Nem írok több rébuszbejegyzést mert lassan már én se tudom, mit is akartam az előbb. Nem megy ez nekem. Mások bezzeg tök jól megélnek abból, hogy titokzatosak, 2 percenként posztolnak aktuális hangulatukról amit senki se ért. Most már gyanítom, talán saját maguk se. Mindenesetre nagyon péntek van, nagyon nincs kedvem dolgozni, de legalább 1 óra múlva leléphetek. Ihletem sincs. Viszont elértem blogos pályafutásom csúcsát, link lettem Isolde és Bright oldalán is. Mondom én, megéri sokat olvasni másokat, beszólogatni az üzenőfalakra, van eredmény. Mostanában állandóan eddigi napi átlagom fölötti az olvasottságom és ezek szerint már nemcsak azért, mert a finn meg a spanyol google is harmadikként dob ki a lobotomia keresőszóra. Tudom, a csúcson kell abbahagyni, de én nem fogom.

Ha írok róla, nem jön össze, ha nem írok, akkor meg itt van és állandóan foglalkoztat, ha félek tőle, ha akarom is meg nem is. Kell is, meg nem is. De inkább kell. Nem tudom, hogy a kell miatt akarom, vagy magam miatt, vagy miatta. De igazából még semmi se történt. Mégis, mi van ha…

Nei Gaiman blogján keresztül találtam rá, 16 író felajánlja, hogy regényhőst csinál bárkiből. Az e-bay-en lehet szeptemberben licitálni, a pénz pedig egy nonprofit szervezet, a First Amendment Project javára folyik majd be, ami az információszabadságot hirdeti.
Neil Gaiman azt ajánlja, hogy a nyertes név lehet az egyik sírkövön ami a következő gyerekkönyvében szerepel. De a 16 író közt olyanok vannak még, mint John Grisham, Stephen King, Amy Tan, Lemony Snicket, Nora Roberts. Nem hiszem, hogy tudnék annyi pénzt adni, hogy bekerüljek valahova is, mindenesetre klassz kezdeményezsé, nemes célért.
Ja és Neil Gaiman kéri, hogy propagáljuk a dolgot. Hát megtettem.

Mivel szeptemberben lenne 100 éves, megjelenik egy díszdobozos gyűjtemény a filmjeiből. Annak idején ő volt a második színésznő, akinek némafilmjeivel meg életével megismerkedtem. Az első hely Asta Nielsent illeti. A nagymamámnál találtam meg önéletrajzát, A hallgatag múzsa címmel. Rózsaszín borító, de belül valami félelmetesen hipnotikus hatású képek voltak, amilyeneket csak a némafilmek skandináv hőskorában voltak képesek készíteni a színésznőkről. Greta Garbo már más tészta, ő igazi szoborszerű szépség volt, s hihetetlenül tehetséges.

Na tegnap elmentem, hogy megnézzem mikor is lesz nyitva az új Apple Center hogy a párommal el tudjunk jönni nyálatcsorgatni a Cinema Display-re. Hát hiába megnyitó, meg bemutató, a közönséges tömeg csak augusztus 29 után nyer bebocsáttatást. Szóval nyálat visszaszívtuk. Majd valamikor szeptemberben csöpögtetjük.

Ha már be se jutottam sehova, íme még mindig megvan a lehetősége, hogy híres hírhedt blog legyek. Mert van olyan, de legalábbis akarnak, hogy Fosblog awards. Csak győzzék végigcsinálni. Egyébként én máris nevezném a sok ránézésre olvashatatlan blogot, ahol rózsaszín háttér előtt halványlilák a betűk.

Nahát nem is értem, hogy a Sziget miből tartja fenn magát. Biztos a német túristákból, mert ahogy olvasom a blogokban sorban vagy ingyen jegyekkel mennek be az emberek, vagy megpróbálnak kunyizni ingyenjegyeket. Még jó, hogy ez engem idén se érint. Pedig most kell blogolni a szigetről, mert míg a tavalyi index kezdeményezés gyérre sikerült, idén a hvg.hu Ipodot ígér a legjobb bejegyzésnek a szigetről. Szerintem PS-sel csinálni kéne amolyan Holnaputános képet, mert úgy néz ki 20 fok se nagyon lesz.
Én még a nyár elején szorgalmasan küldözgettem a Coca colás kupakokról a kódszámot, de sajnos 1x se nyertem Ipodot.

Az élet továbbra is áll. A levelezőrendszer nem működik így még kommunikálni se tudunk egymással. Vagyis kénytelenek vagyunk felvenni a telefont, ne adj isten átmenni a másik irodába. Csak ebben az is a gáz, hogy nem tudom mi ma az ebéd, mert a céges hirdetőfal is elektronikusan elérhető. De megkérdem, hátha a földszinti csajok már tegnap kinyomtatták a heti menüt, s csupán a napi ajánlat lesz meglepetés ha elmegyünk a kantinba (vagyis még az se, mert 80%-ban ismételgetik magukat)

Íme a legújabb szerelmünk, tegnap óta. Persze csak akkor lesz a mienk, ha mondjuk nyerünk a lottón.

Megjavult a céges emilprogram, jól megnéztem ki írt, szerencsére csak 1 munkaügy volt, az se olyan fontos. Bár nem tűnik úgy, ma azért eléggé hatékony voltam, legalábbis munkafronton. Vagyis a blogból látszik. Ha van dolgom, nem írok. De most sietek haza, s hátha kapok valami inspirációt útközben, mi legyen a vacsora.

Igazán írhattam volna hétvégén, de nagyon nem volt kedvem. Most se van. Mert éppen nincs miről.

Nem kell mindig értelem:

Neverminder tegnapi szedjük össze a jó barátok szinkronhangokat bejegyzése után hatalmas vita kerekedett, sőt gyűrűzik még most is, hogy sznobság, szinkron stb. Részemről már többször írtam a szinkronokról. De most megint van mit mondanom.
Mostanában kevés időt, energiát és pénzt fektetnek a szinkronba, ezért gyakran pocsék. Ez tény. A jóbarátok szinkronja jó, meg van még jó pár ami nagyon ott van/volt. De van ami nem, amikor nem sikerül eltalálni a karaktereket vagy pocsék ember szinkronizál. Ilyen helyzet áll alő egyébként mostanában a legtöbb moziban felirattal de DVDn szinkronnal nyomott film esetében. Ha várható, hogy a moziban pocsék szinkronnal fogják leadni a filmet akkor én is keresem, hátha van eredeti hanggal, vagy inkább megvárom a DVDt mert akkor ott úgy nézem. A Dreamworks rajzfilmjeit például, mert mostanában ott az egészben a legjobb a hangok, nem is a sztori (ld. Cápamese). Mindez egyébként inkább az angol/amerikai filmekre vonatkozik. Minden más nyelvet inkább nézek magyar hanggal. A múltkor azonban hirdették a Magic Roundabout-ot a moziban, rajzfilm, csorgattam már a nyálamat az eredeti hangok miatt, mégis meg fogom nézni a moziban szinkronizálva mert míg az eredetiben a nyúl hangja Bill Nighy volt, magyarul Galambos Péter hangján fog megszólalni és a trailer szerint istenien sikerült azt a totál lazaságot megfognia. Na ilyen pl. a jó szinkron.
Ha viszont nagyon rosszat akartok, nézzetek német szinkronnal filmet. Brrr. Ahogy én tévénézős múltamból, emlékszem náluk ugyanaz a pasi a "némethangja" Tom Cruise-tól David Hasselhoffon át Schwarczeneggerig mindenkinek. Na az a pocsék. S a németek MINDEN filmet szinkronizálnak. Komolyan, egyszer láttam az Ózban szinkronizálták a Szivárvány dalt.

Gondolom most majd mindenki az eső meg a hideg miatt nyavajog. Hétfőn meg hőgutát szeretett volna kapni a populáció. Nekünk semmi se jó. Bár én élveztem az esőt, hogy be lehetett kucorodni a pokróc alá és olvasni. Tegnap még nem volt annyira hideg, hogy teázzak is, de ma még arra is sor kerülhet. S az éjszaka is kellemes hőmérsékletű volt, úgyhogy az alvással se volt gond. Két hét hőség után jól esett. Persze sok a gond, beázások, patak kiönt, belvíz, de én önző módon csak magammal foglalkozom.

Most mondták a rádióban:
A NASA szerint a Discovery még nem alkalmas a visszatérésre.
Akkor most mi lesz, fenn marad?

Úgy emlékszem, hogy igenis volt már a történelemben, legalábbis színészek között egy Till Attila, nem csak a mostani Tilla. Méghozzá színész volt és rengeteget szinkronizált, tévéfilmekben főleg, amikor még csak a Magyar Televízió volt széles hazánkban. Sokáig meg voltam győződve róla, hogy nő, hisz olyan szép dallamosan mondták, hogy “magyar hangja Tilla Tilla”. Aztán amikor már meg tudtam különböztetni a külföldi neveket is, azaz férfi és női szereplőre lehetett őket osztani, kiderült, hogy Tilla Tilla nem nő, hanem férfi és Till Attila a neve. Sőt szerintem valamelyik Verne regény magyar tévéváltozatában játszott is teljes valójában.
De most hiába kutattam a neten, a port-on mindenhol csak a Propagandás, Megasztáros Big Brotheres műsorvezetőbe botlottam. Ugye nem én vagyok a hülye és szenilis, hanem létezett egy Big Brother előtti Till Attila? Aki tudja, erősítsen meg ebben a hitemben.

Ahogy sejtettük, a házasság véget ért. Nem lehet könnyű most nagy házból két gyerekkel külön albérletbe költözni. Anno azt mondtuk a párommal, hogy a pasi erősen gyanús. S íme, tényleg elkapta a midlife crisis. Pedig a csaj még csak nem is az a típus, aki 10 év házasság után elhagyja magát. Azt hiszem, elnézőbbnek kell lennem Ejtőernyőssel szemben nekem is.

Na azért egy kicsit meglepő, hogy a GoldenBlogban a zsűri nem egy igazi blogot nevezett meg abszolút nyertesnek, hanem egy fotóblogot. Ami tényleg szép, esztétikus, de én azt hittem az egész blogozósdi alapvetően nem erről szól. A közönségszavazatos szánalmas.hu se klasszikus blog. Szóval a végére mégiscsak sikerült csalódnom az egészben, pedig én komolyan kitartottam a hvg.hu mellett.

Na végül megadtam magamnak az Acting címkét, aminek nagyon örült főnéni, úgyhogy így szerepelek jelenleg hivatalos helyeken. Helyettesként. Pedig olyan szép egyéb címeket találtam ki magamnak angolul. De azokba nem akart eddig még bemenni a Főnéni. Viszont mostantól megint kiskirály leszek. 20-ig.