kopaszodás nem fenyeget). A végére persze kicsit ellinkeskedtem a dolgokat (a nyelvvizsga papírjaimra gondolok), nem hibáztathatok senkit, de azért ezt így nem gondoltam volna.
Csalódott vagyok, persze, de jövőre lehet, hogy újra próbálkozom, felkészültebben és a nyelvvizsgámat is honosítom.
Ja egyébként SMS még mindig nem jött. Kíváncsi vagyok, kapott-e valaki.

Ugyebár aki akarta, megadhatta a mobilszámát felvételikor, hogy majd ott értesítsék a ponthatárokról. Ez éjszaka várható is. A felvi oldalán nagyon tetszett a szöveg:

"Akiket zavar az éjszaka küldött sms, kérjük, kapcsolják ki telefonjaikat."

Na engem aztán nehezen lehetne ezzel zavarni,mert többnyire még ha ébren vagyok, akkor se hallom meg ha SMS-em jött. Ezért volt például az is, hogy amikor a kisebbik húgom múlt héten felhívott napközben én meg csak beszélgettem vele és nem reagáltam a nagy hírre, hát megkérdezte, hogy Lobóka, nem olvasol SMSt? Ugyanis reggeli eredményei után írásban közölte a családdal, hogy anyu álma még tartja magát a második gyerekük is lánynak tűnik.

Tegnap főnénim eléggé szésztórt lehetett, ugyanis kidobta az útlevelét, a régi útlevelét amiben a 10 éves amerikai vízuma volt, a repülőjegyét ami jövő csütörtökre szólt, egyetlen mozdulattal. Rendet rakott ugyanis az irodájában, fájlolgatott és az utazási iroda borítékáról azt hitte, valami biztosító reklámujságja. Most tehát rohangászás van, intézkedés és kérdéses hogy lesz e nyugis augusztusom (elutazik majd 3 hétre) vagy sem. Viszont rendben van az irodája, lefűzve a szállongó papírok és mire ma délután beértem (ugyanis éjszakai műszakon vagyok), már nem volt ideges.

Kövezzetek meg, de nekem határozottan tetszett a Batman: begins!. A nyári felhozatalból (Világok harca, Madagaszkár, Mr. és Mrs. Smith sőt még idesorolnám a Galaxist is) határozottan a legjobb volt.
Az első Batman-t nagyon vártam. Annyira beharangozták. Imádtam a Prince dalt, aztán meg csorgott a nyálam a szinkron* miatt. Igen, biztos azért is voltam oda annyiért, mert Hirtling István hangján beszélt Bruce Wayne. Azért meg kell hagyni, Kim Basinger abban a kék ruhában, meg a frufrujával nagyon gáz mai szemmel, de egészében kitűnően szórakoztam.
A visszatérés már a szinkronnál elrontotta a kedvemet, Gyabronka József, akit csak Móka Mikiként tudtam elképzelni, mint a bőregér harcban. A második rész is korrekt volt, főleg a Macskanőnek köszönhetően.
Aztán jött a Forever, amiből másra nem is nagyon emlékszem, csak hogy az akkori színe java a filmes gárdának felvonult. Sztori nem fontos, Jim Carrey elemében, Nicole Kidman még csak Mrs. Cruise a szexbomba, de a haját imádtam, na és persze Val Kilmer, aki a Willow óta belopta magát a szívemben.
Ami pedig a Batman és Robint illeti, abból még az előzőből is kevesebb maradt meg. Nem hiába ölte le a sorozatot jó időre. Szóval röviden, lányfejjel ez volt a Batman mint sorozat.
Ja a tévéfilmsorozat néhány epizódjával is megpróbálkoztam, hála az ORF1-nek, de nagyon nem feküdt nekem az a hatvanas évekbeli amerikai stílus.
A kezdődik igazából lassan indul, de később minden a helyére kerül, a gyerekkori trauma, az igaz út keresése, a továbbképzések. Kiderül, hogy Batman egyetlen szuperképessége a kimeríthetetlen pénztárca, egyébként tök olyan ember, mint mi. Christopher Nolan, a rendező biztos kézzel irányítja a játékot, talán Rachel kivételével az összes szereplő jól sikerült. Különösen tetszett Alfred, akinek fanyar angolos humora elég gyakran elveszett a feliratok közt, de szerencsére valamennyire megy a hallás utáni értés. Christian Bale úgy látszik mindenféle szerepben kiváló. Jó volt, hogy a film nem ment el túlzások felé, ami az előző széria halála volt, még ilyet, köszi.

*Régebben, amikor még komolyan foglalkoztak ezzel is, tényleg kitűnő szinkronokat gyártottunk. Tegye fel a kezét aki el tudja képzelni Woody Allent Kern András, Eddie Murhpyt, Bruce Willist Dörner György, Sandra Bullockot Für Anikó, Sigourney Weavert, Michelle Pfeiffert Kovács Nóra, Simon Templart Láng József, Harrison Fordot Csernák János, Tony Curtist Sztankay István, Stallonet és Schwarczeneggert Gáti Oszkár és Peggy Bundyt Básti Juli nélkül. Persze még ma is vannak telitalálatok (Igen, GALAMB), de azért 80-as években igencsak ott volt a szinkron a topon. Hiszen kevés filmet hoztak be nyugatról, volt idő pepecselni és rendes színészek szinkronizáltak, nem külön szinkroniskolából kikerült straight to video hangok.

Mielőtt leléptem volna nyaralni, elintéztem például a lakáshitelem utalását. Aztán a közbenső napon, amikor Pesten meg netközelben tartózkodtam, kiderült, hogy az az utalás persze nem ment el, így már határidő után voltam, mire újból elküldtem a pénzt. A telefonban a kisasszony persze azt mondta, ha lesz késedelmi kamat, ők fizetik, mert rendesek. Múlt héten meg is jött a felszólítás, hogy lemaradtam a törlesztéssel. A számla kiküldése 1000Ft, meg még 105 forint a késedelmi kamat, + késésért még naponta 21,13 pénz. Okés, megkérdeztem, a lakáshiteles bankomtól, akkor mennyi a tuti összeg, mert ugye a számla kiállítása meg az ahogy én rendeztem a dolgokat azok közt eltelt egy nyaralási hét. A tartozás 1147 forintra jött ki. Akkor talán kérnék egy új számlát, hogy azon rajt legyen az összeg és a bankomnál tudjak mire hivatkozni, meg hogy akkor ők arra fizessenek. Egy újabb számla ára 5000Ft. Agyam eldobtam.
Mindenesetre nem akarom én kifizetni az 1147 pénzt, ha egyszer a netbanki rendszer annyira szar, hogy nem értesítenek valahogy arról, nem ment el a megbízás, mert aznap este valami gond volt a rendszerrel. Ráadásul még csütörtökön utaltam a pénzt, szóval pénteken bőven net- és SMSközelben voltam ahhoz, hogy informáljanak, kérésemmel zéró eseményt hajtottak végre.
A visszacsatolás hiánya valahogy szörnyen hiányzik a mi kultúránkból.

Nah, csináltam ilyet bibiii.

Eddig minden júliusban senyvedtem az irodában, szórakoztattam magamat meg a kollegákat a légkondival való harccal, kint többszörösen harminc fok. Aztán augusztusban, főleg 20-a körül, elmentem nyaralni, határozottan hűvösödő időben. Tavaly a szabadságomat ugyan júliusban töltöttem, de a legnagyobb melegben költözködtünk meg lakást festettünk. Idén viszont formát bontottam és persze az időjárás is. A két hét alatt kétszer tudtunk úszni a Tiszánál, persze ma máris meleg van és jövő hétre már hét ágra szóló kánikulát hirdetnek, amit ugye vízparton el lehet viselni, de Budapesten már kevésbé. Szóval aki hozzám akarja igazítani ezentúl a nyaralását, mindig akkor menjen, amikor én dolgozom. Akkor tuti jó ideje lesz.
Az időn kívül azonban annyira jó dolgunk volt, úgy kipihentük magunkat, hogy tegnap teljesen elfáradtunk a nagytakarításban.

Igen, végre eljutottam addig, hogy elolvassam az elmúlt évek legnagyobb sikerű meg vihart kavart könyvét, amivel nagyon kellett küszködnie az Egri csillagoknak, nehogy bent legzen a Nagy Könyv finisében. Na és megvan a véleményem is.

Meg kell hagyni, hogy izgalmasan, fordulatosan megírt sikerkönyv a Da Vinci Kód. A szerző kiválóan ért a feszültség fenntartásához, a triviális egyszerű események és az intellektuálisabbnak tűnő megoldások keveréséhez. Tényleg nem véletlen, hogy bestseller lett, hisz majd mindenki imádja az összeesküvés-elméleteket. Olvasás közben jómagam is húsz oldalanként találgattam ki vadabbnál vadabb megoldásokat a rejtélyre ami után a főhősök nyomoztak. Dan Brown jól ért a feszültségteremtéshez, az izgalmasabb részeknél hirtelen vált, el kell olvasni még egy fejezetet ahhoz, hogy megtudhassuk, mi is az, amire a főhősök rájöttek, mert a félbemaradt mondatok után többnyire újabb helyszínre váltott. Alapjában az egész regény amolyan Eco-light volt, a tömegeknek íródott, mert míg például A rózsa nevében a magyarázatok szinte ugyanannyit tettek ki, mint maga a regény, addig itt azért mindent nagyon is készen kapott az olvasó, a magyarázatokkal együtt. S az egész könyv egy az egyben fikció, nem értem miért van rajta mindenki felháborodva. kalandregény izgalmas felevésekkel, de ha igazak lettek volna azok a teóriák amik körül bonyolódik a történet, azért akkor itt-ott lábjegyzetben lehetett volna hivatkozni erre- meg arra a híresebb tudományos műre. De nem ez történik.

Vitathatatlan a kutatómunka, amit a szerző beleölt, de az egészet csupán annak kell olvasni, ami: egy szellemes könnyed nyári kalandregénynek. Se többnek, se kevesebbnek. Szórakoztatás mesterfokon.

Először is megnéztük ugye a Világok harcát, ami után jót vitatkoztunk a párommal. Nem állítom, hogy ez Spielberg legjobb filmje, sőt, igazából részéről inkább úgy tűnik, hogy na ez is megvan. Mivel a sztori H.G. Wells regénye nyomán készült, sőt, alá kell húzni, hogy nagyon nyomán (a sok logikai baki meg a tripodok szerintem abszolút az eredeti szerzőt idézik), ezért leegyszerűsítve egy család, meglehetősen szétzilált család szempontjábül nézhetjük, végig, tapasztalhatjuk meg, mi történik a világgal, ha azt le akarják rombolni a csúnya űrlények.
Hatalmas látvány lett egy alapvetően kamaradarab köré komponálva. Itt rejlik a bukás titka, itt ütköztettük a nézeteinket. Mert Spielberg-Cruise párostól mindenki valami Függetlenség napja szerű akciófilmet várt (akárcsak a párom), ahol kitalálják a tutit és visszavágnak az idegeneknek. De itt most csak arról van szó, hogy egy apa igyekszik életben tartani a gyerekeit. Meg arról, hogy a kisember ilyen kaliberű támadás esetén mennyire nem ér semmit, csak futhat az életéért.

A Mr. és Mrs. Smith azonban semmi csalódást nem okozott. Azért mentünk a moziba, hogy gyönyörködjünk. Én Brad Pittben (aki öregedve egyre jobb lesz), a párom pedig Angelina Jolie-ban. Ráadásul még volt jópofa forgatókönyv és korrekt akciójelenetek is. Úgyhogy igazi nyári mozi. Persze lehetne kifogásokat keresni és belekötni a bakikba, de én nem vagyok az Index munkatársa, úgyhogy simán élveztem egy tuti popcorn mozit